Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-01 / 32. szám

ezer koronát, majd megint más jótékony célra ennyi és ennyi koronát adomá­nyozott, hogy ily módon a puha és jó­­szívű­, egyszerű osztrák emberben azt az érzést keltsék, milyen jó­szívű a király és hogy gondoskodik a szegény bécsiekről. Az ausztriai pro­paganda legfontosabb n­esze azonban a monarch isis szeakció volt. Károly bécsi és osztrák hívei, Al­bin Schager kivételével, főképen volt tisztekből, korrupt és reakciós hivatal­nokokból tevődtek össze. A monarchista tisztek legn­agy­obb része a Zeiss ezredes vezetése alatti „Frontkaropfervereini­­gung“ keretében vannak megszervezve, másik része a Wolff ezredes vezetése alatt álló „Partei der schwarzgelben Legitimisten“-ben. A Wolff-féle legitimista párt külön­ben saját lapot is ad ki, a „Staats­wehr “-t. A két fentebbi monarchista egyesületen kívül még egy harmadikat, a Vidale ezredes vezetése alatt álló királyhű ant­i­s­z­e­m­i­ta tisz­tek szervezetét is meg kell említenünk. A monarchista sajtó leg­fontosabb orgánuma az előbb említett „Staatswehr”. Ez a lap úgyszólván minden számában a legimfámisabb szi­dalmakkal illette a köztársaságot, tá­madta azokat a tiszteket, akik a köz­­társasági hadseregben szolgálnak, áru­­lóknak nevezte és figyelmeztette őket, ha a monarchia ismét visszatér, ami már legközelebbre várható, egy tiszti becsületbíróság fogja tőlük száza­on kér­­ni, mit tettek. A köztársaság hadsere­gében nyert rangjukat érvénytelennek minősítette a Staatswehr. Uszító cikkei miatt legutóbb március 15-én kobozták el a lapot és Wolff ezredes ellen haza­árulás miatt eljárást indítottak. A „Staatswehr“-en kívül Prangins szol­gálatában áll még a „Montagszeitung“ , részben a „Reichspost“, utóbbi persze csak olyan mértékben, ahogy ez a keresztényszociális pártban ural­kodó nézeteltérések folytán lehetséges. Az osztrák keresztényszociális párt ugyanis két táborra oszlik, a Német­országhoz való csatlakozás ellenzőinek és a monarchistáknak táborára és a Németországhoz való csatlakozás hitei­nek és antihabsburgiaknak táborára. A habsburgi érzelmű keresztény­­szociálisok vezére Seipel prelátus. A bécsi monarchista sajtó utasítá­sait Schager artól kapja, aki mint a hadirokkantalap kezelője, a Hofburgban székel és a Habsburgergasse. 12. alatt tartja fönn monarchista iro­dáját. Schager kivételével a bécsi monarchisták vezetői közé tartoznak Hussarek volt miniszterelnök, Chlu­­metzky, Reeseguier, Miremont és többen, akik esténként Berchtold klubjában, a Stundelhofban, vagy pedig a Pazma­­n­e­n - b­a­n tartják titkos össze­jöveteleiket, ahol a monarchia visszaállítására vonatkozó kalandos ter­veiket eszelik ki. A propaganda pénzügyi részét eleinte Mária Terézia főhercegnő, Favoriten­strasse 6, bonyolította le és a Favoriten­strassei palota volt hosszú időn keresz­tül a monarchista üzletek „átmeneti állomása“. Itt jelentkeztek az összes kurírok, javarészt tisztek, itt fizették ki a különféle monarchista ügynököket mindaddig,h­aráig volt pénz. A propa­gandapénz ugyanis tavaly tavaszán, egy időre kifogyott, úgy hogy Mária Terézia kénytelen volt az ügynökök királyhűségére appelálni, hogy a to­vábbi propagandához szükséges pénzt akármilyen uton szerezzék meg. Mária Terézia maga is egy csomó monarchista nagykereskedőt és gyárost pumpolt meg a szükséges agitációs pénz erejéig. Mária Terézia a végén ennek folytán olyan kínos helyzetbe került, hogy hitelezői elől tavaly Spanyolor­szágba kellett menekülnie. Azóta a pénzügyi manipulációt is Schager intézi. Bécsből irányítják az osztrák vidék megdolgozását is. Ez az agitáció különösen Ausztria nyugati részére ter­jed ki, amelynek keresztényszociális lakossága fogékonyabbnak mutatkozott ilyen propaganda iránt. Az osztrák vidéki propaganda főnöke Schöpfer kép­viselő. Az osztrák monarchistáknak a bajor monarchistákkal, Bothmer grófik­kal való szövetkezéséről Pantz­ báró, Teuffel és a müncheni Zahnbrecher szerepéről már egyik múltkori számunk­ban számoltunk be. A jugoszláviai és a csehszlovák­országi agitáció. Csehországban volt a m­onarchista propagandának idáig legkevesebb talaja. Néhány reakciós hivatalnokon és egy csomó elégedetlen és sötét elemen kívül Prangins itt alig szerezhetett híveket, Kramatz pártja ott az egyetlen számba­­jöhető támasza egy monarchista moz­galomnak. Csehszlovákia megdolgozá­sára csak most került volna sor és néhány bécsi monarch­istának prágai és müncheni útja ennek előkészítésére szolgált volna. A Habsburg propagandát a régi császárba Frank-párt és vezetője dr. Frank Ivó, aki hosszú ideig volt Pesten , vezeti ■ Jugoszláviában. Hívei leginkább olyan volt közös tisz­tekből kerülnek ki, akik horvát szárma­zásuk ellenére szerbekkel kegyetlen­­kedtek. Ezek úgynevezett horvát légiót alakítottak. A jugoszláv lapok nemrég arról is hírt­ adtak, hogy Nagykanizsán komitácsi mintára iskolát állítottak föl, amelyből egyrészt agitátorok, másrészt „­ e 11 ember“-re­k“ kerülnek ki, akik majd elvégzik a Jugoszláviába való betörést. A monarchista mozgalom harmadik fontos momentuma Jugoszláviában az a fáradozás, amellyel Radicsot, a parasztpárt vezérét akarják megnyerni. Itt főkép a jugoszláv—olasz ellentétre és Radicsnak­ D’Annunzio híveivel való összeköttetésére számí­tanak. Amilyen furcsán hangzik, épp oly igaz, hogy R­a­d­i­c­s, a kommunista paraszt­párti népvezér eszköze lehessen monar­chista propagandának. Ám a helyzet az, hogy Radics, akár belgrádi, akár budapesti monar­ch­i­s­t­á­k­k­a­l k­é­s­z­s­égg­e­l szö­vetkezik, ha biztosítékot kap arra, hogy Horvátor­szág tér­ is létén végrehajtja kommunista paraszt szov­jet alakítási programját. Budapest ma, Károly bevo­nulása idején úgy látszik szí­­vesen kapcsolja­­be­le ter­veibe ezt a k­a­land­o­r pol­i­ti­­kát,­­ hisz egyetlen célja a környezetében zűrzavart kelteni és a zavarosban a sa­ját javára halásni. E tervek ce­n­t­r­u­m­a és köz­vetítő állomása B­é­c­s. A jugoszláviai monarchista props­­rancia bécsi vezetőjéül Cagliardi nevű horvát ember, azonkívül Sustersic volt képviselő és Dnitsch főhadnagyok , voltak megbízva, akik több ízben Pran­­ginsban jártak, hogy Károlynak a jugoszláviai helyzetről jelentést tegye­nek. Szlavóniában a katolikus kléruson kívül a monarchista eszmének kevés híve van. úgy a szlovák, mint a jugosz­láv monarchista agitáció főfészke tulaj­donképen az itteni úgynevezett szlo­vák és horvát­­forradalmi tanácsok. Ezek irányították titkos utakon az ottani mozgalmat. Lengyelország. A varsói propagandát a varsói magyar követ,­ Csekonics gróf és Takács -Tolvaj ezredes, magyar katonai megbízott vezették. A lengyel külügyminisztériumnál és a Belvederénél Teleki megbízásából több ízben tapogatóztak és feladatuk egy­előre az volt, hogy Lengyelországot rá­bírják arra, hogy a Habsburg-­ kérdésben desintéresse­me­n­t - t jelentsen ki. Varsói munka­társunknak néhány nappal ezelőtt közölt sürgönyéből azonban kitűnik, hogy Prangins lengyelországi ügynökei­nek munkája teljesen csődöt mondott Olaszország ás Románia. Utóbbi időben Prangini Olaszország­ban is tapogatózott hogy Olaszorszá­got a Habsburg-kérdésben elfoglalt ál­láspontjának megváltoztatására, illetve enyhítésére rávegye. De úgy ez a pró­bálkozás, mint a Romániában megkísé­relt propaganda teljes kudarcot vallott. Olaszországban csupán Tü­rr Stefániát pénzeli a magyar kormány, aki ott spicli-szolgálatot teljesít és Habsburg­­propagandát folytat .1­­ * És ami a környező és távolabbi or­szágokban csak mint zajló propaganda, megfizetett zavarkeltés, intrika és föld­alatti összeesküvés dolgozik, az, íme, Magyarországon hirtelen szemérmetlen valósággá terebélyesedett. Hogy kik voltak eddig monarchisták, kik csináltak propagandát a Habsbur­gok érdekében, azt hamarosan szét fogja hordani szárnyain a magyar sajtó­­dzsungel. És ha Károly sikere tartós lesz, bizonyára valamennyien kar­­listaságukkal fognak büszkélkedni, akik az őszirózsás októberi forradalom­ban szemtelen tolakodással siettek föl­esküdni a Nemzeti Tanácsra. (Bp.) tény nemzeti párti képviselő azt kívánja, hogy előbb zárt ülés­tartsanak és csak ezután legyen, nyil­­­ános ülés. A nyilvános ülésen a mi­­niszterelnök is föl fog szólalni és ismer­tetni fogja az új politikai helyzetben elfoglalt álláspontját. A nemzetgyűlésen többek között föl fognak szólalni Ralsay Károly és Balla Aladár, a kisgazda­­párt tagjai, a szabadkirály választók vezérei. A keresztény nemzeti egyesülés pártja és a kisgazdapárt ma délután külön-külön fontos értkeezletet tartottak, amelyek valószínűleg a késő éjszakai órákba fognak elhúzódni. Mindkét párt elhatározta, hogy a király visz­­szatérésének kérdésében hozott határozatukat nem hozzák nyilvánosságra. Holnap a nemzetgyűlés ülése előtt a miniszterelnök­­ fölvlágosításokat fog adni és csak ezek után foglalnak majd a pártok nyilvánosan állást. nagyatádi Szabó a kormány mellett. Tanácskozások Horthynál. — Előkészületek a nemzetgyűlés ülésére. — Az ébredők szabadulni akarnak Szmrecsányitól. — A J 8 v 8 munkatársától. — BOCS, március 31. A bekövetkezett események a leg­váratlanabb eltolódásokat teremtik a magyar politikában. Míg a legutóbbi időkig nagyatádi Szabó és pártja döntő harcra készültek Teleki és kormánya ellen, most egyszerre nagyatádi Szabó ügyes politikai látással egyenesen a kormány védelmére siet,­­ természete­sen abban a reményben, hogy a pucc­­csal szemben a kormány így energi­kusabban ellenszegülhet Mind e jelen­téseket föntartással kell fogadni, míg az események a híreket meg nem erő­sítik. Jellemző a bekövetkezendő ese­ményekre az a hír, hogy az ébredők már arra gondolnak, hogyan mentsék bőrüket és már Szmrecsányit kiszorí­tották az elnökségből. A kabinetválság kikerülhető. Az „U. R.” jelenti Budapestről: Horthy csütörtök dél­előtt egész sereg­poli­tiku­st fogadott, közöttük Tom­­csányi Pál igazságügy minisztert és nagyatádi Szabó István földraivelés­­ügyi minisztert Ez utóbbi hosszabb ideig tartózkodott a kormányzónál. A kihallgatás után nagyatádi Szabó a földmivelésügyi minisztériumba ment, ahol délben a­ különböző pár­tok vezetői tanácskozásra gyűl­tek össze. Ezen a tanácskozáson, amely több órán keresztül tartott, Szabó földmivelésügyi miniszter ig­y­e­k­e­­­zett megnyugtatni párthí­vei­t és ama reményének adott kife­jezést — mint a „Magyar Hírlap“ jelenti —,hogy a kabinetvál­ságot ki lehet kerülni, ellenére annak, hogy párthíveinek nagy része erősen elkese­redett hangulatban van Teleki Pál miniszterelnök, Vass József közoktatásügyi miniszter és Tar­­­csányi Pál igazságügyi miniszter ellen. A konferencia további folya­mán közölte nagyatádi Szabó, hogy a nemzetgyűlés pénteki ülésén a kisgazda­­pártnak csak négy tagja fog fölszólalni, míg a keresztény nemzeti párt, eddigi szándékai szerint, egyelőre nem fog részt venni a vitában, annál kevésbé, mert a keresztény nemzeti párt egyetlen tag­ja sem írta alá az ívet, amellyel a nemzet­gyűlés sürgős összehívását kívánták. Még nem döntöttek afölött, hogy a holnapi ülés nyilvános, vagy pedig zárt ülés lesz-e? Teleki gróf miniszterelnök és Gratz külügyminiszter csütörtökön este érkez­nek Budapestre és még az éj folyamán minisztertanácsot tartanak. A kisgazdapárt és a keresztény nemzeti párt végrehajtó bizottságainak tagjai csütörtökön este külön tanács­kozásra gyűlnek össze, hogy meghatá­rozzák a nemzetgyűlés ülésén elfogla­landó álláspontjukat Néhány kérész­ Hivatalos jelentés a puccskísérletről. A kormány szerda estig semmiféle jelentést nem adott ki a megkísérelt puccsról. Szerdán este a Magyar OT á V i­r­a t­i Irodát következő jelea­­■tést adta ki: Szombaton, e hó 26-án, éjjel fél­tizenegy órakor IV. Károly király Váratlanul megjelent Szom­bathelyen és a püspöki palotában szállott meg. A lelki gyakorlatok vég­zése céljából Szombathelyen tartózkodó Vass József közoktatásügyi miniszter gróf Teleki Pál miniszterelnököt, akit családostól a vasvármegyei Ivándon, gróf Sigray Antal kerületi kormánybiztos bir­tokán töltötte az ünnepet, a legsürgő­sebben Szombathelyre kérette. A minisz­terelnök a felszólítást éjfélután két óra­kor kézhez véve, gróf Sigray kormány­­biztossal együtt hajnalban Szombat­helyre érkezett s csupán ott szerzett tudomást a király megérkezéséről. A miniszterelnök és Vass miniszter reggel fél hét órakor Budapestre indult, hogy a reggel nyolc órakor elutazó királyt megelőzve a kormányzónak a szük­séges jelentéseket megtehessék, gép­hiba következtében azonban csak a király beérkezése után jöttek meg. A király azonnal fölkereste Horthy Miklós kormányzót és vele hosszabb megbeszélést folytatott. A kormányzó az ország érdekének föltárása mellett rámutatott annak szükségességére, hogy a ki­rály az országot mielőbb hagyja el A király a főváros­ból azonnal el is átázott, anélkül, hogy bárki mással érintkezett volna. A kormányzó a király meg­jelenése­ltal előidézett súlyos helyzet megoldása céljából a kormány Budapesten időző tagjait, valamint az ünnepek alatt itt tartózkodó néhány vezető politikust tanácskozásra hívta meg, akik a kormányzónak az ország érdekében követett e­­l .­ Bünte!-;, J'12! sijun­i* ! Az ébredők lemondatták Szmrecsányit. Az ébredő­­magyarok egyesülete szer­dán este ülést tartott, amelyen Szmre­­csányi György legújabb politikai szerep­lését vitatták meg. Annak a felfogásnak adtak kifejezést, hogy Szmrecsányi magatartása veszélyes hatású lehet az egyesület jövőjére. Határozatot hoztak, amely szerint az egyesület vezetősége ál­lást foglalt a Szmrecsányi elnöksége ellen. Az erre vonat­kozó jegyzőkönyvet Herkélyi Tibor, az egyesület igazgatója írta alá és a jegyzőkönyvet a kisgazda­­párt vezetőségének küld­ték mo e­l. E határozat következtében Sztarecsányi, mint a „Magyar Hírlap“ jelenti, b­eadta az elnökség­ről való lemondását

Next