Jogtudományi Közlöny, 1873
1873-02-05 / 6. szám
Nyolczadik évfolyam. C. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a nagyváradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. e-e sjVev-a a-oyo-a § Megjelenik minden kedden. Szerkesztői iroda: A kéziratok S 5 a „magy. jogászgyűlés" tartama alatt naponként Üllői ut 1-S. szám, II. emelet. Kérmentve a szerkesztőhöz, KIAfizetesi dij. Kiadó-hivatal: « megrendelések Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó-hivatalhoz intézendők. SO'GVU*" — wxg^, úrtól. — Furcsa kis jogeset. Külley Ede, kir. táblabiró úrtól. — Jogirodalom. — Különfélék. MELLÉKLET : Curiai határozatok és féliv rendeletek. Dr. Kolozsvári Sándor, kir. egyetemi tanár úrtól. A képviselési elv a magánjogban. (Folytatás.) V. (A képviselésnek elismerése a birtokelméletben , ennek befolyása a szerződéseknél.) Hogy addig mig a római forgalmi élet a tisztán nemzeti, szigorú magánjog ügyformái között mozgott, a rómaiak által a képviselést tiltó elv eredeti tisztaságában alkalmaztatok, ezt már fennebb (2. §-ban) megkísértem kimutatni. És ettől, mennyiben a régi jog ügyletformái el nem avultak, oly kevéssé tért el a római jog még a legkésőbbi időkben is, hogy p. o. a tulajdonszerzésre nézve még Gaius is azon elvet valja, hogy: per liberas personas nulla ex causa nobis acquim posse. (II. 95. §.) Midőn azonban a jus gentium a szabadabb jus honorariumban a civiljog mellett lassanként nagyobb s nagyobb elismerésre talált és annak alapján az u. n. dominium ex iure quiritium mellett egy másik, gyakorlati hatályait tekintve, azzal egyenértékű tulajdonosi viszony, az „in bonis esse" (Theophilus óta: dominium bonitarium-nak nevezett), és ennek alapján a birtok elmélet szabadosb kifejlődést nyert, a képviselést kizáró elv félreismerhetetlen megszorítást, szenved, a kivétel szabatosan formuláztatik, és pedig nem mint az újabb romanisták közönségesen vélik, a birtok családi hatalomnak alávetett személyek általi megszerezhetése és gyakorlata után, — mert e tekintetben a fenebb (3. §-ban) kifejtett elv, hogy a személyek szükségkép a családfő részére cselekednek, volt mérvadó, — hanem egyenesen más, szabad személyek cselekvése által. A birtok fogalmában előforduló két lényeges résznek (corpus és animus) szabatos meghatározása és az ezen alapuló birtoknemek alkotása, és azon nézet főleg, hogy „possessio plurimum facti habet" a forgalom növekedett igényeivel könnyen vezethetett azon belátásra, hogy valaki egy másik helyett is elfoglalhatja a birtok fogalmában fekvő tényleges állást (alieno nomine eletinere), mert jólehet is a dologhoz megkívántató akarati viszonyban (animus) áll, de ezen akarat feltételeztetik és meghatároztatik a tulajdonképeni birtokos birtoklási akarata által, s igy az, a birtok tárgyát nem önálló akarata folytán uralja, hanem a tulajdonképi birtokos akarata alapján és az ez által vont határok között mozog: non videtur possidere qui contemplatione alterius possidet. *) — De ezt elfogadva nem volt ok mely magát a birtokszerzést és a birtok közvetitésén alapuló tulajdonszerzést is más által kizárná, vagyis más szavakkal, a képviselést itt lehetetlenné tenné. Mindamellett hosszú időnek kell lefolynia, míg e kivétel átalánosan elfogadva jön, úgyannyira, hogy még a római jogtudomány klassikus korának kezdetén is számos jogtudós volt, ki a birtoknak képviselő általi szerezhetését, sőt még azon személyek által is kik az atyai hatalom alatt állának,2) kivéve a rabszolgákat, a mennyiben ezek birtokában vannak az illetőnek, egyenesen visszautasítja és a czél elérését csak a különben szokásos kettős átruházási ügylet által véli elérhetőnek. 3) Úgy látszik azonban, hogy Lubeo tekintélye, ki a képviselésnek kivételes megengedését itt elfogadá, válék irányadóvá, melyet Javolenus is mint helyest megerősít. 4) Neratius már határozottan mondja: per procuratorem possessionem apisci nos iam fere convenit, mely tételt Septimus Severus princeps még azon esetre is elfogadá, ha a történt birtokszerzésről a képviseltnek tudomása se volt.5) Minek következtében Paulus a képviselő általi birtokszerzési theoriát a következő alaptételbe vonhatta már össze: per liberas personas acquir nobis nihis potest; sed per procuratorem acquiri nobis possessionem utilitatis causa receptum est.'') Ha azonban a birtokszerzéshez valamely civiljogi elem is kívántatott, hogy az tulajdonjogot szerezzen (mint p. o. a maneipationál), a képviselés megengedve nem volt, mint ezt Modestinus világosan bizonyítja.7) Ezen a birtoknál elismert kivételes képviselés csakhamar érezhetővé vált az egész magánjogrendszerben. Fr. 13. §. 12. D. de hered. pet. 5. 3.; fr. 10. §. 1. D. de acquir. poss. 12, 1.: Aliud est possidere, longe aliud in posse*sione esse. V. ö. még fr. 18. cod. fr. 9. cod. «) Ezért mondja Gaius II. 90. §.: an autem possessio adquiratur, qnaeri sólet, quia ipsaa non possideamus. 3) V. ö. Puchta, Cursus d. Inst. II. 203. §. n. f.; Brinz, Léhrb. d. Pandekt. I. 27. §. Ezen körülménynek lehet tulajdonítani. hogy e kérdést még Gaius is vitásnak lonni állítja. 4) Fr. 51. D. de acquir. poss. 41. 2. >) §. 5. J. per quae pere. 2, 9. L. 1. C. de acquipoaa. 7, 32.; tr. 41. D. de usurp. 41., 3. 6) Paulua V. 2. §. 2. L. 1. Cod. per quas per. 4. 27. 1) Fr. 53. D. de acquir. dom. 41. 1.: Ea quae civiliter acquiruntur, per oos qui in poteatato noaíra aunt, acquirimua; quod naturaliter acquirimua, aicuti est possosaio, per quem libet volentibua nobis possidere acquirimua. Különben e hely bővebb magyarázatát 1. 8. §-ban.