Jogtudományi Közlöny, 1874

1874-01-15 / 3. szám

Kilenczedik évfolyam. pdf^ 3. SZ. In Budapest, 1874. január 14. II II­I A NAGY-VÁRADI, KASSAI ÉS KOLOZSVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE. M M­EGJELENIK MINDEN SZERDÁN. SZERKESZTŐI IRODA: ÜLLŐI­ U­T 1-re sz., II. em. KIADÓ­HIVATAL: EGYETEM-UTCZA 4-dik szám alatt. félévre ... Ő írt negyedévre 3 „ A MEGRENDELÉSEK a kiadó-hivatalhoz intézendők. A kéziratok bérmentve A SZERKESZTŐHÖZ. TARTALOM: A biróságok reorganisatiója. Dr. Dárdai Sándor úrtól. — „Reductio", de h­ol és mi által? Egy kir ügyésztől. — Jogirodalom.— Törvénykezési szemle. — Különfélék. MELLÉKLET: A mult évi curiai határozatok betűrendes tartalom­jegyzéke. A biróságok reorganisatiója. II. Lapunk előbbi számában ismételten kárhoztattuk ama törekvéseket, melyek birósági szervezetünk alap­törvényeinek felfüggesztését czélozzák. Elmondottuk, hogy a 21-es bizottság vajmi rövidlátást tanusítana, ha bajaink orvoslását a bíróságok reorganisatiójában ke­resné. Elismertük azonban, hogy a jelen bírósági szer­vezet kivitelénél elkövetett hibák orvoslására mélhat­lanul cselekvőleg kell fellépnünk. Nem is az ellen szólaltunk fel, hogy a bíróságok területi köre a köztör­vényhatóságok területeinek netaláni kikerekítésével összhangzásba hozassék, mert hisz mi azt már előbb sürgettük, és bár eléggé sajnos, hogy ez utólagosan tör­ténik,­­ de teljesen törvényes alapon eszközölhető, miután azt a törvényhozás magának fentartotta, s így alaptörvényeink hatályának felfüggesztése sem szük­séges. Mit nyer azonban ezzel törvénykezésünk­­ az elkerülhetlen ujabb időleges fenakadáson kívül? Nemde semmit! Ha 100 törvényszék helyett 58-at rendszeresítünk, és azokhoz a törvény értelmében disponibilis birói sze­mélyzetet beosztjuk, sőt ha a „Pesti Napló" követel­ménye szerint alaptörvényeink hatályának felfüggesz­tésével generális áthelyezési engedély mellett az egész birói kart mozgósítjuk,­­ mit nyerne azzal törvény­kezésünk? Talán a­z, kirósz biró volt Temesvárott, jobb biró leend Miskolczon? Nagy galimathias­nak tartjuk tehát a „P. N." azon felkiáltását, hogy „vagy le kell mondanunk azon reményről, hogy az igazságügyi refor­mokat előbb, mint egy nemzedék kihalta előtt létesít­hessük, vagy a birói áthelyezés tárgyában fenálló tör­vény felfüggesztésétől visszariadnunk nem szabad." Ugyan mit szólna a „P. N." az oly K. Sennyei-féle programmhoz, hogy vagy le kell mondanunk azon re­ménységről, hogy zilált pénzügyeink rendezését előbb mint a mostani éretlen nemzedék kihalta után létesít­hessük, vagy a parlamenti kormányzat felfüggesztésétől visszariadnunk nem szabad! Ha a kormány tervezett jogreformjait csak a bírói függetlenség árán nyújthatja, — akkor lemondunk — nem ugyan a jogreformok lé­tesítése iránti reménységről, hanem azon reményről, hogy a mostani kormány létesíthetne reformokat. Részünkről, ha osztanék azon meggyőződést, hogy törvénykezésünk sanyarúságának okát főkép a bírói személyzetben kell keresnünk, mi volnánk az elsők, kik szokott kíméletlen módon ostromolnák azon alaptörvé­nyeket, melyek által kötve és a további haladásban gá­tolva látnók magunkat. Mi azonban ellenkező meggyő­ződésben vagyunk és a bíróságokban azon szánalomra méltó ülővasat látjuk, mely ellen ugy a jogkereső közön­ség boszuja, mint az önmagában tehetetlen törvény­hozás haragja fordul, és ütik mint a kovácsműhely­ben mindkét oldalról. De mi ennek ellenében újból is azon véleményünknek adunk kifejezést, hogy arkangyali bí­róságok sem lennének képesek mostani jogrendszerünk mellett kielégítő igazságszolgáltatást nyújtani. Ezzel azonban korántsem akarjuk azt mondani, hogy az adott viszonyok közt is törvénykezésünk jobb nem lehetne. Hisz tagadhatlan, hogy a kinevezéseknél sok, igen sok balfogás történt. Ezeknek orvoslása pedig sem Bittónak felelősségre vonatása, sem az illetőknek áthelyezése által nem érezhetik el. Hiúságunk nem vakít el minket annyira, hogy jós­latunk teljesültén örvendenénk és Bittó szervezési munkálatával vallott kudarcban gyönyörködnénk. Sőt ellenkezőleg komolyan fontolóra vettük az immár vál­tozhatatlan tények káros következményei iránt fogana­tosítható óvszereket, és ezeket kettős irányban véljük létesíthetőnek: a) szigorúan ellenőrködő felügyelet és b) a bírói felelősség szigorítása által. Sajnos azonban, hogy az első pontban foglalt mó­dozat annyiban megnehezíttetett, hogy ép a felügyelet, ellenőrködés­i vezérletre hivatott közegek, t. i. az elnöki állások betöltésénél követtetett el a legtöbb balfogás. Hiszen ha az igazságügyminiszter lai­us lehetett, miért ne lehetnének a törvényszéki elnökök dilettánsok? Ke­serű valóságokat mond e tárgyban az alább közlött czikk, melynek írója bizonyára nem vádolható elfogult­sággal és részakaratú ferdítési c­élzattal. Bizonyos, hogy sok helyen a szakavatott vezérlés és még kevésbbé az éles látású felügyelet a tervszéki elnö­köktől nem várható. A központi kormányzattól vagyis az igazságügyminisztériumtól pedig épen nem remélhető, mert annak bürokratái majdnem kivétel nélkül törvény­kezési szolgálatban soha sem állottak, és merjük állítani, hogy a bíróságok vizsgálatára kiküldendő tanácsosai közt legtöbben életükben akkor látnának először te­lekkönyvet. Nincsen tehát a szakavatott vizsgálatnak egyéb módja, mint azt a kir. ítélőtábla jelesebb, tehát nem a fogalmazói szakból lett bírái által eszkö­zöltetni. Ezek különben is az alsóbb fokú bíróságok törvénykezési gyakorlatát nyomról nyomra követhetik, s így azok gyöngeségeire a vizsgálat alkalmával tekin­tettel lehetnének, felvilágosítást adhatnának előforduló kételyek és a követett joggyakorlat iránt, a­mi okvet­lenül üdvösebb lenne, mint az irodai átalányból beszer­zett íróeszközök szemelvénye. A felügyelet e módozata külön törvényhozási in­tézkedést sem igényel, azt az igazságügyi miniszter

Next