Jogtudományi Közlöny, 1949

1949-02-20 / 3-4. szám

82 ellene pedig egész hatalmas tábor zúdult fel. A magyar ügyvéd Kölcsey, Kos­suth, Deák, Eötvös nyomdokain haladt és kíván mindig haladni és hagyományaiban, a jogvédelem, a jogegyenlőség kérdése a legelső he­lyen áll. Mélyen sértő és megalázó ezek­nél fogva a külföldi sajtó egy része által való feltételezése annak, hogy akár a Mindszenty .perben, akár más bűnügyben a védői szabadság kor­látoztatott és hogy a korlátozáso­kat a védők tudomásul vették. Mi, akik naponta állunk a fóru­mon, naponta látjuk és gyakorol­juk a védői hivatást , tudjuk és vallhatjuk, hogy a védői szabadság­nak a sok évtizeddel ezelőtt alkotott bűnvádi perrendtartásban lefekte­tett biztosítékai mai is fennállanak. De tudjuk és vallhatjuk azt is, hogy a népi demokrácia büntető jogsza­bályai sem állítanak gátat a védői szabadság elé, sőt a gyakorlat még a védői szabadossággal szemben sem érzékeny. A Mindszenty-perben mindnyá­junk köztudomása szerint a védők egyetlenegy semmisségi panaszt je­lentettek be éspedig a bizonyítás ki­egészítésének kérdésében tett indít­ványok elutasítása miatt. Ha ebben a kérdésben a védők akadálytalanul terjeszthettek elő jogorvoslatot, nem lehet vitás, hogy az eljárás bár­mely szakában észlelt szabálytalan­ság miatt is módjukban állott volna semmiségi panaszt bejelenteni s mint­hogy közben egyetlen egy semmiségi panasz bejelentése sem történt, két­ségtelen, hogy a nagy port felvert és propagandaeszközzé vált per tár­gyalása jogszabálysértés nélkül folyt le. A magyar ügyvéd, régtől elismer­ten, a világ ügyvédei közt a legelsők egyikének helyét vívta ki magának és senkinek sincs joga ahhoz, hogy ezt a világszerte elismert jó hírne­vét bemocskolja, — nem közvetlen tapasztalat, s nem meggyőződés alapján, — hanem akár ujságszen­záció, akár politikai propaganda céljából. A magyar ügyvédség az alaptalan rágalmakat emelt fővel, megvetéssel utasítja vissza s határozottan ki­áltja­­ el a kezekkel a magyar ügy-Dr. Vekerdy Géza VII. Az elmúlt és az elkövetkező napok­ban az egész ország viharos tiltako­zástól visszhangzik. A nép tiltako­zása felelet a nyugati imperialisták támadására a Mindszenty-ü­gyben. Magyarország dolgozó népe adja meg a választ az imperialista hatal­mak beavatkozására belső ügyeinkbe, igaz­ságszolgáltatá­sunkba. A tiltakozásban mi jogászok is részt veszünk nemcsak azért, mert a dolgozó néppel — amelynek országa, rendje ellen megy a támadás — tel­jesen egynek érezzük magunk, ha­nem, mert ez az ügy a magyar népi igazságszolgáltatás ügye is. Nem a jogász kari elfogultsága beszél belőlünk, — mikor az elhang­zott ítéletet helyesnek mondjuk — mert a jogász feladata nemcsak a bűnös elítélése, hanem az ártatlan védelme is. Ezért a jognak az eljá­rási szabályai, ezért a tárgyalások nyilvánossága, ezért a védelem sza­badsága, hogy megállapíthassuk a való tényállást és az ítéletben ki­fejezésre juttassuk a társadalom, a társadalmi rendünk, az országunk biztonsága ellen vétők elítéltetését vagy az ártatlanok felmentését. Mi, vidéki jogászok, akik csak a sajtóból, a Sárga Könyv adataiból és a rádióból ismerjük a per anyagát és ezekből az adatokból is megállapít­hatjuk, hogy a büntető tárgyalás a védelem szabadságának legteljesebb biztosítása mellett folyt le, túl a be­ismerő vallomáson a tárgyi bizonyí­tékok olyan súlyosak, meggyőzőek voltak, hogy emberi, jogászi, bírói felelősségünk tudatában ország-világ előtt állíthat­juk, a nyugati imperialis­táknak bátran odamondhatjuk. Mind­szenty bűnös és a kiszabott bünte­tés nemcsak, hogy nem túl szigorú, hanem a bíróság, a nép bírósága bölcs mérsékletét, minden körülményt fi­gyelemre méltató körültekintését ta­núsítja — ezzel is igazolván, hogy az ország népe nemcsak a munkában, hanem az ország rendjének védelmé­ben, az ítélkezésben is megállja a helyét. Innen, mint bíró, felteszem a kér­dést a világ összes bíráihoz, van-e olyan ország, van-e olyan bíróság, amely el nem ítélné azt az embert, aki az ország törvényes államformá­ját, társadalmi rendjét meg akarja dönteni és pedig külföldi befolyások és külföldi pénz segítségével. És mint bíró, felteszem a kérdést , hogy igazságnak tartanák-e, hogy ugyanolyan természetű, de mind tárgyi, mind az elkövető személyéből eredő alanyi súlyánál fogva sokkal kevésbé súlyos cselekmények miatt a kis embereket elítélje, a nagy bűnöst meg futni hagyja. A bíráskodás, az igazságszolgálta­tás és az emberi igazság kívánja, hogy a nagy bűnös is feleljen, mégha védője a monopol-kapitalizmus és a vele társult nagyhatalmak és azok nagy és kis kiszolgálói. Mi, vidéki bírák, akik a vádlottak padján láttuk azokat, akik, hogy úgy mondjam, áldozatai voltak a bűnös, a vallásos mezben öltözött, és ezért még bűnösebb Mindszenty agitációinak, és vidéki ügyvédek, kik ezeknek a kis embereknek védelmét látták el és beletekinthettek a vád­lottak és családtagjaik lelkébe — csak azt mondhatjuk : a népi demo­krácia igazságszolgáltatása meg­találta magát, méltó büntetését veszi el az az ember, aki emberileg, de jogilag is bűnös oly sok ember bűnében és szenvedésében , aki bűnös volt, hogy ez a sokat szenve­dett ország nem találta meg a nyu­galmát. Ezért igazságos az ítélet. Dr. Sztodolnik László VIII. Mint a pécsi ítélőtábla elnöke szólok hozzá mind a saját, mind az egész pécsi ítélőtábla és kerülete nevében a Mindszenty gyűjtőnéven közismert bűnügyhöz. Minálunk a vidéken is terjesztették azt a hírt, hogy itt a pap, a vallás van a vádlottak padjára ültetve és itt vallásüldözés folyik. A leghatározottabban szembetűnik azonban ennek a rágalomnak a teljes alaptalansága, ha egy kissé is meg­nézzük ennek a pernek az anyagát és menetét. A vádlottak egyike sem, egy szóval sem hivatkozik arra, hogy ő mint pap lenne vádolva, bár­mily vallási tényekedéséért. Dr. Ba­ranyai, aki legjobban kidolgozta védekezését, hosszú védőbeszédében egyetlen egy gondolattal sem tért ki erre. Az ítélet ellen elhangzott rágal­mak között kiemelkedik az, hogy a vádolás, az egész eljárás és az ítélet nem lenne törvényszerű. Ha azonban szemügyre vesszük az eljárásra érvé­nyes alaki és eljárási jogok előírásait, napnál világosabb az, hogy ez a rága­lom is teljesen légből kapott. Az eljárásnak nyomozási részére nézve a legnagyobb nyilvánosság mellett tartott főtárgyaláson sem a vádlot­tak, sem a védők részéről legkisebb panasz sem merült fel arra nézve, hogy a vádlottakkal szemben a nyo­mozás során a legkisebb törvény a JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY IMS február :20

Next