Jogtudományi Közlöny, 1868
1868-01-05 / 1. szám
Bxeon Uj-év napján. A történelem korszakait nem bizonyos számú napnak, nem egy évnek jötte és távozása, hanem fontos események jelölik, melyeket az idő hoz magával s maradandó emlékül hagy maga után. A mult év ily eseményekkel nyitott korszakot a nemzet történetében. A fejdelem és nemzet közt megszilárdította a bizalmat, megszentesitette az egyetértést. Egyetértést hozott létre a népek jól felfogott érdekében, hol addig félreértés vont válaszfalat s visszavonás sorvasztotta az erőket. A nemzeti kormányt uj életre ébresztette és ezzel a nemzetet urává tette saját sorsának. Együtt vezette az országgyűlést a felelős kormánynyal a függő kérdések szirtjei közt és a törvényhozás nehéz feladatában. Munkába vette az igazságügy reformjait, törvényeket léptetett életbe, s törvényeket készített elő, dús hagyományul az újév számára. Szóval, tett és alkotott, azon irányban, mint vártuk, s azon mértékben, mint az időtartam és lehetőség engedte. Azonban nem tartjuk soknak a végzetteket, valameddig a végzendők száma nagyobb amazokénál. Legfőbb érdemét tehát a múlt évnek abba helyezzük, hogy az erők mozgását szabaddá, az alkotást lehetővé tette. Évtizedek folytak el; a nemzet önvédelmi harcában fogyasztó erejét, vagy leszorítva a munkásság teréről, a haladó korszellemmel egyenlépteket nem tarthatott. A múlt év tért nyitott a nemzet erejének, lehetőséget az erő működésének. Azok, kik csodákat vártak a kormánytól, kik azt hitték, hogy egy varázsütésre elhárítva lesz minden baj, kielégítve minden követelés, várakozásukban csalódhattak , de a lehetőség érdemét nem kicsinyelhetik. Miképen fogjuk azt felhasználni: a kormány eljárásától s a nemzet magatartásától függ. Kétkedni nincs ok a múltból a siker felett. A kormány őszinte jó szándékairól, tevékenységéről és munkaképességéről meg vagyunk győződve. S a nemzet fogna-e szunnyadni, midőn a közjólét nagy munkája egész erőnk súlyát veszi igénybe? Ily tényezők közreműködése mellett bízvást nézünk a jövő nehéz feladásai elé, és ha az újév a kezdeményezés dicsőségében megelőztetett, azon érdem marad fenn számára, hogy méltó utóda lehet az előbbinek. ÖKRÖSS BÁLINT: : A kéziratok bérmentve a szerkesztőkhöz, a megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők. Harmadik évfolyam. 1. Pest, 1868. január 5. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY s mellékletül A M. KIR. CURIAI ÍTÉLETEK. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Pest, Kecskeméti utcza 13. szám, 1. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. -ev-sA2-^ A külföldi törvények bizonyításáról a polgári törvénykezésben. A polgári törvénykezésbeni bizonyítási tan körül támasztható kérdések közt első helyen áll a bizonyítás tárgya s a bizonyítás alanya körüli kérdés, vagyis 1) mit kell bizonyítani — mi a bizonyítás tárgya és 2) ki tartozik bizonyítani — ki a bizonyítás alanya? Szabály gyanánt áll, hogy aki a perben valamit állít, legyen az felperes vagy alperes, azt bizonyítani is tartozik. Bizonyítani tehát kell a perben felhozott állítólagos tényeket, különben azok az ellenfél ellenmondása esetében a per elintézésénél a bíró által tekintetbe nem vétetnek A perbeni bizonyítás tárgyát e szerint csak tények (facta) képezik, de nem a törvények s az azok által megállapított jogok is. Facta probantur, iura deducuntur. Ez pedig már magában a dolog természetében alapul, miután a törvényeket a bíró tudhatja anélkül, hogy a felek azokat a perben bizonyítanák, minthogy azok az alattvalóknak kellően kihirdettetnek; de tudnia is kell azokat, mert azonkívül hogy a kellőleg kihirdetett törvényt minden alattvaló ismerje, azok ismeretét a törvényhozó a bírótól mint hivatalbeli kötelességet is megkívánja, s ennélfogva bírói hivatalt senki nem nyerhet, ki a törvények kellő ismeretével nem bíró). E szabály azonban, mely szerint törvények nem képezik a perbeni bizonyítás tárgyát, mégis szenved megszorításokat és egyes kivételeket azon oknál fogva, melynek alapján a bírótól a törvények tudása megkívántatik, s megkívántathatik. Ezen ok, mint már mondva lett, egy részről abban keresendő, hogy a törvények az alattvalóknak kellőképen kihirdettetnek, másrészt pedig abban, hogy a törvényhozó törvényeinek tudását a bírónak kötelességül teve. Azon esetekben tehát, hol a mondott ok vagy az egyik vagy a másik irányban be nem áll, a bírótól nem lehet követelni, hogy valamely törvényt ismerjen vagy annak létezéséről tudomással bírjon s azt minden bizonyitás nélkül valónak, fennállónak tekintse. Ide tartoznak már most kétségtelenül külföldi törvények. Miután ezek számunkra, rendszerint ki nem hirdettetnek, s azok ismerete a bírónak kötelességül nem létezik, ennélfogva tőle meg se kívánhatjuk, hogy azokat tudja s bizonyítás nélkül elfogadja; de még a legnagyobb szorgalom és a legkitűnőbb észbeli tehetségek mellett sem volna képes valamely biró az egész világ egyes államaiban fennálló minden törvényeknek ismer) 1840: XV. tcz. II. r. 80- 89. 93. §§. — Osztrák polg. törv. rendtartás (Alig. Gerichts-Ordn.) 104. §. — Polgári törv. rendtartás 111. 66. 89. 9- 94. §§.) Osztr. polg. törv. remit. (Alig. Gerichts-Ord.) 431. §. — Országbírói ért. 27. §.