Jogtudományi Közlöny, 1922

1922-05-15 / 10. szám

80 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. 13. számo­ zata tehát megegyezik az elvi határozat álláspontjával és elfo­gadta Teleszky tervezetének álláspontját'* Ugyanazon évben, melyben a Jogászgyűlés ezen határozatát hozta 1885-ben megjelent Grosschmid törvénytervezete a törvé­nyes öröklésről (Magyar Igazságügy XXIV. kötet és Magánjogi Tanulmányok II. kötet.) A törvénytervezet 68. §-a foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az örökös mit tartozik osztályra bocsátani. Szó szerint idézem e szakaszt, mert a Polgári törvénykönyv tervezetei, a javaslat és a bizottsági szöveg úgyszólván szóról­szóra átvették. Grosschmid szövege szerint: ((Leszálló örökség megoszlásánál, az örökös osztályra bocsátani tartozik, amit az örökhagyótól ennek életében : a) kiházasításul, önálló háztartásra, hivatás, üzlet kezdésére, folytatására ; b) egyenesen osztályba ; vagy ha nem is, de c) úgy kapott, hogy az adományt tárgyánál, céljánál, a vagyon állagot érintő mennyiségénél, vagy egyéb kö­rülményeknél fogva, alaposan fel nem tehető, hogy az osztályon kívül adatott volna. Nem esnek e réven osztályba különösen az ellátási, kiképzési költség, alkalmi és szokásos ajándékok.­­ Két évvel később, 1887-ben Grosschmid külön tanulmányban foglalkozott a collatio kérdésével (Magyar Igazságügy X­XVIII. és Magánjogi Tanulmányok II. kötet) Grosschmid ezen tanulmá­nyának meggyőző erejét bizonyítja, hogy a Ptj. indokolása is kiemeli, hogy az­­osztályrabocsátás szabályozására nagy hatással voltak dr. Grosschmid Béninek erre a tárgyra vonatkozó tüzetes fejtegetései és javaslatai)). Grosschmid tervezetének 68. §-a (illetve átdolgozott terveze­tének 65. §-a) a P. H. T. elvi határozatával szemben úgy intéz­kedik, hogy az ajándék osztályra bocsátandó, kivéve, ha az ado­mány tárgyánál, céljánál a vagyon állagot érintő mennyiségénél vagy egyéb körülményeknél fogva alaposan feltehető, hogy osz­tályon kívül adatott. Grosschmid állásfoglalása döntő hatással volt a jogászi közvéleményre. Tanulmányának megjelenése óta minden jogi író az ő álláspontját fogadta el. Zlinszky, Kern (dr. Fodor Ármin szerkesztésében megjelent Magyar Magánjog V. kötet 108. I.) Szladits, (Magyar Magánjog vázlata) Grosschmid tanítását követve azt tanítják, hogy kétség esetében az a vélelem, hogy az ajándék osztályba adatott. III. A Polgári Törvénykönyv előmunkálatai. A Teleszky-féle tervezet (1882.) 56. §-a, mint már fentebb megemlítettem a P." II. T.-ba felvett elvi határozattal lényegileg egyezően úgy intézkedett, hogy a tervezet 55. §-ában taxatív fel­sorolt eseteket (kiházasításra, önálló háztartás berendezésére, ön­álló üzlet alapítására vagy folytatására vagy hivatali állás elfog­lalására adottak), kivéve ajándékozások betudás tárgyául csak akkor szolgálnak, ha az ilyen ajándékozásokat az örökhagyó le­származójának azon kifejezett kijelentéssel, hogy az a törvényes örökösödésbe betudandó legyen. A Teleszky-féle tervezettel és javaslattal szemben az első tervezet 2035. §-a a N­. T. 1949. §-a a Tj. 1949. §-a és a Bsz. 1948. §-a Grosschmid tervezetének álláspontját fogadták el. De nemcsak a szövegekben, hanem az indokolások és az egész egyéb anyagban sem találjuk nyomát annak, hogy bárki visszatért volna Teleszky álláspontjához. Sőt az egész óriási anyag­ban még csak nyomát se találjuk a másik álláspontnak. Sem az első tervezet (V. kötet 442. lap), sem a javaslat indo­kolása (ig. Javaslatok Tára XIV. évf. V. külön­szám -315. l.) nem emlékszik meg az ellenkező álláspontról, ami bizonyítja, hogy az 1885-iki jogászgyűlés határozata mélyebb nyomokat nem hagyott. Az első tervezetre vonatkozó bírálati anyag egyes részlet­kérdésekkel foglalkozik, de az alapkérdést, sem a külső bírála­tok, sem a kodifikáló­ bizottság kebelében megtartott értekezlet során felmerült megjegyzések nem érintik. (Igazs. Javasl.­tára VI. évf. 4. sz. 1574. és 1579. 11.) Joggal mondhatom tehát, hogy a Polgári törvénykönyvet elő­készítő egész anyagban a P. 11. T.-ba felvett elvi határozatnak nyoma sem található. IV. Bírói gyakorlat. Jancsó az 1885. Jogászgyűlés elé terjesztett véleményében álláspontjának támogatása végett a bírói gyakorlatra hivatkozva mondja: ((Álláspontunk összhangban áll hazai judikatúránkkal, amennyiben a Kúria általános elvként kimondotta : ((Törvényes vélelem szerint a szülő által gyermekének életében adott értéket vagy ingóságokat a gyermek örökösödésébe való betudás mellett adottnak kell tekinteni 1877 nov. 21-én 12,319. sz. Dtár XIX. k. 80. lap).» Zlinszky a saját álláspontjának (tehát az ajándék osztályra­bocsátása mellett) erősítésére szintén a bírói gyakorlatra hivat­kozik. Konkrét döntéseket nem idéz, de azt mondja: «A gyakor­lat ezen helyes és szabadabb felfogást látszik követni, habár az osztályrabocsátás tiszta eseteinek eldöntésével ritkábban talál­kozunk, s gyakoribbak a köteles részre való betudás esetei, ame­lyeket azonban külön kell választani! Ha a régebbi judikatúrát vizsgáljuk, tényleg azt látjuk, hogy az esetek túlnyomó részében a bíróság az ajándék osztályra­bocsátása mellett döntött. A Magyar Döntvénytár gyűjteményében például (VII. kötet 673. 1.) a 607. eseten kívül (Kúria 1877 nov. 21. 12,319.), mely azonos a Jancsó által idézettel, találjuk a 609. sz. esetet (1902 április 30. 537/ 1901.), mely szerint : "((Betudás tárgya az az összeg is, mit az örökhagyó leszármazója tartozására a körülmények kényszerítő hatása alatt fizetett.)) Ugyancsak az ajándéknak az örökrészbe való betudását ren­deli a 618. sz. eset. (1140/1904.) Ellenkező döntés ebben a gyűjteményben nem is található. Az újabb bírói gyakorlatban 1904-ben találtam az első ese­tet, mely a P. H. T. elvi határozatával azonos. 1904 okt. 21-én 5708 1903. sz. esetben a Kúria kimondotta, hogy «az ajándékozott értéknek beszámítása csak abban az esetben foghat helyet, ha az örökhagyó azt kifejezetten megrendelte, ez az eset azonban fenn nem forog. (Polg. Tvkezés XLIX. kötet 83. lap.) A következő években már elvétve találkozunk az elvi hatá­rozattal azonos döntéssel (Magánjogi Dtár 11. kötet 211. és 212. sz., III. k. 45. sz., VI. k. 156. sz., IX. k. 154. sz., XI. k. 153. sz.) 1917-ben hivatkozott először a Kúria az ((állandóan követett bírói gyakorlatunkra)) (XI. kötet). Pedig még 1910-ben kimondotta, hogy: «Az osztályrabocsá­tás tekintetében az örökhagyó akarata az irányadó, osztályra­bocsátandó tehát mindaz az adomány, melyre nézve az örökhagyó ebbeli akaratát kijelentette; ily kijelentés hiányában­­ pedig az örökhagyó szándéka a körülmények mérlegelése útján állapítandó meg». (Mjogi­­tár IV. kötet 153. sz. eset.)* Ez a döntés tehát azt mutatja, hogy a Kúria joggyakorlata nem volt állandó még az utolsó években sem. Felette meglepő ezen előzmények után a P. N­. T. 304. sz. elvi határozata. Lehet, sőt bizonyos, hogy azokban az esetekben, melyekben a Kúria az ajándékok beszámítását mellőzte a döntések igazságo­sak voltak. Nem volt azonban helyes az indokolás, hogy az ajándékozás ténye az elengedést magában foglalja. V. A kérdés szabályozása külföldön. Nem fejezhetem be cikkemet anélkül, hogy röviden ne fog­lalkoznék­ azzal a kérdéssel, hogy mily álláspontra helyezkednek ebben a kérdésben a külföldi törvények. Az osztrák, német és svájci kódexek a P. H. T. elvi határo­zatával egyezően szabályozzák a kérdést : az ajándék csak akkor bocsátandó osztályra, ha ezt az ajándékozó kikötötte. (Osztrák Ptkv. 791..§., német Ptkv. 2050. §., svájci 626. §.), kivéve a taxatíve felsorolt ajándékokat (hozomány stb.) melyek viszont osztályra­bocsátandók, hacsak az ajándékozó ezt el nem engedte. A germánok kódexeivel szemben a francia code civil 843. §-a minden ajándék osztályrabocsátását elrendeli, kivéve, ha az aján­dékozó elengedte. Ugyanígy intézkedik az olasz kódex. A taxativ-rendszernek, melyre a germán kódexek és a Teleszky * Az 1885-iki jogászgyűlés szakosztálya Teleszky István előadó hatása alatt állott.. A kérdéshez mindössze négyen, szóltak hozzá az előadón kívül : Halmossy Endre kúriai bíró, dr. Biermann Mihály jogakadémiai tanár, Enyiczkey Gábor és dr. Biermann Sándor buda­pesti ügyvédek. Biermann Jancsó indítványát fogadta el a többi három felszólaló Teleszkyét. * A Mjogi­stár 111. k. 63. sz. esetében nem rendelte el a Kúria az osztályrabocsátást, de azért, mert a gyermek 25 évig az örökhagyó mellett, dolgozott és örökhagyó vagyonát munkásságával és szorgal­mával gyarapította

Next