Jogtudományi Közlöny, 1922
1922-05-15 / 10. szám
80 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. 13. számo zata tehát megegyezik az elvi határozat álláspontjával és elfogadta Teleszky tervezetének álláspontját'* Ugyanazon évben, melyben a Jogászgyűlés ezen határozatát hozta 1885-ben megjelent Grosschmid törvénytervezete a törvényes öröklésről (Magyar Igazságügy XXIV. kötet és Magánjogi Tanulmányok II. kötet.) A törvénytervezet 68. §-a foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az örökös mit tartozik osztályra bocsátani. Szó szerint idézem e szakaszt, mert a Polgári törvénykönyv tervezetei, a javaslat és a bizottsági szöveg úgyszólván szórólszóra átvették. Grosschmid szövege szerint: ((Leszálló örökség megoszlásánál, az örökös osztályra bocsátani tartozik, amit az örökhagyótól ennek életében : a) kiházasításul, önálló háztartásra, hivatás, üzlet kezdésére, folytatására ; b) egyenesen osztályba ; vagy ha nem is, de c) úgy kapott, hogy az adományt tárgyánál, céljánál, a vagyon állagot érintő mennyiségénél, vagy egyéb körülményeknél fogva, alaposan fel nem tehető, hogy az osztályon kívül adatott volna. Nem esnek e réven osztályba különösen az ellátási, kiképzési költség, alkalmi és szokásos ajándékok. Két évvel később, 1887-ben Grosschmid külön tanulmányban foglalkozott a collatio kérdésével (Magyar Igazságügy XXVIII. és Magánjogi Tanulmányok II. kötet) Grosschmid ezen tanulmányának meggyőző erejét bizonyítja, hogy a Ptj. indokolása is kiemeli, hogy azosztályrabocsátás szabályozására nagy hatással voltak dr. Grosschmid Béninek erre a tárgyra vonatkozó tüzetes fejtegetései és javaslatai)). Grosschmid tervezetének 68. §-a (illetve átdolgozott tervezetének 65. §-a) a P. H. T. elvi határozatával szemben úgy intézkedik, hogy az ajándék osztályra bocsátandó, kivéve, ha az adomány tárgyánál, céljánál a vagyon állagot érintő mennyiségénél vagy egyéb körülményeknél fogva alaposan feltehető, hogy osztályon kívül adatott. Grosschmid állásfoglalása döntő hatással volt a jogászi közvéleményre. Tanulmányának megjelenése óta minden jogi író az ő álláspontját fogadta el. Zlinszky, Kern (dr. Fodor Ármin szerkesztésében megjelent Magyar Magánjog V. kötet 108. I.) Szladits, (Magyar Magánjog vázlata) Grosschmid tanítását követve azt tanítják, hogy kétség esetében az a vélelem, hogy az ajándék osztályba adatott. III. A Polgári Törvénykönyv előmunkálatai. A Teleszky-féle tervezet (1882.) 56. §-a, mint már fentebb megemlítettem a P." II. T.-ba felvett elvi határozattal lényegileg egyezően úgy intézkedett, hogy a tervezet 55. §-ában taxatív felsorolt eseteket (kiházasításra, önálló háztartás berendezésére, önálló üzlet alapítására vagy folytatására vagy hivatali állás elfoglalására adottak), kivéve ajándékozások betudás tárgyául csak akkor szolgálnak, ha az ilyen ajándékozásokat az örökhagyó leszármazójának azon kifejezett kijelentéssel, hogy az a törvényes örökösödésbe betudandó legyen. A Teleszky-féle tervezettel és javaslattal szemben az első tervezet 2035. §-a a N. T. 1949. §-a a Tj. 1949. §-a és a Bsz. 1948. §-a Grosschmid tervezetének álláspontját fogadták el. De nemcsak a szövegekben, hanem az indokolások és az egész egyéb anyagban sem találjuk nyomát annak, hogy bárki visszatért volna Teleszky álláspontjához. Sőt az egész óriási anyagban még csak nyomát se találjuk a másik álláspontnak. Sem az első tervezet (V. kötet 442. lap), sem a javaslat indokolása (ig. Javaslatok Tára XIV. évf. V. különszám -315. l.) nem emlékszik meg az ellenkező álláspontról, ami bizonyítja, hogy az 1885-iki jogászgyűlés határozata mélyebb nyomokat nem hagyott. Az első tervezetre vonatkozó bírálati anyag egyes részletkérdésekkel foglalkozik, de az alapkérdést, sem a külső bírálatok, sem a kodifikáló bizottság kebelében megtartott értekezlet során felmerült megjegyzések nem érintik. (Igazs. Javasl.tára VI. évf. 4. sz. 1574. és 1579. 11.) Joggal mondhatom tehát, hogy a Polgári törvénykönyvet előkészítő egész anyagban a P. 11. T.-ba felvett elvi határozatnak nyoma sem található. IV. Bírói gyakorlat. Jancsó az 1885. Jogászgyűlés elé terjesztett véleményében álláspontjának támogatása végett a bírói gyakorlatra hivatkozva mondja: ((Álláspontunk összhangban áll hazai judikatúránkkal, amennyiben a Kúria általános elvként kimondotta : ((Törvényes vélelem szerint a szülő által gyermekének életében adott értéket vagy ingóságokat a gyermek örökösödésébe való betudás mellett adottnak kell tekinteni 1877 nov. 21-én 12,319. sz. Dtár XIX. k. 80. lap).» Zlinszky a saját álláspontjának (tehát az ajándék osztályrabocsátása mellett) erősítésére szintén a bírói gyakorlatra hivatkozik. Konkrét döntéseket nem idéz, de azt mondja: «A gyakorlat ezen helyes és szabadabb felfogást látszik követni, habár az osztályrabocsátás tiszta eseteinek eldöntésével ritkábban találkozunk, s gyakoribbak a köteles részre való betudás esetei, amelyeket azonban külön kell választani! Ha a régebbi judikatúrát vizsgáljuk, tényleg azt látjuk, hogy az esetek túlnyomó részében a bíróság az ajándék osztályrabocsátása mellett döntött. A Magyar Döntvénytár gyűjteményében például (VII. kötet 673. 1.) a 607. eseten kívül (Kúria 1877 nov. 21. 12,319.), mely azonos a Jancsó által idézettel, találjuk a 609. sz. esetet (1902 április 30. 537/ 1901.), mely szerint : "((Betudás tárgya az az összeg is, mit az örökhagyó leszármazója tartozására a körülmények kényszerítő hatása alatt fizetett.)) Ugyancsak az ajándéknak az örökrészbe való betudását rendeli a 618. sz. eset. (1140/1904.) Ellenkező döntés ebben a gyűjteményben nem is található. Az újabb bírói gyakorlatban 1904-ben találtam az első esetet, mely a P. H. T. elvi határozatával azonos. 1904 okt. 21-én 5708 1903. sz. esetben a Kúria kimondotta, hogy «az ajándékozott értéknek beszámítása csak abban az esetben foghat helyet, ha az örökhagyó azt kifejezetten megrendelte, ez az eset azonban fenn nem forog. (Polg. Tvkezés XLIX. kötet 83. lap.) A következő években már elvétve találkozunk az elvi határozattal azonos döntéssel (Magánjogi Dtár 11. kötet 211. és 212. sz., III. k. 45. sz., VI. k. 156. sz., IX. k. 154. sz., XI. k. 153. sz.) 1917-ben hivatkozott először a Kúria az ((állandóan követett bírói gyakorlatunkra)) (XI. kötet). Pedig még 1910-ben kimondotta, hogy: «Az osztályrabocsátás tekintetében az örökhagyó akarata az irányadó, osztályrabocsátandó tehát mindaz az adomány, melyre nézve az örökhagyó ebbeli akaratát kijelentette; ily kijelentés hiányában pedig az örökhagyó szándéka a körülmények mérlegelése útján állapítandó meg». (Mjogitár IV. kötet 153. sz. eset.)* Ez a döntés tehát azt mutatja, hogy a Kúria joggyakorlata nem volt állandó még az utolsó években sem. Felette meglepő ezen előzmények után a P. N. T. 304. sz. elvi határozata. Lehet, sőt bizonyos, hogy azokban az esetekben, melyekben a Kúria az ajándékok beszámítását mellőzte a döntések igazságosak voltak. Nem volt azonban helyes az indokolás, hogy az ajándékozás ténye az elengedést magában foglalja. V. A kérdés szabályozása külföldön. Nem fejezhetem be cikkemet anélkül, hogy röviden ne foglalkoznék azzal a kérdéssel, hogy mily álláspontra helyezkednek ebben a kérdésben a külföldi törvények. Az osztrák, német és svájci kódexek a P. H. T. elvi határozatával egyezően szabályozzák a kérdést : az ajándék csak akkor bocsátandó osztályra, ha ezt az ajándékozó kikötötte. (Osztrák Ptkv. 791..§., német Ptkv. 2050. §., svájci 626. §.), kivéve a taxatíve felsorolt ajándékokat (hozomány stb.) melyek viszont osztályrabocsátandók, hacsak az ajándékozó ezt el nem engedte. A germánok kódexeivel szemben a francia code civil 843. §-a minden ajándék osztályrabocsátását elrendeli, kivéve, ha az ajándékozó elengedte. Ugyanígy intézkedik az olasz kódex. A taxativ-rendszernek, melyre a germán kódexek és a Teleszky * Az 1885-iki jogászgyűlés szakosztálya Teleszky István előadó hatása alatt állott.. A kérdéshez mindössze négyen, szóltak hozzá az előadón kívül : Halmossy Endre kúriai bíró, dr. Biermann Mihály jogakadémiai tanár, Enyiczkey Gábor és dr. Biermann Sándor budapesti ügyvédek. Biermann Jancsó indítványát fogadta el a többi három felszólaló Teleszkyét. * A Mjogistár 111. k. 63. sz. esetében nem rendelte el a Kúria az osztályrabocsátást, de azért, mert a gyermek 25 évig az örökhagyó mellett, dolgozott és örökhagyó vagyonát munkásságával és szorgalmával gyarapította