Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-09 / 39. szám

a A beszéd során végül rátértem azokra a híresztelésekre, amelyek egy közeli újabb koalíció lehetőségéről forognak a nyilvánosságban. Dr. Renner erre vonat­kozóan ezt mondta: — Ez egyáltalában nem felel meg a valóságnak, még csak a lehetőségek­nek sem. Új koalícióról egyáltalán nem lehet szó. f. n. az osztrák devizaközpont. Hivatalos nyilatkozat a központ szere­péről. — A jövő munkatársától. — Bécs, április 8. Pénteken délelőtt a pénzügyminisztérium­ban dr. Schwarzwald miniszteri tanácsos az ott megtartott sajtóértekezleten az árak csökkentésének kérdésisel kapcsolatban, amennyiben ez a pénzügyminiszter hatás­körébe tartozik, rendkívül érdekes kijelenté­seket tett. Abból az­ általánosan ismert tény­ből indult ki, hogy az Ausztriában észlelhető drágaságnak a valuta rosszasága az oka. Ezzel kapcsolatban, mondotta, sokat beszél­tek a kormány intervenciós vásárlásairól. Tényleg ilyen intervenciós vásárlások alkalmasak arra, hogy a valuta ár­folyamát befolyásolják és lehetségesek olyan helyzetek, amelyekben a piac feszültségét a kormánynak egyszerű kezdeményezése is jó­tékonyan befolyásolhatja. Ausztriában azonban eddig állami eszközökből intervenció nem tör­tént meg. Békében minden jegybank fontos szerepet játszott a devizapiacon és különösen az osztrák-magyar bank volt híres arról, hogy a kilencvenes évek óta a devizaüzletet erősen is­­t­ápol­ta és ezáltal a papírpénz paritását a külfölddel szemben fön tudta tartani. A deviza­­központ Ausztriában a legnagyobb valutavásárló, mert hiszen a külföldről beszerzett havi állat és hús, zsír, kondenátor stb. szükségletük födö­­zése tíz-tizenkét­ millió holland forintot igényel. Ehhez járulnak meg a cukor, petróleum és szénbeszerzési költségek. Az állami deviza­központ azt a munkát végzi ezidőszerint, amit a jegybank végzett eddig. A deviza­­központ így ma a legfontosabb valutabe­szerző hely, ennek szervezete lesz az új osztrák jegybank alapja. A devizaközpont megszüntetésének kívánsága illojális kívánság. A deviaközpont árfunkciói m megegyeznek azokkal, amelyek teljesítését eddig az osztrák­magyar bank végezte. A devizaközpont meg­szüntetésével kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy ha ezt a intézményt meg se szüntetnék, más néven, de föltétlenül kellene egy állami devizabeezenő intézménynek fönnállania, még akkor is, ha a korona­­arbritrázst szabaddá tennék. Ha az ál­lam levenné kezét a kenyér­­beszerzésről, úgy ez forra­dalmat jelentene, mert egy kilogram liszt legalább 70— 80 koronába kerülne. Ha pedig az állam föntartja a gabona, zsír és egyéb cikkek központi beszerzését és felosztását, gondoskodnia kell arról, hogy olyan intéz­ménye is legyen, amely a szükséges valutát is megszerzi erre a célra. Továbbiakban a korona-arbritrázsra vonatkozóan nyilatkozott a miniszteri tanácsos. Abban a mérték­ben, mondotta továbbá, ahogy az utód­államokban a gazdasági szükségszerűségek minden politikai jelszó ellenére érvényesítek, Bécs éppen az utódállamok részére fontos ke­reskedelmi piac lett; ezt továbbra is fönt kell tartani, miért is vigyázni "kell arra, ne­hogy a külföldön adósságai megsokszorosod­­janak. Csak ha az általános bizalom a ko­ronában és haszim politikai, szociális és gazdasági konszolidálódásában meg fog erő­södni, akkor szüntethetők meg az összes korlátok. Hosszasabban nyilatkozott azután a bankprés működéséről és az ezzel kapcsolatos ügyekről, végül pedig kijelentette, hogy gaz­dasági újjászületés korszakát éljük. Bécs 1918-ban az összes utódállamok részéről is halálra lett ítélve és mégis él és bár külö­nösen hangzik, az egész világból fölkeresik, mert a világkínas aránylag megkímélte. A kereskedelmi minisztérium megbízottja ismer­tette az árak csökkentését intéző bizottság eddigi tevékenységét, majd a közélelmezési mi­nisztérium képviselője a kissz- és húsellátás ügyében informálta a sajtó megjelent kép­viselőit. Budapest, április 8. Tegnapról mára már sokkal keve­sebbet ígért a magyar politika esemé­nyeinek látképe. A mai helyzet meg­­oldásu­l csak egy újjáalakított Teleki­kabinetet kínál, a kormányban a kis­gazdák jelentékenyebb bevonásával. Te­leki beszámolt a kormányzónak és Horthy nem akar válságot ; nagy veszedelemmel ijesztget, ha a kor­mány lemondana és nem fogadta el Teleki lemondását. A miniszter­­elnöknek csak ez kellett; már tárgyal, taktikázik, alkuszik, igér, csábít, pak­­tál, behálóz,­­ főleg a kuliszák mögött. Ma már egész bizakodó és a legszen­­débb arcával jelentette ki, hogy tulaj­donképen ő is folyton azt akarja, amit a kisgazdapárt megszövegezett föltéte­leiben követel. Könnyen lehet, hogy a kisgazdapárt beugrik Teleki Armányos kormányrekonstruáló ajánlatainak és megelégszik azzal, hogy számaránya szerint jut miniszteri tárcákhoz, amikhez eddig is meg volt a joga s amit csak ilyen nagy viharveréssel tud most Telekitől kifa­csarni. Ez esetben úgy látszana, mintha a kisgazdapárt elérte volna törekvései grádicsát, de könnyű megjósolni, hogy csak újabb posványosodás fog megin­dulni, amelynek mégis csak egy lehet a vége: Telekinek és rendszerének pusztulnia kell. A kisgazdapárt ma némileg csendesebbnek mutatkozik és mintha hajlandó lenne Telekivel meg­egyezni, de azért ez mégsem fog oly simán menni, a párt harciasabb része még tartja a fegyve­­rét és nem akar tudni Te­lekiről. A párt vezére, nagyatádi Szabó ma hallgatott... Tudósításunk a következő: Kihallgatások Horthynál. Gróf Teleki Pál miniszter­­elnök még csütörtökön, a nemzetgyűlés elnapolása után a kora délutáni órák­ban kihallgatáson jelent meg a kormányzónál és ismer­tette a politikai helyzetet. Ezután rö­vid minisztertanács volt, amelynek vé­geztével Teleki újból jelentést tett a kormányzónak. Teleki a kormány lemondását formális­an nem ajánlotta föl a kormányzó­nak, hanem azt javasolta, hogy a kormányzó végleges döntés elő­tt hallgassa meg a pártok vezetőit. Ez előterjesztés alapján szombatra a kabinetiroda útján több vezérlő poli­tikus kapott meghívást audienciára. Ma péntek délben 1 órakor Teleki hosszabb kihallgatásra jelent meg a kormányzó­nál, akivel részletesen közölte a politikai helyzetet. A kormányzónál történt refe­rálás után­­ miniszterelnök péntek dél­utánra megbeszélésre hívott össze több politikust, ezek között gróf Andrássy Gyulát, gróf Bethlen Istvánt, Vasa Józsefet, Tomcsányi Pált és nagya­tádi Szabó Istvánt. Este 7 órakor Teleki ismét megjelent a kormányzónál, aki­nek jelentést tett a délutáni tanács­kozás eredményéről. A kormányzó nem engedi el Telekit. A külügyminiszter legutóbbi be­széde és a király proklamációjának közzététele folyt a beillett politikai válság az újabb jelek szerint gyors lefolyása lesz. A kormányzó már tegnap kijelen­tette, hogy nem fogtála el a kor­­mány lemondását, mert az az álláspontja, hogy a kormány a királykérdéssel kapcsolatosan telje­sen az 1920. I. t.-c. alapján állt és a miniszterelnök a helyzetnek megfelelően viselkedett. Szerinte nincs te­hát ok arra, hogy Teleki távozzék a helyéről. A kor­mányzó véleménye szerint a kormány lemondása válságos helyzetbe döntené az or­szágot. A kormányzó döntése folytán csak a kormány összetételében állhat be vál­tozás és pedig, hogy a kisgazdákat türelmesebbekké tegyék, kisgazdapárti politikusokat végre hajlandók lesznek a párt számarányának megfelelően minisz­teri­­tárcákhoz juttatni. Ma, úgy látszik, mintha ez a mester­kedés sikerrel kecsegtetné Teleki mi­niszterelnököt, mert a kisgazdapárt ma megszövegezett követelései látszól­­­a­g ily módon teljesítve lesznek. Az természetesen más kérdés, hoggy ha Te­leki marad, megint csak arra fognak ébredni a kisgazdák, hogy rászedte őket Teleki A kisgazdák követelései. A kisgazdapárt intézőbizottsága pén­tek délelőtt ülést tartott, amelyen le­szögezték azokat a fontosabb alapelve­ket, amelyek a királykérdésben és a kibontakozásban jelenleg a kisgazda­párt álláspontját képezik. Az intéző bizottság ülése a déli órákig tartott és azon az alábbi határozati javaslatot fo­gadták el: 1. A párt szolidáris lemondott minisz­tereivel. 2. A párt hajlandó más, keresztény és nemzeti Alapon álló párttal együttműkö­désben résztvnni a kormányzás munkájá­ban. Megköveteli azonban, hogy a párt programjának magvalósítása érdekében a kormányban a párt arányazlmának meg­felelő képviseletet nyerjen. 8. A királykérdésben a szabad király­­választás alapján áll. Ezen elv fzatartása mellett ebben a kérdésben a végleges döntést a ném két újabb megkérdezek« után alakuló alkotmányos képviseletre kívánja bízni. Ezen döntés bekövetkeztéig az 1920: L­­.-e. rendelkezése alapján áll. 4. Követeli a párt, hogy a pénzügyi javaslatokkal párhuzamosan az alkotmány­jogi javaslatok tárgyalását is elővegyék és pedig a következő sorrendben: a törvény­hatósági és községi szervezeti reformról, a felsőh­­áz szervezetéről, az államhatalom fő­­szervei (a király és országgyűlés) jogköré­ről, egymáshoz való viszonyáról, végül a képviselőválasztójogi reformról szóló javas­latokat. 5. Követeli a párt programpontjának megvalósítása érdekében a mezőgazdasági termények szabad forgalombahozataláról és a földbirtokreformról szóló törvény sürgős végrehajtását. Teleki a követelésekről. Gróf Teleki Pál minisz­terelnök hosszabb nyilatkozatban fejte­geti, hogy a kisgazdapártnak nincsen igaza abban, hogy a proklamáció ellen­jegyzés formájában jelent" meg. Ez a beállítás rabulisztika, sokkal közelebb lett volna a közjogi hibához, ha minden kisérő írás nélkül látott volna napvilá­got Azzal, amit ő elébe írt, a proklamá­ció vesztett közjogi jelentőségéből. Ami a kisgazdapárt határozati ja­vaslatát illeti, arra nézve a követ­kezőket mondotta a miniszterelnök: — Már jobban nem lehet imák a határozatnak alapján állani, mint ahogy mi élü­nk. Tettekkel bizonyítom, hogy annak alapján állok. A tárcák betöltése nem olyan káros, ami miatt krízisnek kellene beállani. A belügy­miniszteri tárcát már eddig is betöl­töttük volna, ha közbe nana jöttek volna az ismert események. Ami az egyéb reformokat illeti, azokat én ma­gam is sürgettem és már az előkészí­tés stádiumában vannak. Annak idején a reformjavaslatokat be fogjuk ter­jeszteni. Egy újságíró megkérdezte a minisz­terelnököt, megfelel-e a valóságnak, hogy nagyatádi Szabó István föld­­mivelésügyi miniszter nála benyújtotta lemondását Teleki erre nézve a követ­kezőket mondotta: — Nagyatádi Sz­bó istván föld­­művelésüogi miniszter kijelentette előt­tem, hogy a mai körülmények között Vitelti maradhatna meg miniszternek, ha nem kénytelen volna lemon­dani. Szóval jelezte, hogy ha tovább megyünk ezen az úton, ő kény­telen volna kilépni a kormányból. Ennek azonban elejét tet­tem ki tegnap történtekkel, a Ház el­adni ásóval, nehogy kompliká­ciók és újabb nehézségek l­ármazzanak. Ezzel egyben alkalmas, akartam adni néhány politikusnak, hogy a kormányzó előtt kire­the­sék nézeteiket. A válság­nak meg kell -■zilnni, mert az ország politikai és pénzügyi helyzete ezt követeli. Telcki ellen. A kisgazdapárt egyes tagjainak véleménye szerint azonban aligha fog sikerülni a kormány­­válságot elkerülni. Erre nézve egyik vezető kisgazdapárti politikus a következő nyilatkozatot tette: — Nem megyünk bele abba, hogy a régi kormány jöjjön vissza. Teleki személyé­ben nem látunk megfelelő biztosítékot a királyk­ér­­d­é­s­b­e­n elfoglalt álláspon­tunk a k­e­m p­o­n­t­j­á­b­ó­l. Mi azt hisszük, hogy kormányelnöknek sokkal alkalmasabb volna gróf Bethlen litván személye, vagy más, nevesebb, kipró­bált politikus. Ezzel szemben a pártnak sok olyan tagja van, akik nem kívánják a mi­niszterelnök távozását. Ezek közé tar­tozik Rubinek Gyula. A miniszterelnök tárgyalásai. Teleki miniszterelnök ma reggel tárgyalt gróf Ráday Gede­onnal, amiből arra következtetnek, hogy gróf Ráday lesz a le­endő kisgazdapárti bel­ügyminiszter mellett az államtitkár és az ő vezetésével indulna meg a választójogi és egyéb belügyi reformokra vonatkozó törvény­előkészítés. A közélelmezési tárcát Mayer Jánossal fogják betölteni ét nagyatádi Szabó mellett a földm­ivelésü­gyi állam­titkári tárcát is kisgazdapárti képviselő kapja. A tervek szerint ugyancsak a na gazdapártnak jut a bel­ügyminiszteri tárca. A kül­ügyminiszteri tárca is gazdát cserél. Erre az illásra gróf Bánffy Mi­klóst emlegetik. Teleki a délelőtt folyamán Toucsányi igazságügy­miniszterrel is tárgyalt Politikai körökben elterjedt hírek szerint a nemzetgyűlés a jövő hét ele­­j­én újból összeülhet és folytathatja munkázaágát. Gratz végleg bukott. Gratz Gusztáv maga is szé­gyenli szégyenteljen külügyminiszteri pályafutását és ma már mindenképen erősítgeti, hogy Ő nem a királykérdés­ben tartott beszéde miatt mondott le, tanára az exkirály megjelenése után mindjárt beadta lemondását, mert nem titkolhatta tovább e kérdésben kiala­kult meggyőződését. Kitűnik ebből a, ha még nem tudnánk, hogy mily kitűnő egyéniség ez a Gratz Gusztáv­­ egész nyugodtan vezette az ország k­ül­ügyeit, noha tudta, hogy az ország érdekei egyenesen megtiltják nézeteinek érvényesülését. Álarcban ült a külügyminiszteri szék­ben — a külföld számára. Számunkra nem nyújtott meglepetést álarcának le­vétele. Egyébként vigasztaló nyilatko­zatot is tett Gratz Gusztáv: minden politikai működéstől vissza fog vonulni és gazdaságpolitikai tanulmányoknak szenteli életét. Egyszerre igazat mon­dana? Aligha. A miniszterelnök egy nyilatkozatá­ban fájlalja Grata távozását, meg is dicséri a darék fegyvertársat. Mi van az ébredőkkel? Az ébredő magyarok egyesület n agyrémé­nek a kit­gazdapárthoz való­ csatlakozásáról szóló első kir is veakiter rugalmasságából. Még mindig nem traltázódott, miféle csoport ez a castlakozó rész és mi lehet a rsatlakozás következménye. Az egyesület •Infiks, Simre­­d­ányi­ György nagyon lekicsinyl! a csatlakozókat és azokat, akik megüzenték, Hormi nem akar válságot. Nem fogadta el Teleki lemondását. — Miniszteri táraikat kiflit­nak a kisgazdapártnak és ígérik követelése­k teljesítését. ■ — A J S­v . budapesti munkatársától. — A ssive cenzurázatlanul jelenik meg, szabad országban. Megírhatja az igazat és csak az igazat írja meg. 1­0­V­0 Szombat, Hígfi április 9

Next