Schnierer Gyula: A jelzálogi- és telekkönyvi rendszerek elmélete (Pest, 1869)
IV. Rész. Hazánk birtok és hitelviszonyai és az azokhoz képest legczélszerübb telekkönyvi rendszer
vid ideig tartó, és ha a birtokba ruháztatik, ezen tőke productív kezd lenni és elősegíti a termelést, a gazda munkája egyesítve a tőke erejével sokkal többet termeszt, a nemzet vagyonossága szaporodik, a tulajdonos, valamint a tőkepénzes osztozkodnak a jövedelemben, és új tőkék, vagy az egyiknél, vagy a másiknál, vagy mind a kettőnél képződnek. A kölcsönfelvétel többnyire mégsem oly káros, mint a kényszerített eladások, mert az utóbbi által egész munkaképes és életrevaló osztály keresetmódjától megfosztatik. A kislelkűek megnyugtatására statistikai adatok nyomán lehet igazolni, miszerint földbirtokunk még koránt sincs annyira terhelve, mint más országoké. Fillingernak összehasonlító statistikája szerint Magyarország összes ingatlanak értéke 3,089,101,200 forintot, a betáblázások 327,000,000 forintot, tehát az érték 10,637%-jét, Horváth-Tóthországban az ingatlanok értéke 217,967,200 forintot, a betáblázások 13,645,000 forintot, tehát az értéknek 6.260%-jét, végre Erdélyben az ingatlanok értéke 617,751,300 forintot, a betáblázások 37,538,000 forintot, tehát az értéknek 6,076°/0-jét teszi. A német-szláv tartományokban a terhelet 15 — 30%-ig terjed. Francziaországban az ingatlanok az érték 22%-jével, Poroszországban 50 — 60%-jével és Angliában 50%-jéval vannak terhelve. Látjuk tehát, hogy ott, hol a mezőgazdaság a legmagasabb polcon áll, a földbirtokra elhelyezett tőkék sokkal magasabbak, mint nálunk. Hitelre van tehát szükségünk, és pedig nem múlékony váltóhitelre, melynél a földbirtokost élő magas kamat pótolja a kölcsönzőt netaláns veszteségek ellen, hanem tartós, a birtok és telekkönyvi szilárd állapotra fektetett hitelre. Azért, oly telekkönyvi rendszerről és annak oly tökéletes, pontos és lelkiismeretes kezeléséről kell gondoskodnunk, mely ellen sem a belföldi, sem a külföldi tőkepénzesnek nem lehet legkisebb kifogása, és mely mindazon tulajdonságokkal bírjon, melyeket az elméleti gyakorlat mint a jó telekkönyvi rendszer kellékeit felállított. Milyen legyen ezen rendszer, milyen gyakorlati alkalmazása, azt a fenőbb előadott elvek alapján összeállítandó törvényjavaslatban fejtendjük ki.