Jogtudományi Közlöny, 1873

1873-11-26 / 48. szám

Nyolczadik évfolyam. 48. Buda-Pest, 1873. nov. 25. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. TARTALOM: A hagyatéki eljárásra van-e szükség? Tomcsányi Mór, kir. tszéki elnök úrtól. — A törvénykezési rendtartás reformja. Zlinszky Imre, kir. táblai pótbiró úrtól. — Javaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. LIV.­­czikk módositása iránt. (Az öröködési eljárás.) Baboss Kálmán, semmitőszéki biró úrtól. — Néhány szó az öröködési eljárás tervezetéhez. Dalmady Győző, árvaszéki elnök úrtól. — Különfélék MELLÉKLET: Curiai határozatok. e­ov**-©­Megjelenik minden kedden. • „magy. jogászgyülés" tartama alatt naponként KIAfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. — Szerkesztői Iroda: Üllői­­út 1-80 szám, II. emelet. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőből, a megrendelések a kiadó­ hivatalhoz intézendők. A hagyatéki eljárásra van-e szükség? Ezen kérdés foglalkoztatja, évek óta a jogtudomány corripheusait, a nélkül hogy megállapodásra juthatná­nak. Némelyek szükségtelennek, sőt károsnak találják a­­ hagyatéki eljárást, — mások csak kivételesen akarják­­ azt alkalmaztatni, — de a legtöbben egyetértenek abban, hogy annak azon alapokon, s olyan terjedelemben való elfogadása, mint a milyen az osztrák hagyatéki eljárás, helytelen. — Foglalkozott ezen kérdéssel, a legközelebb elmúlt időkben, a magyar jogirodalom is; sőt azt, C­z­e­n­t­h­e József, miskolczi ügyvéd úr, a jogászgyülés­­ tanácskozásának tárgyává is tette. — Azonban indítvá­nya, mult évben időhiány miatt nem tárgyaltathatott, az ez idei jogászgyülésre pedig az, tárgyalásra ki nem tüzetett,mivel Czenthe József úr időközben meghalt.­­ Az igazságügyminisztériumban épen most folynak e tárgyban a tanácskozások; nem lesz tehát időszerűtlen,­­ ezen, így pórul járt indítványhoz, és Travnik Antal budai kir.­tszéki bíró úr ez érdemben adott véleményé­hez hozzászólni. Czenthe József a következő indítványt terjesztette a magyar jogászgyűlés elé: „Az örökös, az örökjog megnyíltakor, mindjárt és közvetlenül, a törvény erejénél fogva, (ipso jure) szerzi meg az örökség tulajdonjogát, a­nélkül, hogy ehhez, az örökös nyilatkozata, vagy bármi ténye szükségeltetnék. Az örökségnek, birtokba és kezelés alá való vétele, általában önhatalmúlag, magán úton történik, illetve jogérvényességéhez bírói közreműködés nem szükséges." Indítványozó úr, azon alapeszméből indulva ki, hogy az öröklés megnyílása, a delatio fogalmában, benne van a jogczim megszerzése, az acquisitio is, — hogy a megnyílás és megszerzés tényei, egy és ugyan­azon időpontba, s igy összeesnek,— kívánta kimondatni,­­ sző, hogy az öröklési jogczim megszerzéséhez, a hivatott akaratelhatározása nem szükséges, és 2-szor hogy a hagyatéki javaknak birtokbavételéhez, semminemű birói közreműködés nem kívántatik meg. Ezen indítvány czélja pedig az volt, hogy a hagya­téki eljárás végkép mellőztessék. Az igen csinosan kidolgozott indokolásban, Czenthe úr azt igyekezett bebizonyítani, hogy az úgynevezett törvényes öröklés, nem az örökhagyó akaratán, hanem a család öröklési rendén alapul, a­hogy egyik családtag kimúltával, azonnal vannak örökösei. Ebből azon következtetést vonja, hogy az öröklésre hivatott részéről sem szükséges az akaratelhatározás; — és ennek folytán, azon dilemmával, hogy vagy he­lyes és czélszerű az ipso jure öröklés elve, s ekkor nem szabad, hogy reá az örökösödés mennyisége, bármi mó­dosító befolyást gyakoroljon; —vagy pedig nem helyes, és ekkor föltétlenül elvetendő, — ezen dilemmával mondom — azon eredményhez jut, hogy a legalitás el­vénél gyakorlatilag mindenesetre czélszerűbb ipso jure elv, terjesztessék ki a végrendeleti és szerződési örökösödés eseteire is. — Az indítvány második pont­jának indokolása Unger azon állítását követi, hogy a hagyatéki eljárás, a valódi örököst kipuhatolni nem ké­pes; de az ebből helyesen levont azon következtetésben, hogy a hagyatéki eljárás egészen mellőzendő, tovább megy mint Unger, ki azt vitatja, hogy az örökösnek, csak rendszerint áll jogában, a hagyatéki javakat bírói közvetítés nélkül birtokba venni. Travnik Antal véleményező úr, az inditványt módosíttatni kívánta és pedig ekkép : „Az örökös, az örökség megnyíltával, mindjárt és közvetlenül, a törvény erejénél fogva, az örökhagyónak összes átruházható jogaiba és kötelezettségeibe lép; — az örökösnek azonban azon joga fenmarad, miszerint az örökséget visszautasíthatja, vagy az örökhagyó kötele­zettségeit csak a hagyaték értéke erejéig elvállalhatja. Ennélfogva köteles az örökös az iránt nyilatkozni, váljon az örökséget visszautasítja vagy megtartja, s ez utóbbi esetben, váljon az örökhagyó kötelezettségeit egyátalában föltétlenül, vagy pedig csak a hagyaték értéke erejéig elvállalja. Az örökségnek birtokba és kezelés alá való vételé­hez, a birói átadás nem szükséges; mindazonáltal az örökjogot bíróilag constatálni kell, és a hagyatékhoz tartozó ingatlanok iránti tulajdonjog, hatálylyal csak a telekkönyvi bekeblezés által bírhat." Ezen módosítvány indokolásában Travnik úr mondja ugyan, hogy ő az indítvány alapeszméjét osztja, hogy az ipso jure elvet nemcsak helyesnek, de gyakor­latilag czélszerűnek is találja, és hogy a birói átadást sem tartja szükségesnek. Azonban a fentebb közlött módosítvány szövege az ellenkezőről tanúskodik. Ha az örökösnek kell nyilatkozni az iránt, várjon az örökséget visszautasítja-e vagy megtartja, és ha igen, föltétlenül e vagy cum beneficio inventarii, — akkor ez már nem ipsojure való öröklés. És ha az örökjogot kell bíróilag constatálni, — akkor a birtokbavétel nem történik magán úton, hanem birói közvetítés mellett. Egyébiránt azt, hogy a hagyatéki eljárást szüksé­gesnek tartja, azt Travnik úr nyíltan nemcsak kijelenti.

Next