Jogtudományi Közlöny, 1874
1874-01-15 / 3. szám
Kilenczedik évfolyam. pdf^ 3. SZ. In Budapest, 1874. január 14. II III A NAGY-VÁRADI, KASSAI ÉS KOLOZSVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE. M MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN. SZERKESZTŐI IRODA: ÜLLŐI UT 1-re sz., II. em. KIADÓHIVATAL: EGYETEM-UTCZA 4-dik szám alatt. félévre ... Ő írt negyedévre 3 „ A MEGRENDELÉSEK a kiadó-hivatalhoz intézendők. A kéziratok bérmentve A SZERKESZTŐHÖZ. TARTALOM: A biróságok reorganisatiója. Dr. Dárdai Sándor úrtól. — „Reductio", de hol és mi által? Egy kir ügyésztől. — Jogirodalom.— Törvénykezési szemle. — Különfélék. MELLÉKLET: A mult évi curiai határozatok betűrendes tartalomjegyzéke. A biróságok reorganisatiója. II. Lapunk előbbi számában ismételten kárhoztattuk ama törekvéseket, melyek birósági szervezetünk alaptörvényeinek felfüggesztését czélozzák. Elmondottuk, hogy a 21-es bizottság vajmi rövidlátást tanusítana, ha bajaink orvoslását a bíróságok reorganisatiójában keresné. Elismertük azonban, hogy a jelen bírósági szervezet kivitelénél elkövetett hibák orvoslására mélhatlanul cselekvőleg kell fellépnünk. Nem is az ellen szólaltunk fel, hogy a bíróságok területi köre a köztörvényhatóságok területeinek netaláni kikerekítésével összhangzásba hozassék, mert hisz mi azt már előbb sürgettük, és bár eléggé sajnos, hogy ez utólagosan történik, de teljesen törvényes alapon eszközölhető, miután azt a törvényhozás magának fentartotta, s így alaptörvényeink hatályának felfüggesztése sem szükséges. Mit nyer azonban ezzel törvénykezésünk az elkerülhetlen ujabb időleges fenakadáson kívül? Nemde semmit! Ha 100 törvényszék helyett 58-at rendszeresítünk, és azokhoz a törvény értelmében disponibilis birói személyzetet beosztjuk, sőt ha a „Pesti Napló" követelménye szerint alaptörvényeink hatályának felfüggesztésével generális áthelyezési engedély mellett az egész birói kart mozgósítjuk, mit nyerne azzal törvénykezésünk? Talán az, kirósz biró volt Temesvárott, jobb biró leend Miskolczon? Nagy galimathiasnak tartjuk tehát a „P. N." azon felkiáltását, hogy „vagy le kell mondanunk azon reményről, hogy az igazságügyi reformokat előbb, mint egy nemzedék kihalta előtt létesíthessük, vagy a birói áthelyezés tárgyában fenálló törvény felfüggesztésétől visszariadnunk nem szabad." Ugyan mit szólna a „P. N." az oly K. Sennyei-féle programmhoz, hogy vagy le kell mondanunk azon reménységről, hogy zilált pénzügyeink rendezését előbb mint a mostani éretlen nemzedék kihalta után létesíthessük, vagy a parlamenti kormányzat felfüggesztésétől visszariadnunk nem szabad! Ha a kormány tervezett jogreformjait csak a bírói függetlenség árán nyújthatja, — akkor lemondunk — nem ugyan a jogreformok létesítése iránti reménységről, hanem azon reményről, hogy a mostani kormány létesíthetne reformokat. Részünkről, ha osztanék azon meggyőződést, hogy törvénykezésünk sanyarúságának okát főkép a bírói személyzetben kell keresnünk, mi volnánk az elsők, kik szokott kíméletlen módon ostromolnák azon alaptörvényeket, melyek által kötve és a további haladásban gátolva látnók magunkat. Mi azonban ellenkező meggyőződésben vagyunk és a bíróságokban azon szánalomra méltó ülővasat látjuk, mely ellen ugy a jogkereső közönség boszuja, mint az önmagában tehetetlen törvényhozás haragja fordul, és ütik mint a kovácsműhelyben mindkét oldalról. De mi ennek ellenében újból is azon véleményünknek adunk kifejezést, hogy arkangyali bíróságok sem lennének képesek mostani jogrendszerünk mellett kielégítő igazságszolgáltatást nyújtani. Ezzel azonban korántsem akarjuk azt mondani, hogy az adott viszonyok közt is törvénykezésünk jobb nem lehetne. Hisz tagadhatlan, hogy a kinevezéseknél sok, igen sok balfogás történt. Ezeknek orvoslása pedig sem Bittónak felelősségre vonatása, sem az illetőknek áthelyezése által nem érezhetik el. Hiúságunk nem vakít el minket annyira, hogy jóslatunk teljesültén örvendenénk és Bittó szervezési munkálatával vallott kudarcban gyönyörködnénk. Sőt ellenkezőleg komolyan fontolóra vettük az immár változhatatlan tények káros következményei iránt foganatosítható óvszereket, és ezeket kettős irányban véljük létesíthetőnek: a) szigorúan ellenőrködő felügyelet és b) a bírói felelősség szigorítása által. Sajnos azonban, hogy az első pontban foglalt módozat annyiban megnehezíttetett, hogy ép a felügyelet, ellenőrködési vezérletre hivatott közegek, t. i. az elnöki állások betöltésénél követtetett el a legtöbb balfogás. Hiszen ha az igazságügyminiszter laius lehetett, miért ne lehetnének a törvényszéki elnökök dilettánsok? Keserű valóságokat mond e tárgyban az alább közlött czikk, melynek írója bizonyára nem vádolható elfogultsággal és részakaratú ferdítési célzattal. Bizonyos, hogy sok helyen a szakavatott vezérlés és még kevésbbé az éles látású felügyelet a tervszéki elnököktől nem várható. A központi kormányzattól vagyis az igazságügyminisztériumtól pedig épen nem remélhető, mert annak bürokratái majdnem kivétel nélkül törvénykezési szolgálatban soha sem állottak, és merjük állítani, hogy a bíróságok vizsgálatára kiküldendő tanácsosai közt legtöbben életükben akkor látnának először telekkönyvet. Nincsen tehát a szakavatott vizsgálatnak egyéb módja, mint azt a kir. ítélőtábla jelesebb, tehát nem a fogalmazói szakból lett bírái által eszközöltetni. Ezek különben is az alsóbb fokú bíróságok törvénykezési gyakorlatát nyomról nyomra követhetik, s így azok gyöngeségeire a vizsgálat alkalmával tekintettel lehetnének, felvilágosítást adhatnának előforduló kételyek és a követett joggyakorlat iránt, ami okvetlenül üdvösebb lenne, mint az irodai átalányból beszerzett íróeszközök szemelvénye. A felügyelet e módozata külön törvényhozási intézkedést sem igényel, azt az igazságügyi miniszter