Jogi Hirlap, 1934. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-07 / 1. szám
1934. január 7. 3 A m. kir. Kúria az 1929. évi szeptember hó 3- napján hozott P. III. 6780—928—13. számú feloldó végzésében kimondotta, hogy a házasságon kívül született gyermek tartása a vélelmezett apával szemben törvényen alapulván, a bírói gyakorlatban elfogadott jogszabály szerint, aki másért oly kiadást tesz, amelyet a törvény szerint az maga tartozot volna teljesíteni, jogosított attól annak megtérítését követelni. E jogszabálynál fogva tehát az alperes a felperes részéről a gyermekre tett és igazolt kiadásokat megtéríteni tartozik, mert ha a természetes apa nem tesz eleget tartási kötelezettségének , a gyermeket más tartja, hogy erre száll át a tartásdíj megtérítése iránti igény. Az a körülmény, hogy alperes az anya javára gyermektartásdíj fizetésére jogerős bírói ítélettel köteleztetett és, hogy az anya a jelen perben perbe vonva nincs, felperes igényének érvényesítését nem akadályozhatja, mert azzal, hogy a gyermektartásdíj fizetésében a alperes jogerősen elmarasztaltatott, egymagában még nem mentesült e kötelezettsége alól, ez csak akkor következett volna be, ha alperes a bírói marasztalásnak teljes mértékben eleget is tett volna. Az anyának perben állása pedig azért nem szükséges, mert e nélkül is megállapítható az, hogy az alperes a bírói marasztalásnak mennyiben tett eleget. Jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperest keresetével elutasította, ennélfogva ítéletének megváltoztatásával a kereset jogalapját meg kellett állapítani. X. III. 2597—1933. Thébusz, 1933. X. 31. 7. Törvénytelen gyermek öröklése. Felperes természetes apja után azon a címen támaszt öröklési igényt, hogy nevezett az ő apaságát elismerte és ígéretet is tett arra, hogy őt vagyonából részesíti. A Kúria elutasítja a keresetet. Indokok: Törvényes örökösödéshez és kötelesrészhez az Id. T. Sz. 7. és 9. §.-ainak összefüggő rendelkezései szerint csupán törvényes leszármazónak van joga. Ez alól a szabály alól a törvénytelen gyermek javára a 79 sz. Tuh. és az 563 sz. E. H. kizárólag az anyával és az anya rokonaival szemben engednek kivételt. Közömbös azért, hogy a felperessel szemben az örökhagyó természetes apaságát akár az örökhagyó, akár pedig örököse az alperes elismerte-e, mert a természetes apaság elismerésével a felperes származása törvényessé nem vált. A felperes által igényelt kötelesrész szempontjából közömbös az is, hogy az örökhagyó a halálesetre szóló intézkedés érvényességéhez megkívánt alakszerűség nélkül tett-e olyan ígéretet, hogy vagyonából a felperest is részesíti, mert ez valóság esetén sem ad a felperesnek az örökhagyó után kötelesrészhez való jogot. X. I. 191— 1933. Jakab, 1933. XI. 22. 8. Felelősség a kötelesrészért. Az örökhagyó 11.315. P. 20. fill. értékű ingyenes juttatással még életében kielégítette az egyik gyermekét, akinek törvényes örökrészét ez a juttatás 3648. P. 68. fillérrel haladta meg. Alperesek édesanyját viszont, aki nem állott öröklési kapcsolatban az örökhagyóval, örökhagyó 19.048 P. 39. fill. ingyenes juttatásban részesítette.Ez az utóbbi vagyon a megajándékozottnak az örökhagyót megelőző elhalálozása folytán örökség jogcímén az alperesekre hárult, akik azonban már törvényes öröklési kapcsolatban állottak az örökhagyóval is. Ezek az ingyenes juttatások sértették felperesek kötelesrészét, akik emiatt pert indítanak és azt vitatják, hogy a kötelesrészért való felelősség megállapítása szempontjából az alperesek a törvényes öröklési kapcsolatban állókkal egyformán felelnek, annak dacára, hogy megajándékozott édesanyjuk nem állott az örökhagyóval ilyen kapcsolatban. A Kúria a következőképen ítél: Jogszabály, hogy a gyermekek, illetve a leszármazók, mint megajándékozottak, az ajándékozások sorrendjére való tekintet nélkül az örökrészüket meghaladó érték arányában, az öröklési kapcsolaton kívül álló kedvezményezettek pedig a nekik ajándékozott egész vagyon értéke arányában szavatolnak a kötelesrésznek megfelelő érték kiadásáért. (P. H. T. 287. szám). Ezt a jogszabályt a fellebbezési bíróság helyesen alkalmazta akként, hogy a H. Sándornénak, mint az örökhagyó által még életben kielégített gyermeknek és az ebből a szempontból vele egy tekintet alá eső férjének juttatott értékekből csak a H. Sándorné törvényes örökrészét meghaladó részt vette számításba a felperesek köteles részéért való felelősség arányának a megállapításánál, ellenben az alperesek anyjára visszteher nélkül átruházott vagyon értékét teljes egészében számításba vette, minthogy az alperesek anyja az öröklési kapcsolaton kívül állott. Arra, hogy a kötelesrészért való felelősség aránya ettől eltérően állapíttassák meg, az sem szolgálhat alapul, hogy az alperesek anyja az örökhagyó előtt halt meg és így az örökhagyó által neki ajándékozott vagyon az örökség megnyíltának az idejében az anyjuk után való öröklés jogcímén már az alperesek tulajdonába ment át, akik az örökhagyónak törvényes öröklésre jogosult leszármazás. Ez a vagyon ugyanis az örökhagyóról a vele öröklési kapcsolatban nem álló házastársára, az alperesek anyjára való ingyenes átruházással már kikerült az örökhagyó vagyona köréből és abba az alperesek anyjának az örökhagyó előtt való elhalálozásával sem került vissza, az tehát az alperesek tulajdonába nem az atyjuk után való öröklés, vagy atyjuktól élők között kötött ingyenes ügylettel való megszerzés, hanem az anyjuk után való öröklés jogcímén jutott és így az a felelősség, amely őket ennek a vagyonnak anyjuk részére történt ajándékozásából folyóan a felperesek köteles részének kiegészítése tekintetében terheli, ugyanazok szerint a szabályok szerint igazodik, amelyek az örökhagyó által megajándékozott anyjuknak a felelősségére irányadók lennének, ha az még életben lenne. H. Sándorné és ennek a férje a megállapított és ebben a részében meg nem támadott tényállás szerint öszszesen 11.315 P. 20 f. értékű ingyenes juttatásban részesült az örökhagyótól. Az a vagyon tehát, amelyet ők visszteher nélkül kaptak az örökhagyótól, H. Sándornénak a törvényes örökrészét, ami a fentebb előadottak szerint 7666 P. 52 f.-t tesz ki, 3618 P. 68 f-rel haladja meg és így a felperesek kötelesrészét egyfelől az alperesek, másfelől H. Sándorné és ennek a férje olyan arányban tartoznak kiegészíteni, amilyen arány egyfelől az örökhagyó által az alperesek anyjának visszteher nélkül juttatott 19 01(8 P. 39 másfelől a H. Sándorné és férje által előre kapott értékekből a H. Sándorné törvényes örökrészét meghaladó 361(8 P. 68 f. között fennáll. I. I. 638—1933. Jakab, 1933. XI. 30. Eljárási jog 9. Pergátló körülmény. Alperes felülvizsgálati kérelmében előre bocsátotta, hogy felülvizsgálati kérelme nem a fellebbezési bíróság döntésének az érdeme, vagyis nem az eljárt elsőbíróság hatáskörének és illetékességének megállapítása ellen, hanem csupán az ellen a perjogi sérelem ellen irányul, hogy az elsőbíróság által hivatalból észlelt pergátló körülmény tárgyában az alsóbíróságok nem végzéssel hanem ítélettel döntöttek. A Kúria megállapítja, hogy alperesnek ez a panasza és jogi álláspontja nem helytálló, mert: Hivatalból észlelendő pergátló körülmény miatt a keresetet végzéssel visszautasítani a Pp. 111. §-a értelmében csak az idézés kibocsátása előtt lehet. Ellenben ha a bíróság a perfelvételi tárgyalásonvagy később tapasztal hivatalból figyelembe veendő pergátló körülményt, akkor a Pp. 183. §-a szeerint a Pp 181. §-át és 182. §-ának első bekezdését kell megfelelően alkalmaznia, vagyis ilyen esetben az első bíróság a pergátló körülmény fennforgásának megállapítása s annak alapján a per megszüntetése tárgyában, a fellebbezési bíróság pedig az első bírói döntés helybenhagyása, vagy megváltoztatása tárgyában ítélettel határoz — ép úgy, mintha a pergátló kifogást az alperes terjesztette volna elő. G. IV. 6076—1932. Juhász, a Kúria elnöke, 1933. XI. 17. JOGI HÍRLAP