Jogi Hirlap, 1936. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1936-01-05 / 1. szám

1936 január 5. iánykövetelésnek a többi örökösödési igénytől eltérő kedvez­ményes átértékelését a következő indokolással tagadja meg: A bírói gyakorlat az átértékelés szempontjából rend­szerint azért részesíti más követeléseknél kedvezőbb elbí­rálásban a munkabérköveteléseket, mert a munkabér a munkavállaló megélhetésének a biztosítására van hivatva, ez az indok pedig elesik akkor, ha a mukavállaló a mun­kabérkövetelését hosszabb időn át nem, érvényesíti, — amint a III. r. alperes azt 1-4 éven át nem érvényesítette, — mert ilyen esetben a hosszabb időről kifizetetlenül ma­radt hátralékos munkabérnek utólag, egy összegben kö­vetelése már nem a megélhetés biztosítására, hanem tőke­gyűjtésre szolgál. H. I. JfJf22—1935. Jakab, 1935. XI. 28. 6. Bérbeadó szavatossága. A bérelt malom hiányossága miatt a bérlő a szerződésben kikötött bérösszeg leszállítását, beruházásainak megtérítését és kártértést követel. A Kúria a kártérítést nem ítéli meg, mert: A bérlőt a bérbeadó szavatosság alapján megillető jogok a következők: egészben vagy részben a bérfizetés alól való mentesség, az aránytalan költséggel nem járó hiánypótlás joga és még a rögtöni hatályú felmondás jo­ga, avagy ezek helyett a nem teljesítés miatt kártérítés követelése, így ha a bérlő a hiányoknak a bérbeadó költ­ségére való helyreállítását választja és legalább korlátolt használattal a bérelt dolgot használja és aránylagos bért fizet, tehát eképpen a teljesítést elfogadja, nem teljesítés miatt még külön kártérítést nem követelhet. X. VI. 3150 —1935. Térfi, 1935. XII. 3. 7. Jogfentartás a bérelt dolog hiányossága esetén. A Kúria a bérelt malom hiányossága miatt bérbeadó szavatosságát a következő indokok alapján állapítja meg: Jogszabály ugyan, hogy ha a bérlő a dolog hiányos­ságát a szerződés megkötése után felismerve a hiányos dolgot hasznlatba veszi, a bérbe adó szavatosságán ala­puló jogokat csak akkor érvényesítheti, ha azokat a hasz­nálatba vételkor fenntartotta. Azonban a jelen esetben a szerződés szerint a bérleti idő 1931. évi október hó 1.-én kezdődött, az előző szeptember hóban a malom csak be­­őrlése végett volt az alperes bérlő használatában, aki az 1931. évi október hó 3.-án kelt, a 3. sorszámú különiratnál csatolt levélben a lényeges hibák feltárásával egyben „jogai megvédése érdekében óvást“ emelt, ami kellő időben tett jog­fenntartásnak minősül. X. VI. 3150—1935. Férfi, 1935. XII. 3. 8. Gazdatiszt­ felmondás időpontja. Az alperes részvénytár­saság a felperes gazdatisztet 1927 január 6-án bocsátotta el szolgálatából. A felmondási perben vitás, hogy az egy évi fel­mondási idő az elbocsátás napjától, vagy a hó utolsó napjától számítandó-e ? A Kúria az elbocsátás napjától számítja a fel­mondási időt. Indokok: A felperesnek az az igénye, hogy a felmondási illet­ményei megállapításánál az 1927. január havára eső il­letményei is figyelembe vétessenek, nem jogos, mert sem az 1900:XXVII. tc., sem a Tiszti Rendszabályok nem tar­talmaznak olyan rendelkezést, hogy felmondás csak a hó végére szólhat, s olyan jogszabály sincs, hogy 15 napot meghaladó felmondási idő esetében a szolgálatot általá­ban csak a naptári hónap utolsó napjára lehet felmondani. Az 1910—1920. M. E számú rendelet 2. §-ának a rendel­kezése pedig csak a kereskedelmi és ipari vállalatok tiszt­viselőire vonatkozik, a gazdatisztekre nem alkalmazható. X. II. 3265—1935. Totth, 1935. XI. 13. 9. Bontóper. Jövedelem közlése. A férj a külön keresettel biró feleség jövedelme iránt érdeklődött amiből a felek kö­zött civakodás keletkezett. A bontóperben vitás, hogy joga volt-e a férjnek érdeklődni a feleség jövedelme iránt. A Kúria igenlően dönti el a kérdést. Indokok: A házasság erkölcsi és jogi tartalma mellett a házas­ság gazdasági vonatkozásai is a házasfeleket egymás tá­­mogtására és megsegítésére kötelezik. A házassági va­gyonjog külön­ vagyon rendszere a kereső házastársak jö­vedelmére vonatkozó kölcsönös és őszinte közlés köteles­ségét nem zárja ki, tehát a felperesnek nem volt joga a férjével szemben a jövedelme iránt való érdeklődést ki­­kérni. A házastársak között szükségszerűleg megkövetelhető teljes őszinteség és bizalom maga után vonja, hogy a ke­reső házastársak jövedelmükről és bevételeikről egymást tájékoztassák. С. III. 16Ц—1935. Thébusz, 1935. X 23. 10. Végrendelet értelmezése. Az örökhagyó végrendeleté­ben az alperes részére hagyományokat rendelt, az ezek le­vonása után fennmaradó vagyonáról pedig akként rendelke­zett, hogy az a törvényes örökösei között oszlassák fel. A hagyományosok a nekik juttatott készpénzhagyományokat 100%-os átértékeléssel követelték. A kötelesrészre már nem jogosult törvényes örökösök által átértékelés mértékének megállapítása iránt indított kereset folytán a Kúria a kész­pénzhagyományokat és az örökösök jutalékát egyenlő mérték­ben értékelte át. Indokok: A végrendelet értelmezésénél és a végrendeleten ala­puló öröklési igények elbírálásánál az örökhagyónak ma­gából a végrendeletből és esetleg azzal kapcsolatban egyéb körülményekből megállapítható valódi akarata az irányadó. Az örökhagyó ekként megállapított végakara­tának a figyelembevételével kell a végrendeletben rendelt készpénzjuttatások átértékelt összegét is meghatározni. A végrendelet tartalmából az tűnik ki, hogy az örök­hagyó a törvényes örököseit nem akarta mellőzni és a végrendelet alkotásánál nem gondolt az utána való örökö­södés kérdésének olyan módon rendezésére, hogy a ha­gyományok az egész hagyatékot kimerítsék. Egymagában abból a körülményből, hogy az örökhagyó előbb a végren­delet 1—­. pontjaiban, a hagyományosokat és az ezek ré­szére rendelt hagyományokat sorolta fel és csak azt köve­tően az 5. pontban rendelkezett az általános örökösök javára a fennmaradó vagyon felosztásáról, nem lehet alapos következtetést vonni arra, hogy az örökhagyó a hagyományosokat és ezek között különösen az alpereseket minden körülmények között, tehát különösen a pénz el­értéktelenedése esetén is, ugyanolyan értékű juttatásban kívánta részeltetni, amilyen értékkel a nekik rendelt kész­pénzhagyományok a végrendelkezés idejében birtok, ellen­ben közömbösnek tekintette, hogy a vagyonából mennyi kerül az általános örökösök között felosztásra. Ennek ellent­mond az a fentebb már említett körülmény, hogy a hagyományok a végrendelkezés idejében az örökhagyó tu­lajdonában megvolt vagyonnak csak kisebb részét meri­­tették ki s a vagyonnak jóval nagyobb részéről az örök­­hagyó az általános örökösök javára rendelkezett. С. I. hh-22—1935. Jakab, 1935. XI 28. 11. Utóöröklés. Az örökhagyó akként hagyta inatlan va­gyonát feleségére, hogy ez arról az ő halála után saját belá­tása szerint rendelkezhessék s ha ezt akár örökáron eladni, akár haszonbérbe adni akarná abba senkinek- beleszólása ne legyen és az örökhagyó által az ingatlan vagyonra rendelt utóöröklés csak abban az esetben lépjen hatályba, ha az örök­hagyó feleségének halála után az ingatlan vagyon értékéből valami fennmarad. Az örökhagyó felesége férje halála után eladta az ingatlant. Az utóörökös az adásvételi szerződés ha­tálytalannak kimondása és járulékai iránt indít keresetet s ezt arra alapítja, hogy az előörökös csak feltétlen szükség esetében, tehát csak elsőrendű szükségleteinek fedezése vagy más módon nem rendezhető adósságok kifizetése végett ad­hatta volna el az ingatlant már­pedig az elidegenítés és ész­szerű gazdálkodás követelményeinek nem felelt m­eg és nem volt indokolt. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet. A végrendelet ismertetett rendelkezéséből a fellebbe­zési bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy az örökhagyó özvegye nem volt feljogosítva a férjétől örö­költ ingatlant vagy annak eladd­a esetén a kezéhez be­folyt vételárat ingyenesen vagy bár visszterhes ügylet­tel, de az átruházáshoz fűződő saját érdeke nélkül, pusz­tán az utóöröklési jog kijátszása céljából másra átruház­ni. Ezen túlmenően azonban az örökhagyó nyilván nem akarta feleségének a tulajdonjogából folyó rendelkezési jogát élők között a reá hagyott ingatlan tekintetében kor­látozni. Különösen az ingatlan eladását illetően a végren­deletnek az a redelkezése, hogy az örökhagyó halála után 3 JOGI HÍRLAP

Next