Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-08 / 38. szám

2 Péntek, 1921 április 8 JÜ vü ban eddig elfoglalt személyes állás pontjuk tekintetében megváltó zott és a kormány tagjai nak eddigi egyiittmiikó dése többé nem látszik biz tositottnak, a mai napon a kor mány álláspontjára vonatkozó előtei jesztést óhajtok tenni a kormányzi nrnak. Kérem ezért a Házat, hogy fi nemzetgyűlést a kormányzó ur dön téséig napolja el. Ereky Károly képviselő kije­lenti, hogy a kormány részéről lemon dásról semmi említés nem történt. A miniszterelnök < csak a kocmányzóhoz akar menni. Ez azonban nem ok arra. hogy a nemzetgyűlést elnapolják. (Föl­kiáltások a szélsőbalról: „nagyatádi Szabó lemondott.“) Ereky folytatja: — Folytassuk, tehát a fitát a ház­szabályok értelmében. A Ház a szélsőbaloldaliak kivételé vei a miniszterelnök javaslatát elfo­gadj!, nyre az ülés vége tér. A jobb­oldaliak nagyatádi Szabót éltetik. Teleki lekicsinyl! a válságot. A „M. T. I.* közli: Teleki gróf miniszterelnök a krízis ügyében a sajtó képviselőinek a következőket mon­dotta : — Két dolog hozta izgalomba a kedé­lyeket. Mindenekelőtt a külügyminisz­ter tegnapi beszéde. Dr. Gratz •gyes szubjektív momentumokat is említett meg beszédében. K dologban a sajnálatos az, hogy a nemzetgyűlés egyes tagjai kijelenté­seivel szemben nem viseltetnek azzal a meg­értéssel, amely óhajtandó lett volna. Tudjuk, hogy a kirilykérdésben a kor­mány tagjai között külöm­­bözök a vélemények. De ez nem gátolt meg bennünket közös munkánkban, 6em nem okozott eltérést a király megérke­­sésével szemben elfoglalt álláspontunkban. Soha nem veit arra ok. hogy t rí e 1 main ke t e gy m ás n a k szemére vessük. A másik ok, amely a kedé­lyeket izgalomba hozta, a király ismert nyilatkozatának közreadása. A királynak az volt a kívánsága, hogy elutazása alkalmával kijelentse, hogy miért jött és miért ment el. E kívánság nemteljesitéso erkölcsi lehetetlenség lett volna. Teljesítése pedig Rzámomra a tisztesség kórdéso volt. A kormány tagjai tudomással birtak arról, hogy én a levelet közzé fogom tenni. Ehhez az egész minisztérium megadta a beleegyezését, Gratz miniszter kivételével, aki akkor nem volt Budapesten. Az a terv is fölmerült, hogy Andrássy Gynta gróf kijelentését is közzé­tegyék, de én nem szívesen bújok el mások háta mögé, ha arról van szó, hogy cselekedni kell és azt végrehajtani, amire az ember vállalkozott. A király nyilatkozata killőmben nem kormányzati tény, hiszen a levél ^íincs ellenjegyezve, nem tartozik a kormányintéz­kedések körébe. Ezt a miniszterelnöki nyilatkozatot közli a bécsi „N. Fr. Pr.“ esti lapja is, de ezzel a bevezető mondattal: — Az egész ügy — úgymond — nem olyan veszedelmes, mint amilyennek Iá szik. Arra a kérdésre, hogy le fog-o mondani, azt felelte Teleki a tudósítónak, hogy előbb még alszik egyet. Ez a mirii^terelnüki megnyilatkozás kiáltó bizonysága annuk, hogy Magyarország kor i­­nyának élén hosszú ideje olyan ember áll, aki teljességgel képtelen bár­mikor isafönnforgó helyze­tet megítélni. Most, amikor a* ő szerencsétlen politikája miatt az ország olyan válságba jutott, amelynek a vége szinte ki­­számithatatlau, Téloki a válság okát egy pár frázisban keresi és képtelen meglátni azokat a veszedelmeket, amelyek az országot három oldalról is fenyegetik. Dgylátszik, Magyar­­országra olyan idők következtek, amelyekben a veze'ö államférfiak legjobb kvalifikációja — a?, itélukép.-sség teljos hiánya. Aa „U. B.“ jelent**» szerint nagyatádi Szabó Istváu földmivsíésügyi miniszternek nem volt tudomása arról, hogy a miniszterelnök az sxkirályi proklamációját nyilvános «ágra: fogja hozni. Ez a körülmény a ki*g«*tla­­párt vezórlőtagiú szerint végleg kiélezte a helyzetet és Gratz tegnapi beseéde melleit ex egyik föoka annak, hogy a párt kivsnta Nagyatádi visszalépését a miniszterségtől. Megint csak jellemző, hogy Teleli vi ont nyilatkozatain nem átalia azt hangoztat n, Imgy a proklamáció kibocsátásáról — Gratz vételével — az. egész kormánynak lőzetes tudomása volt. Teleki udozásainak mértéke valóban betelt. Ä kisgazdapárt esti érlekezlete. — A J 8 v 3 hűd .pesti tudó'jitó’áíól. — Budapest, április 7. A kisgazdapárt ma este értekezletet irtott, amelyen azt r határozatot .ózta, hogy a Tel ki-kormányt csak abban az esetben támogatja tovább, ta a kormány úgy személyi, mint tárgyi garanciákat ad arra. hogy a király kérdésben számol a kisgazdapárt kívánságaival. Ha a kormány a királykérdést nem a kisgazda párt óhajainak megfelelően Bécs, április 7. Károly exkirály magyarországi kirándulása az osztrák belpolitikára sem maradt hatás nélkül. A keresztényszociáli* párt köbölében támadj ellentéteket (amelyekről már hirt adtunk) az exkirály puccva kiélezte. A tulaj­­donképeni krízis mm újkeletű. Régóta nem titok, hogy a párton belül két szárnyat kü­lönböztetnek meg, amelyek úgy a párt bel­politikai takiiltája szempontjából, mint a Ilabs­­burg-kérdóshez való álláspont és a Német­országhoz való csatlakozás tekintetében élesen elkülönülnek egymástól. A balszárny a Német­országhoz való csatlakozás hive és anti-habs­­burgi érzelmű, — a vezérei: Hauser prelátus és Fink —, a jobboldali szárny (amelynek élén Seipel prelátus áll) titkoltan monarchista, tehát a Duna-konfödeiáció hive és így, ter­mészetesen, az Ausztriának Németországhoz csatlakozásának esküdt ellensége. A keresztényszociális pártnak ez a cso­portja .a pártból kikerült államkancellárral szemben is már régebb időtől lógva bizonyos mértékben bizalmatlan volt és rossz szemmel nézte, hogy az állanikancellár a másik két parlamenti pártnak, de különösen a szociál­demokratáknak sok kérdésben koncessziókat fesz. Mayr államkanccllár munkáját ez a saját pártjaitól, tehát belülről jövő aknamunka tormés/.etesen mindenkópen megnehezítette és a helyzet már többizben olyan volt, hogy csak hajszálon ma lőtt, hogy Mayr 1 áilam­­kancellár be nem adta a lemondását. A Seipel vezetése alatt levő jobbszámy éc az államkancellár között 1 vfi burkolt ellen­ségeskedés ax államkancellárnak a külügyi bizottságban * Habsburg-kérdésben képv seit. léríiaa. határozott és (»szintén republikánus álláspontja következtében teljesen ki­él e z ő d 5 tt. Seipel prelátus, a párt elnöke, levonta a konzekvenciákat és axabadság címén egyidtire visszavonult ax aktív politikától. Seipel prelátusnak <‘rre az elhatározására döntő befolyással volt az a momentum, amely csak látszólag házi ügye s keresztényszociális pártnak, valójában azonban az osztrák köz­társaság egyik leg’olentósebb momentuma és rugóját képezte a nemzetgyűlésben kifejezésre jutott repubükáun* deklarációnak is — és pedig az, hogy a párton belül a republikánusok korekedtek fölül. Amikor Károly a kisántántot arra kényszeritotte, hogy az esetleges Habsburg­­testaurációval szemben a legszigorúbb ellen­intézkedéseket helyezze klátásba. katonai beavatkozást és gazdasági blokádot, akkor a balszárny kertit előtérbe és ax antikarlis* táknak sikerült is álláspontjukat győzelemre vinni. A, emlékezetes historic i nemzetgyűlést megelőzően még hosszas tárgy.dáak folytak arról, hogy a pá't a Habsburg-kérdéebeu milyen nyilatkozatot adjon 1« é* akkor a végleges elhai árazást ax döntötte el, hogy Weisskircbner, a nemzetgyűlési elnök, s pártnak egyik vezető tagja, akit azelőtt mindig monarchista érzdlinünek ismer­tek, fölismerte a helyzet komolyságát, átlátta, h így Ausztriára nézve milyen veszedelmekkel je na ax. lia Ausztria nem foglalna a leg­határozottabban állást a Hab*horguk ellen és ennek fölismerése követk* íétxni o — a szivében monarch'-fa is — a bxlsrárny állaspoat­­jákoz'csatlakozott. Ezzel tehát a párt kény télen vilt kifslé köztársasági egységet doku­mentálni. Most, hogy Kiro'y exlrirály Ausztria terű .ütőn is túl Tan már, a inon- rchista érzelmű iobbszüruv újból munkába kezdett ét old ja meg, a kisgazdapárt kénytelen lenne a'legélesebb ellenzékbe menni. EisgazdakőrfikbeB az a nézet ural­kodik, fco-ty Ily körülmények közt a Teleki-kor'sd-’y nesa maradhat toTáfcb bi salaiban. Teleki maga optimisztiknsan Ítéli meg a helyzetet, de komoly és mértékadó oldalról a helyzetet na­gyon kritikusnak tartják. Gratz ném marad. — A Jövő bufaacsti tudósítójától. — Budapest, április 7. Gratz Gusztáv külügyminiszter ma formálisan beadta lemondását és kijelen­tette, hogy visszalépési szándéka meg­másíthatatlan. ez a most indított kampány elsősorban Mayr áll am kan cell ár ellen irányul, akinek nem tudják mogbocsájtani, hogy a külügyi bizottságban és a nemzetgyűlésen a köztársaság bázisán álló államkancellárnak váltotta magát. Párhuzamosan azzal az aknamunkával, amelyet az egyelőre háttérbeszornlt jobbszárny Bécsben Mayr ellon indított, a vidéken is hasonló kampányt indítottak, hogy Scipelék a pártban régi hatalmukat visjzaszerezzék. Seipel prelátus és hívei agitációs eszköznek használják a Bruck an der Muhrban lejátszó­dott munkástűnte téseket és a parasztság körében ennek a tüntetésnek a befeketitóséveí akarnak híveket szerezni. A keresztényszociá­lis párt krízissel kapcsolatban a jobbszárny Mayrt aszal is meggyanúsította, hogy Mayr kancellár a szociáldemokratákkal kacér­kodik és ismét koalíciós kormány összekovácsolásán dolgozik. Hogy mennyire igazak ezek a hírek, nem ellenőrizhető, lehet­séges, hogy a kancellár és hívei valóban azon dolgoznak, • hogy közös kormányt hozza­nak létre és igy a felelősséget ezekben a súlyos időkben a szociáldemokratákkal meg­osszák. Hogy azonban ilyen koalíciós kor­mánynak egyelőre igen kevés kilátása van, az nem annyira a keresztényszociális párt jobbszáruyának a visszautasító magatartásá­ból, mint inkább a szocialisták határozott visszautasításából tűnik ki, amely Adler Frigyesnek a kerületi munkás­tanácsban tegnap tartott beszédében világosan kifejezésre Is jut. Adler ebben a beszédében kifejtette, hogy a legutóbbi két évben még nem volt kedvezőtlenebb momontum arra, hogy a szociáldemokraták a kereszténr­­szooiálisokkal koalícióba lépjenek. Még sohasem hHottunk ettől olyan távol — mondottá Adler —, mint éppen most és még sohasem éreztük magunkat olyan jól az opporicióban. mint a jelen helyzetben. Az eddigi oppozició ideje megtanított arra, hogy mint ellenzék jóval többet érhetünk el, mintha a kormány­zásban résztvettünk volna. A szociáldemokra­táknak semmi kedvük ahhoz, hogy a polgári pártok felelősségéből valamit is magukra­­vegyenek. Nem valószínű tehát, hogy koalíció egy­hamar újból létrejöjjön, dohát Ausztriában is, hasonlóan másat is — a politikában rendesen az szokott igazán megtörténi, ami — éppen nem valószínű. Ausztria uj berlini követe. A német birodalmi kormány tudatta Németauaztria kormányával, hogy az újonnan kinevezett követnek, Riedl volt osztályfőnöknek az agróment-t megadta. Arra való tekintettel, hogy * volt osztályfőnök még a cseh­­osztrák kereskedelmi szerződést óhajtja lebonyolítani. u| állását Berlinben csak a hónap végén fogja elfoglalni. Riedl kine­vezése német körökben nagy megelégedést keltett; úgy ismerik, mint a Németország­hoz való csatlakozás őszinte hívét. A magyar nbl2|y»l*i«zter, Gratz Gusztáv ur. meg veit «értve, hegy neki a szemezéd­­sllatnek leckét akarnak arte» a demekrácls­­rél. Neki, aki e maga »relékéi kilzüte fél megát a klilé^ym''nieztereégrel A kigyé ie kfcérte magának, he?y neki pacsirta a levegő szabadságáról énekeljen. Neki, aki a feifréi csutzva-méezva csúszott fél a fa Uteji.ro, ahol a pacsirta érékéi ... r«w Károly proklamáit.... Fölc3apott magyar hauafmak. — Harcol a magyar közjogért. — Elismeri a forradalom jogalkotó erejét. Közjogi fatralnsány.- A J 8 v 8 tudósitóiétól. — Bécs, Április 7. Habsburg Károly proklamációjának szó­szerinti szövege ez: ö felsége TV. Károly k;rály Szombathelyről való távozásakor azt kívánta, hogy avégből, hogy jövetelének és távozásának indító okai az O Bzág előtt világosak legyenek, hozzám intézett kővetkező kijelentését hozzam nyitvánosságra. Ennek a kívánságnak azzal teszek eleget, amidőn a nekem írásban átadott kijelenté szószerinti szövegét közzéteszem. Teteit! Pál gró!. Visszatértem Magyarország áldott föld­iére, mert távol szeretett hazámtól, mely­hez föloldhatatlan szent eskii és vérem szava köt, minden perc szenvedés rám nézve. Visszatértem, mert szentül meg vagyok győződve arról, hogy ezen sú­lyosan megpróbált ország csak­is törvényes koronás király ve­zetése alatt tudja visszasze­rezni teljes belső nyugalmát és azon törvényes rendet, mely előfeltétele hazánk újbóli föivirágozásának. Azon gyászos emlékű események, melyek 1918 és 1919-ben játszódtak le. épp úgy for­dultak az ország alkotmánya és törvényei, mint a koronás király ellen, de a magyar nép alkotinányhüsége és józansága nem hagyja magát sokáig félrevezetni és most megnyugvással látom, hogy Magyarország a megújhodás utján van. Az elemi erővel ránkzudult események folytán megszűnt az 1867-iki kiegyezés és a pragmatika szankciónak a feloszthataüan és elválaszt­hatatlan birtoklásra vonatkozó része és helyreállt Magyarország tel­jes állami függetlensége, melyotgtfndosan megőrizni n e k e m is egyik főtörekvésem. Ezzel a nemzet élete és fejlődése uj alapot nyer. Szivem sajog, hogy ki vagyok zárva abból, hogy .. megújhodás ezen munkájában sorsüldözött nemzetemmel együtt vállvetve közrom üköd hessem. Egy nyugodt, belsőleg konszolidált, erős és független Magyarország oly közös európai ér iek, a békénok oly fontos biztosí­tékai lóvén, nem hihetem, hogy kiil­­államok törekvéseimet, melyek csakis a konszolidáció, a békés rend és a tartós nyugalom helyreállítását és tűz­biztosítását célozták, megakarhatnák aka­dályozni. Minthogy azonban meggyőződtem arról, hogy apostoli királyi ural­kodói jogköröm elfoglalása mást nehéz és elviselhetetlen megpróbáltatásoknak tennék ki a nemzetet, ezt pedig lelkiismere­temmel össze nem egyeztethetém, ismét távozom, de távol a magyar nemzettől is minden erőmet és minden időmet, ha kell, véremet is hazámnak akarom szen­telni, melytől elszakadni, melyhez hűtlenné válni sohasem fogok. Bízom az isteni gondviselésben, hogy el fog érkezni az a pillanat, amikor ismét szeretett hazámban ma­radhatok, közös erővel, közös célokban, közös munkára egyesülvén nemzetemmel. Amig ez a pillanat bekövet­kezik, a magyar nemzetet a magam ré­széről is arra kérem, támogassa azt a férfiút, ki a nemzetgyűlés bizalma alapján jelenleg- az államfő nehéz és súlyos felelősséggel járó tisztjét betölti és akitől a magam részéről is bizalommal várom azoknak ax érdekeknek gondozását, ame­lyek Magyarország ősi alkotmányos tör­vényei szerint a király és a nemzet har­monikus együttműködését kívánják. Kelt Szombathely, 1921 április hó 2-án. Kár*!? a. k.‘ így szól Károly prokkmicióia, amelynek nyilvánosságra hozását mégis sikerűit neki a huiicíut magyar uruktól kipréselni. Nézzünk bele egy kicsit ebbe az írásba. A proklamáció formája körül is vau némi baj a magyar közjog követelményei szerint, mórt & kutya as jegyezte ellen Karoly Írását. Márpedig az sík Hmánjos magyar király min­den kfizérvényességü politikai csolokedote vagy Írása csak úgy gilt, ha azt felelős magyar miniszter eilenjegyzi. Minthogy pedig ez meg nem történt, Kárply Írása csak olybá tekint­hető az ország alkotmánya szempontjából, mintha azt egy lelkes royalista d.ak irta volna önképzőköri pályamunkának. No ezt talán mégse lehet mondani. - A diák bizton job it irt volna. Ám ne nyargaljunk a formákon. Fonto­sabb itt a lényeg. Azt mondja Károly, hogy Magyarország töldjo „áldott füld*. Ebben van is némi Károly kalandja és Hüsztrla belpolitikája. Ellentétek a keresztény szociális pártban. — A J ö v 6 munkatársától. —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék