Jogi Hirlap, 1936. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1936-07-05 / 27. szám

1936. július 5 211 JOGI HÍRLAP Az adott esetben a fellebbezési bíróság okszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a készpénzjutta­tások oly állandó jellegű rendszeres díjazásnak (fizetés­nek) nem tekinthetők, melyek a férjnek az alperes szü­lői háztartásától függetlenül alapított, attól különálló saját háztartására és arra engedne következtetést, hogy a férj az alperes vállalataiban a jövedelem megszerzéséhez nem ingyenesen, hanem joghatályosan rendszeresített javadalmazás ellenében járul hozzá. Megerősíti ezt a követelést az is, hogy az 1927:XXI. t.-c. értelmében az alperes vállalat a betegségi biztosításra kötelezett vállalatnak tekintendő. A felhívott t. c. 3. §-a értelmében pedig a munkabér mellett szolgálatot teljesítő munkavállalókat a vállalat köteles biztosításra bejelenteni. Nem vitás, hogy az alperes a felperes férjét az O. T. I.-nál be nem jelentette, ami által maga is elismerte, hogy a vállalatában a felperes férje nem díjazás (fizetés) mellett teljesít szolgálatot. A menytartás mértéke a szülők társadalmi állásához és vagyoni viszonyaihoz mért olyan illő tartáshoz igazo­dik, amilyet a meny a férjével folytatott együttélés ide­jén élvezett. — C. III. 5670/1935. — Thébusz 1936. V. Ц. 561. örökbefogadási szerződés felbontása. Az örökbe­fogadó szülök közül a túlélő anya az örökbefogadási szerző­dés hatálytalanítása iránt azon a címen indít keresetet, hogy az örökbefogadott leány őrőla azt a kijelentést tette, hogy nevelt fiával szerelmi viszonyt folytat. A Kúria a követ­kező indokolással ad helyt a keresetnek: Az örökbefogadási szerződés az örökbefogadó és az örkbefogadott között szülői és gyermeki viszonyt létesít; —­ ennek folytán az örökbefogadottnak erkölcsi köteles­sége az örökbefogadóval szemben a legmesszebbmenő tisz­teletet, szeretetet és megbecsülést tanúsítani. A 1/22. sz. elvi határozatban megnyilvánult jogsza­bály szerint ugyan az örökbefogadási szerződés csak olyan okból hatálytalanítható, illetve bontható fel, amely az örökségből való kitagadásra is elegendő, — ámde ezenfelül az állandó bírói gyakorlat értelmében akkor is helye lehet az örökbefogadási szerződés felbonthatásá­­nak, ha az örökbefogadott az örökbefogadóval szemben durva sértést követ el, amely magaviseletével az örökbe­fogadott az örökbefogadással járó kötelsségeit oly súlyo­san megsérti, hogy e miatt az örökbefogadás fenntartása az örökbefogadóra nézve elviselhetetlenné vált. A fellebbezési bíróság az anyagi jogot helyesen al­kalmazta, midőn a felek közti viszonyban az örökbefoga­dási szerződést felbontotta, s az alperesnek nyilatkoza­ta magában véve is az örökbefogadó szülő iránt tartozó gyermeki tiszteletnek olyan durva megsértése, s oly sú­lyosan sérti az örökbefogadó anya iránti köteles megbe­csülést, hogy ennek folytán a felperes, mint örökbefogadó anya jogosult az örökbefogadási szerződést felbontani. — C. III. 181—1936. — Tóth, 1936. V. 15. 562. örökös felelő­ssége a hagyatéki tartozásokért. Ab­ban a kérdésben, hogy az örökös több hagyatéki tartozás esetén miként felel, illetve, hogy ilyen esetben a hitelezők igényének megóvása érdekében miként tartozik eljárni, a Kúria a következő elvek alapján dönt: Az örökös az örökhagyó tartozásaiért örökrészének az erejéig, ha tehát az örökhagyónak csak egy örököse van, ez az egyedüli örökös az örökhagyó reá szállott tiszta hagyaték teljes értékének az erejéig felel. Az örökös felelőssége szempontjából a hagyatékhoz tartozó cselekvő vagyonnak is s a hagyatéki tartozásoknak és terheknek is az örökség megnyíltakor volt értéke az irányadó, a hagyatékhoz tartozó vagyonnak egészben vagy részben történő elidegenítése az örökös felelőssé­gén nem változtat, annak a joghatása tehát csak abban jelentkezik, hogy a hitelező az örökhagyóról az örökösre örökségképen átszállott vagyontárgyak helyett az örökös­nek egyéb vagyonából kereshet megfelelő kielégítést, úgy azonban, hogy a kielégítés céljából igénybe vett vagyon értéke a tiszta hagyatéknak az örökség megnyíltakor volt értékét meg nem haladhatja. Ezek a szabályok abban az esetben érvényesek, ha a hagyatékhoz tartozó cselekvő vagyon értéke a hagyatéki tartozások és terhek összegét meghaladja, úgy, hogy van olyan tiszta hagyaték, amelyben valamennyi hagyatéki hitelező követelése teljes fedezetet talál. Ha ilyen tiszta hagyaték nincsen, vagyis, ha a hagyatékot terhelő tar­tozások és költségek összege a hagyatékhoz tartozó cselekvő vagyon értékét meghaladja, akkor az örökösnek az egyes hagyatéki hitelezőkkel szemben fennálló fele­lősségére vonatkozó szabályok az alábbiak szerint mó­dosulnak. Amíg az örökös felteheti, hogy a hagyaték a hagya­téki költségeket és az örökhagyó tartozásait fedezi, eze­ket a sorrend megtartása nélkül kielégítheti. Ellenkező esetben a csődnek a hagyaték ellen megnyitását kell az örökösnek kérnie. Ha ezt elmulasztja, a ki nem elégí­tett hagyatéki hitelezőknek az ebből eredő kárukért egész vagyonával felel. Annak az elbírálása szempontjá­ból, hogy a csőd kérésének elmulasztásából származott-e kára a hitelezőnek és ha igen, mennyit tesz ki ez a kár, a Cst. rendelkezései az irányadók. Ezeknek a rendelkezé­seknek a figyelembe­vételével kell nevezetesen elbírálni azt a kérdést, hogy a kielégített követelések a hagyaték ellen nyitott csődben megelőzték volna-e a csőd kérésé­nek elmulasztása címén igényt támasztó hitelezőnek a kö­vetelését vagy sem, továbbá, hogy ennek a hitelezőnek az ő követelését meg nem előző követelésekkel szemben csődben elsőbbsége lett volna-e, vagy pedig azokkal egy sorban, aránylagos kielégítésre tarthatott volna igényt. — C. I. V/1986. — Jakab. 1936. IV. 30. 563. Egyezségi úton mérsékelt hagyatéki követelések számításba vétele a hagyatéki vagyon állagának megállapí­tásánál. Felperes — a hagyatéki hitelező — az alperes­­— az örökös — ellen indított perben annak a kérdésnek az elbírá­lását kérte, hogy mennyit tesz ki az a vagyonérték, amely­nek mint az örökhagyóról reászállott tiszta hagyatéknak az erejéig az alperes tűrni köteles azt, hogy a felperes köve­telésére magát vele szemben végrehajtás útján kielégíthesse. Ebben a perben vitássá vált többek között az a kérdés is, hogy azoknak a hitelezőknek a követeléseit, akik az alpe­ressel az örökség megnyílta után egyezséget kötöttek és abban a követeléseknek egy részét elengedték, az örökség megnyíltakor fennállott összegben, vagy csak az egyezség­ben megállapított összegben kell-e a hagyaték terhére szá­mításba venni. A Kúria ez utóbbi értékben veszi számításba a követelést. Indokolt:­­ Annak a megállapítása szempontjából, hogy maradt­­e az örökhagyó után olyan tiszta hagyaték, amely a fel­peres követelését teljes egészében fedezi, a fenntebb em­lített követeléseket csak az egyezségben meghatározott leszállított összegükben lehet a hagyaték terheiként fi­gyelembe venni. Az ebben a tekintetben felmerült vitás kérdésnek ugyanis csak abban az esetben lehet per­döntő jelentősége, ha a szóban levő követeléseknek az örökség megnyíltakor fennállott összegükben számí­tásba vétele esetén a felperes követelésére teljes fedeze­tet nyújtó tiszta hagyaték nem maradt; ebben az esetben pedig az alperes a még ki nem elégített hitelezőivel, ezek között tehát a felperessel szemben köteles volt minden lehetőt elkövetni abból a célból, hogy követelé­süket a hagyatékból minél nagyobb mértékben kielégít.

Next