Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-08 / 38. szám

A vég kezdete. írta Garami Ernő. Károly, az utolsó Habsburg húsvéti kalandja szörnyű katasztrófa szélére sodorta Magyarországot. Egyszeriben a maga teljes ijesztő valóságában, két­­ rettentő rém kisértete emelkedett föléje. A polgárháború és az in­vázió. Karlista és antikarlista kato­nai csoportok, szervezetek véres harca feny­egetett szörnyű, szinte kézzelfog­ható közelségből. A szomszédállamok pedig mozgósítottak, ultimátummal fe­­nye­gettek és készen állottak, hogy Északról, Délről, Keletről elindítsák szurony erdejüket a magyar nép és a magyar föld ellen. És ebben a rettentő helyzetben, a végítélet küszöbén állva,­­ mit tettek a magyar nagyurak, a hatalom biztalói, mit tettek, hogy meg­mentsék az országot, a népet, hazájukat, amelynek nevét oly' sokszor vették aj­kaikra? Érezték-e felelősségük súlyát? Lát­ták-e, tudták-e, hogy miről van szó? Hogy élet és halál van a kezükben — Magyarország élete, Magyarország ha­lála. Tudtak-e olyan nagyok lenni, mint aminő nagy föladatot tolt eléjük a történelem súlyos keze? A magyar nagyurak ebben a pilla­natban — még ebben a pillanatban is! — csak önmagukra és nem Ma­gyarországra, csak a maguk hatalmá­nak és nem az ország életének meg­mentésére gondoltak. A nagyurak nem tudtak valóban nagyok lenni Nem tudták megtenni azt, azait ebben a pillanatban tenniök kellett volna. Nem mondták: a mi to­vábbi uralmunk végső veszedelembe sodorja az országot, külső és belső há­borúk szörnyű kataklizmáját zúdítja reánk, mi tehát félreállunk, mert első, legelső, mindenekfölött való az ország. Nem ezt mondták, nem ezt tették. A nagyurak nem tudtak történelmi mértékű cselekedettel nagyok lenni — ők csak apró, napi furfangoskodások, ravaszkodások segítségével tudtak és akartak hatalmon maradni. Végső halál­­veszedelem pillanataiban nem az önfél-, áldozás hősi gesztusával siettek men­teni Magyarországot, hanem körreönfontan kieszelt formulákkal, fur­fangosan stilizált fél- és egész hazug­ságokkal, közjogi csűrés csavarással próbálták megmenteni saját po­zícióinkat! A Horthyak, a Telekiek, a Gratzok­­jelmondata e sorsdöntő pillanatokban a­z volt: Fogjunk össze és egyesült erővel, egyesült hazugságokkal csapjuk be a külföldet és csapjuk be úgy azt­akkor a saját népünket is. Az ő államférfias koncepciójuk az élet, halál kérdéseinek ezen óráiban ez volt. Tegyünk úgy, mintha teljesítenék a külföld követelését, valójában pdig csak odázzuk el a mi akaratunk keresz­tülvitelét ; tegyünk úgy, mintha respek­­tálnák a parlament legnagyobb pártjá­nak, a kisgazdáknak, antilegitimista ■áíUsppDüát, de valójában csempésszük­­ bele az eseményekbe a legitimizmus diadalát; tegyünk úgy, hogy a Habs­­burg-ellenes külföld és a Habsburg­­ellenes magyar nép a maga akaratának győzelmében hihessen, mi pedig egy­másra hunyorgatva kacaghassunk az ő kijátszott naivitásukon. A ravasz magyar nagyurak minden igyekezete az volt, hogy ügyeskedéssel, látszatok keltésével, hazugságokkal és letagadásokkal kijátsszák és becsapják a „tótot“, aki sohase volt ember a sze­mükben, az „oláht“, a „rácot“, no meg a „büdös“ magyar parasztot is. Gonosz frivolitásukban erre a lócsiszár tempóra merték föltenni Magyarország sorsát, jövendőjét Most aztán, úgy látszik, megunta ezt a tempót a „büdös“ paraszt. Nagyatádi Szabó, a demokratikus érzésű kisgazdák vezére úgy látszik ráunt a játékra, amelyet az országgal és vele űznek. A n­agyurak furfangos számítása nem vált be. Az a hajmeresztő merészség, amely a legutolsó napok betetőzéséül meg merte kockáztatni azt, hogy Habsburg Károly proklamációját furfangosan ki­eszelt formák között úgy hogy prokla­máció is legyen, meg ne is, úgy hogy a kormány ellenjegyzésével kerüljön az ország elé, meg ne is, úgy hogy respek­tálása legyen az antant követeléseinek, meg ne is, úgy hogy meghajlás legyen a magyar nép akarata előtt, meg ne is, úgy hogy búcsú legyen az országtól, meg ne is, egyszóval, úgy hogy egy újabb Habsburg-puccs szá­mára nyitva álljanak az összes lehetőségek, de a buta paraszt és az informálatlan külföld az ellenkezőjében bízzék — ez a haj­meresztő frivolitás nagyatádi Szabó Istvánt és táborát ráeszméltette az igazságra és úgy látszik, talpraállította őket. A kurzust ezzel halálos csapás érte. Hosszú ideig egyedül a féktelen terror tartotta uralmon; utóbbi időben már ravaszkodások és furfan­­goskodások segítségére is szükség volt A mai nap olyan csapást mért rá, amely után, a terror és furfangoskodá­sok egyesített erejével ideig-óráig még eltengődhet, de menekülés nincs már számára, itt a vég kezdete. Budapestről pedig máris furcsa hírek jönnek, amelyeknek a mi szá­munkra csak egyetlen értelmük van: megindult a bomlás. Vagy mi egyéb értelme lehet annak a gro­teszk hírünknek, hogy az Ébredők egy nagy csoportja a nagyatádi Szabó István pártjához csatlakozott és hogy a kisgazdák vezére ezt úgy jelenti be, hogy most már nemcsak erkölcsi, hanem fegyveres erővel is rendelkezik az ő tábora ? Lehet-e ennek más jelentősége és más hatása, mint: bomlás, széjjel hullás, összeomlás? Bécs, 1921 április 8. pénte­k. év ■f) 38. szám ■ / Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 30-57 Tívfrad­ dm: J 8 v 9, Wien Egyes szám ára: Ausztriáben.................................4 korona Csehszlovákiában.........................1920 MTK Jugoszláviában ......................1 dinár Romániában.........................................2 lei Osztrák postszakszér nász 149.­7* 3«tat*714* 10 S»tat*kar«kl szili 40.106 Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wollzelle II. is Telefon 809, 5271) vesz föl­­. UsdS Masyoromdssn. Nagyatádi Szabó kilépett a kormányból« — Követte Tomcsányi igazságügy miniszter is. — A kisgazda­­párt ellenzékbe ment« — Az ébredők csatlakoz­tak a kisgazdákhoz. — Oratz külügyminiszter megbukott« Elm­poltisz­­i nsszetgyász — A J 8 v 8 munkatársitól. — Ma még nem is mérlegelhető fon­tosságú eseményei vannak a magyar politikai életnek. Nagyatádi-Szabó Ist­ván földmivelésügyi miniszter lemon­dott állásáról, úgyszintén Tomcsányi Pál igazságügyminiszter is és a kis­gazdapárt ellenzékbe ment, összeesik ezzel az eseménnyel az a váratlan és sajátságos jelenség, hogy az ébredő ma­gyarok egyesületének az a része, amely a legitimista Pomrecsányi Györgyöt leta­szította az egyesület éléről, csatlakozott a kisgazdapárthoz. A kisgazdapárt megmozdulását Gratz külügyminiszter tegnapi királypárti beszéde és az ex­­király manifesztumának kibocsátása idézte elő. Teleki Pál miniszterelnök a nemzetgyűlés mai ülésén azzal a megokolással, hogy a­ kormányzónál kell előterjesztést tennie a kormány válsága ügyében, kérte a nemzetgyűlés elnapolását. Ez meg is történt s igy Nagyatádi nem okolhatta meg a nem­zetgyűlés előtt, hogy miért mondott le . Lemondott Gratz Gusztáv külügy­miniszter is, ami a tegnapi beszéd után másként nem is történhetik; egyike volt ez a legszerencsétlenebb külügyminisz­teri beszédeknek. " Érdekes — és alig egyeztethető össze az ébredőknek a kisgazdákkal való egyesülésével — az a hír, hogy az ébredők elnökéül a fiatal Albrecht főherceget akarják megválasztani Nem kell csodálkozni, hogy ilyen suta, groteszk hírek is érkeznek abból a káoszból, ami a magyar politika, bo­szorkányüst­el, amelyben forr, kavarog most mindent. Tudósításunk a következő: Nagyatádi Szabó kilépett a kor­mányból és ellenzékbe megy. A kisgazdapárt intézőbizottsága ma délelőtt fél tizenegy órakor a parla­ment bizottsági termében ülést tartott, amelyen nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter az intézőbizott­ság általános helyeslése mellett bejelentette, hogy a korm­or kél kilipi­ nem Az ébredők egy része csatlakozott a kisgazdapárthoz. Az ébredő magyarok egyesületének­ az a csoportja, amely Szmrecsányi Györgyöt az elnökségből kibuktatta, csatlakozott a kisgazda­párthoz. A kisgazdapárt intéző­­bizottságának szerda esti ülésén történt meg erre nézve a végleges megállapo­dás, amely politikai körökben nagy fel­­tű­nést keltett. Az intézőbizottság ülése után közös bankettet tartottak, amelyen nagyatádi Szabó István töb­bek között a következőket mondotta: — Újabb programra vagy állás­­foglalásra nincs szükség. Álláspontun­kat többször leszögeztük, csak kor­tesfogásból félremagyarázták. Ma bizonyságot szereztünk arról, hogy akik eddig ellenünk voltak, most mellénk állottak. Ma nemcsak erkölcsi erővel, hanem fegyveres erő­vel is rendelkezünk. Meg­­erősödtünk és azok lesznek a mi támadóink, akiket barátainknak hittünk. Az ébredő magya­rok keltették föl a keresztényi lelkesedést és mellénk állanak, mert látják, hogy a mi oldalunkon van az igazság. Arra szövetkeztek, hogy új Magyarországot teremtsenek. Biztos vagyok benne, hogy ha életünk isten­­­­nek kedves, meg fogjuk találni az együttműködést. Hála Istennek, hogy azok az ébredők, akik szabadságot és életet akarnak hozni, miután teljesen egy a céljuk velünk, itt vannak kö­zöttünk. Nem a mi érdekünkben, vagy a párt szempontjából, hanem nemze­tünkért és hazánkért. Miután egy a célunk, együtt kell velünk haladniok. A kisgazdapárt intézőbizottságának ugyanazon az ülésén, amely az ébredők csatlakozásának módozatairól döntött, bizalmatlanságot szavaz­tak dr. Gratz Gusztáv kü­lügyminiszternek. Elnapolták a nemzetgyűlést Az elnök féltizenkettőkor nyitotta meg az ülést. Gróf Teleki Pál miniszterelnök emelkedett szólásra, hogy a következő kijelentést tegye: — Minthogy az események kö­vetkeztében egyes miniszterek­nek fölfogása ügy a saját párt­jukkal szemben, valamint a kormány. támogatja tovább Teleki miniszterelnököt. A párt intézőbizottsága örömmel vette tudo­másul a miniszternek e régóta várt elhatározását. Nagyatádi Szabó István lemondását a reggeli lapok­ban megjelen­t manifesz­túra közreadásával indokolta. Nagyatádi Szabó István miniszter lemondásának híre gyorsan terjedt el a parlamentben. A Ház folyosóin a képviselők összesereglettek és izga­tottan tárgyalták a lemondást és a kisgazdapárt állásfoglalását a kormány ellen. Amikor nagyatádi Szabó lemon­dásának bejelentése után a bizottsági teremből Tomcsányi Pál igazságügy­­m­iisz­terrel együtt a folyosóra kilépett, azonnal megrohanták az újságírók, akiknek kijelentette, hogy tovább nem hajlandó a kormányban maradni, ezt pártja intézőbizottságának tudomására hozta s most már nyilvánosságra kerül ez a dolog. Majd odalépett egy csoport­hoz, amelyben Teleki miniszterelnök, gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula és Haller István tanácskoztak. A miniszterelnök félbeszakította nyom­ban a beszélgetést és a két minisz­ternél tanácskozásra vonult vissza.

Next