Jogtudományi Közlöny, 1876
1876-01-08 / 1. szám
Mutatványszám: 1. sz. 0 9 M 1\41L\ 1 MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. SZERKESZTŐI IRODA: üllői út 1. sz., III. emelet. KIADÓHIVATAL: egyetem-utca 4-ik szám. Előfizetési díj: negyedévre 3 ft A megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a Kolozsvári és Temesvári ügyvédi kamarák hivatalos közlönye. TARTALOM: Birálatos ismertetés. Dr. Katona Mór, jogakadémiai tanár úrtól. — A kisebb jelentőségű jogügyekbeni biráskodásróli törvényjavaslat. Zlinszky Imre, kir. it táblai biró úrtól. — A mentelmi jog köre. Dr. Kuncz Ignácz, pozsonyi jogtanár úrtól.- Törvénykezési szemle. A bűnvádi ügyekrőli kimutatásra szolgáló minta czélszerütlensége. Dr. Singer Ignácz, kir. tszéki biró úrtól. — Az odaítélt eskü letétele körüli eljárásról. Grulich József, ügyvéd úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. Bírálatos ismertetés a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesettel ajándékozások alakszerűségéről szóló törvényjavaslat fölött. Mielőtt a kitűzött feladat érdemleges tárgyalásához fogunk, hasznosnak látszik, bevezetésként a formák vagy alakszerűségek jelentőségét a jogügyletek körül, habár röviden is, kiemelni. Midőn a törvény valamely jogügylethez határozott formát szab, arra különböző okok indíthatják; majd azért követeltetik meg a forma, hogy a cselekvő az ügylet megalkotása körül alapos meggondolásra biassék, amennyiben a formák szoros megtartása és egymásutánja ünnepélyes színezetet kölcsönöz az egész cselekvésnek és igy annak horderejét, jogi fontosságát külsőleg is kiemelvén, hatni akar az illető lelkületére, hogy meg nem fontolt cselekvéstől álljon el. Majd meg azért látszik a forma szükségesnek, hogy az az ügyletet nyilvánosságra, kisebb-nagyobb köztudomásra hozza, mintegy publicussá tegye, mi egyrészt az ügylet által netán érintettek érdekeinek megóvására szolgálhat, de másrészt a nyilvánosság által a cselekvő a közvélemény helyeslő vagy kárhoztató ítéletének teszi ki magát, mi megint hatalmas tényező arra, hogy csak érett megfontolás után cselekedjünk. Végül célja lehet a formának, hogy annak alapján az ügylet perbeli bizonyosságot nyerjen ; a formák ugyanis teljes bizonyítékot nyújtanak, minek folytán az ügylet fenállta érvénye kétségbe nem jöhet, mert a meglevő bizonyíték által neki bírói elismerés szerezhető. Mai napság háromféle formaság ismeretes, úgymint: írás, tanú és hiteles személy, mely lehet biró vagy közjegyző. A hatás pedig, melyet a törvény a formának tulajdonít, szintén hármas irányban jelentkezik; legerősebb hatású az, hogy az ügylet érvényessége van a kívánt formák szoros megtartásától függővé téve, mint pl. a végrendeleteknél; gyengébb hatásai meg azok, midőn majd az ügyletből eredő jog megvalósítására szolgáló kereset, kereshetőség van a formához kötve, majd pedig pusztán perbeli bizonyítéknak tekintetik az. Ha ezen formákat egybevetjük a végrendeletekkel, azt találjuk, hogy majd egyik, majd másik nyer alkalmazást, sőt kivételesen kettő együtt és egyszerre is fordulhat elő. Ezeket előre bocsájtva, most tekintsük a javaslatot. Fölösleges dolog jogászoknak hosszasan bizonyítgatni, mily égető szükség van a végrendeletek alakszerűségeit szabályozó egyöntetű törvényre; egyszerűen utalunk a javaslathoz csatolt átalános indokolásra, melyek bárkit meggyőznek arról, hogy az eddigi jogállapot teljesen tarthatatlan, mi okból köszönettel tartozunk a javaslat első beterjesztőjének Pauler volt igazságügyminiszternek, hogy jogéletünk ezen részben hiányos, részben elavult intézményét kiküszöbölni novella útján törekedett, vajha ment volna egy lépéssel tovább, és ezzel kapcsolatban nyújtott volna be egy észszerű alapokra fektetett törvényes öröködést rendező javaslatot is, mert hisz e kettő közt organikus összefüggés van, nem lévén a vég-OOOT rendelet egyéb, mint a törvényes öröködésnek az egyéni viszonyokhoz alkalmazott correctivuma. Örömmel constatáljuk e helyen azt is, hogy eme javaslat az ide vágó tudományos anyag és az újabb törvénykönyvek kellő tekintetbe vételével készült, nagy gonddal van szerkesztve, mihez nem igen valánk eddig elégrve szoktatva, a tudományban fenforgó számos controversia szabatosan leli benne törvényes eldöntését. És ha mégis találunk benne kifogásra és megváltoztatni valót, úgy az nem a munkálat hiányaiból ered, hanem onnan, hogy eltérők a nézetek, különböző a kiindulási pont. A javaslat öt fejezetre oszlik ; az I. tárgyalja az írásbeli magán-, a II. a szóbeli magán-, a III. a köz-, a IV. a kedvezményezett végrendeleteket. Végül az V. fejezet szól az örökösödési szerződések és a halálesetről ajándékozásokról. Eltekintve az átmeneti intézkedésektől (4.§?.) öszszesen 32 §-ból áll a munkálat. Már ezen felosztás ellen van kifogásunk ; a magán végrendeleteket írás- és szóbeliekre osztályozni külön fejezetekkel, még tankönyvekben is hiba, mert hasztalan és fölösleges ismétlésekkel jár; a cathedrán helyén valónak találhatjuk, de törvényben épen nem indokolt, ugyanazok lévén egyiknél is mint a másiknál az általános kellékek, ami pedig jellemző a szóbeli végrendeletre, azt könnyű egyetlen §-ban kimerítni. A magánvégrendeleteknek egy fejezetbe foglalásával kiesik a javaslatból négy egész anélkül, hogy azért világosság- vagy határozottságban vesztene. Okuljunk az eddigi codexeken és kerüljük a teljesen meddő és puszta hivatkozást tartalmazó