Jogtudományi Közlöny, 1922
1922-06-01 / 11. szám
Ötvenhetedik évfolyam. JOGTUDO D ÖNTVÉNYTÁRRAL 11. szám. Budapest, 1922 június 1. • 1 • I KAPCSOLATBAN A Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Előfizetési ára negyedévre 140 korona Döntvénytár nélkül negyedévre 100 korona I., Bérc-utca 9 Kiadóhivatal, IV., Egyetem u. 4 TARTALOM. Dr. Kőnig Vilmos budapesti ügyvéd : Részvények plurális szavazati joggal. — Alföldy Ede ny. kir. táblai tanácselnök : Részvényjogi vitás kérdések. — Dr. Xuel György kir. ügyész : Jog, igazságszolgáltatás és forradalom. — Dr. Ribdry Géza budapesti ügyvéd : A próbaidő jelentősége az alkalmazottak szolgálati jogviszonyainál. — Szemle. Melléklet: Magánjogi Döntvénytár. XV. k.5. ív. — Büntetőjogi Döntvénytár. XIV. k. 5. ív. Részvények plurális szavazati joggal. Néhány héttel ezelőtt híre járt, hogy Stinnes úr magyar iparvállalatok és azok részvényei iránt érdeklődik. A dolog nem volt igaz, de nagy izgalmat keltett bizonyos bankérdekeltségek körében. Mert, ha Stinnes úr tényleg jó áron összevásárolja a részvényeket és többségre tesz szert, a geszióban változás állhat elő. Ezt pedig sem az igazgatóságok, sem az érdekelt bankok nyugodtan nem nézhették és azért elhatározták, hogy eme külföldről jövő attentátum ellen védekezni fognak. Már ez elhatározásnak is szembetűnő nagy hatása volt. A részvények 20-3000 koronát vesztettek árfolyamukból, természetesen nem az illető igazgatóságok és érdekeltségi körök, hanem a részvényesek kárára. Utóbbiak körében találkoztak olyan naiv emberek, akik azt a kérdést vetették fel, vájjon mi jogon követelik az igazgatóságok, hogy a társaságok feletti hatalom az ő kezükben maradjon és mi címen illeti meg az illető bankokat az örökös jog a vállalatok, mint jövedelmi források felett diszponálni. Voltak olyanok is, akik azt a nézetet vallották, hogy ha az illetők súlyt fektetnek a stallumokra, úgy vegyenek részvényeket és tegyenek szert a többségre. Ezek a destruktív hangok természetesen megérdemelt sorsra jutottak, lázadásnak minősíttettek, mely a részvényeseknek kijáró birkaállapot felforgatására alkalmas. Közgazdaságilag tehát a kérdés el volt intézve. Az illető érdekeltségi körök elhatározására jogi szempontból bennünket mégis érdekelhet némileg. Azért legyen szabad a többségpótló eszközök finoman kigondolt rendszerét közelebbről szemügyre venni. A két érdekeltség a következő tervvel lépett a nyilvánosság elé. Fel fogják emelni az alaptőkét és ki fognak bocsátani olyan új részvényeket, melyek a részvényesek kezébe nem kerülnek. Ezeket kétségtelenül megbízható elemek számára fogják lekötni, mert más kezekben veszélyeztetnék az uralom stabilitását. A részvények pedig sajátszerű típust fognak képviselni. Szerények lesznek, csak 10%-os hozadékot igényelnek és nem is aspirálnak nagyobb végkielégítésre, mint a névértékre. Ennyiben tehát a régi részvényeseknek nincsen okuk panaszkodni. Csak egy kis varázserő különbözteti meg a többi részvénytől, 15 évre többséget adnak a szerencsés tulajdonosoknak, mert ezek a különben igénytelen részvények közül mindegyik 25 szavazatra jogosít. A dolog jól van kieszelve, jöjjön többség vagy kisebbség, adjon más 100.000 koronát egy részvényért, mind nem használ. Egy jel, a 25-ös kaliberű részvény akcióba lép és nincs oppozíció. Ellenben van biztos bankjövedelem, hozzáférhetetlen pozíció és állandó dividencia politika, a pénz vásárló erejéhez képest, részvényenként 30 filléres osztalék. Hogy ilyen vakmerő részvényjogi támadások egyáltalában keletkezhettek, ez arra vezetendő vissza, hogy a közgyűléseken képviselt u. n. hivatalos többségek a gyakorlat révén feljogosítva érzik magukat alaptőke-felemelések alkalmával az új kibocsátású részvényeket egészen vagy részben szindikátusoknak átengedni. Ez a részvényesek óriási megkárosodását jelenti és sokan úgy gondolkozhattak, ha ez meg van engedve, miért nem lehetne egy lépéssel továbbmenni. Csakhogy rosszul számítottak, a szenvedély elvakította őket és olyan területre kerültek, melyet még a mi rozoga részvényjogunk is megvéd. Mert bár jelenleg teljesen védtelen nálunk a kisebbség az ad hoc összeverődött többséggel szemben egyetlen egy ponton hozzáférhetetlen pozícióban van minden egyes részvényes. A lex contractus, mely az alapítás stádiumában alapító, részvényjegyző s a még csak keletkező társaság közti jogviszonyt szabályozza, semmiféle többséggel sem változtatható meg. A részvénytársaság alkotmánya nagyon labilis alapon nyugszik, de azt ami a tervezetbe a törvény parancsa folytán fel volt veendő, vagy fel lett véve, azt még közgyűlési határozattal sem lehet megváltoztatni. A K. T. 150. §-ának 6. pontja szerint a tervezetnek magában kell foglalni az alapítóknak vagy másoknak biztosítani kívánt előnyöket. Az, amit a szóbanforgó esetben el akarunk érni, oly előny, melynél drasztikuisabbat el sem lehet képzelni. A részvényes ugyanis jogait a közgyűlésen gyakorolja és a geszióknak összes ügydöntő esetei közgyűlési határozat tárgyát képezik. Dönt pedig a közgyűlés a többségi elv alapján úgy, amint ez az alapszabályokban meg van állapítva. Jogilag most már nem tartom kizártnak, hogy az alapítás alkalmával az alapítók vagy más érdekeltek kikössék maguknak azt a jogot, hogy ők olyan kategóriájú részvényeket kapjanak, melyek mindegyike huszonötször annyi szavazati joggal bír, mint a többi részvény. Ez gyakorlatilag azt fogja jelenteni, hogy a kizárólagos részvényesek kezében 25-ször annyi jog van, mint a többi részvényes kezében. Talán nem kell bizonyítani, hogy a lefokozott részvények, ha nem is egészen értéktelenek lesznek, de mindenesetre sokkal kisebb értéket fognak képviselni, mint a kiváltságos szavazati joggal felruházott részvények. Gondoljunk csak a dividencia-politikára, ahol egyik csoportnak módjában állana a másikat úgy kiéheztetni, hogy kénytelen volna részvényét minden áron odaadni. Ha már most az alapítás alkalmával találkoznának olyan alapítók, akik elég merészek volnának maguknak részvényeket kikötni huszonötszörös szavazati joggal és ha találkoznának olyan részvényjegyzők, akik ezzel szemben megelégszenek egyszeres szavazati joggal, úgy a formai jog talán szemet húnyhatna, hacsak nem válnék vitássá a részvényjegyző épelméjűsége. De mindenesetre elengedhetetlen feltétele volna ennek a transzakciónak, hogy ez az exorbitáns előny a tervezetbe és az alapszabályokba felvetessék, mert különben a K T. 156. §-a értelmében a társaságot nem kötelezné. Ebből megdönthetetlenül következik, hogy az alapítási tervezetben ilyen előny egyesek javára kikötve nem lett, azt később a társaság fennállása alatt a részvényesekre már semmiféle többséggel nem lehet oktrojálni. Ez így áll pozitív törvényünk alapján. De még elítélőbb eredményhez jutunk, ha a kérdést az igazság és méltányosság alapján mérlegeljük. Mi jogcíme lehet a részvényesek egyik csoportjának, hogy a másik csoport jogait a maga javára elkobozza. Mi jogon követelheti valaki a véletlenül élvezeti előnyök perpetuálását minden ellenérték nélkül, mégpedig olyan eszközök igénybevételével, melyek a részények nagy tömegét értéktelenítik. Nem igaz az sem, hogy az idegentőke bevándorlása a köz szempontjából káros volna és elszegényedésünk közepette valóságos bűn a részvényeknek belső értékéhez képest való értékesítését lehetetleníteni. Ha az idegen tőke visszaélne a helyzettel, még mindig találkoznék mód annak megrendszabályozására. Hogy pedig ez az egész Egyes számára 28 korona Döntvénytár nélkül 22 korona