Jogtudományi Közlöny, 1920
1920-08-01 / 15. szám
114 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 15. SZÁM. szólhatunk, ami annál inkább hangsúlyozandó, mert véleményem szerint, az alábbiak értelmében az egész ide vonatkozó joganyagot egy immár eléggé élesen kifejlett és eddigelé csak kellően kifejezésre nem jutott alapgondolat hatja át, amely a gazdasági átalakulás folytán szükségessé vált ügyleti módosításokat is minden külön és kivételes szabályozásnál jobban biztosítja. 5. Azt vitatjuk, hogy a felsorolt rendeletek döntő bizottságainak felállítása szükség nélkül tér el az eljárási jog alapelveitől. Nem azért, mert azok a bíráskodásba különleges szakavatottsággal bíró egyéneket vonnak be, hiszen távol vagyunk attól, hogy a szakértők bíráskodásától idegenkedjünk, hanem már kinevezésük módjánál fogva is. Akár a kereskedelemügyi (6895/1919. MEK. 2. §.), vagy más nem igazságügyi miniszteri kinevezés, akár érdekelt szakköröknek megnevezése (pl. 1820/1920. MER. 10. §. 2. bek.), vagy pláne az érdekelt felek kijelölése (u. o. 8. §.) szolgáltassa ugyanis alapját a szakértő bírák közreműködésének, az nézetem szerint semmikép sem alkalmas arra, hogy kellő élességgel vésse a kinevezettek lelkébe, hogy ők az eset eldöntésénél nem mint az illető érdekkörbe tartozó fél quasi hivatalos védői, hanem csakis és kizárólag mint szigorúan pártatlan döntő faktorok járnak el. Ezt a szempontot annyira fontosnak tartom, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben ily vegyes tanácsok alakítása a jövőben is szükségesnek mutatkoznék, a szakértő bírói tagok kijelölését az illető ítélőtábla vagy törvényszék teljes ülésének hatáskörébe utalandónak tartom. Valószínűleg ugyan nagyjából ugyanazok fognának kijelöltetni, mint ma is, de mégis egész más jellege van a bíróság részéről származó kijelölésnek, mint az illető közigazgatási ág, vagy pláne közvetlenül az illető érdekkör vagy a fél kijelölésének. De ez ügyeknek az ily kivételes tanácsok elé való utalása a Pp.-nak a szakértőkre vonatkozó részletes és bevált intézkedései mellett, nézetem szerint, teljesen felesleges is. A kitűzött cél már bizonyos igények sürgős elbírálásának elrendelése és a szakértők számának kötelező megállapítása útján is elérhető. 6. Anyagi jogi szempontból ezek a rendeletek azért aggályosak, mert szokásjogi jogrendünkben önkénytelenül is azt a helytelen gondolatot keltik, hogy a bennük foglaltak tartalmilag is kivételek, amelyek más esetekre analógia útján se alkalmazhatók. Pedig, hogy a nőtartási szerződésekről most már teljesen hallgassunk is, igazságos és indokolható-e, hogy a pénzbeli kikötmény, a szerződési vagy pláne a biztosítási vállalatokkal létesült visszterhes életjáradék, az ingó- és különösen az állat-, a fundus instructus bérlet, a szabadalmaknak nagy értéket képviselő visszterhes és időszaki szolgáltatásoktól függő gyakorlások haszonbérlete vagy bérlete és számos más ezekhez hasonló eset, amelynek szabályozási rációja a rendeletekben foglaltakkal teljesen azonos, mégis változhatatlan legyen annak dacára is, hogy azok a gazdasági viszonyok, amelyek őket létesítették tömegesen és soha nem is sejtett mértékben megváltoztak, sőt mondhatjuk teljesen felfordultak? Ebbe semmikép sem tudok belenyugodni. Gyakorlatunk részben a háborús lehetetlenülésekkel kapcsolatban, részben a felsorolt és a hozzájuk hasonló esetek ellenállhatatlan nyomása alatt nem térhet ki az elől, hogy a Pp. 4-13. §-át az összes időszaki szolgáltatásokat biztosító szerződésekre is alkalmazza. Sőt ez az alkalmazás a tágító magyarázat segélyével a szolgáltatások tartamának változtatásán hallgatólag bár, de tulajdonképen máris túlment. Hiszen az a villamos áramszolgáltatásnál a vonatkozó fent idézett rendelet hozatala előtt is már a szerződés módosításáig jutott el. Ezzel pedig bebizonyult, hogy ebben a kérdésben is, mint annyi másban a gyakorlat maga is biztos kézzel megtalálja majd az útját annak, hogy nyomról-nyomra szokásjogunkba illessze azokat a változtatásokat, amelyeket a gazdasági válságok láncolata a szerződéseken is ejtett. A Pp. 413. §-a az imént felhívott, valamint a vegyes tanácsok előttem ismeretes, bár eddig közzé nem tett döntései, végül az előbbiekben ismertetett rendeletek alapján, amelyek csakis egy a szokásjogunkban eddigelé lappangott, de most az esetek nagy számában kitörésszerű módon kifejezésre jutott alapelv példát már ma és minden további kivételes rendelet nélkül is fennálló jogelvnek tartom, hogy a hosszabb lejáratú időszaki szolgáltatások tartalma az alapjukat képezett gazdasági viszonyok tömeges és feltűnő változása következtében szintén megváltozik. A változás mérvét a felek bármelyikének kérelmére konstitutív ítélettel a bíróság szabja meg. Szerződésen alapuló időszaki szolgáltatás bírói változtatásával terhelt és azzal meg nem elégedő fél a jövőre való kihatással az ügylettől vétlenül elállhat. Ez utóbbi expediens az időszaki szolgáltatással visszterhes alapon tartozó féltől a 820/1920. MER. 11. §-ának, a 3920/1920. MER. 7. §-ának, valamint a moratóriumi rendeletek közismert elállási jogainak a köztudatba átment útmutatásai nyomán aligha tagadható meg. Ennek a véleményem szerint máris fennálló jogelvnek a kiépítését bátran a gyakorlatra bízhatjuk. Szükség esetén azonban a további felesleges és megtévesztő rendeletözönnek e joganyagban még annak törvénybe iktatása útján is véget kellene vetni. Dr. Almási Antal. * K. 1918. P. IV. 5163. Mji lt. XII. k. 198. oldal. A polgári perrendtartás egyszerűsítése.* Előkészítő irat. A szóbeliség túlhajtása nyilvánul abban a szabályban, amely szerint az előkészítő irat tartalma csak annyiban vehető figyelembe, amennyiben szóval előadták. Előkészítő irataikat a felek nyilván azzal a célzattal készítik, hogy annak a tartalma a per elbírálásánál irányadó legyen és minthogy az írásbeli nyilatkozatok rendszerint nagyobb gondossággal készülnek, mint a szóbeli kijelentések, ennélfogva az előkészítő iratok pontosabban és teljesebben szokták a felek akaratát visszatükröztetni, mint a szóbeli tárgyalás. Az írásbeliség különösen a közvetlenség és a hajlékonyság szempontjából általánosságban nem vetekedhetik a szóbeli előadással, de ami a részletkérdéseket illeti, nevezetesen számok, nevek és egyéb adatok halmaza tekintetében a szóbeli előadás meg sem közelíti az írásban való megállapítás megbízhatóságát. Az a legjobb eljárási szabály, amely az írásbeliségnek és a szóbeliségnek az előnyeit szerencsésen egyesíti. A részletkérdések és az adathalmazok tekintetében a szóbeliség jelentősége háttérbe szorul és ennélfogva túllő a célon az a szabály, amely megköveteli, hogy a szóbeliség elve egész merevségében érvényesüljön. A Pp. 203. §-át akként kell tehát módosítani, hogy az előkészítő irat tartalma tekintet nélkül arra, hogy azt a szóbeli tárgyaláson előadták-e vagy sem, megtartja hatályát, ha azt a fél az előkészítő irat beadását közvetlenül követő tárgyaláson vagy e tárgyalás előtt vissza nem vonta. Ez a módosítás nem jelentene irányváltozást a Pp. rendszerében, mert a 178. §. is engedményt tesz az írásbeliségnek, amidőn megengedi, hogy a kereset előadottnak tekintessék, ha a felperes kijelenti, hogy ahhoz ragaszkodik. Az ítélet tartalma. Amikor az eljárás egyszerűsítéséről van szó, lehetetlen a bírói ítéletre nem gondolni, mert ügyvédi és bírói körökben állandóan napirenden van a boszankodás amiatt, hogy a bírói ítéletek fölösleges teherrel túl vannak tömve. Az ítélet szerkesztésénél és tanulmányozásánál a tartalom lényegéhez, magjához csak értéktelen szóáradaton keresztül lehet eljutni és ez az átvergődés rendszerint olyan unalmas és fárasztó, hogy a lényeges rész megalkotására vagy áttanulmányozására többnyire már nem lehet elég gondosságot és figyelmet fordítani. Az elmélet szempontjából valóban az az ideálisan szerkesztett ítélet, amely a tényállás megállapítására és a jogi döntésre vonatkozó indokoláson fölül a pernek minden lényeges mozzanatát és adatát híven visszatükrözi úgy, hogy a pernek minden egyéb irata nélkülözhetővé váljék. Ilyen ítélet kiválóan becses akkor, ha tudományos célra való használatról van szó és különösen akkor, ha a periratok rendelkezésre nem állanak vagy ha külön tanulmányozásukra nincs idő. Ámde abban az esetben, ha a per anyaga és a periratok már ismeretesek, vagy ha az ítélet áttanulmányozása mellett a periratok tartalmának a megismerése sem mellőzhető, tehát főképpen azok számára, akik az egész peres eljárást átélték, unalmasabbat és fárasztóbbat képzelni sem lehet, mint amikor újból * Hef. közi. — Az előbbi közi. I. a 14. számban.