Jogi Hirlap, 1938. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1938-01-02 / 1. szám

JOGI HÍRLAP 2 Alturia határozatai. Magánjog 1. Jogszabályok területi hatálya. Osztrák jog alkalmazása üzemi balesetből eredő kártérítési perben. A felperesek magyar honos jogelődje alperes amsterdami részvénytársaság szolgálatában állott, mint matróz és ebben a minőségben teljesített szolgálata közben a Wienben lajstromozott egyik olajszállító uszálynak Pozsonyban történt felrobbanása következtében életét vesztette. A fellebbezési bíróság a felperesek kártérítési keresetét az osztrák jogszabályok alkalmazásával bírálta el. A peres feleknek e miatt benyújtott felülvzsgálati kérelmét a Kúria a következő indokolással utasítja el: Elsősorban eldöntendő kérdés, hogy az alperes kártérítési kötelezettségének elbírálására milyen jogszabályok alkalmazandók. Az elhalt magyar honos volt ugyan, azonban külföldi cég szolgálatában állott, mely cég az elhaltat a különböző partmenti államok területéhez tartozó Danán való hajózásnál külföldön lajstromozott hajón alkalmazta. Ebből következik, hogy az elhalt üzemi baleset tekintetében az 1927. évi XXI. tc. 1., 3. és 56. §-ainak egybevetett rendelkezései értelmében Magyarországon társadalombiztosítási kötelezettség alá nem esett, mert ilyen biztosítási kötelezttség az alperest mint külföldi munkaadót az elhalttal szemben csak abban az esetben terhete volna, ha az elhaltat belföldön alkalmazza. Következőleg az alperes kártérítési kötelezettségének elbírálásánál az idézett törvénycikk rendelkezései nem alkalmazhatók. A felperes vitatta ugyan, hogy az alperesnek Magyarországon képviselősége van és hogy az alperes ennek folytán belföldi vállalatnak tekintendő, ez az álláspont azonban nem helytálló, mert a nem vitás tényállás szerint az alperes állítólagos képviselősége Magyarországon a cégjegyzékbe bejegyezve nincs. Az a körülmény, hogy az alperes magyarországi szállítási ügyleteinek közvetítését a Mobil budapesti részvénytársaság intézi, valósága esetén sem teszi a nevezett részvénytársaságot az alperes vállalatávalazonossá. Minthogy üzemi balesetről van szó, a kártérítési kötelezettség elbírálásánál a szolgálati szerződésből kell kiindulni. Az elhalt a szolgálati szerződést a csatolt munkakönyvből megállapíthatóan az alperesnek bécsi képviselőségével létesítette. Az osztrák jogszabályok értelmében pedig a külföldi részvénytársaságok ausztriai képviseletének a cégjegyzékbe való bevezetése mellett korlátlan felhatalmazással kell bírnia harmadik személyekkel létesítendő mindenféle ügylet megkötésére. — Erre való tekintettel az alperes bécsi képviselősége a szolgálati szerződés megkötésére is jogosult volt. — E mellett az az uszály, amelyen való szolgálat teljesítésére az elhalt szerződött, Bécsben volt lajstromozva. Ezeknél fogva az alperes kártérítési felelősségére az alperesre mint adósra kötelező osztrák jogszabályok, nem pedig az alperesi társaság székhelye szerinti holland jogszabályok alkamazandók. Az osztrák jogszabályok alkalmazását nem zárja ki valósága esetében sem az a körülmény, hogy az elhalt a szolgálati szerződést Pakson írta alá, mert a szerződés aláírásának helye mint a véletlentől függő körülmény irányadó sem lehet. A baleset ugyan Csehszlovákiához tartozó területen történt és a kártérítési kötelezettség elbírálása szempontjából általában a kártétel helyének a joga irányadó, ez a jogszabály azonban a munkavállaló üzemi balesetéből folyó kártérítésre nem vonatkozik. A fellebbezési bíróság helyes álláspontja szerint a per elbírálásánál az osztrák törvények közül a baleset idején életben volt 1927. évi 125. számú mun ЫаЬsztosítási törvénynek a rendelkezései az irányadók. — 1937. Jakab 1937. X. 27. 2. Elidegenités és terhelési tilalom. Abban a szerződésben, amellyel felperes ingatlanainak felerészét szüleinek eladta, a fe.peres tulajdonával visszamaradó felerész jutalékra endegenítési tilalom köttetett ki, a vevőként szereplő szük javára oly célból, hogy a szerződő felek közös tulajdonává vált ingatlan elidegenítése azon életében csak kölcsönös beleegyezéssel történhessék meg. Felperes az alperes javára a szóbanforgó ingatlanra bekebelezett jelzálogjogok törlése iránt keresetet indított, amelyet a másodbíróság elutasított. A felperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria elutasítja, mert annak a kötelmi igénynek biztosítása céljából, hogy a közös tulalomon kennt ingatlan elidegenítése csupán a társtulajdonosok kölcsönös ve.hogy ezekével törtenhessék meg — nehogy a tulajdonoscatrsale mással kerüljenek tulajdoni közösségbe — az elidegenítési tilalom a m. kir. Кипа 74. számú teljes ülési határozata értelmében érvényesen ki nem köthető. — U. У. З408—1937. Hutás, a Кита másodelnöke, 1937. XI. 16. 3. Szerzői jogbitorlás esetén biztosítási intézkedések. A fellebbezési bíróság megállapította a per tárgyát tevő jogbitorlást és az alperest nemcsak kártérítés fizetésire, hanem egyúttal a kifogás tárgyává tett cselekmény abbanhagyására is kötelezte. A Kúria a bizonás abban hagyására kötelező rendelkezést mellőzi, mert: a Szjt. 18. és 20. §-ai a bitorlás jogkövetkezményének felsorolásában a bitorlás abbanhagyására s az eltiltásra vonatkozó igényt nem említik ugyan, de a bírói gyakorlat állláspontja szerint a törvény 75. §-a értelmében a felperes kérelmére a per folyamán elrendelhető biztosítási intézkedéseket indokolt esetben a végítéletben is alkalmazni lehet. A peres esetben azonban — amidőn az alperes a bitorlást azzal követte el, hogy napilapjában egy híradással kapcsolatban engedély nélkül köszetezte a felperes arcképét s amidőn az alperes eljárásának jogellenességét az ite-et hozatala előtt elismerte, — az abbanhagyásra való kötelezés, helyesen a kivonás ismétlésétől való eltiltás a felperes érdekéven szükségesnek nem mutatkozik. — C. 1. 3041—1937. Jakab, 1937. XI. 3. 4. Kártérítés képviselőválasztási szabálytalanságokért. A Közigazgatósági Bíróság a per alapjául szolgáló képviselőválasztást ítélettel érvénytelennek nyilvánította, megálapítván azt is, hogy úgy a választási bizottságnak, mint a választási főbiztosnak eljárása törvénysértő volt, mert az 1925: XXVI. t. c.-nek az alapajánások megvzsgálási határidejének maghosszabitására vonatkozó rendelkezését a pótajánlásra is alkalmazták s a megvizsgálás idejét ekként törvénytelenül hosszabbították meg. A felperes keresetét arra alapítja, hogy mint a választáson indult egyik párt Istáján szereplő jelölt a választási bizottságnak ekként már bíróilag is megállapított törvénysértő eljárása folytán kenül abba a helyzetbe, hogy az ajánlások megszerzésének költségeit ismételten kellett viselnie. Ezért a választási bizottság egyik tagjától követeli költségeinek megfizetését. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A T. (1925:XXVI. tc.) 53. §-a 8. bekezdése értelmében a választási bizottság tagjai az ott meghatározott szövegű esküt teszik le a választási bizottság elnöke előtt. A T. 175. §-a értelmében nemcsak az állami, törvényhatósági és községi közszolgálatban álló alkalmazottak ellen, hanem a képviselőválasztásnál közreműködő és esküt (fogadalmat) tett minden közeg ellen is az ott szabályozott fegyelmi eljárásnak van helye. Abból, hogy a T. e tekintetben a különben nem közalkalmazott minőségű, de esküt (fogadtalmat) tett közegeket teljesen egy tekintet alá veszi a különben közalkalmazott minőségű eljáró közegekkel, következik, hogy a nem közalkalmazott közegek a kártérítő kötelezettség tekintetében sem vonhatók szigorúbb szabályok alá, mint a különben közalkalmazott közegek, figyelemmel arra is, 1938 január 2.