Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-08 / 38. szám

4 amelynek esküjét hangosan nem mondták el, amelynek szelleméhez talán nem is járult volna hozzá minden jelenlévő, amely azonban mégis a jövő tömörülé­sének egy vázlata volt. A Giesswein­­nak kijáró hódolat mellé föl kell je­gyezni ezt is. Az elfogott némmet kommunisták éhség­sztrájkot rendeznek. Melyik példa szerint? A Gorki polgármester éhségsztrájkot ren­dezett és éhenhalt. A Magyar kommunisták Karlsteinben szintén éhségsztrájkot ren­deztek, de az ablakaik alatt megtalálták a szardínia-skatulyákat... A görögök nagy veresége Kisz­álk­ában. BéCS, április 7. Konstantinápolyi jelentés szerint a görögök nagy vereséget szenvedtek a török nacionalis­ták elleni harcban. A görög csapatok kiürítik Brusszát, amelyhez a törökök erőltetett mene­teléssel közelednek. A törökök döntő csapásra készülnek; a kaukázusi török haderők parancs­noka 35.000 embert küldött erősítésül a szmirnai frontra. Athénben pánikhangulat van; Konstantint, aki új háborúba sodorta a népet, hogy trónját tarthassa, felelőssé teszik a szerencsét­lenségért. Páriából jelentik, hogy V­e­n­­­z­e­l­o­s váratlanul elutazott onnan. Azt hiszik, hogy államcsínyt tervez Kon­stantin ellen. Római jelentés szerint Gunaris miniszter, aki átutazóban az olasz fővárosban tartóz­kodott, békeköz­vetítésre kérte föl az olasz kormányt. Athéni távirat szerint mára várják a Gunaris kabinetalakítását. Gunaris pénteken a nemzetgyűlésben nyilatkozatot tesz a politikai és a katonai helyzetről. A­­Tempsz athéni jelentése szerint Eski Sehimél a görögök k­at­asz­t­ró­f­­­­­is ve­reséget szenvedtek, 80.000 halottat és sebesültet vesztettek. A kommunista fölkelés után. Berlin, április 7. A hamburgi városi tanács elhatározta, hogy felfüggeszti három kommunista városi képviselő immunitását. A képviselők ellen az államügyészség a kommunista fölkelésben való részvétel miatt vádat emelt Az osztrák álláspont győzött.­­ A flrfi tudósítójától.­­ Innsbruck, április & Itteni lapjelentések szerint az olasz megbízott a nemzetközi határmegálla­­pító­ bizottság március 14-iki ülésén nyi­latkozatot tett, amely szerint Itália minden igényét, amely a vízválasztón túl levő területre, a tiroli Schmalz, Pitsch és Rhein községekre vonatkozik, elejtette, így az osztrák delegált állás­pontja került győzelemre, aki azt han­goztatta, hogy a vízválasztó határtól semmivel sem szabad eltérni. Ausztria számára ez a döntés igen nagyfontos­­ságú, az alpinisták számára ezáltal igen értékes területet mentettek meg. A porosz kormányválság, Berlin, április 7. A porosz országgyűlés negyedik ülés­szakát ma megnyitották. Az ország­gyűlés szombaton választja meg a mi­niszterelnököt.­­ A kormányalakítás nagy nehéz­ségekbe ütközik és a pártok közt a választás (február vége) óta folyó tárgyalásokat még mindig nem sikerült dűlőre vinni. Mint ismeretes, a választásból megerősödve kerültek ki a szélső jobb- és baloldali pártok, a német nemzeti néppárt, a német néppárt és a függetlenek. Minthogy a független szo­cialisták nem vállalnak tárcát polgári koalí­ciós kormányban, csak a szélső­jobboldalnak a kormányba való bevonulásáról lehet szó. A szociáldemokraták a német nemzeti néppárt­tal csak azzal a feltétellel hajlandók együtt­működni, ha a köztársasági alkotmány alap­jára helyezkednek és hozzájárulnak a demo­kratizálás továbbviteléhez. Minthogy a német nemzetiek az első föltételt azzal a kifogással, hogy az országgyűlésben már amúgy is az alkotmánytervezet mellett szavaztak, vissza­utasították, megegyezésre alig van kilátás. Nincsen kizárva, hogy hivatalnok­­minisztérium alakul centrumpárti miniszterelnökkel. A Károly-napokból. Az ébredők — az októbristák állás­pontján. — A Jövő budapesti munkatársától. — Budapest, április 7. Utólag kerülnek csak lassan kint nyilvánosságra azok az érdekes epizó­dok, amelyek még nevetségesebbé teszik Habsburgi Károly komikus húsvéti vál­lalkozását. Ezek közé tartozik az a néhány eset is, amelyeket a legjobb forrásból hallottam és alább elmondok: Károly Jármy alezredest küldte előre, hogy bejelentse Horthynak látogatását. A kormányzó előszobájában ebben az időben Magasházy százados, a kormányzó hadsegéde és néhány Horthy közvetlen környezetéhez tartozó tiszt tartózkodott. Jinny izgatottan rontott be a szobába és Magnsházyhoz for­dulva, igy szólt: — Károly király őfelsége Budapestre ér­kezett és beszélni kíván Horthy admirális úrral, őfelsége már útban is van, pár perc múlva itt lehet, megparancsolom Önnek, hogy ezt Horthy admirális úrral közölje. Magasházy el­nevette magát és az egyik főhadnagy felé fordulva, igy szólt: — Te, ez ugy látszik megbolondult. Ebben a pillanatban azonban újból kinyílt az ajtó és gróf Tigray Antal, Nyugat­­magyarország kormánybiztosa lépett be a szobába. — Megtisztantók az intézkedések —fordult Magasházyhoz — őfelsége fogadtatására­­ ? Magasházy erre letette az asztalra a cigarettáját és kicsit megdöbbent. — Itt baj van, — mondotta — mert ez nem bolond. Harmadízben nyílott ki az ajtó ekkor és megjelent Károly. Egy pillanatra megállott és várta, hogy a szobiban tartózkodó tisztek üdvözölni fogják. Azonban senki sem mozdult. Magasházyhoz lépett. — Sie sind der Magasházy ? kérdezte. Ja wohl, Majestát, — válaszolta Magas­házy. — Warum grossen die mir nieht, — mutatott a tisztekre. — Sokkal jobb — válaszolta Magasházy, — ha nem ismerik fel felségedet, mert így leg­alább inkognitóban maradhat. Károly erre fölhívta Magasházyt, hogy jelentse be a kormányzónál és bocsásson ren­delkezésére egy vendégszobát. Károly és Horthy találkozása a követ­kezőképen folyt le. Mikor Horthy a szo­bába lépett, Károly szemrehányást tett neki amiatt, hogy a tisztek nem üdvözölték, sá­ntán így szólt: — Mein lieber Admiral, Sie übergeben mir die Macht. Horthy ezután kifejtette álláspontját, ame­lyet már ismertettünk. És nem adta át. .. " Érdekes epizódja ennek a szánalmas kalandnak az a beszélgetés is, amely Károly és Vasa József között folyt le Szombathelyen. Károly fölszólította Tass József közoktatási minisztert, intézkedjék aziránt, hogy Lehár ezredes és a szombathelyi helyőrség újból fölesküdjenek neki. Vaas József erre állítólag azt felelte, hogy ő Horthy beleegyezése nélkül ilyen intézkedéseket nem tehet, mert ez polgárháborúra vezethet. Hangsúlyozta, hogy ez nem jelenti azt, mintha nem ismerné el őt koronás királynak, de tekintettel tartozik Horthynak, akinek ő a minisztere. Károly erre dühbe jött és figyelmeztette Vaus Józsefet arra, hogy őt Magyarországból csek erőszakkal távolíthatják el. Nem fél attól sem, ha meggyilkolják. Szívesen néz szembe a halállal. Vasa erre azt tanácsolta neki, menjen Budapestre és Horthyval beszélje meg a dolgot. Ha Horthy engedelmeskedik neki,­­ szívesen és boldogan veti magát alá parancsainak. * Az ébredők sietve igyekeztek állást fog­lalni a történtekhez. Intézőbizottságuk ülésre ült össze és erről kommünikét adott ki, amelyben többek között a következőket mondják: Az Ébredő Magyarok Egyesületének or­szágos központi intézőbizottsága foglalkozott IV. Károlynak Horthy Miklós, Magyarország törvényesen megválasztott kormányzójánál tett látogatásával Az intézőbizottságnak állás­pontja bár az, hogy az egyesület, mint társadalmi alakulat napi poli­tikával nem fog­la­lk­oz­h­a­ti­k, mégis ily nagy fontosságú kérdésben kö­telességének tartja a magyar nem­zetnek véleményét tudomására hozni. Mély­séges haz­afias megdöbbenéssel és aggodalo­m­­m­mai vette tudomásul az intézőbizottság, hogy­­ egyes, az ország népének akaratát negligáló egyének IV. Károlyt rávették arra, hogy állítólagos felségjogai gyakorlását, amelyről 1918 november 18-án ön­ként lemondott, újból folytassa és ezt Horthy Miklóstól, mint aki jelenleg az állam­fői hatalmat gyakorolja, visszaköveteli. * A többi az ébredők határozatából nem érdekes. Annyi azonban leszöge­zendő, hogy bár az egyesület nem politizálhat, ilyen fontos kérdésben mégis politizál s ha Horthy bőréről van szó,­­ a destruktív októbristák álláspontjára helyezkedik, hogy, Károly 1918. november 18-ikán önként lemon­dott trónjáról. És jogerősen, sőt vég­­érvényesen lemondott. Budapestről jelentik: A kisgazdák hivatalos lapja, „A Kisgazda” legutóbbi számában összefoglalja azokat a kívánságokat, amelyek teljesítését az új knzélelmezési minisztertől várják. A kívánságok ezek : A gabona azonnal való szabad forgalma a belföldön. Az őrlési korlátozások megszűntetése, a szabad őrlés minden malomban. Az igazi szegények össze­írása és az ezek ellátásáról való gondoskodás. A szegények gabonaszükségletének szabad forgalomban való beszerzése és olcsóbb áron való szétosztása. Kmnyéradó kivetése az igy mutatkozó árkülömbözet fedezésére. —­ Ezek a kisgazdák kívánságai. És ezek alapján leg­főbb kívánságuk, hogy — Mayer Károly legyen a Közélelmezési Miniszter. És a kíván­ság most rövidesen teljesülhet. Az osztrák köztársaság és a Habsburgok. Az osztrák nemzet­gyűlés legutóbbi ülésén tudvalévően a szociáldemokraták indítványt terjesztet­tek elő a Habsburgok kiutasításáról szóló javaslat kiegészítésére vonatk­ozóan. Ez a pótló indítvány tartalmazza azo­kat a büntetőintézkedéseket, amelyeket foganatosítani kellene, ha a Habsburgok a tiltó rendelkezés ellenére megkísérel­nék az Ausztriába való visszatérést A nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága dr. Renner volt államkancellárt bízta meg ennek az ügynek a referálásával. A referátum hétfőn hangzik majd el a bizottságban és a következő hét folya­mán a nemzetgyűlés elé is kerül. Glanx utódja Breisky lett. A . Staats kon.® jelenti: Heinisch kostánwsági elnök Glanz hadügyminisztert saját kérelmére állása alól fölmentette, utódjává Breiskyt nevezte ki. Életbelépett a „hatályos“. Buda­pestről jelentik: A hivatalos lap csütörtöki száma közli az állami és társadalmi rend hatá­lyosabb védelméről szóló 1921: ill. törvény­cikket. A törvény csütörtökön lépett életbe. j­öve Mit várnak a kisgazdák az új közélelmezési minisztertől. fixooialista parlamenti biok. — A Jivl prágai Munkatársától. — Prága, április 9. A szocialista pártok vezetőségei közt tárgyalás folyik egy egységes szocialista parlamenti biok alapítása ügyében. Ebit© a biokba tömörülnének a baloldali szociáldemokraták is és az egyesülésnek célja: közös parla­menti program keresz­tül v­i­t­e­­ a Kon Béla — krimi fönogbixott, Berlin, április 7. Hasingaforst jelentés szerint Kan Bélát krimi főmegbizottá nevezték ki. Új választás Olaszországban, Róma, április 7. A kormány elhatározta, hogy május 15-re kiírja az új választásokat. A J­a­v­o haté* Jala Hiberáls pártokba tartozó írók, politikusok tűrnek lándzsát olyan kSzszfakvá­sásokért, amelyekért klzls hars megvívására vál­lalkoztak. E klzls harsét szeildirit együttérzéssel vívják, de ogyáni pártállisslkst, Miggysziááselket innál is kavásba adják fii, mert harsuk Is­sál- Jslk Jeltnnságát áppsn szak­btnsl egybegyűjti, egykefeglslá erit jelképezik. A Jlvl hasábjain természetesen nem jelenhet mag ilyan írás, amely célzata szerint nem szolgálja azt a hírest, hs szán a kereten belül minden írásban sza­badon nyilatkozhat mag szerzi a» egyéni mag­­gyiztááss­ás szárt minden jelzett sikkért iráje vállalja a felelősséget. A Jiv* nerfcMsttirfM« Péntek, 1921 április 8 Friedrich szerepe a Tisza-gyilkosságban. Elkészült a vádirat. A Tisza-gyilkosság ügyében dr Szöllősy Pál ügyész külön vádiratot készített Frindrich Istvánnak a Tisza­­gyilkosságban való szerepéről. A Magyar Híradó közli a vádirat egyes részeit. Szemelvényeket közöl azokból a cikkek­ből, amelyeket Friedrich István cinkotai újságjai közöltek a forradalom előtt. Friedrich, aki főbűnös abban, hogy a fehér borzalom Magyarországra sza­kadt, a legmeggondolatlanabb, a leg­felelőtlenebb harsonázója volt az októ­beri forradalmat megelőző feszült időknek. A „Rákos és Cinkota kör­nyéke“ cimű­ lapban, amelynek ő volt a szerkesztője és kiadója is, 1917 szeptember 1-én a következőket írja: „Reméljük, hogy a derék vezér elvezeti pártját oda, ahová az egész ország népe kívánja, a végleges bukásba, eltűnésbe, ahon­nan nincsen többé föl­tám­a­d­á­a“. A lap következő száma gróf Károlyi Mihályhoz intéz nyílt levelet, amelyben agyba-főbe dicséri Károlyit és a cikket igy fejezi be: „Az ün beszédei minden­kor szépek, elragadók, meggyőzőek és szükségesek voltak. De azért mégis csak beszédek. Tettekre vu axiguál, gróf ári“ Szeptember végén a lap cirae „Nép“, amely október elején a „Néptársaság munkaszabályzatai“-ról közölt cikkek alatt s ennek ismertetése kapcsán a Néptársaság céljául a többi között azt jelöli meg, hogy a munkaeszközök meg­felelő formában azok kezébe ke­rüljenek, akik a termelés munkáját valóban végzik. A következő számban igy írnak: „Gróf Tisza István féljen, mert már hallatszik az orkán közeledő bömbölése, amely el fogja őt söpörni az egész junkertársa­sággal együtt. Ez az ember, aki szemérmetlenül magának arrogálja a dicsőséget, hogy letörte a bolsevizmust, ezeket írja a­­Nép“ 26. számában: „Kelet felől öm­lik a szabadság muszkáktól, tatártól és más lenézett barbároktól jön a béke szelleme, a muzsik az első, aki a jövő világ, az új hajnal küszöbére teszi a lábát.“ A Lenin elleni merényletről beszá­moló cikkben így írt a „Nép“: „Orosz­ország mai államfeje ellen vakmerő és a körülményeket tekintve meglehetősen aljas merényletet követtek el. Lenin állapota javul és a golyó, úgy látszik, sokkal súlyosabb sebet ütött Lenin el­lenségein, mint Leninen és a Szovjet­­köztársaságon“. Miután így fölmagasztalja az orosz szovjetköztársaságot, egyik későbbi lapjában amiatt kesereg, hogy Hambur­ger Jenőt és a galileistákat elítélte a bíróság. Tiszát állandóan támadja, 1918 október 24-én ezeket írja lapjában: „Tisza eddigi politikája durva és reakciós volt, mostani politikája azon­ban a cinikus szemérmetlenség neto­vábbja. Az ország kritikája pedig a bei­lan már Tina akkor, amikor az­omág szabad politikái vélemé­nyét nyilvánítja.“ Friedrich István védője, Polónyi Dezső az április 12-én megkezdődő tárgyaláson indítványozni fogja, hogy a Jugoszlávia egyik városában letar­tóztatott Horváth - Sanovicsot újból hallgassák ki. Friedrich menlevelet adott Horváth - Sanov­icának, amelyben utasítja a hatóságokat, hogy szabad utat engedjenek neki a külföldre. A védő azt állítja, hogy ez a levél hami­sítvány. Ez majd elválik. Friedrich körül mindenesetre mindig szorosabb lesz a hurok. A kurzus, amely az erőszakra épült, önmagát emészti meg: a hatalom minden újabb birtokosa igyekszik meg­szabadulni az előzőjétől Most már ott tartunk, hogy az országnak volt telj­hatalma miniszterelnökét, „jogforrását“ bíróság elé állítják. Ez az első lépés. A jég megtört, a teljes olvadta már hamar be fog következni.

Next