Jogi Hirlap, 1934. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-07 / 1. szám

1934. január 7. 3 A m. kir. Kúria az 1929. évi szeptember hó 3- napján hozott P. III. 6780—928—13. számú feloldó végzésében ki­mondotta, hogy a házasságon kívül született gyermek tar­tása a vélelmezett apával szemben törvényen alapulván, a bírói gyakorlatban elfogadott jogszabály szerint, aki másért oly kiadást tesz, a­melyet a törvény szerint az maga tartozot volna teljesíteni,­­ jogosított attól annak megtérítését követelni. E jogszabálynál fogva tehát az al­peres a felperes részéről a gyermekre tett és igazolt kiadá­sokat megtéríteni tartozik, mert ha a természetes apa nem tesz eleget tartási kötelezettségének , a gyermeket más tartja, h­ogy erre száll át a tartásdíj megtérítése iránti igény. Az a körülmény, hogy alperes az anya javára gyer­mektartásdíj fizetésére jogerős bírói ítélettel kötelezte­­tett és, hogy az anya a jelen perben perbe vonva nincs, felperes igényének érvényesítését nem akadályozhatja, mert azzal, hogy a gyermektartásdíj fizetésében a alpe­res jogerősen elmarasztalt­at­ott, egymagában még nem mentesült e kötelezettsége alól, ez csak akkor következett volna be, ha alperes a bírói marasztalásnak teljes mérték­ben eleget is tett volna. Az anyának perben állása pedig azért nem szükséges, mert e nélkül is megállapítható az, hogy az alperes a bírói marasztalásnak mennyiben tett eleget. Jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperest keresetével elutasította, ennélfogva íté­letének megváltoztatásával a kereset jogalapját meg kel­lett állapítani. X. III. 2597—1933. Thébusz, 1933. X. 31. 7. Törvénytelen gyermek öröklése. Felperes természetes apja után azon a címen támaszt öröklési igényt, hogy ne­vezett az ő apaságát elismerte és ígéretet is tett arra, hogy őt vagyonából részesíti. A Kúria elutasítja a keresetet. In­dokok: Törvényes örökösödéshez és kötelesrészhez az Id. T. Sz. 7. és 9. §.-ainak összefüggő rendelkezései szerint csu­pán törvényes leszármazónak van joga. Ez alól a szabály alól a törvénytelen gyermek javá­ra a 79 sz. Tuh. és az 563 sz. E. H. kizárólag az anyával és az anya rokonaival szemben engednek kivételt. Közömbös azért, hogy a felperessel szemben az örök­hagyó természetes apaságát akár az örökhagyó, akár pedig örököse az alperes elismerte-e, mert a természetes apaság elismerésével a felperes származása törvényessé nem vált. A felperes által igényelt kötelesrész szempontjából közömbös az is, hogy az örökhagyó a halálesetre szóló intézkedés érvényességéhez megkívánt alakszerűség nélkül tett-e olyan ígéretet, hogy vagyonából a felperest is ré­szesíti, mert ez valóság esetén sem ad a felperesnek az örökhagyó után kötelesrészhez való jogot. X. I. 191— 1933. Jakab, 1933. XI. 22. 8. Felelősség a kötelesrészért. Az örökhagyó 11.315. P. 20. fill. értékű ingyenes juttatással még életében kielégítette az egyik gyermekét, akinek törvényes örökrészét ez a juttatás 3648. P. 68. fillérrel haladta meg. Alperesek édesanyját viszont, aki nem állott öröklési kapcsolatban az örökhagyóval, örökha­gyó 19.048 P. 39. fill. ingyenes juttatásban részesítette.Ez az utóbbi vagyon a megajándékozottnak az örökhagyót mege­lőző elhalálozása folytán örökség jogcímén az alperesekre hárult, akik azonban már törvényes öröklési kapcsolatban állottak az örökhagyóval is. Ezek az ingyenes juttatások sér­tették felperesek kötelesrészét, akik emiatt pert indítanak és azt vitatják, hogy a kötelesrészért való felelősség megálla­pítása szempontjából az alperesek a törvényes öröklési kap­csolatban állókkal egyformán felelnek, annak dacára, hogy megajándékozott édesanyjuk nem állott az örökhagyóval ilyen kapcsolatban. A Kúria a következőképen ítél: Jogszabály, hogy a gyermekek, illetve a leszármazók, mint megajándékozottak, az ajándékozások sorrendjére való tekintet nélkül az örökrészüket meghaladó érték ará­nyában, az öröklési kapcsolaton kívül álló kedvezménye­zettek pedig­ a nekik ajándékozott egész vagyon értéke arányában szavatolnak a kötelesrésznek megfelelő érték ki­adásáért. (P. H. T. 287. szám). Ezt a jogszabályt a felleb­bezési bíróság helyesen alkalmazta akként, hogy a H. Sán­­dornénak, mint az örökhagyó által még életben kielégített gyermeknek és az ebből a szempontból vele egy tekintet alá eső férjének juttatott értékekből csak a H. Sándorné törvényes örökrészét meghaladó részt vette számításba a felperesek köteles részéért való felelősség arányának a megállapításánál, ellenben az alperesek anyjára visszteher nélkül átruházott vagyon értékét teljes egészében számí­tásba vette, minthogy az alperesek anyja az öröklési kap­csolaton kívül állott. Arra, hogy a kötelesrészért való felelősség aránya ettől eltérően állapíttassák meg, az sem szolgálhat alapul, hogy az alperesek anyja az örökhagyó előtt halt meg és így az örökhagyó által neki ajándékozott vagyon az örök­ség megnyíltának az idejében az anyjuk után való öröklés jogcímén már az alperesek tulajdonába ment át, akik az örökhagyónak törvényes öröklésre jogosult leszármazás. Ez a vagyon ugyanis az örökhagyóról a vele ö­röklési kapcsolatban nem álló házastársára, az alperesek anyjá­ra való ingyenes átruházással már kikerült az örökha­gyó vagyona köréből és abba az alperesek anyjának az örökhagyó előtt való elhalálozásával sem került vissza, az tehát az alperesek tulajdonába nem az atyjuk után való öröklés, vagy atyjuktól élők között kötött ingyenes ügy­lettel való megszerzés, hanem az anyjuk után való örök­lés jogcímén jutott és így az a felelősség, amely őket en­nek a vagyonnak anyjuk részére történt ajándékozásából folyóan a felperesek köteles részének kiegészítése tekinte­tében terheli, ugyanazok szerint a szabályok szerint igazo­dik, amelyek az örökhagyó által megajándékozott anyjuk­nak a felelősségére irányadók lennének, ha az még élet­ben lenne. H. Sándorné és ennek a férje a megállapított és eb­ben a részében meg nem támadott tényállás szerint ösz­­szesen 11.315 P. 20 f. értékű ingyenes juttatásban része­sült az örökhagyótól. Az a vagyon tehát, amelyet ők visszteher nélkül kaptak az örökhagyótól, H. Sándornénak a törvényes örökrészét, ami a fentebb előadottak szerint 7666 P. 52 f.-t tesz ki, 361­8 P. 68 f-rel haladja meg és így a felperesek kötelesrészét egyfelől az alperesek, más­felől H. Sándorné és ennek a férje olyan arányban tar­toznak kiegészíteni, amilyen arány egyfelől az örökhagyó által az alperesek anyjának visszteher nélkül juttatott 19­ 01(8 P. 39 másfelől a H. Sándorné és férje által elő­re kapott értékekből a H. Sándorné törvényes örökrészét meghaladó 361(8 P. 68 f. között fennáll. I. I. 638—1933. Jakab, 1933. XI. 30. Eljárási jog 9. Pergátló körülmény. Alperes felülvizsgálati kérelmében előre bocsátotta, hogy felülvizsgálati kérelme nem a fellebbe­zési bíróság döntésének az érdeme, vagyis nem az eljárt el­sőbíróság hatáskörének és illetékességének megállapítása el­len, hanem csupán az ellen a perjogi sérelem ellen irányul, hogy az elsőbíróság által hivatalból észlelt pergátló körülmény tárgyában az alsóbíróságok nem végzéssel hanem ítélettel döntöttek. A Kúria megállapítja, hogy alperesnek ez a pana­sza és jogi álláspontja nem helytálló, mert: Hivatalból észlelendő pergátló körülmény miatt a ke­resetet végzéssel visszautasítani a Pp. 11­1. §-a értelmében csak az idézés kibocsátása előtt lehet. Ellenben ha a bí­róság a perfelvételi tárgyaláson­­vagy később tapasztal hivatalból figyelembe veendő pergátló körülményt, ak­kor a Pp. 183. §-a szeerint a Pp­ 181. §-át és 182. §-ának első bekezdését kell megfelelően alkalmaznia, vagyis ilyen esetben az első bíróság a per­gátló körülmény fenn­forgásának megállapítása s annak alapján a per megszün­tetése tárgyában, a fellebbezési bíróság pedig az első bí­rói döntés helybenhagyása, vagy megváltoztatása tárgyá­ban ítélettel határoz — ép úgy, mintha a pergátló kifo­gást az alperes terjesztette volna elő. G. IV. 6076—1932. Juhász, a Kúria elnöke, 1933. XI. 17. JOGI HÍRLAP

Next