Jogtudományi Közlöny, 1867
1867-05-05 / 18. szám
Második évfolyam. 18. Pest, 1867. május 5. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Pest, kecskeméti utcza 13. szám, 1. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. evo&Gott-e&a-o-A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők. JOGTUDÓ S mellékletül A M. KIR. CURIAI ÍTÉLETEK. A javaslattevő bizottmány.. Előbb, mint a magyar felelős kormány megalakult volna, a jogszolgáltatás nyomasztó hiányainak orvoslása átalános óhajtás volt. Az id. törv. szabályokat mindjárt az első alkalmazás tarthatlanoknak bizonyítá. Az évek tapasztalatai már határozottan mutathatónak a félszegségekre, melyek eltávolítását minden érdek kívánatossá teszi. Majd egyes javaslatok merültek fel, lapokban és röpiratokban, a javításnak különféle eszközeivel. És a fokozatos tevékenységben követeléssé vált, mi kezdetben is kívánatosnak mutatkozott, hogy a jelen törvénykezési eljárás mellett a codificatióig sem maradhatunk s hogy itt rögtön segitni, javítani kell. E közben az országgyűlés folyvást ülésezik, a nemzeti kormány visszaállíttatott, és így a lehetőségnek is meg vannak törvényes eszközei ... a jogos követelés elől pedig sem a minisztérium nem akar, sem az országgyűlés nem fog úgy hiszszük kitérni. Erre nézve nemcsak az igazságügyi miniszter személyisége, hanem az eddigi eljárás is elegendő garanciát nyújt. Tudva van olvasóink előtt, hogy az igazságügyi miniszter úr ápril 4-re egy értekezletet hívott össze a törvénykezés ideiglenes javítása czéljából. Azok, kiket a jogszolgáltatás érdekel, kik annak hiányait ismerik s javítását óhajtják; kik az értekezletnek ama meggyőződésében osztoznak, hogy a jelen kóros állapot gyógyítása a mindig kétes s talán messze jövőnek rendszeres munkálataig nem halasztható: örvendetes tudomásul veendik, hogy az értekezlet, kisebb bizottmányokra oszolva, urává tette magát az ismert akadályoknak, s dolgozatait immár teljesen beszolgáltatta. Csak az utolsó javítás hiányzik még, s az országgyűléshez május hóban már rendszeres törvényjavaslat fog terjesztetni. Itt az első nyugpont, melyről visszatekintve az értekezlet eddigi működését vizsgálat alá vehetjük. Erre azonban mindenekfelett szükség alaposan ismernünk: mily állást foglalt el az igazságügyi miniszter úr az értekezlettel és ez a minisztériummal szemben; mi volt czélja ez üléseknek s minő süly fektetendő az ott megállapított irányelvekre; végre mi lesz a teendő még, míg az előkészített munkálat mint kész törvényjavaslat hagyja el a minisztérium irodáját. E czélból a 1. olvasót azon időpontra kell visszavezetnünk, melyen az értekezlet első ülése megnyittatott. Az igazságügyi miniszter már ki volt nevezve. Birtokában mindazon tehetségeknek, melyek valakit e nehéz pályára képesitnek, csupán egy akadály volt, t. i. napjai a miniszter urnak is 24 órából állanak, s a mi nem kevesebb figyelmet érdemel, nem volt minisztériuma. „Général sans armée" — mint mondja Szász Móricz. Olvasóink tudják, hogy a minisztérium maiglan sincs szervezve, codificationális osztály pedig, melynek épen a javaslatok előkészítése tartoznék hatásköréhez, mindeddig nem is létezik. Nem keressük az okot, mely a szervezésnek útjában áll, — csak a tényt constatkrozzuk, — tapasztalván, hogy vannak, kik hibául rótták fel az igazságügyi minisztériumnak, miért hogy az értekezlet ülésébe kész tervet vinni elmulasztott*). Be kellett volna tehát várnia, mig a szervezés megtörténik . . . Ugy de a szervezés még mindig késik, az ideigl. törvénykezési munkálat pedig már kész. Az eredmény legyen bizonyságunk, hogy a minisztérium eddigi eljárása helyesebb volt a meddő várakozásnál. Ily eredményhez csupán egy eszköz segített: a minisztérium üres falain kívül keresni munkaerőket, meghallgatni a szakférfiak előterjesztéseit, igénybe venni tevékenységeket, s ekkép lehetővé tenni azt, minek végbevitelét a minisztérium végleges szervezéséig kellett volna elhalasztania. Így alakult az enquéte-bizottmány. Az értekezlet tehát nem valamely kész javaslat megbírálására, hanem egyenesen javaslat készítésére hivatott össze. Nem tagadhatni, hogy az első ülések vitáit az eleve megállapított irányelvek hiánya változatossá tette. Jóakarat és tevékenység egyik tagnál sem hiányzott. A roppant felelősséggel szemben, melylyel a közérdeknek tartozunk, ki ne adna kifejezést a jobb sugalmaknak, ki ne akarná érvényre emelni a legjobbat? Innen a különböző indítványok. Nem egy esetnél csak a tanácskozás folyamában tapasztalhattuk, hogy az értekezlet munkásságát bizonyos kimért határok jelzik ... A szerves változtatásoknak a fennálló közjogi rendszer, a lényeges átalakításnak az idő rövidsége állott ellen. A miniszter úr nem adott előleges utasítást. Ha ezt teszi, az értekezleti gyűlésnek alig lett volna egyéb czélja, mint meghallgatni a felsőbb akaratot, s aztán kész engedelmességgel szétoszlani. A miniszter úr tudni, hallani akarta, mikép nyilatkozik a biró, mint ismét az ügyvéd, a törvények hiányairól és javításairól. Sem személyes tekintet, sem merev hivatalos rész nem szabtak korlátokat. Minden ülés bizalmas eszmecsere volt s minden eszmében czél a javítás. Sem a jogtudománynak, sem az olvasóközönségnek nem tenne hasznos szolgálatot, ki az értekezlet munkálatát az első ülések eme vitái után akarná megbírálni. A részletes ismertetésnek, mit e lapokban közzétettünk, czélja egyedül abban állott, hogy az olvasója felmerült .