Jogtudományi Közlöny, 1880
1880-12-03 / 49. szám
Tizenötödik évfolyam. 49. sz. Budapest, 1880. deczember 3. SZERKESZTŐI IRODA: Üllőiéti 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetemi utcza, 4-ik szám. Előfizetési dij félévre e irt negyedévre .. 3 . A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : Az igazságügyi budget-vita. (S. S.) — Az ,,enyhébb intézkedés" értelme és alkalmazása. Dr. Werner Rezső kassai jogakadémiai tanártól. — Indokolás az általános magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének az öröklési jogot tárgyazó ötödik részéhez. — Külföldi jogélet. Dr. Del'Adarai Rezső ügyvédtől. — Törvénykezési szemle : Becsületsértés és fegyveres pandur. Dr. Wassits Gyula igazságügyin. fogalmazótól. — Heti szemle. MELLÉKLET: Curiai határozatok. Az igazságügyi budget-vita. (S. S.) Meglátszott a házon, hogy ez időben nem köti le az érdeklődést, ami nem pénzügy. Semmi kedv sem mutatkozott belemenni a jogreform kérdéseibe. Egy-két szónok iparkodott ugyan hangulatot előidézni, de még saját pártjuk is cserben hagyta őket. így a vita halvány maradt és gyorsan folyt le. Az ellenzék jogászai végig futottak az igazságügyi miseriák ismeretes állomásain. Támadásaik egyedüli visszhangja a miniszter hivatalos válasza volt. A vita tárgyai között kiemelkedett a kisegítő bírákról szóló törvényjavaslat, amely már előrevetette volt árnyékát a sajtóban. Annyi nálunk a per, minden perben a bírósági irkafirka, és minden írás ellen a jogorvoslat, hogy végre is teljesen megakadt a felső fokokban az ügyforgalom. A kisegítés módja kézenfekvő. Nem elemi csapás, hanem emberanyag hiánya oka a fenakadásnak. Vagy a baj forrását kell tehát betemetni modern eljárás behozatalával, vagy megküzdeni a természetszerű folyományokkal a bírói személyzet szaporítása által. Utóbbi irányban utaltunk már egy expediensre, mely nyitva áll: a tanácstagok létszámának leszállítására Az eddigi létszám elpazarlása a birói erőknek. Az igazságügyminiszter azonban sem az egyik, sem a másik eszközt nem akarja, hanem a fenálló birói szervezetet fejére állítja és az orvoslandó bajt még inkább fokozza. A felett, hogy a rokkant justitia rokkantakkal felsegítessék, a komoly vitát kizártnak tartjuk. A birói létszám szaporítását a miniszter nem tartja helyénvalónak. Annyi biró marad tehát, amennyi van. Változás történik egyedül a birák elhelyezésében. A hierarchicus lajtorja felforgattatik. Alsóbb fokú birák ítéljenek a magasabb fokban; ez a tervezet arcanuma. Egyszerre el akarják vitatni, amit mindez ideig a felebbezési rendszer fő előnyekép felhoztak, hogy a felsőbb fokú bírák tapasztaltabbak, szakképzettebbek mint az alsófokú birák. A különböző fokú bíráknak össze-vissza elhelyezése denaturalizálni fogja minden fórum jellegét. Mindegyik fórum színvonala alászáll. Elhiszszük, hogy a bíráskodás ilyképen gyorsulni fog. De ez megboszulja magát azzal, hogy a perek szaporodni fognak. Mennél alaposabb, annál egyöntetűbb a judicatura, és mennél egyöntetűbb az, annál inkább apad a perlekedők száma. Megfordítva, a gyors bíráskodás mennél felületesebb, annál ellentétesebb lesz a judicatura, annál inkább válik koczkajátékká a perlekedés, annál nagyobb mérvben szaporodnak a perek, és különösen a felebbezések. Hozzájárul ehhez, hogy a kormány terve a bírói függetlenség ellen vét. A fővárosban magasabb állásban lenni mégis csak kellemesebb, mint a vidéken élni alsóbb állásban. Azáltal tehát, hogy a kormány alsóbb fokú bírákat tömegesen felrendel a táblához és innen a curiához, veszélyes mérvben nő a bírák függősége a kormánytól. E veszély még fenyegetőbbnek mutatkozik, ha tekintetbe veszszük a felrendelés ideiglenességét és a táblának közel kilátásba helyezett szétbontását. Az igazságügyi sérelmek felsorolásánál egyet kifejlejtettek. Azt a kivont kardot nem látták, amelyet a pénzügyminiszter villogtat az igazságügy feje felett. Mialatt a ház jogászai Pauler részleges intézkedései ellen állást foglalnak, az alatt a pénzügyminiszter felforgatja a jogrendet. Múlt heti czikkünkben tárgyaltuk az új bélyegjavaslatot, amely a meztelen kincstári érdek nevében statárium alá helyezi az igazságszolgáltatást. Előttünk fekszik a pénzügyminiszter egy másik törvényjavaslata, a közadók kezeléséről. Csak egyetlen szakasznak egy mondatát idézzük belőle. A 67. §. 5. bekezdése szerint ingóságoknak bírói elárverezése esetében alperes két évi adó- és két évi bélyeg- és illeték tartozásai a vételárból minden más követelés előtt elégítendők ki. Tehát nem a foglaltató felperes, hanem a kincstár kapja az árverésnél befolyt pénzt. A hitelezőn a legnagyobb óvatosság sem segíthet. Meggyőződhetik a hitelügylet megkötése előtt, hogy a kölcsönvevő a kincstár iránt semminemű tartozásban nincs; adót, bélyegtartozást, illetéket, bírságot utólag kivethettek. A kincstár láthatlan követelései felfüggesztenek minden magánjogot. Aki perel, viszi a per költségeit, a pénzt a fiscus viszi. A hitelforgalom egyszerűen megsemmisíttetik. Mi részünkről felelősnek tartjuk az igazságügyminisztert azon pusztításokért is, amelyeket a fiscus véghez visz a jog terén. Az „enyhébb intézkedés" értelme és alkalmazása.* (Az 1878. 5. 1. cz. 2. §-ához.) V. Az elbírálandó bűneset mindegyik törvény intézkedése szerint büntetendő levén, s e szempontból azenyhébb intézkedés» vagy «enyhébb törvény» kérdését eldönteni nem lehetvén, az alkalmazandó enyhébb intézkedés, vagy törvény megítélésére nézve másodsorban közvetlenül a büntethetőségre vonatkozó intézkedések veendők tekintetbe. A biró ez intézkedéseket az észszerű bűnesetre alkalmazva s ennek büntethetőségét ugy az egyik mint a másik törvény szerint kutatva, szintén a következő eredményekre juthat. 1. Itt is mindenekelőtt lehetséges, hogy a biró az észszerű bűnesetet egyik törvény szerint sem találja büntethetőnek, mert mindegyik törvény szerint oly ok . Az előbbi közleményeket 1. a 44., 45. és 46. számokban. Szerk.