Jogtudományi Közlöny, 1973
1973. május / 5. szám
1973. május hó JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 289 nek meghatározására. A Polgári Törvénykönyv öröklési jogi szabályainak esetleges novelláris átdolgozása során mégis gondolni kellene néhány rendelkezés felülvizsgálatára. 9. Mindenekelőtt az ági vagyon teljes reintegrációját kizáró szabály felülvizsgálatát javasoljuk. A Ptk. 613. § (1) bekezdésének b) pontja szerint az ági öröklés szabályai nem terjednek ki „az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra". E rendelkezés nyilvánvalóan abban leli magyarázatát, hogy a törvény ily módon kívánta elejét venni az egyes esetekben tagadhatatlan bizonyítási nehézségeknek. A Ptk. hatálybalépése utáni bírói gyakorlat tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy ez a megoldás kérdéses eredményre vezet. A Legfelsőbb Bíróság e tárgyban hozott kollégiumi állásfoglalásainak elemzésekor több helyen is rámutattunk, hogy magukat az állásfoglalásokat is a reintegráció törvényi kizárása tette szükségessé, és az állásfoglalásokban tapasztalható logikai ellentmondások is e szabályban nyerik magyarázatukat. A P. K. 101. sz. állásfoglalás a) pontjával kapcsolatos dogmatikai nehézségek egyértelműen a szóban forgó rendelkezésre vezethetők vissza, de ugyanennek az állásfoglalásnak b) és c) pontjával kapcsolatos logikai kifogások is a redintegráció kizárásából eredő jogalkalmazási nehézségekkel függenek össze. A Polgári Törvénykönyv 613. § (1) bekezdés b) pontjának gyakorlati alkalmazása — nézetünk szerint — azt mutatja, hogy nem helyes az ági vagyon reintegrációjának teljes és merev kizárása. Azt mondhatjuk, hogy a Ptk. a bizonyítási nehézségek elkerülését azon az áron éri el, hogy az ági öröklés érvényesülése indokolatlanul lehetetlenné válik, vagy legalábbis csak komoly jogalkalmazási problémák, dogmatikai bűvészmutatványok árán biztosítható. A fürdővízzel együtt kidobtuk a gyereket is! (Igaz, az ági öröklésről lévén szó, csak mostohagyereket!?) Figyelemre méltó, hogy a Polgári Törvénykönyv közzétett tervezetében 28 még nem szerepelt a reintegráció teljes tilalma. A Tervezet 554. § (1) bekezdése szerint „hárult vagyontárgyként kell számba venni a hagyatékban meglevő azt a vagyontárgyat,amely nyilvánvalóan a hárult vagyontárgy helyébe lépett". Ezt a megoldást a jogirodalom is helyesléssel fogadta.29 A Polgári Törvénykönyv miniszteri indokolása nem ad magyarázatot a reintegrációt kizáró szabálynak a törvénybe való felvételére. Ennek nem is lehet más magyarázata, mint az említett bizonyítási nehézségek. Álláspontunk szerint a bírói gyakorlat tapasztalatai — mindenekelőtt a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásai — azt bizonyítják, hogy helyesebb a reintegráció elismerése,30 lényegében olyan formában, ahogy az a tervezetben szerepelt. Amennyiben az ági öröklésnek megvan a létjogosultsága — és a fentiekben ezt kívántuk bizonyítani —, úgy az ági öröklés érvényesülését lehetővé kell tenni a bizonyítottan az ági vagyontárgy helyébe lépett vagyontárgyakra is A bizonyítási nehézségek lehetőség szerinti elkerülése helyes és fontos szempont ugyan, de nem keresztezheti a törvényalkotó alapvető céljait. Márpedig az ági öröklés esetében a redintegráció Ptk-beli kizárása erre az eredményre vezetett. A bizonyítási nehézségek elkerülésének másodlagos jelentőségét jól mutatja pl. a Családjogi törvény, amely — nem tekintve a gyakori bizonyítási problémákra — a házastárs különvagyonához tartozónak rendeli a különvagyon tárgyainak helyébe lépett vagyontárgyakat [28. § (1) bek. c)]. 10. A másik oldalról azt javasoljuk, hogy a túlélő házastárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra az ági öröklési igényt általános jelleggel ki kellene zárni, és nem csupán 15 évi házasság után, ahogy azt a Ptk. jelenleg rendeli (613. § (3) bek.). Az irodalomban elhangzott ilyen irányú javaslatok ugyanis feltétlenül meggyőzőek.31 Természetesen, ebben a körben a reintegrációnak sem lenne helye. Véleményünk szerint megfontolandó lenne végül egy olyan irányú módosítás is, amely hosszabb — pl. 15 évi — házastársi együttélés után minden vagyontárgyra nézve kizárja az ági öröklés érvényesülését és biztosítja a túlélő házastárs állagöröklését. Megjegyezzük, hogy már a Polgári Törvénykönyv előtti bírói gyakorlatban is volt ilyen irányú kezdeményezés.32 A probléma megoldása ugyanakkor a legszorosabban összefügg a túlélő házastárs általános öröklési jogállásával, ezért javaslatunk is feltétlenül ebben a teljes összefüggésben értékelendő. IV. 11. Javaslataink röviden a következőkben foglalhatók össze: az ági öröklést a jövőben is fenn kell tartani; a természetbeni reintegráció bizonyítására lehetőséget kell biztosítani; a szokásos berendezési és felszerelési tárgyakra a túlélő házastárssal szemben ki kell zárni az ági igényt. Vékás Lajos A Magyar Állam- és Jogtörténet c. egyetemi tankönyv vitája A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanácsülés keretében került sor a Magyar Állam- és Jogtörténet című egyetemi tankönyvi vitájára. A Kari Tanács tagjain kívül részt vettek a vitaülésen a Tankönyv szerzői, a hazai jogtörténeti tanszékek megbízottai, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi, valamint Történettudományi Intézetének felkért opponensei, továbbá felkért jogtörténészopponensek. Részt vett a vitában Leonard Bianchi, a Pozsonyi Egyetem docense, a Szlovák Tudományos Akadémia főmunkatársa is.2 28 L. A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve. Tervezet, Budapest, 1957. 29 L. Világhy G. jegyzetben i. m. 146. old. 30 Az ági vagyon reintegrációjától való merev elzárkózás valamelyes feloldását javasolja Weiss i. m. 167. old. A problémát ugyancsak felveti, de más megoldási javaslattal: Horgost i. m. 594. old. 31 L. Boros i. m. Jogtudományi Közlöny 561—562. o.; Weiss i. m. 167. old. 32 L. Polgári Törvénykönyv miniszteri indokolása, idézed kiadás, 669. old. Szerkesztette: Csizmadia Andor. írták: Csizmadia Andor, Kovács Kálmán, Asztalos László. Tankönyvkiadó, Budapest, 1972. 706 p. (Továbbiakban: Tankönyv.) Itt jegyezzük meg, hogy a Tankönyvről csehszlovák jogtörténész tollából hazánkban is jelent már meg recenzió. (Martin Vietor, „Csizmadia—Kovács—Asztalos: Magyar állam- és jogtörténet". Állam és Igazgatás, 1973. február hó. 186—191. old.