Jogi Hirlap, 1939. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1939 JANUÁR 1. Ilyen hatósági megállapítással szemben annak bizonyítása, hogy állásnélküliségének az alperes maga az oka, az ezt állító felperesnek perrendszerű kötelessége. — С. III. 2493—1938. Tóth, 1938. XI. 4. 6. Házastárs kilakoltatása a különvagyont képező házból. A földmíves házastársak a férj házában laktak. Az életközösséget a férj szakította meg a közös lakás elhagyásával. A különváltás élő férj később keresetet indít felesége ellen a különvagyonát képező ház birtokbabocsátása iránt s a felülvizsgálati eljárás során felajánlja, hogy más megfelelő lakást jelöl ki feleségének. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A házassági életközösséget a felperes szakította meg, aki az ő különvagyonához tartozó házban berendezett közös lakást elhagyva, a feleségétől különváltan él. Ez a különvagyon, jogi természeténél fogva a felperes kizárólagos rendelkezése alatt áll ugyan, tehát különvagyona felett a tulajdonos minden jogosítványát szabadon gyakorolhatja, — a felperes azonban e különvagyonát tevő házban jelölte ki a feleségével folytatandó együttélés céljaira a közös lakást, márpedig a házasság intézményének jogi és erkölcsi tartalmából következik, hogy a feleség a közös együttélésre szolgáló lakásban a házasság jogi fennállása alatt benntmaradhat, sőt a férj a közös lakás használati jogától a tulajdonjog fogalmából folyó kizárólagos rendelkezési joga alapján elfogadható alapos ok nélkül meg nem foszthatja. Ezen a helyzeten csak akkor következik be változás, ha a házassági megtámadást bontó vagy válóperben a bíróság az ideiglenes különélést már elrendelte, mert ez esetben a felek az együttélés kötelezettsége alól fel vannak mentve, e kötelezettség megszűntével tehát a férj a feleségével közösen használt lakásnak használati jogát a feleségétől feltétlenül megvonhatja, épségben maradván a feleségnek a törvényből folyó pénzbeli tartási igénye. A másik eset, amelyben a házastársnak a közös lakásból való távozása követelhető az, ha a házastárs a másiknak az együttlakást, ezt megakadályozó cselekménnyel lehetetlenné teszi, vagy a férj az őt kétségtelenül megillető jogánál fogva a házassági együttélés alatt használt lakásnak megfelelő más lakást a felesége részére kijelöl. A jelen esetben tett ugyan a felperes arra utaló előadást, hogy a felesége, az I. r. alperes, közös felnőtt fiókát ellene ingerelte, akik az I. r. alperes ingerlése következtében őt meg is támadták, ezt a körülményt azonban az I. rendű alperes tagadásával szemben (5.) nem bizonyította, más lakás kijelölésére való készségét pedig a felperes csak a felülvizsgálati eljárásban, tehát a Pp. 523. §-a értelmében elkésetten jelentette ki. — C. III. 2140—1938. Thébusz, 1938. X. 12. 7. Ideiglenes nőtartásra érdemetlenség. A különélő feleség ideiglenes nőtartásdíj iránti keresetével szemben a férj érdemetlenségi okul érvényesíti azokat a tényeket, amelyeket a köztük folyó bontóperben felesége ellen bontóokul is érvényesített és bizonyított. Ezen okok igazolására a férj a bontóperbeli iratok beszerzését kéri. A Kúria szükségtelennek találja e bizonyítás foganatosítását. Indokok: Az érdemetlenséget előidéző tények megállapításánál nem érvényesülnek feltétlenül és minden körülmények között azok a szempontok, amelyek bontóper esetében a bontás alapjául felhozott tények elbírálásánál a házassági törvény rendelkezéseiből kifolyóan irányadóul szolgálnak, mert a házassági bontóperben a vétkesség megállapításának különleges alaki és anyagjogi előfeltételei vannak, amiből önként következik, hogy az érdemetlenségi okok nem szükségképpen azonosak a házassági törvényben meghatározott bontó okokkal. Mindezek alapján, valamint az ideiglenes nőtartás abban megnyilvánuló céljának szem előtt tartásával is, hogy a nő megélhetése szempontjából mindaddig, amíg a házassági bontóperben a védesség kérdésének eldöntésével a tartás kérdése végleg elintézést nem nyer, a különélés alatt is a nő részére lehetőleg fenntartassék az az életszínvonal, amely őt az együttélés alatt megillette, — az állandó bírói gyakorlat azt az irányelvet követi, hogy érdemetlenség alapján a nő csak abban az esetben fosztható meg a tartástól, hogyha a férjével szemben olyan jogtalan magatartást tanúsít, amely a társadalmi közfelfogás és az általános erkölcsi törvények szerint igen súlyos megítélés alá esik és amely minden kétséget kizáró módon megállapítható. — X. III. 2224—1938. Thébusz, 1938. X. 27. 8. Örökbefogadási szerződés megtámadása az örökös által. Az örökhagyó örökbefogadott gyermeke kötelesrészt követel az örökhagyó testvérétől, kire az örökhagyó vagyonát átruházta. Alperes elsősorban az örökbefogadási szerződés hatálytalanságára hivatkozik, részben már az örökhagyó által perrel, de sikertelenül érvényesített azon ok miatt, hogy az örökbefogadott gyermek a szerződés kikötése ellenére elköltözött az örökhagyótól, részben egyéb olyan okok miatt, amelyeket az örökhagyó még nem érvényesített. A Kúria alperesnek ezt a kifogását nem veszi figyelembe. Indokok: Az örökbefogadási szerződés hatálytalanítása iránt indított keresetet elutasító ítéletnek anyagi jogereje, kiterjed az alperesre, mint a pert indító örökhagyó örökösére is. Egyébként pedig az alperes, mint örökös a felperesnek az említett perben el nem bírált, valamely más magatartása miatt is az örökbefogadási szerződést csak akkor támadhatta volna, ha az örökhagyó az ebből az okból való megtámadás szándékát kifejezte volna, de ennek a jogának érvényesítésében a haláláig akadályozva lett volna. Ez az eset azonban nem forog fenn. C 1. 3810—1938. Jakab, 1938. X. 27. 9. Végrendelet azonosságának és aláírásának tanúsítása A végrendelkező által saját kezűleg aláirt végrendelet szövegében ez a kitétel áll: „Ezen végrendelkezésem négy tanú előtt felolvastatott és hitelesített.” Vitás hogy ez a kitétel pótolja-e a törvényben előírt tanúsítási záradékot s igazolja-e azt, hogy a végrendelkező az okiratot végrendeletének ismerte el, hogy azt aláírta és hogy mindez a négy tanú együttes jelenlétében történt. A Kúria megállapítja, hogy a végrendeletnek a végrendelkező által történt aláírása nincs megfelelően tanúsítva s ezért hatálytalanítja a végrendeletet. Indokok: Ha a végrendeletnek azt a kitételét, hogy „ezen végrendelkezésem négy tanú előtt felolvastatott,” a végrendelet érvényességének a fenntartása érdekében (favor testamenti) akként lehet és kell is magyarázni, hogy az okiratnak végrendeletéül elismerése a négy tanú együttes jelenlétében az örökhagyó részéről megtörtént és az a végrendeleten igazolva is van, a „hitelesített” kifejezés ellenben már kétséget hagy fenn aziránt, hogy az a végrendeletnek az örökhagyó, vagy a tanuk részéről történt aláírására vonatkozik-e, és így annak az 1876. évi XVI. tc. 5. §-ában meg kivánt olyan értelmet tulajdonítani, hogy az a végrendeletnek az örökhagyó részéről történt aláírását kétségtelenül igazolja, nem lehet. Megemlíti a kir. Kúria, hogy a tanúsítási záradék hiányosságával kapcsolatban a felperesnek azt az álláspontját, hogy a végrendelet fentebb idézett kijelentéséből hiányzik a tanúk által igazolása az együttességnek is, ugyancsak nem találta alaposnak, mert a négy tanú „előtt” kifejezés azt jelenti, hogy a végrendelkezés a tanuk előtt, tehát együttes jelenlétükben történt. — C. I. 3555—1938. Jakab, 1938. XI. 29. Eljárási jog 10. Megállapítási kereset előfeltételeinek változása a per folyamán. Miután alperesek a német birodalmi banknál hivatalosan bejelentették, hogy a felperes részvénytársaság ellen öt évi tantieme fejében fejenként 6800 pengő követelésük áll fenn, a felperes részvénytársaság e követelés fenn nem állásának megállapítása iránt keresetet indított. Alperesek viszontkeresetben érvényesítették a kérdéses követelésüket. A fellebbezési bíróság a felperes részvénytársaság megállapítási keresetét is érdemben bírálta el azzal az mn 3 JOGI HÍRLAP