Jogi Hirlap, 1939. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1939 JANUÁR 1. Ilyen hatósági megállapítással szemben annak bi­zonyítása, hogy állásnélküliségének az alperes maga az oka, az ezt állító felperesnek perrendszerű kötelessége. — С. III. 2493—1938. Tóth, 1938. XI. 4. 6. Házastárs kilakoltatása a különvagyont képező ház­ból. A földmíves házastársak a férj házában laktak. Az életközösséget a férj szakította meg a közös lakás elhagyá­sával. A különváltás­ élő férj később keresetet indít fele­sége ellen a különvagyonát képező ház birtokbabocsátása iránt s a felülvizsgálati eljárás során felajánlja, hogy más megfelelő lakást jelöl ki feleségének. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A házassági életközösséget a felperes szakította meg, aki az ő különvagyonához tartozó házban berendezett kö­zös lakást elhagyva, a feleségétől különváltan él. Ez a különvagyon, jogi természeténél fogva a felpe­res kizárólagos rendelkezése alatt áll ugyan, tehát külön­vagyona felett a tulajdonos minden jogosítványát sza­badon gyakorolhatja, — a felperes azonban e különva­gyonát tevő házban jelölte ki a feleségével folytatandó együttélés céljaira a közös lakást, már­pedig a házasság intézményének jogi és erkölcsi tartalmából következik, hogy a feleség a közös együttélésre szolgáló lakásban a házasság jogi fennállása alatt benntmaradhat, s­őt a férj a közös lakás használati jogától a tulajdonjog fo­galmából folyó kizárólagos rendelkezési joga alapján el­fogadható alapos ok nélkül meg nem foszthatja. Ezen a helyzeten csak akkor következik be változás, ha a házas­sági megtámadást bontó vagy válóperben a bíróság az ideiglenes különélést már elrendelte, mert ez esetben a felek az együttélés kötelezettsége alól fel vannak mentve, e kötelezettség megszűntével tehát a férj a fe­leségével közösen használt lakásnak használati jogát a feleségétől feltétlenül megvonhatja­, épségben maradván a feleségnek a törvényből folyó pénzbeli tartási igénye. A másik eset, amelyben a házastársnak a közös la­kásból való távozása követelhető az, ha a házastárs a másiknak az együttlakást, ezt megakadályozó cselek­ménnyel lehetetlenné teszi, vagy a férj az őt kétségtele­nül megillető jogánál fogva a házassági együttélés alatt használt lakásnak megfelelő más lakást a felesége ré­szére ki­jelöl. A jelen esetben tett ugyan a felperes arra utaló elő­adást, hogy a felesége, az I. r. alperes, közös felnőtt fió­kát ellene ingerelte, a­kik az I. r. alperes ingerlése kö­vetkeztében őt meg is támadták, ezt a körülményt azon­ban az I. rendű alperes tagadásával szemben (5.) nem bizonyította, más lakás kijelölésére való készségét pe­dig a felperes csak a felülvizsgálati eljárásban, tehát a Pp. 523. §-a értelmében elkésetten jelentette ki. — C. III. 2140—1938. Thébusz, 1938. X. 12. 7. Ideiglenes nőtartásra érdemetlenség. A különélő fe­leség ideiglenes nőtartásdíj iránti keresetével szemben a férj érdemetlenségi okul érvényesíti azokat a tényeket, amelyeket a köztük folyó bontóperben felesége ellen bontó­okul is érvényesített és bizonyított. Ezen okok igazolására a férj a bontóperbeli iratok beszerzését kéri. A Kúria szük­ségtelennek találja e bizonyítás foganatosítását. Indokok: Az érdemetlenséget előidéző tények megállapításá­nál nem érvényesülnek feltétlenül és minden körülmé­nyek között azok a szempontok, amelyek bontóper eseté­ben a bontás alapjául felhozott tények elbírálásánál a házassági törvény rendelkezéseiből kifolyóan irányadóul szolgálnak, mert a házassági bontóperben a vétkesség megállapításának különleges alaki és anyagjogi előfelté­telei vannak, amiből önként következik, hogy az ér­demetlenségi okok nem szükségképpen azonosak a há­zassági törvényben meghatározott bontó okokkal. Mind­ezek alapján, valamint az ideiglenes nőtartás abban megnyilvánuló céljának szem előtt tartásával is, hogy a nő megélhetése szempontjából mindaddig, amíg a há­zassági bontóperben a véd­esség kérdésének eldöntésé­vel a tartás kérdése végleg elintézést nem nyer, a külön­élés alatt is a nő részére lehetőleg fenntartassék az az életszínvonal, amely őt az együttélés alatt megillette, — az állandó bírói­ gyakorlat azt az irányelvet követi, hogy érdemetlenség alapján a nő csak abban az esetben fosztható meg a tartástól, hogyha a férjével szemben olyan jogtalan magatartást tanúsít, amely a társadalmi közfelfogás és az általános erkölcsi törvények szerint igen súlyos megítélés alá esik és amely minden kétsé­get kizáró módon megállapítható. — X. III. 2224—1938. Thébusz, 1938. X. 27. 8. Örökbefogadási szerződés megtámadása az örökös által. Az örökhagyó örökbefogadott gyermeke kötelesrészt követel az örökhagyó testvérétől, kire az örökhagyó vagyo­nát átruházta. Alperes elsősorban az örökbefogadási szerző­dés hatálytalanságára hivatkozik, részben már az örökhagyó által perrel, de sikertelenül érvényesített azon ok miatt, hogy az örökbefogadott gyermek a szerződés kikötése elle­nére elköltözött az örökhagyótól, részben egyéb olyan okok miatt, amelyeket az örökhagyó még nem érvényesített. A Kúria alperesnek ezt a kifogását nem veszi figyelembe. Indokok: Az örökbefogadási szerződés hatálytalanítása iránt indított keresetet elutasító ítéletnek anyagi jogereje, ki­terjed az alperesre, mint a pert indító örökhagyó örö­kösére is. Egyébként pedig az alperes, mint örökös a fel­peresnek az említett perben el nem bírált, valamely más magatartása miatt is az örökbefogadási szerződést csak akkor támadhatta volna, ha az örökhagyó az ebből az okból való megtámadás szándékát kifejezte volna, de ennek a jogának érvényesítésében a haláláig akadályozva lett volna. Ez az eset azonban nem forog fenn. C 1. 3810—1938. Jakab, 1938. X. 27. 9. Végrendelet azonosságának és aláírásának tanúsítása A végrendelkező által saját kezűleg aláirt végrendelet szö­­vegében ez a kitétel áll: „Ezen végrendelkezésem négy tanú előtt felolvastatott és hitelesített.” Vitás hogy ez a kitétel pótolja-e a törvényben előírt tanúsítási záradékot s igazolja-e azt, hogy a végrendelkező az okiratot végrendeletének is­merte el, hogy azt aláírta és hogy mindez a négy tanú együttes jelenlétében történt. A Kúria megállapítja, hogy a végrendeletnek a végrendelkező által történt aláírása nincs megfelelően tanúsítva s ezért hatálytalanítja a végrendele­tet. Indokok: Ha a végrendeletnek azt a kitételét, hogy „ezen végrendelkezésem négy tanú előtt felolvastatott,” a vég­rendelet érvényességének a fenntartása érdekében (favor testamenti) akként lehet és kell is magyarázni, hogy az okiratnak végrendeletéül elismerése a négy tanú együt­tes jelenlétében az örökhagyó részéről megtörtént és az a végrendeleten igazolva is van, a „hitelesített” kifejezés ellenben már kétséget hagy fenn aziránt, hogy az a végrendeletnek az örökhagyó, vagy a tanuk részéről történt aláírására vonatkozik-e, és így annak az 1876. évi XVI. tc. 5. §-ában meg kivánt olyan értelmet tulajdonítani, hogy az a végrendeletnek az örökhagyó részéről történt aláírását kétségtelenül iga­zolja, nem lehet. Megemlíti a kir. Kúria, hogy a tanúsítási záradék hi­ányosságával kapcsolatban a felperesnek azt az állás­pontját, hogy a végrendelet fentebb idézett kijelentésé­ből hiányzik a tanúk által igazolása az együttességnek is, ugyancsak nem találta alaposnak, mert a négy tanú „előtt” kifejezés azt jelenti, hogy a végrendelkezés a tanuk előtt, tehát együttes jelenlétük­ben történt. — C. I. 3555—1938. Jakab, 1938. XI. 29. Eljárási jog 10. Megállapítási kereset előfeltételeinek változása a per folyamán. Miután alperesek a német birodalmi banknál hi­vatalosan bejelentették, hogy a felperes részvénytársaság ellen öt évi tantieme fejében fejenként 6800 pengő köve­telésük áll fenn, a felperes részvénytársaság e követelés fenn nem állásának megállapítása iránt keresetet indított. Alpere­sek viszontkeresetben érvényesítették a kérdéses követelé­süket. A fellebbezési bíróság a felperes részvénytársaság megállapítási keresetét is érdemben bírálta el azzal az mn­ 3 JOGI HÍRLAP

Next