Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-08 / 38. szám

Bécs. 1921 április 8, pénte Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 30-57 Tívfratl dm: J 8 v 9, Wie« Egyes szám ára: Ausrtriáben.................................4 korona Csehszlovákiában.........................1’20 <TK Jugoszláviában ......................1 dinár Romániában.........................................2 lei Osztrák pOststaksréM uásr 149.(7* 3«J<t*zí4* j>S»tat*kar«kl szili 40.106 Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Sdialek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wollzelle II. is Telefon 809, 5271) vesz föl i: A vég kezdete. Irta Garami Ernő. Károly, az utolsó Habsburg húsvéti kalandja szörnyű katasztrófa szélére sodorta Magyarországot. Egyszeriben a maga teljes ijesztő valósagában, két f rettentő rém kisértete emelkedett föléje. A polgárháború és az in­vázió. Karlista és antikarlista kato­nai csoportok, szervezetek véres harca fenj egetett szörnyű, szinte kézzelfog­ható közelségből. A szomszédállamok pedig mozgósítottak, ultimátummal fe­­nyeggettek és készen állottak, hogy Északról, Délről, Keletről elindítsák szurony erdejüket a magyar nép és a magyar föld ellen. És ebben a rettentő helyzetben, a végítélet küszöbén állva, — mit tettek a magyar nagyurak, a hatalom birlalói, mit tettek, hogy meg­mentsék az országot, a népet, hazájukat, amelynek nevét oly* sokszor vették aj­kaikra? Érezték-e felelősségük súlyát? Lát­ták-e, tudták-e, hogy miről var szó? Hogy élet és halál van a kezükben — Magyarország élete. Magyarország ha­lála. Tudtak-e olyan nagyok lenni, mint aminő nagy föladatüt tolt eléjük a történelem súlyos keze? A magyar nagyurak ebben a pilla­natban — még ebben a pillanatban is! — csak önmagukra és nem Ma­gyarországra. csak a maguk hatalmá­nak és nem az ország életének meg­mentésére gondoltak. A nagyurak nem tudtak valóban nagyok lenni Nem tudták megtenni azt, arait ebben a pillanatban tenniök kellett volna. Nem mondták: a mi to­vábbi uralmunk végső veszedelembp sodorja az országot, külső és belső há­borúk szörnyű kataklizmáját zúdítja reánk, mi tehát félreállunk, mert első. legelső, mindenekfölött való az ország. Nem ezt mondták, nem ezt tették. A nagyurak nem tudtak történelmi mértékű cselekedettel nagyok lenni — ők csak apró, napi furfangoskodások, ravaszkodások segítségével tudtak és akartak hatalmon maradni. Végső halál­­veszedelem pillanataiban nem az önföl-, áldozás hősi gesztusával siettek men­teni Magyarországot, hanem körroönfontan kieszelt formulákkal, fur­fangosan stilizált fél- és egész hazug­ságokkal, közjogi csürés csavarással próbálták megmenteni saját po­zícióinkat! A Hortbyak, a Telekiek, a Gratzok 'jelmondata e sorsdöntő pillanatokban a z volt: Fogjunk össze és egyesült erővel, egyesült hazugságokkal csapjuk he a külföldet és csapjuk be úgy att­akkor a saját népünket is. Az ő államférfiul koncepciójuk az élet, halál kérdéseinek ezen óráiban ez volt: Tegyünk ngy, mintha teljesítenék a külföld követelését, valójában pdíg csak odázzuk el a mi akaratunk keresz­tülvitelét ; tegyünk úgy, mintha resppk­­lálnók a parlament legnagyobb pártjá­nak, a kisgazdáknak, antilegitimista ■áíUsppDüát, de valójába# csempésszük • bele az eseményekbe a legitimizmus diadalát; tegyünk úgy, hogy a Habs­­burg-ellenes külföld és a Habsburg­­ellenes magyar nép a maga akaratának győzelmében hihessen, mi pedig egy­másra hnnyorgatva kacaghassunk az ő kijátszott naivitásukon. A ravasz magyar nagyarak minden igyekezete az volt, hogy ügyeskedéssel, látszatok keltésével, hazugságokkal és letagadásokkal kijátsszák és becsapják a „tótot“, aki sohase volt ember a sze­mükben, az „oláht“, a „rácot“, no meg a »büdös“ magyar parasztot is. Gonosz frivolitásnkban erre a lócsiszár tempóra merték föltenni Magyarország sorsát, jövendőjét Most aztán, ugylátszik, megunta ezt a tempót a „büdös“ paraszt. Nagyatádi Szabó, a demokratikus érzésű kisgazdák vezére ugylátszik ráunt a játékra, amelyet az országgal és vele űznek. A n agyarak furfangos számítása nem vált be. Az a hajmeresztő merészség, amely a legutolsó napok betetőzéséül meg merte kockáztatni azt, hogy Habsburg Károly proklamációját furfangosan ki­eszelt formák között úgy hogy prokla­máció is legyen, meg ne is, agy hogy a kormány ellenjegyzésével kerüljön az ország elé, meg ne is, ngy hogy respek­tálása legyen az ántánt követeléseinek, meg ne is; ugv hogy meghajlás legyen a magyar nép akarata előtt, meg ne is, agy hogy búcsú legyen az országtól, meg ne is. egyszóval, ngy hogy egy újabb Habsburg-puccs szá­mára nyitva álljanak az összes lehetőségek, de a buta paraszt és az informálatlan külföld az ellenkezőjében bízzék — ez a haj­meresztő frivolitás nagyatádi Szabó Istvánt és táborát ráeszméltette az igazságra és ugylátszik, talpraállította őket. A kurzust ezzel halálos csapás érte. Hosszú ideig egyedül a féktelen terror tartotta uralmon; utóbbi időben már ravaszkodások és furfan­­goskodások segítségére is szükség volt A mai nap olyan csapást mért rá, amely ntán, a terror és furfangoskodá­sok egyesitett erejével ideig-óráig még eltengődhet, do menekülés nincs már számára, itt a vég kezdete. Budapestről pedig máris furcsa hirek jönnek, amelyeknek a mi szá­munkra csak egyetlen értelmük van: megindult a bomlás. Vagy mi egyéb értelme lehet annak a gro­teszk hírünknek, hogy az Ébredők egy nagy csoportja — nagyatádi Szabó István pártjához csatlakozott és hogy a kisgazdák vezére ezt agy jelenti be, hogy most már nemcsak erkölcsi, hanem fegyveres erővel is rendelkezik az ő tábora ? Lehet-e en:ek más jelentősége és más hatása, mint: bomlás, széjjel hullás, összeomlás? UsdS Masyoromdssn. Nagyatádi Szabó kilépeti a kormányból« — Követte Tomcsányi igazságügy miniszter is. — A kisgazda­­párt ellenzékbe ment« — Az ébredSk csatlakoz­tak a kisgazdákhoz. — Oratz külügyminiszter megbukott« Elnnpoltift ti nsmzelgyUst — A J 8 v 8 munkatársitól. — Ma még nem is mérlegelhető fon­tosságú eseményei vannak a magyar politikai életnek. Nagyatádi-Szabó Ist­ván földmivelésügyi miniszter lemon­dott állásáról, ugvszintén Tomcsányi Pál igazságügymini8zter is és a kis­gazdapárt ellenzékbe ment. összeesik ezzel az eseménnyel az a váratlan és sajátságos jelenség, hogy az ébredő ma­gyarok egyesületének az a rés^a, amely a legitimista Pzmrecsányi Györgyöt leta­szította az egyesület éléről, csatlakozott a kisgazdapárthoz. A kisgazdapárt megmozdulását Gratz külügyminiszter tegnapi királypárti beszéde és az ex­­király manifesztumánab kibocsátása idézte elő. Teleki Pál miniszterelnök a nemzetgyűlés mai ülésén azzal a megokolással, hogy a, kormányzónál kell előterjesztést tennie a kormány válsága ügyében, kérte a nemzetgyűlés elnapolását. Ez meg is történt s igy Nagyatádi nem okolhatta meg a nem­zetgyűlés előtt, hogy miért mondott le _ Lemondott Gratz Gusztáv külügy­miniszter is, ami a tegnapi beszéd után másként nem is történhetik; egyike volt ez a legszerencsétlenebb külügyminisz­teri beszédeknek. ' Érdekes — és alig egyeztethető össze az ébredőknek a kisgazdákkal való egyesülésével — az a hir, hogy az ébredők elnökéül a fiatal Albrecht főherceget akarják megválasztani Nem kell csodálkozni, hogy ilyen suta, groteszk hirek is érkeznek abból a káoszból, ami a magyár politika; bo­szorkányüst ei, amelyben forr, kavarog most mindent. Tndósitásnnk a következő: Nagyatádi Szabó kilépett a kor­mányból és eüenzékbe megy. A kisgazdapárt intézőbizottság? ma délelőtt fél tizenegy órakor a parla­ment bizottsági termében ülést tartott, amelyen nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter az intézőbizott­ság általános helyeslése mellett bejelentette, hogy a korm&or bél kilipii nem támogatja tovább Teleki miniszterelnököt. A párt intézőbizottsága örömmel vette tudo­másai a miniszternek e régóta várt elhatározását: Nagyatádi Szabó István lemondását a reggeli lapok­ban megjelen tmanifesz tara közreadásával indokolta. Nagyatádi Szabó István miniszter lemondásának hire gyorsan terjedt el a parlamentben. A Ház folyosóin a képviselők összesereglettek és izga­tottan tárgyalták a lemondást és a kisgazdapárt állásfoglalását a kormány ellen. Amikor nagyatádi Szabó lemon­dásának bejelentése után a bizottsági teremből Tomcsányi Pál igazságügy­­m nis/.terrel együtt & folyosóra kilépett, azonnal megrohanták az újságírók, akiknek kijelentette, hogy tovább nem hajlandó a kormányban maradni, ezt pártja intézőbizottságának tudomására hozta s most már nyilvánosságra kerül ez a dolog. Majd odalépett egy csoport­hoz, amelyben Teleki miniszterelnök, gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula és Ha'ler István tanácskoztak. A miniszterelnök félbeszakította nyom­ban a beszélgetést és a két minisz­teriéi tanácskozásra vonult vissza. Az ébredők egyrésze csatlakozott a kisgazdapárthoz. Az ébredő magyarok egyesületének: az a csoportja, amely Szmrecsányi Györgyöt az elnökségből kibuktatta, csatlakozott a kisgazda párthoz. A kisgazdapárt intéző­­bizottságának szerda esti ülésén történt meg erre nézve a végleges megállapo­dás, amely politikai körökben nagy föl­­ttinést keltett. Az intézőbizottság ülése után közös bankettet tartottak, amelyen nagyatádi Szabó István töb­bek között a következőket mondotta: — Újabb programra vagy állás­­foglalásra nincs szükség. Álláspontun­kat többször leszögeztük, csak kor­tesfogásból félremagyarázták. Ma bizonyságot szereztünk arról, hogy akik eddig ellenünk voltak, most mellénk állottak. Ma nemcsak erkölcsi erővel, hanem fegyveres erő­vel is rendelkezünk. Megp erősödtünk és azok lesznek a mi támadóink, akiket barátainknak hittünk. Az ébredő magya­rok keltették föl a keresztényi lelkesedést és mellénkállanak, mert látják, hogy a mi oldalunkon van az igazság. Arra szövetkeztek, hogy uj Magyarországot teremtsenek. Biztos vagyok beune, hogy ha életünk isten­­. nek kedves, meg fogjuk találni az cgyüttnüködést. Hále Istennek, hogy azok az ébredők, akik szabadságot és életet akarnak hozni, miután teljesen ogy a céljuk velünk, itt vannak kö­zöttünk. Nem a mi érdekünkben, vagy a párt szempontjából, hanem nemze­tünkért és hazánkért. Miután egy h célunk, együtt kel! velünk haíadniok. A kisgazdapárt intézőbizottságának ugyanazon az ülésén, amely az ébredők csatlakozásának módozatairól döntött, bizalmatlanságot szavaz­tak dr. Gratz Gusztáv kü­lügyminiszternek. Elnapolták a nemzetgyűlést Az elnök féltizenkettőkor nyitotta meg az ülést. Gróf Teleki Pál miniszterelnök emelkedett szólásra, hogv a következő kijelentést tegye: — Minthogy az eseméuyek kö­vetkeztében egyesminiszterek­nek fölfogása ngy a saját párt­jukkal szemben, valamint a kormány« I. év ■f) 38. szám ■ /

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék