Jogtudományi Közlöny, 1949
1949-03-20 / 5-6. szám
108 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY de a múlt század 40-es éveiben megindult az az átrendezés is, amely éppen az ősiség és az úrbériség megszüntetésével a liberális gazdasági rend alapjait vetette meg. A Szovjetúnió több fejlődési fázisra tagozódó forradalmi átrendező jogalkotása mellett tanulságos külföldi példa a francia »droit intermediaire«, amely a nagy forradalom kezdetétől a Code Napoleon megalkotásáig (1789— 1804) keletkezett. A Code Napoleon külsőleg is érzékelhetően foglalta össze azt, ami a korábbi jogból továbbra is érvényesülésre van hivatva, anélkül, hogy megsemmisítette volna azokat az eredményeket, amelyeket a droit intermediaire ezekkel a jogszabályokkal ellentétes intézkedésekkel elért, de elejtette a droit intermediaire átrendező szabályait. A felszabadulás utáni jogalkotásunknak a javak megoszlását közvetlenül érintő rendelkezéseiben is felismerhető az a már érintett párhuzamosság amely a rendkívüli viszonyok között beállt eltolódások visszaállítására irányuló és a valóságos eltolódás előidézésére irányuló jogszabályok közöttvan. Mindkét jogszabálycs portban találunk tisztán belsőjogi és nemzetközi jogi vonatkozású rendelkezéseket. A belsőjgi, restituáló jogszabályok sorától kiemelkednek az üldözöttek javainak visszajuttatására irányuló, valamint egyéb, gazdát cserélt és elhagyott javakra vonatkozó rendelkezések, nemzetközi vonatkozásban az Egyesült Nemzetek polgárainak javára, valamint a Magyarországról elhurcolt javakra vonatkozó, a békeszerződésben foglalt és azon alapuló rendelkezések. A belső jogi szoros értelemben vett átrendező jogszabályok körébe tartoznak a nagybirtokrendszer megszüntetése és a földmíves nép földhözjuttatása és emellett bizonyos javaknak állami tulajdonba, kezelésbe, vagy ellenőrzés alá vétele tárgyában kiadott rendelkezések. Hasonló tárgyú nemzetközi vonatkozású átrendező szabályokat találunk a lakosságcserével, külföldre áttelepüléssel kapcsolatos valamint a Németországot és a német állampolgárokat illető magyarországi javakra vonatkozó jogszabályokban. Tárgyunk szempontjából azok a legfontosabb átrendező jogszabályok, amelyek közvetlenül az állam javára szóló átrendezést valósítanak meg és a termelésben az állam szerepét fokozzák. Az első ilyen lépés a nagybirtokrendszer megszüntetése kapcsán az erdőbirtokok állami tulajdonba vételével történt. Ezt a jogszabálynak a nagybirtokrendszer megszüntetésére irányuló negatív célja és az erdőbirtok gazdasági szempontból kiosztásra alkalmatlansága vorta maga után, egyébként azonban a földbirtokpolitikai intézkedések önmagukban még nem tekinthetők az államgazdálkodásra irányuló közvetlen lépésnek, hiszen a megváltott ingatlanoknak a földmívelő nép közötti kiosztása nagyjelentőségű átrendező eredménye ellenére is csak lényegesen nagyobb számú magántulajdonban álló földbirtokot eredményezett, az átrendezés további folyamatának tárgyi alapot teremtve. Az állami gazdálkodás kiterjesztésére irányuló átrendező jog első fejlődési fázisát, amely a felszabadulástól 1947 december hó 4. napjáig terjed, az jellemzi, hogy az államhatalom azokat a javakat (főleg monopolisztikus jellegű jogosítványokat) vonja vissza, amelyek vagy jogszabály rendelkezése alapján közvetlenül, vagy jogszabályon alapuló egyénenkénti állami adományozás útján keletkeztek. E fejlődési fázisban az államhatalom az említett körön túlmenően is részt vesz már a gazdasági élet közvetlen irányításában illetőleg a termelésben, de beéri egyes vállalati csoportok átmeneti jellegű állami kezelésbevételével vagy ellenőrzés alá vonásával. A nehézipar körében pl. a kijelentett cél válságjogi : a nemzetközi kötelezettségek teljesítésének biztosítása. Ebben a fejlődési fázisban kisebb jelentőségű a vadászati (4.640/1945. M. E. sz. r.) és a halászati (6.700/1945. M. E. sz. r.) jog államosítása, amely az ingatlan tulajdonához 1883-ban hozzákapcsolt vadászati illetőleg a tulajdonhoz régtől fogva hozzákapcsolt és 1888-ban újabb törvénnyel megerősített halászati ggrt várja el úgy, hogy annak helyén az áramot illető vadászati és halászati jogból eredő tulajdoni korlátozás keletkezik. Hasonlóképpen kisebb jelentőségű az a rendelkezés, amely az elemi kénnek és a kén érceinek fejtését és bányászását, továbbá a ként és kéntartalmú vegyületeket tartalmazó forrásoklól és bármely úton előtörő kéntartalmú gázoktól a kénnek és vegyületeinek kitermelését az államkincstár kizárólagos jogává tette (G.200/1947. M. E. sz. r.). Annál nagyobb jelentősége volt az új gazdasági rend kialakulása szempontjából annak, hogy a szénbányák, mint gazdasági egységek 1946 január 1-én állami kezelésbe, majd az 1946: XIII. tc. értelmében az említett napra visszaható hatállyal az állam tulajdonába kerültek. Ebbe a csoportba tartozik az 1931 : XVI. tc. értelmében engedélyokirat alapján működő közhasználatú villamosműveknek és távvezetékeknek (amelyek bizonyos idő elteltével bizonyos körben a törvény értelmében megvárhatók voltak, sőt, háramlás alá estek) az 1946: XX. tc. értelmében bizonyos teljesítő képességen felül állami tulajdonba vétele. Ide tartozó intézkedés történt a még állami tulajdonban nem lévő vasutak tekintetében, ahol a törvényben biztosított megváltásra idő előtt és újonnan megálapított feltételek mellett nyitott az átrendező jogszabály lehetőséget (4.780/1945. M. E. sz. r.). IV. Az átrendezés második fejlődési szakaszát a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó részvénytársasági alapon működő pénzintézetek magyar tulajdonban lévő részvéteinek állami tulajdonbavételéről szóló 1947: XXX. tc. nyitotta meg, amely a * Mint átrendező jogszabály ezzel kapcsolatban említést érdemel még az 1948 :1,111. tc., amely — bár mér a második időszak idején keletkezik — jellege szerint első fázisbeli és az ingatlan tulajdonához kapcsolódó egyes, feudális maradványt jelentő jogosítványokat, így a földesúri malomjogot, a révvámjogot és a vásártartási kir. kisebb haszonvételi jogot szünteti meg állami tulajdonba vétel nélkül. Ez a lépés 1945-ben is a fejlődés vonalából kiütközés nélkül történhetett vonts meg. 1949 március 20