Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-08 / 38. szám

2 ban eddig elfoglalt személyes állás­pontjuk tekintetében megválto­zott és a kormány tagjai­nak eddigi együ­ttmű­kö­dése többé nem látszik biz­tosítottnak, a mai napon a kor­mány álláspontjára vonatkozó előter­jesztést óhajtok tenni a kormányz­ útnak. Kérem ezért a Házat, hogy ii nemzetgyűlést a kormányzó úr dön­téséig napolja el. Ereky Károly képviselő kije­lenti, hogy a kormány részéről lemon­dásról semmi említés nem történt. A miniszterelnök­­ csak a kormányzóhoz akar menni. Ez azonban nem ok arra, hogy a nemzetgyűlést elnapolják. (Föl­kiáltások a szélsőbalról: „nagyatádi Szabó lemondott.“) Ereky folytatja: — Folytassuk, tehát a vitát a ház­szabályok értelmében. A Ház a szélsőbaloldaliak kivételé­vel a miniszterelnök javaslatát elfo­gadja, nyre az ülés vége­tér. A jobb­oldaliak nagyatádi Szabót éltetik. Teleki lekicsinyli a válságot. A „M. T. I.” közli: Teleki gróf miniszterelnök a krízis ügyében a sajtó képviselőinek a következőket mon­dotta : — Két dolog hozta izgalomba a kedé­lyeket. Mindenekelőtt a külügyminisz­ter tegnapi beszéde. Dr. Gratz egyes szubjektív momentumokat is említett meg beszédében. E dologban a sajnálatos az, hogy a nemzetgyűlés egyes tagjai kijelenté­seivel szemben nem viseltetnek azzal a meg­értéssel, amely óhajtandó lett volna. Tudjuk, hogy a királykérdésben a kor­mány tagjai között külön­­bözők a vélemények. De ez nem gátolt meg bennünket közös munkánkban, sem nem okozott eltérést a király megérke­­zésével szemben elfoglalt álláspontunkban. Soha nem vett arra ok, hogy­­­rí e­­­main­ke­t e­gy­m­ás­n­a­k szemére vessük. A másik ok, amely a kedé­lyeket izgalomba hozta, a király ismert nyilatkozatának közreadása. A királynak az volt a kívánsága, hogy elutazása alkalmával kijelentse, hogy miért jött és miért ment el. E kívánság nemteljesítése erkölcsi lehetetlenség lett volna. Teljesítése pedig számomra a tisztesség kérdése volt. A kormány tagjai tudomással bírtak arról, hogy én a levelet közzé fogom tenni. Ehhez az egész minisztérium megadta a beleegyezését, Gratz miniszter kivételével, aki akkor nem volt Budapesten. Az a terv is fölmerült, hogy Andrássy Gyula gróf kijelentését is közzé­tegyék, de én nem szívesen bújok el mások háta mögé, ha arról van szó, hogy cselekedni kell és azt végrehajtani, amire az ember vállalkozott. A király nyilatkozata killemben nem kormányzati tény, hiszen a levél n­incs ellenjegyezve, nem tartozik a kormányintéz­kedések körébe. Ezt a miniszterelnöki nyilatkozatot közli a bécsi „N. Fr. Pr.“ esti lapja is, de ezzel a bevezető mondattal: — Az egész ügy — úgymond — nem olyan veszedelmes, mint amilyennek lá­szik. Arra a kérdésre, hogy le fog-e mondani, azt felelte Teleki a tudósítónak, hogy előbb még alszik egyet. Ez a miniszterelnöki megnyilatkozás kiáltó bizonysága annak, hogy Magyarország kor­o­­njának élén hosszú ideje olyan ember áll, aki teljességgel képtelen bár­mikor is a fönnforgó helyze­tet megítélni. Most, amikor az ő szerencsétlen politikája miatt az ország olyan válságba jutott, amelynek a vége szinte ki­­számíthatatlan, Teleki a válság okát egy pár frázisban keresi és képtelen meglátni azokat a veszedelmeket, amelyek az országot három oldalról is fenyegetik. Úgy látszik, Magyar­­országra olyan idők következtek, amelyekben a vezető államférfiak legjobb kvalifikációja — a k,­stélyképe­sség teljes hiánya. Az „U. B.“ jelent**» szerint nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszternek nem volt tudomása arról, hogy a miniszterelnök az exkirályi proklamációját nyilvános­ságra­ fogja hozni. Ez a körülmény a ki*ga*d­a­­párt vezérlőtagja szerint végleg kiélezte a helyzetet és Gratz tegnapi beszéde mellett ez egyik fő oka annak, hogy a párt kivonta Nagyatádi visszalépését a miniszterségtől. Megint csak jellemző, hogy Telek­­­­­ont nyilatkozatain nem utalta azt hangoztat­n, Bécs, április 7. Károly exkirály magyarországi kirándulása az osztrák belpolitikára sem maradt hatás nélkül. A keresztényszociális párt köbelében támadt ellentéteket (amelyekről már hírt adtunk) az exkirály puccra kiélezte. A tulaj­­donképeni krízis­em újkeletű. Régóta nem titok, hogy a párton belül két szárnyat kü­lönböztetnek meg, amelyek úgy a párt bel­politikai taktik­ája szempontjából, mint a Slabs­­burg-kérdéshez való álláspont és a Német­országhoz való csatlakozás tekintetében élesen elkülönülnek egymástól. A balszárny a Német­országhoz való csatlakozás híve és anti-habs­­burgi érzelmű, — a vezérei: Hauser prelátus és Fink­a, a jobboldali szárny (amelynek élén Seipel prelátus áll) titkoltan monarchista, tehát a Duna-konföderáció híve és így, ter­mészetesen, az Ausztriának Németországhoz csatlakozásának esküdt ellensége. A keresztényszociális pártnak ez a cso­portja ,a pártból kikerült államkancellárral szemben is már régebb időtől fogva bizonyos mértékben bizalmatlan volt és rossz szemmel nézte, hogy az állam­kancellár a másik két parlamenti pártnak, de különösen a szociál­demokratáknak sok kérdésben koncessziókat tesz. Mayr államkancellár munkáját ez a saját pártjaitól, tehát belülről jövő aknamunka termész­etesen mindenképen megnehezítette és a helyzet már több izben olyan volt, hogy csak hajszálon ma lett, hogy Mayr­­ állam­­kancellár be nem adta a lemondását. A Seipel vezetése alatt levő jobbszárnú és az államkancellár között­­ vtl burkolt ellen­ségeskedés az államkancellárnak a külügyi bizottságban . Habsburg-kérdésben képv­­eit, férfian, határozott és­­»szintén republikánus álláspontja következtében teljesen ki­él­e­z­ő­d­ö­tt. Seipel prelátus, a párt elnöke, levonta a konzekvenciákat és azabadság címén egy idü­re visszavonult az aktív politikától. Seipel prelátusnak­­­rre az elhatározására döntő befolyással volt az a momentum, amely csak látszólag házi ügye a keresztényszociális pártnak, valójában azonban az osztrák köz­társaság egyik legjelentősebb momentuma és rugóját képezte a nemzetgyűlésben kifejezésre jutott republikánus deklarációnak is — és pedig az, hogy a párton belül a republikánusok kerekedtek fölül. Amikor Károly a kisántantot arra kényszerítette, hogy az esetleges Habsburg­­restaurációval szemben a legszigorúbb ellen­intézkedéseket helyezze­klátásba, katonai beavatkozást és gazdasági blokádot, akkor a balszárny kerü­l előtérbe és az antikarlisz­táknak sikerült is álláspontjukat győzelemre vinni. Az emlékezetes historic­i nemzetgyűlést megelőzően még hosszas tárgy.dóak folytak arról, hogy a párt a Habsburg-kérdésben milyen nyilatkozatot adjon­­, és akkor a végleges elhat­ározást az döntötte el, hogy Weisskirchner, a nemzetgyűlési elnök, a pártnak egyik vezető tagja, akit azelőtt mindig monarchista érzelm­űnek ismer­tek, fölismerte a helyzet komolyságát, átlátta, h­ogy Ausztriára nézve milyen veszedelmekkel je na ax, h­a Ausztria nem foglalna a leg­határozottabban állást a Hab*horgok ellen és ennek fölismerése követk* jétxni­s — a szivében monarch'-ra is — a balszárny álláspont­­jához­ csatlakozott. Ezzel tehát a párt kény­telen volt kifelé köztársasági egységet doku­mentálni. Most, hogy Kiroly exk­irály Ausztria terű ,ütőn is túl van már, a m­ona­rchista érzelmű jobbszárny újból munkába kezdett és ez a most indított kampány elsősorban Mayr áll­am kan­cell­ár ellen irányul, akinek nem tudják megbocsájtani, hogy a külügyi bizottságban és a nemzetgyűlésen a köztársaság bázisán álló államkancellárnak vallotta magát. Párhuzamosan azzal az aknamunkával, amelyet az egyelőre háttérbe szorult jobbszárny Bécsben Mayr ellen indított, a vidéken is hasonló kampányt indítottak, hogy Seipelék a pártban régi hatalmukat visszaszerezzék. Seipel prelátus és hívei agitációs eszköznek használják a Bruck an der Muhrban lejátszó­dott munkástünte­téseket és a parasztság körében ennek a tüntetésnek a befeketítésével akarnak híveket szerezni. A keresztényszociá­lis párt­krízissel kapcsolatban a jobbszárny Mayrt azzal is meggyanúsította, hogy Mayr kancellár a szociáldemokratákkal kacér­kodik és ismét koalíciós kormány összekovácsolásán dolgozik. Hogy mennyire igazak ezek a hírek, nem ellenőrizhető, lehet­séges, hogy a kancellár és hívei valóban azon dolgoznak,­­ hogy közös kormányt hozza­nak létre és így a felelősséget ezekben a súlyos időkben a szociáldemokratákkal meg­osszák. Hogy azonban ilyen koalíciós kor­mánynak egyelőre igen kevés kilátása van, az nem annyira a keresztényszociális párt jobbszárnyának a visszautasító magatartásá­ból, mint inkább a szocialisták határozott visszautasításából tűnik ki, amely Adler Frigyesnek a kerületi munkás­tanácsban tegnap tartott beszédében világosan kifejezésre is jut. Adler ebben a beszédében kifejtette, hogy a legutóbbi két évben még nem volt kedvezőtlenebb momentum arra, hogy a szociáldemokraták a keresztény­­szociálisokkal koalícióba lépjenek. Még sohasem h­ottunk ettől olyan távol — mondotta Adler —, mint éppen most és még sohasem éreztük magunkat olyan jól az oppozícióban, mint a jelen helyzetben. Az eddigi oppozíció ideje megtanított arra, hogy mint ellenzék jóval többet érhetünk el, mintha a kormány­zásban részt vettünk volna. A szociáldemokra­táknak semmi kedvük ahhoz, hogy a polgári pártok felelősségéből valamit is magukra­­vegyenek. Nem valószínű tehát, hogy koalíció egy­hamar újból létrejöjjön, dehát Ausztriában is, hasonlóan másat is — a politikában rendesen az szokott igazán megtörténi, ami — éppen nem valószínű. Károly kalandja és Ausztria belpolitikája. Ellentétek a keresztény szociális pártban. — A J­ö­v­ő munkatársától. — JÜ vü Irigy a proklamáció kibocsátásáról — Gratz vételével — az­ egész kormánynak lőzetes tudomása volt. Teleki adózásainak mértéke valóban betelt. A kisgazdapárt esti értekezlete. — A J 8 v 3 bud .pesti tudó­sítójáról. — Budapest, április 7. A kisgazdapárt ma este értekezletet irtott, amelyen azt a határozatot hozta, hogy a Tel­ki-kormányt csak abban az esetben támogatja tovább, ha a kormány úgy személyi, mint tárgyi garanciákat ad arra, hogy a király kérdésben számol a kisgazdapárt kívánságaival. Ha a kormány a királykérdést nem a kisgazda­párt óhajainak megfelelően old­ja meg, a kisgazdapárt kénytelen lenne a­ legélesebb ellenzékbe menni. Kisgazdakoreikben az a nézet ural­kodik, sco­ty ily körülmények közt a Teleki-kor'sd-’y nesa maradhat tová­ób­bi falaiban. Teleki maga optimisztikusan ítéli meg a helyzetet, de komoly és mértékadó oldalról a helyzetet na­gyon kritikusnak tartják. Gratz nem marad. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, április 7. Gratz Gusztáv külügyminiszter ma formálisan beadta lemondását és kijelen­tette, hogy visszalépési szándéka meg­másíthatatlan. Ausztria új berlini követe. A német birodalmi kormány tudatta Németausztria kormányával, hogy az újonnan kinevezett követnek, Riedl volt osztályfőnöknek az agrément-t megadta. Arra való tekintettel, hogy a volt osztályfőnök még a cseh­­osztrák kereskedelmi szerződést óhajtja lebonyolítani, az állását Berlinben csak a hónap végén fogja elfoglalni. Riedl kine­vezése német körökben nagy megelégedést keltett; úgy ismerik, mint a Németország­hoz való csatlakozás őszinte hívét. A magyar nbl2­ y»l*is zter, Gratz Gusztáv ur. meg veit «értve, hogy neki a szemezéd­­illatnek leckét akarnak arte» a demokrácis­­ról. Neki, aki e maga »relékét kiszitte fél megát a klilég ym''niezterségrel A kigyé se kísérte magának, hogy neki pacsirta a levegő szabadságáról énekeljen. Neki, aki a fejfréi csuttva-mészva csúszott fel a fa Uteji­ra, ahol a pacsirta érékei ... ren Péntek, 1921 április 8 Károly proklamáit.... Fölcsapott magyar hatalmak. — Harcol a magyar közjogért. — Elismeri a forradalom jogalkotó erejét. Közjogi fatrabhlány.­­ A J 8 v 8 tudósitójétól. — Bécs, Április 7. Habsburg Károly proklamációjának szó­szerinti szövege ez: Ő felsége IV. Károly király Szombathelyről való távozásakor azt kívánta, hogy avégből, hogy jövetelének és távozásának indító okai az o­szág előtt világosak legyenek, hozzám intézett következő kijelentését hozzam nyilvánosságra. Ennek a kívánságnak azzal teszek eleget, amidőn a nekem írásban átadott kijelenté szószerinti szövegét közzéteszem. Teteit! Pál gróf. Visszatértem Magyarország áldott föld­jére, mert távol szeretett hazámtól, mely­hez föloldhatatlan szent eskü­ és vérem szava köt, minden perc szenvedés rám nézve. Visszatértem, mert szentül meg vagyok győződve arról, hogy ezen sú­lyosan megpróbált ország csak­is törvényes koronás király ve­zetése alatt tudja visszasze­rezni teljes belső nyugalmát és azon törvényes rendet, mely előfeltétele hazánk újbóli fölvirágozásának. Azon gyászos emlékű események, melyek 1918 és 1919-ben játszódtak le, épp úgy for­dultak az ország alkotmánya és törvényei, mint a koronás király ellen, de a magyar nép alkotm­ányhűsége és józansága nem hagyja magát sokáig félrevezetni és most megnyugvással látom, hogy Magyarország a megújhodás útján van. Az elemi erővel ránkzúdult események folytán megszűnt az 1867-iki kiegyezés és a pragmatika szankciónak a feloszthatatlan és elválaszt­hatatlan birtoklásra vonatkozó része és helyreállt Magyarország tel­jes állami függetlensége, melyet goondosan megőrizni n­e­k­e­m is egyik fő törekvésem. Ezzel a nemzet élete és fejlődése új alapot nyer. Szívem sajog, hogy ki vagyok zárva abból, hogy .. megújhodás ezen munkájában sorsüldözött nemzetemmel együtt vállvetve közrem­űköd­hessem. Egy nyugodt, belsőleg konszolidált, erős és független Magyarország oly közös európai ér­dek, a békének oly fontos biztosí­tékai lévén, nem hihetem, hogy kü­l­­államok törekvéseimet, melyek csakis a konszolidáció, a békés rend és a tartós nyugalom helyreállítását és tűz­biztosítását célozták, meg akarhatnák aka­dályozni. Minthogy azonban meggyőződtem arról, hogy apostoli királyi ural­kodói jogköröm elfoglalása most nehéz és elviselhetetlen megpróbáltatásoknak tennék ki a nemzetet, ezt pedig lelkiismere­temmel össze nem egyeztethetem, ismét távozom, de távol a magyar nemzettől is minden erőmet és minden időmet, ha kell, véremet is hazámnak akarom szen­telni, melytől elszakadni, melyhez hűtlenné válni sohasem fogok. Bízom az isteni gondviselésben, hogy el fog érkezni az a pillanat, amikor ismét szeretett hazámban ma­radhatok, közös erővel, közös célokban, közös munkára egyesülvén nemzetemmel. Amíg ez a pillanat bekövet­kezik, a magyar nemzetet a magam ré­széről is arra kérem, támogassa azt a férfiút, ki a nemzetgyűlés bizalma alapján jelenleg­ az államfő nehéz és súlyos felelősséggel járó tisztjét betölti és akitől a magam részéről is bizalommal várom azoknak az érdekeknek gondozását, ame­lyek Magyarország ősi alkotmányos tör­vényei szerint a király és a nemzet har­monikus együttműködését kívánják. Kelt Szombathely, 1921 április hó 2-án. Kár*!? a. k.‘ így szól Károly prokrimiciója, amelynek nyilvánosságra hozását mégis sikerült neki a hun­clut magyar uruktól kipréselni. Nézzünk bele egy kicsit ebbe az írásba. A proklamáció formája körül is van némi baj a magyar közjog követelményei szerint, mert a kutya is jegyezte ellen Károly írását. Márpedig az slk­ományos magyar király min­den kiszérvényességű politikai cselekedete vagy írása csak úgy vilt, ha azt felelős magyar miniszter ellenjegyzi. Minthogy pedig ez meg nem történt, Károly írása csak olybá tekint­hető az ország alkotmánya szempontjából, mintha azt egy lelkes royalista d­ak írta volna önképzőköri pályamunkának. No ezt talán mégse lehet mondani.­­ A diák bizton job­at itt volna. Ám ne nyargaljunk a formákon. Fonto­sabb itt a lényeg. Azt mondja Károly, hogy Magyarország földje „áldott füldő. Ebben van is némi

Next