Schnierer Gyula: A jelzálogi- és telekkönyvi rendszerek elmélete (Pest, 1869)
IV. Rész. Hazánk birtok és hitelviszonyai és az azokhoz képest legczélszerübb telekkönyvi rendszer
//. Fejezet. Javaslat a telekkönyvi anyagi szabályoknak hazánkban Iliiként leendő rendszerezése iránt. Miután a kiválóbb telekkönyvi és jelzálogi rendszereket összehasonlítottuk, minden egyes intézkedés jó vagy rosz oldalát kiemeltük, midőn végre hazánk birtok- és hitelviszonyaira legalább rövid pillantást vetettünk, az előadottak nyomán megállapodásra juthatunk az iránt, hogy miképen kellene nálunk a telekkönyvi viszonyokat szabályozni, hogy a hozandó törvény egyrészt a legújabb tudomány színvonalán álljon, de másrészt is hazánk hitel- és birtokviszonyainak, valamint népünk szokásainak is feleljen meg tökéletesen. A nálunk jelenleg divatozó telekkönyvi rendszert illetőleg kimutattuk ugyan, hogy az előbbi törvényeinkkel összehasonlít zombeszökő előnyökkel bír, azonban még jelen század elsőévtizedeinek álláspontját foglalván el, a mostani forgalmi viszonyoknak és a tudomány mai állásának kevésbé felel meg. A már fenntebb bővebben indokolt vádakat következőkben lehet összefoglalni: a)hogy hiányzik benne a tulajdon s egyéb dologi jogoknak teljes és alapos biztosítása ,, hogy az ügyvitel nehézkes, és hogy az sok szükségtelen formához van kötve; és c) hogy ennélfogva a felekre és az államra nézve költséges és a jogszerzést nehezítő. Jövendő törvényhozásunk legczélszerűbben járna el, ha a telekkönyvi rendszer főelveit a törvénybe foglalná, a kivitelt és az ügykezelést pedig miniszteri rendelet által leendő szabályozásnak hagyná fenn. Ezen beosztás czélszerűbb, mint az eddig a legtöbb törvényhozás által követett azon eljárás, mely szerint a telekkönyvi jogokra és jelzálogokra vonatkozó ügy anyagi mint alaki szabályokat a magányjogi törvénykönyvbe foglaltattak és azonkívül külön telekkönyvi vagy jelzálogi rendtartások bocsáttattak