Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)
1921-04-08 / 38. szám
A vég kezdete. írta Garami Ernő. Károly, az utolsó Habsburg húsvéti kalandja szörnyű katasztrófa szélére sodorta Magyarországot. Egyszeriben a maga teljes ijesztő valóságában, két rettentő rém kisértete emelkedett föléje. A polgárháború és az invázió. Karlista és antikarlista katonai csoportok, szervezetek véres harca fenyegetett szörnyű, szinte kézzelfogható közelségből. A szomszédállamok pedig mozgósítottak, ultimátummal fenyegettek és készen állottak, hogy Északról, Délről, Keletről elindítsák szurony erdejüket a magyar nép és a magyar föld ellen. És ebben a rettentő helyzetben, a végítélet küszöbén állva, mit tettek a magyar nagyurak, a hatalom biztalói, mit tettek, hogy megmentsék az országot, a népet, hazájukat, amelynek nevét oly' sokszor vették ajkaikra? Érezték-e felelősségük súlyát? Látták-e, tudták-e, hogy miről van szó? Hogy élet és halál van a kezükben — Magyarország élete, Magyarország halála. Tudtak-e olyan nagyok lenni, mint aminő nagy föladatot tolt eléjük a történelem súlyos keze? A magyar nagyurak ebben a pillanatban — még ebben a pillanatban is! — csak önmagukra és nem Magyarországra, csak a maguk hatalmának és nem az ország életének megmentésére gondoltak. A nagyurak nem tudtak valóban nagyok lenni Nem tudták megtenni azt, azait ebben a pillanatban tenniök kellett volna. Nem mondták: a mi további uralmunk végső veszedelembe sodorja az országot, külső és belső háborúk szörnyű kataklizmáját zúdítja reánk, mi tehát félreállunk, mert első, legelső, mindenekfölött való az ország. Nem ezt mondták, nem ezt tették. A nagyurak nem tudtak történelmi mértékű cselekedettel nagyok lenni — ők csak apró, napi furfangoskodások, ravaszkodások segítségével tudtak és akartak hatalmon maradni. Végső halálveszedelem pillanataiban nem az önfél-, áldozás hősi gesztusával siettek menteni Magyarországot, hanem körreönfontan kieszelt formulákkal, furfangosan stilizált fél- és egész hazugságokkal, közjogi csűrés csavarással próbálták megmenteni saját pozícióinkat! A Horthyak, a Telekiek, a Gratzokjelmondata e sorsdöntő pillanatokban az volt: Fogjunk össze és egyesült erővel, egyesült hazugságokkal csapjuk be a külföldet és csapjuk be úgy aztakkor a saját népünket is. Az ő államférfias koncepciójuk az élet, halál kérdéseinek ezen óráiban ez volt. Tegyünk úgy, mintha teljesítenék a külföld követelését, valójában pdig csak odázzuk el a mi akaratunk keresztülvitelét ; tegyünk úgy, mintha respektálnák a parlament legnagyobb pártjának, a kisgazdáknak, antilegitimista ■áíUsppDüát, de valójában csempésszük bele az eseményekbe a legitimizmus diadalát; tegyünk úgy, hogy a Habsburg-ellenes külföld és a Habsburgellenes magyar nép a maga akaratának győzelmében hihessen, mi pedig egymásra hunyorgatva kacaghassunk az ő kijátszott naivitásukon. A ravasz magyar nagyurak minden igyekezete az volt, hogy ügyeskedéssel, látszatok keltésével, hazugságokkal és letagadásokkal kijátsszák és becsapják a „tótot“, aki sohase volt ember a szemükben, az „oláht“, a „rácot“, no meg a „büdös“ magyar parasztot is. Gonosz frivolitásukban erre a lócsiszár tempóra merték föltenni Magyarország sorsát, jövendőjét Most aztán, úgy látszik, megunta ezt a tempót a „büdös“ paraszt. Nagyatádi Szabó, a demokratikus érzésű kisgazdák vezére úgy látszik ráunt a játékra, amelyet az országgal és vele űznek. A nagyurak furfangos számítása nem vált be. Az a hajmeresztő merészség, amely a legutolsó napok betetőzéséül meg merte kockáztatni azt, hogy Habsburg Károly proklamációját furfangosan kieszelt formák között úgy hogy proklamáció is legyen, meg ne is, úgy hogy a kormány ellenjegyzésével kerüljön az ország elé, meg ne is, úgy hogy respektálása legyen az antant követeléseinek, meg ne is, úgy hogy meghajlás legyen a magyar nép akarata előtt, meg ne is, úgy hogy búcsú legyen az országtól, meg ne is, egyszóval, úgy hogy egy újabb Habsburg-puccs számára nyitva álljanak az összes lehetőségek, de a buta paraszt és az informálatlan külföld az ellenkezőjében bízzék — ez a hajmeresztő frivolitás nagyatádi Szabó Istvánt és táborát ráeszméltette az igazságra és úgy látszik, talpraállította őket. A kurzust ezzel halálos csapás érte. Hosszú ideig egyedül a féktelen terror tartotta uralmon; utóbbi időben már ravaszkodások és furfangoskodások segítségére is szükség volt A mai nap olyan csapást mért rá, amely után, a terror és furfangoskodások egyesített erejével ideig-óráig még eltengődhet, de menekülés nincs már számára, itt a vég kezdete. Budapestről pedig máris furcsa hírek jönnek, amelyeknek a mi számunkra csak egyetlen értelmük van: megindult a bomlás. Vagy mi egyéb értelme lehet annak a groteszk hírünknek, hogy az Ébredők egy nagy csoportja a nagyatádi Szabó István pártjához csatlakozott és hogy a kisgazdák vezére ezt úgy jelenti be, hogy most már nemcsak erkölcsi, hanem fegyveres erővel is rendelkezik az ő tábora ? Lehet-e ennek más jelentősége és más hatása, mint: bomlás, széjjel hullás, összeomlás? Bécs, 1921 április 8. péntek. év ■f) 38. szám ■ / Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 30-57 Tívfrad dm: J 8 v 9, Wien Egyes szám ára: Ausztriáben.................................4 korona Csehszlovákiában.........................1920 MTK Jugoszláviában ......................1 dinár Romániában.........................................2 lei Osztrák postszakszér nász 149.7* 3«tat*714* 10 S»tat*kar«kl szili 40.106 Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wollzelle II. is Telefon 809, 5271) vesz föl. UsdS Masyoromdssn. Nagyatádi Szabó kilépett a kormányból« — Követte Tomcsányi igazságügy miniszter is. — A kisgazdapárt ellenzékbe ment« — Az ébredők csatlakoztak a kisgazdákhoz. — Oratz külügyminiszter megbukott« Elmpoltiszi nsszetgyász — A J 8 v 8 munkatársitól. — Ma még nem is mérlegelhető fontosságú eseményei vannak a magyar politikai életnek. Nagyatádi-Szabó István földmivelésügyi miniszter lemondott állásáról, úgyszintén Tomcsányi Pál igazságügyminiszter is és a kisgazdapárt ellenzékbe ment, összeesik ezzel az eseménnyel az a váratlan és sajátságos jelenség, hogy az ébredő magyarok egyesületének az a része, amely a legitimista Pomrecsányi Györgyöt letaszította az egyesület éléről, csatlakozott a kisgazdapárthoz. A kisgazdapárt megmozdulását Gratz külügyminiszter tegnapi királypárti beszéde és az exkirály manifesztumának kibocsátása idézte elő. Teleki Pál miniszterelnök a nemzetgyűlés mai ülésén azzal a megokolással, hogy a kormányzónál kell előterjesztést tennie a kormány válsága ügyében, kérte a nemzetgyűlés elnapolását. Ez meg is történt s igy Nagyatádi nem okolhatta meg a nemzetgyűlés előtt, hogy miért mondott le . Lemondott Gratz Gusztáv külügyminiszter is, ami a tegnapi beszéd után másként nem is történhetik; egyike volt ez a legszerencsétlenebb külügyminiszteri beszédeknek. " Érdekes — és alig egyeztethető össze az ébredőknek a kisgazdákkal való egyesülésével — az a hír, hogy az ébredők elnökéül a fiatal Albrecht főherceget akarják megválasztani Nem kell csodálkozni, hogy ilyen suta, groteszk hírek is érkeznek abból a káoszból, ami a magyar politika, boszorkányüstel, amelyben forr, kavarog most mindent. Tudósításunk a következő: Nagyatádi Szabó kilépett a kormányból és ellenzékbe megy. A kisgazdapárt intézőbizottsága ma délelőtt fél tizenegy órakor a parlament bizottsági termében ülést tartott, amelyen nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter az intézőbizottság általános helyeslése mellett bejelentette, hogy a kormor kél kilipi nem Az ébredők egy része csatlakozott a kisgazdapárthoz. Az ébredő magyarok egyesületének az a csoportja, amely Szmrecsányi Györgyöt az elnökségből kibuktatta, csatlakozott a kisgazdapárthoz. A kisgazdapárt intézőbizottságának szerda esti ülésén történt meg erre nézve a végleges megállapodás, amely politikai körökben nagy feltűnést keltett. Az intézőbizottság ülése után közös bankettet tartottak, amelyen nagyatádi Szabó István többek között a következőket mondotta: — Újabb programra vagy állásfoglalásra nincs szükség. Álláspontunkat többször leszögeztük, csak kortesfogásból félremagyarázták. Ma bizonyságot szereztünk arról, hogy akik eddig ellenünk voltak, most mellénk állottak. Ma nemcsak erkölcsi erővel, hanem fegyveres erővel is rendelkezünk. Megerősödtünk és azok lesznek a mi támadóink, akiket barátainknak hittünk. Az ébredő magyarok keltették föl a keresztényi lelkesedést és mellénk állanak, mert látják, hogy a mi oldalunkon van az igazság. Arra szövetkeztek, hogy új Magyarországot teremtsenek. Biztos vagyok benne, hogy ha életünk istennek kedves, meg fogjuk találni az együttműködést. Hála Istennek, hogy azok az ébredők, akik szabadságot és életet akarnak hozni, miután teljesen egy a céljuk velünk, itt vannak közöttünk. Nem a mi érdekünkben, vagy a párt szempontjából, hanem nemzetünkért és hazánkért. Miután egy a célunk, együtt kell velünk haladniok. A kisgazdapárt intézőbizottságának ugyanazon az ülésén, amely az ébredők csatlakozásának módozatairól döntött, bizalmatlanságot szavaztak dr. Gratz Gusztáv külügyminiszternek. Elnapolták a nemzetgyűlést Az elnök féltizenkettőkor nyitotta meg az ülést. Gróf Teleki Pál miniszterelnök emelkedett szólásra, hogy a következő kijelentést tegye: — Minthogy az események következtében egyes minisztereknek fölfogása ügy a saját pártjukkal szemben, valamint a kormány. támogatja tovább Teleki miniszterelnököt. A párt intézőbizottsága örömmel vette tudomásul a miniszternek e régóta várt elhatározását. Nagyatádi Szabó István lemondását a reggeli lapokban megjelent manifesztúra közreadásával indokolta. Nagyatádi Szabó István miniszter lemondásának híre gyorsan terjedt el a parlamentben. A Ház folyosóin a képviselők összesereglettek és izgatottan tárgyalták a lemondást és a kisgazdapárt állásfoglalását a kormány ellen. Amikor nagyatádi Szabó lemondásának bejelentése után a bizottsági teremből Tomcsányi Pál igazságügymiiszterrel együtt a folyosóra kilépett, azonnal megrohanták az újságírók, akiknek kijelentette, hogy tovább nem hajlandó a kormányban maradni, ezt pártja intézőbizottságának tudomására hozta s most már nyilvánosságra kerül ez a dolog. Majd odalépett egy csoporthoz, amelyben Teleki miniszterelnök, gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula és Haller István tanácskoztak. A miniszterelnök félbeszakította nyomban a beszélgetést és a két miniszternél tanácskozásra vonult vissza.