Jogi Hirlap, 1940. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-07 / 1. szám

JOGI HÍRLAP. 2 esetében sem gátolhatja meg, tehát a mezőgazdaság érdekében tűrni tartozik azt, hogy a haszonbérletének tényleges megszűnne (a gazdasági év vége) előtt is már a gazdasági év utolsó részében a haszonbérbeadó, vagy ennek jogán az újabb haszonbérlő a termés beszedése után felszabadult területrészeken, az okszerű gazdálko­dás által megkövetelt módon és mértékben talajműve­lési munkálatokat végezzen. A haszonbérlő birtoklásának ezt a korlátozását a szokásjog nyilvánvalóan a mezőgazdasági termelés za­vartalan folytatásához fűződő köz- és magánérdek hatá­lyos megvédése végett arra való tekintettel fejlesztette ki, hogy a lelépő Haszonbérlőnek a gazdasági év utolsó negyedében a termés beszedése után már nincs a gazda­sági művelés alá tartozó földekhez fűződő oly érdeke, amely az okszerű gadálkodás szabályai szerint a követ­kező gazdasági évre szóló gazdasági előmunkálatok vég­zése által sérelmet szenvedne. Ha pedig ez így áll, akkor az alperesnek az a pa­naszolt eljárása, hogy mint új haszonbérlő , a felperes haszonbérletének lejárta előtt, a következő gazdasági évben vetés alá kerülő üres földeket a felperes ellenzése dacára művelés alá vette, az alperes részéről önhatalmú és tilos birtokháborí­­tó cselekménynek nem tekinthető, ezért a felperes az eljárással szemben birtokvéde­lemre igényt jogszerűen nem is tarthat. — С. V. 4140— 1939. Hutás, másodelnök, 1939. X. 26. 8. Baleseti kártérítés mértéke. Felperes férjét az alpe­res gépkocsija halálra gázolta. A fellebbezési bíróság a fel­perest illető kártérítés mértékét az elhalt­­szerszámlakatost utolsó tényleges keresete alapján állapította meg. Alperes felülvizsgálati kérelmében azt vitatja, hogy a megállapított kártérítés összegébe be kell számítani azt az összeget, ame­lyet a még munkabíró felperesnő saját munkájával kereshet. A Kúria a következő indokolással utasítja el ezt a panaszt: Az a körülmény, hogy a törvény alapján eltartott családtag a saját eltartásáról legalább részben maga is tudna gondoskodni, a kártérítés mértékét csökkentő té­nyezőként figyelembe nem jöhet. — C. 1. 3486—1939. Jakab, 1939. XI. 7. 4. Bontóper. Életközösség fogalma. A házastársak 1936. november 1-e előtt már hosszabb idő óta nem éltek egy­mással nemi életet és nem is étkeztek közös asztalnál, de közös hálószobában az egymás mellett felállított ágyban aludtak . Lövölde téri lakásukból együtt költöztek el ilyen életviszonyok mellett Rákospalotára. A férj feleségének 1936. november 1. utáni magatartását bontóokul érvénye­síti. A Tábla megbocsátottnak tekinti ezt a bontóokot a, közös szobában való hálás tényével. A Kúria megállapítja, hogy a Tábla jogszabálysértéssel zárta el felperest a kér­déses bontóok érvényesítésétől. Indokok: A fellebbezési bíróság helyesen emelte ki ugyan, hogy a házassági együttélés nem egyedül a nemi épít­­kezésből áll, azonban a H. T. a különélést a fogalmi meg­határozás szerint az ágytól és asztaltól való különélés­ben jelölte meg. A peres felek között a házassági életközösség tör­vényi tartalma, az ágy és asztalközösség már 1936. évi november hó 1-je előtt naptárszerűleg, pontosan meg nem határozható időtől, a Lövölde-téri lakásban már hi­ányzott, é­s ezen az sem változtatott, hogy a peres felek az akkori életviszonyai között együtt költöztek a jelzett időben Budapestről Rákospalotára. E tényekből a m. kir. Kúria — amiként más ha­sonló esetekben is — azt a további következtetést vonta le, hogy a fölperes az alperesnőnek az 1936. évi november hó 1-je utáni időből érvényesített, s vétkesnek állított ’ifipinga­ tolását a közös szobában való hálás ténye által vonea nem bocsátotta. — C. 111. 3016—1939. Thébusz,­­1939. X. 30. 1 5. Bontéper megegyezésen alapuló különélésnél. A há­zastársak a szülőkkel laktak együtt, amikor közös meg­egyezés alapján m­egszüntették az életközösséget A férj ké­sőbb felhívta feleikrét, hogy saját külön lakásában állítsa vele vissza az orrkitaeletet , mivel a feleség nem tett ele­get a felhívásnak bontópert indított ellene. A Kúria a kö­vetkező Indokolással utasította el a keresetet: Az állandó bírói gyakorlat értelmében, ha az élet­közösség megszakítása a házasfelek kölcsönös megegye­zésén alapszik, a különélést csak abban az esetben tehet a Ht. 80. fj-ának a) pontja alá eső bontóokként érvényesí­teni, ha a beleegyezéssel különélő házasfel a haza ihar­sát az életközösség helyreállítására felhívja, vagy pe­dig az életközösség helyreállítására késznek nyilatkozik és a másik házastárs az életközösség helyreállítását jo­­­­gos ok nélkül megtagadja. A férjet családfői helyzetéből kifolyólag ilyenkor is megilleti az a jog, hogy a nejétől az életközöség helyreállítását és az együttélés folytatását a saját lakásában követelhesse. Ha azonban az életkö­zösség megszüntetése­ előtt ettől eltérő megállapodás állott fenn a házasfelek között, a feleség csak abban az esetben köteles a férj eme követelését teljesíteni, ha az a vál­tozott viszonyokra való tekintettel indokoltnak mutatko­zik. Felperes azonban erre utaló körülményeket a per so­rán föl sem hozott, amiből kifolyólag a fent idézett jog­szabályokra való tekintettel az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak az az állásfoglalása, hogy az al­peres nem volt köteles az életközösség megkezdésekor létesített megállapodástól eltérően a szülői házon kívül más helyen a felperessel az életközösséget helyreállító...., és ezért az erre vonatkozó felhívás megtagadásával és a különélés folytatásával nem valósította meg a Ht. 80. §­­ának a) pontja alá eső bontóokot. — C. 111. 3258—1939. Tóth, 1939. XI. 10. 6. Nőtartásra érdemetlenség. A férj azon a címen indít keresetet a végleges nőtartásdíj megszüntetése iránt, hogy volt felesége büntető feljelentést tett ellene azért, mert őt vagyoni igényeiből ki akarta forgatni, továbbá, hogy volt felesége nagy összegű öröklött vagyonát kényelmű­en elköltötte s ezen tényei által érdemetlenné vált a nőtartás­­dijra. A Kúria a következő indokolással utasítja el a kere­setet: Az állandó bírói gyakorlatban érvényesülő jogszabály szerint érdemetlenség alapján a nő csak abban az eset­ben fosztható meg a végleges nőtartástól, hogyha a fér­jével szemben olyan jogtalan maga­tartó­­ nysít, amely a társadalmi közfelfogás és az általáns erkölcsi törvé­nyek szerint igen súlyos megítélés alá esik és amely min­den kétséget kizáró módon megállapítható.­­ Ilyen súlyos megítélés alá eső cselekménynek a kir. Kúria a fellebbezési bíróság felfogásával egyetértően nem tekintette az alperesnek azt a magatartását, hogy 1935­. február 13-án a felperes ellen a fellebbezési bíró­ság ítéletében fölemlített büntető feljelentést meg­tette, mert mint a jogban járatlan egyénben az előzmé­nyekre való tekintettel könnyen alakulhatott ki az a felfogás, hogy a felperes jogellenesen és bűnös módon törekszik jogainak a kijátszására. Az efölötti elkesere­désében tett büntető feljelentése a fellebbezési bíróság helyes megítélése szerint minden esetre menthető. Az a körülmény pedig, hogy az alperes örökölt va­gyonát könnyelműen elköltötte, nem érdemetlenségi ok és a nőtartás megszüntetésére, vagy leszállítására csak abban az esetben szolgáltatna megfelelő alapot, ha az al­peres eme magatartásában az önellátás szándékos meg­hiúsítása kétségtelenül megállapítható volna. — C. III. 2624—1939. Thébusz, 1939. X. 25. 7. özvegyi jog korlátozása. A címben megjelölt igény iránt folyó perben a Tábla nem vette egész összegében fi­gyelembe a folyó jövedelem csökkentésére azt az összeget, amit az özvegy az örökhagyó 8.000,- pengőt kitevő folyó­számlatartozásának továbbá 2.777,- pengőt kitevő adóhátra­lékának kiegyenlítésére a folyó esztendőben fizetett. A­z emiatt bejelentett felülvizsgálati kérelemnek a Kúria nem ad helyt. Indokok: Az özvegyi jog korlátozása szempontjából jelentős annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy mennyi az öz­vegyi joggal terhelt hagyatéki vagyonból és mennyi az özvegynek a saját vagyonából származó tiszta jövede­lem, a bevételek összegéből csak a jövedelem előállító- 1940. JANUÁR 7.

Next