Jogtudományi Közlöny, 1875

1875-03-31 / 13. szám

Tizedik évfolyam. 6 . 13 sz. Budapest, 1875. márcz. 30. M MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN. A SZERKESZTŐHÖZ TARTALOM. Kolozsvári tractatus „Az Successióról." Vajkay Károly úrtól. — A magyar büntetőtörvénykönyvi javaslatról.— Törvénykezési szemle. A semmiségi panaszról, mint jogorvoslatról a bűnvádi eljárásban. Körösi Sándor, jogtanár úrtól. — Az exceptio solutionis kérdéséhez. I. Dr. Berkovits Ferencz, ügyvéd úrtól. — II . Jócska Károly, ügyvéd úrtól. — A legfőbb Ítélőszék gyakorlatából. — Különfélék. MELLÉKLET: Rendeletek. félévre ... 6 frt negyedévre 3 „ intézendők. A kéziratok bérmentve I II is A NAGYVÁRADI, KASSAI és KOLOZSVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐI IRODA: ÜLLŐI- UT 1-s. sz., II. em. KIADÓHIVATAL: EGYETEM-UTCZA 4-dik szám alatt. Előfizetési felhívás „JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNVY"-re. Lapunk olvasóit, kiknek előfizetési ideje e hó végén lejár, felkérjük, hogy további megrendeléseiket lehetőleg rövid időn szíveskedjenek eszközölni, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Az előfizetések postautalványnyal legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre (egyetem-utcza 4.sz.), a Franklin-Társulat magyar irodalmi intézet hírlapkiadó-hivatalába, intézendők. „Jogtudományi Közlöny” kiadó-hivatala. Kolozsvári tractatus „Az Successióról." Jogtörténeti adály Vajkay Károlytól. .. Gondoskodás az árvákról, hamar azoknak állapotjára jutandnak, kiket a népdal az ággal hoz kapcsolatba és pótolhatatlan Eötvösünk a ,,Megfagyott gyermek"-ben eszményizett. Mi tehát érdeméül rójuk fel a tractátusnak, hogy az örökjog szabályozásánál az nem feledkezett meg az árvákról sem. Mint csak kontárkodó dilettánsok ezt bátran tehetjük , mert eme szerencsés minőségünknél fogva nem küzdünk a czéhképes mesterek nehézségeivel, és nem kényteleníttettünk helytelennek nyilvánítani a különben helyesen elmondottat csak azért, mivel a bevezetésben foglaltatik az, mit mi talán, mint szerzők,egyéni ízlésünk szerint az előszóban terjesztettünk volna elő. Ha rendszeres munka írására ösztönözne személyes hiúságunk, ha nem érnek be a becses anyag gyűjtőjének és ismertetőjének szerényebb és igénytelenebb szerepével, most, midőn a gyámságra térünk, ismét bő alkalmunk, de sőt talán kötelességünk is volna kimerítő párhuzamot vonni a római és német jogrendszer elvei közt. Mert ugyanazon elvi ellentétre akadunk e tárgynál is s ugyanazon egymástól messze távolban fekvő kiindulási pontokra, melyeket a végrendeletek tanánál ismertettünk, s melyek a gyámság intézményének szabályozására is kihatottak itt is, amott is. De nem akarjuk a nagyrabecsült olvasó türelmét főleg azért nem, mert bevallani kényteleníttetünk, hogy a német jognak a gyámságra vonatkozó szabályait a német birodalomban is majdnem mindenütt leszorította az élet teréről a római jog s hazai közönséges jogunk is Werbőczy vezérlete mellett e tekintetben — habár nem minden ingadozás nélkül — fővonásaiban szinte a római jog lobogója alá sorakozott. Bekövetkezett a gyámságnál is, mit jeles romanistánk, dr. Hoffmann Pál, „Institutiók" czimű, roppant nagy fáradsággal összeállított műve 656. lapján az örökjég természetszerű fejleményéről mond, s mit — mert az alapeszmét bizonyára nem volnánk képesek hasonló mély tudományossággal újra szövegezni — saját szavaival szabadjon idézetképpen bemutatnunk: „A nemzedékek vagyonbeli folytatólagossága kétféle elv szerint rendezhető: az egyik a családból, mint a nemzedékek változását paralizáló és történetien létszeres közületi egységből indul ki, a másik az egyedből, mint a család természeti kapcsolatától elszakadt és önállósult tényezőből. A családiság elvén nyugvó öröklési rend a természetiesre szorítkozó primitív jogérzék uralma alatt dívik, a midőn az egyed többé-kevésbbé még a családi, nemzetiségi és törzsi tagolat által absor- A kolozsvári tractátus — e tekintetben a szászok nyomdokait követve — a gyámságot s statútumainak nyomdokait követve általában az árvák személye és vagyonának gondozását tárgyazó rendelkezéseket is bevoná az örökjog keretébe. Lehet, hogy ezen osztályozás és sorozás nem felel kínpadra hurczolni, meg azok kívánalmainak, kik csak a paragraphusokba szedett tudományt ismerik el tudománynak. Az élet ellenben igen könnyen megbarátkozhatik vele Mert ez rendszerint az emberi szív természetadta vágyainak megnyugtató kielégítését szokta elsősorban keresni, s ha ezért elérheti, szívesen feláldozza a szigorúan következetes rendszeresség követelményeit; míg ellenben ama általunk jelzett fajtája a tudománynak rideg jelszavául csak azt vallja: et si fractus illabatur orbis — csak a rendszer maradjon menten és sértetlenül! Elismerjük tehát, hogy az általunk tárgyalt tractátus a gyámság iránti intézkedések felvétele által a rendszeretlenség súlyos bűnébe esett. De talán megbocsátandja e vétkét mindenki, aki figyelmére méltatja azon körülményt, hogy a halála közeledésén tűnődő családatya keserű elmélkedései nem állapodnak meg azon kérdésnél: mi történend elhunyta után vagyonával? hanem kiterjednek és talán nem mellékes, hanem főtárgyal arra is: ki viselendi a támaszuktól megfosztott árvák gondját, ha nem is atyailag— mert erre senki sem képes — de mégis hiven és lélekismeretesen ? az ezen utóbbi kérdésre lett megnyugtató válasz képezvén egyszersmind egyedüli biztositékát a vagyonra klaláltatik és a véregység természeti köteléke az összes vonatkozó rendelkezések értékének is. Nélküle a leg-életviszonyokon átfűződik; az egyediesség elvére fektegondosabban gyűjtött vagyon mellett is az árvák csak tett öröklési rend ellenben a jogérzék kultúrai fokán