Jogi Hirlap, 1936. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1936-07-05 / 27. szám
1936. július 5 211 JOGI HÍRLAP Az adott esetben a fellebbezési bíróság okszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a készpénzjuttatások oly állandó jellegű rendszeres díjazásnak (fizetésnek) nem tekinthetők, melyek a férjnek az alperes szülői háztartásától függetlenül alapított, attól különálló saját háztartására és arra engedne következtetést, hogy a férj az alperes vállalataiban a jövedelem megszerzéséhez nem ingyenesen, hanem joghatályosan rendszeresített javadalmazás ellenében járul hozzá. Megerősíti ezt a követelést az is, hogy az 1927:XXI. t.-c. értelmében az alperes vállalat a betegségi biztosításra kötelezett vállalatnak tekintendő. A felhívott t. c. 3. §-a értelmében pedig a munkabér mellett szolgálatot teljesítő munkavállalókat a vállalat köteles biztosításra bejelenteni. Nem vitás, hogy az alperes a felperes férjét az O. T. I.-nál be nem jelentette, ami által maga is elismerte, hogy a vállalatában a felperes férje nem díjazás (fizetés) mellett teljesít szolgálatot. A menytartás mértéke a szülők társadalmi állásához és vagyoni viszonyaihoz mért olyan illő tartáshoz igazodik, amilyet a meny a férjével folytatott együttélés idején élvezett. — C. III. 5670/1935. — Thébusz 1936. V. Ц. 561. örökbefogadási szerződés felbontása. Az örökbefogadó szülök közül a túlélő anya az örökbefogadási szerződés hatálytalanítása iránt azon a címen indít keresetet, hogy az örökbefogadott leány őrőla azt a kijelentést tette, hogy nevelt fiával szerelmi viszonyt folytat. A Kúria a következő indokolással ad helyt a keresetnek: Az örökbefogadási szerződés az örökbefogadó és az örkbefogadott között szülői és gyermeki viszonyt létesít; — ennek folytán az örökbefogadottnak erkölcsi kötelessége az örökbefogadóval szemben a legmesszebbmenő tiszteletet, szeretetet és megbecsülést tanúsítani. A 1/22. sz. elvi határozatban megnyilvánult jogszabály szerint ugyan az örökbefogadási szerződés csak olyan okból hatálytalanítható, illetve bontható fel, amely az örökségből való kitagadásra is elegendő, — ámde ezenfelül az állandó bírói gyakorlat értelmében akkor is helye lehet az örökbefogadási szerződés felbonthatásának, ha az örökbefogadott az örökbefogadóval szemben durva sértést követ el, amely magaviseletével az örökbefogadott az örökbefogadással járó kötelsségeit oly súlyosan megsérti, hogy e miatt az örökbefogadás fenntartása az örökbefogadóra nézve elviselhetetlenné vált. A fellebbezési bíróság az anyagi jogot helyesen alkalmazta, midőn a felek közti viszonyban az örökbefogadási szerződést felbontotta, s az alperesnek nyilatkozata magában véve is az örökbefogadó szülő iránt tartozó gyermeki tiszteletnek olyan durva megsértése, s oly súlyosan sérti az örökbefogadó anya iránti köteles megbecsülést, hogy ennek folytán a felperes, mint örökbefogadó anya jogosult az örökbefogadási szerződést felbontani. — C. III. 181—1936. — Tóth, 1936. V. 15. 562. örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért. Abban a kérdésben, hogy az örökös több hagyatéki tartozás esetén miként felel, illetve, hogy ilyen esetben a hitelezők igényének megóvása érdekében miként tartozik eljárni, a Kúria a következő elvek alapján dönt: Az örökös az örökhagyó tartozásaiért örökrészének az erejéig, ha tehát az örökhagyónak csak egy örököse van, ez az egyedüli örökös az örökhagyó reá szállott tiszta hagyaték teljes értékének az erejéig felel. Az örökös felelőssége szempontjából a hagyatékhoz tartozó cselekvő vagyonnak is s a hagyatéki tartozásoknak és terheknek is az örökség megnyíltakor volt értéke az irányadó, a hagyatékhoz tartozó vagyonnak egészben vagy részben történő elidegenítése az örökös felelősségén nem változtat, annak a joghatása tehát csak abban jelentkezik, hogy a hitelező az örökhagyóról az örökösre örökségképen átszállott vagyontárgyak helyett az örökösnek egyéb vagyonából kereshet megfelelő kielégítést, úgy azonban, hogy a kielégítés céljából igénybe vett vagyon értéke a tiszta hagyatéknak az örökség megnyíltakor volt értékét meg nem haladhatja. Ezek a szabályok abban az esetben érvényesek, ha a hagyatékhoz tartozó cselekvő vagyon értéke a hagyatéki tartozások és terhek összegét meghaladja, úgy, hogy van olyan tiszta hagyaték, amelyben valamennyi hagyatéki hitelező követelése teljes fedezetet talál. Ha ilyen tiszta hagyaték nincsen, vagyis, ha a hagyatékot terhelő tartozások és költségek összege a hagyatékhoz tartozó cselekvő vagyon értékét meghaladja, akkor az örökösnek az egyes hagyatéki hitelezőkkel szemben fennálló felelősségére vonatkozó szabályok az alábbiak szerint módosulnak. Amíg az örökös felteheti, hogy a hagyaték a hagyatéki költségeket és az örökhagyó tartozásait fedezi, ezeket a sorrend megtartása nélkül kielégítheti. Ellenkező esetben a csődnek a hagyaték ellen megnyitását kell az örökösnek kérnie. Ha ezt elmulasztja, a ki nem elégített hagyatéki hitelezőknek az ebből eredő kárukért egész vagyonával felel. Annak az elbírálása szempontjából, hogy a csőd kérésének elmulasztásából származott-e kára a hitelezőnek és ha igen, mennyit tesz ki ez a kár, a Cst. rendelkezései az irányadók. Ezeknek a rendelkezéseknek a figyelembevételével kell nevezetesen elbírálni azt a kérdést, hogy a kielégített követelések a hagyaték ellen nyitott csődben megelőzték volna-e a csőd kérésének elmulasztása címén igényt támasztó hitelezőnek a követelését vagy sem, továbbá, hogy ennek a hitelezőnek az ő követelését meg nem előző követelésekkel szemben csődben elsőbbsége lett volna-e, vagy pedig azokkal egy sorban, aránylagos kielégítésre tarthatott volna igényt. — C. I. V/1986. — Jakab. 1936. IV. 30. 563. Egyezségi úton mérsékelt hagyatéki követelések számításba vétele a hagyatéki vagyon állagának megállapításánál. Felperes — a hagyatéki hitelező — az alperes— az örökös — ellen indított perben annak a kérdésnek az elbírálását kérte, hogy mennyit tesz ki az a vagyonérték, amelynek mint az örökhagyóról reászállott tiszta hagyatéknak az erejéig az alperes tűrni köteles azt, hogy a felperes követelésére magát vele szemben végrehajtás útján kielégíthesse. Ebben a perben vitássá vált többek között az a kérdés is, hogy azoknak a hitelezőknek a követeléseit, akik az alperessel az örökség megnyílta után egyezséget kötöttek és abban a követeléseknek egy részét elengedték, az örökség megnyíltakor fennállott összegben, vagy csak az egyezségben megállapított összegben kell-e a hagyaték terhére számításba venni. A Kúria ez utóbbi értékben veszi számításba a követelést. Indokolt: Annak a megállapítása szempontjából, hogy maradte az örökhagyó után olyan tiszta hagyaték, amely a felperes követelését teljes egészében fedezi, a fenntebb említett követeléseket csak az egyezségben meghatározott leszállított összegükben lehet a hagyaték terheiként figyelembe venni. Az ebben a tekintetben felmerült vitás kérdésnek ugyanis csak abban az esetben lehet perdöntő jelentősége, ha a szóban levő követeléseknek az örökség megnyíltakor fennállott összegükben számításba vétele esetén a felperes követelésére teljes fedezetet nyújtó tiszta hagyaték nem maradt; ebben az esetben pedig az alperes a még ki nem elégített hitelezőivel, ezek között tehát a felperessel szemben köteles volt minden lehetőt elkövetni abból a célból, hogy követelésüket a hagyatékból minél nagyobb mértékben kielégít.