Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)
1921-04-08 / 38. szám
2 ban eddig elfoglalt személyes álláspontjuk tekintetében megváltozott és a kormány tagjainak eddigi együttműködése többé nem látszik biztosítottnak, a mai napon a kormány álláspontjára vonatkozó előterjesztést óhajtok tenni a kormányz útnak. Kérem ezért a Házat, hogy ii nemzetgyűlést a kormányzó úr döntéséig napolja el. Ereky Károly képviselő kijelenti, hogy a kormány részéről lemondásról semmi említés nem történt. A miniszterelnök csak a kormányzóhoz akar menni. Ez azonban nem ok arra, hogy a nemzetgyűlést elnapolják. (Fölkiáltások a szélsőbalról: „nagyatádi Szabó lemondott.“) Ereky folytatja: — Folytassuk, tehát a vitát a házszabályok értelmében. A Ház a szélsőbaloldaliak kivételével a miniszterelnök javaslatát elfogadja, nyre az ülés végetér. A jobboldaliak nagyatádi Szabót éltetik. Teleki lekicsinyli a válságot. A „M. T. I.” közli: Teleki gróf miniszterelnök a krízis ügyében a sajtó képviselőinek a következőket mondotta : — Két dolog hozta izgalomba a kedélyeket. Mindenekelőtt a külügyminiszter tegnapi beszéde. Dr. Gratz egyes szubjektív momentumokat is említett meg beszédében. E dologban a sajnálatos az, hogy a nemzetgyűlés egyes tagjai kijelentéseivel szemben nem viseltetnek azzal a megértéssel, amely óhajtandó lett volna. Tudjuk, hogy a királykérdésben a kormány tagjai között különbözők a vélemények. De ez nem gátolt meg bennünket közös munkánkban, sem nem okozott eltérést a király megérkezésével szemben elfoglalt álláspontunkban. Soha nem vett arra ok, hogyrí emainket egymásnak szemére vessük. A másik ok, amely a kedélyeket izgalomba hozta, a király ismert nyilatkozatának közreadása. A királynak az volt a kívánsága, hogy elutazása alkalmával kijelentse, hogy miért jött és miért ment el. E kívánság nemteljesítése erkölcsi lehetetlenség lett volna. Teljesítése pedig számomra a tisztesség kérdése volt. A kormány tagjai tudomással bírtak arról, hogy én a levelet közzé fogom tenni. Ehhez az egész minisztérium megadta a beleegyezését, Gratz miniszter kivételével, aki akkor nem volt Budapesten. Az a terv is fölmerült, hogy Andrássy Gyula gróf kijelentését is közzétegyék, de én nem szívesen bújok el mások háta mögé, ha arról van szó, hogy cselekedni kell és azt végrehajtani, amire az ember vállalkozott. A király nyilatkozata killemben nem kormányzati tény, hiszen a levél nincs ellenjegyezve, nem tartozik a kormányintézkedések körébe. Ezt a miniszterelnöki nyilatkozatot közli a bécsi „N. Fr. Pr.“ esti lapja is, de ezzel a bevezető mondattal: — Az egész ügy — úgymond — nem olyan veszedelmes, mint amilyennek lászik. Arra a kérdésre, hogy le fog-e mondani, azt felelte Teleki a tudósítónak, hogy előbb még alszik egyet. Ez a miniszterelnöki megnyilatkozás kiáltó bizonysága annak, hogy Magyarország koronjának élén hosszú ideje olyan ember áll, aki teljességgel képtelen bármikor is a fönnforgó helyzetet megítélni. Most, amikor az ő szerencsétlen politikája miatt az ország olyan válságba jutott, amelynek a vége szinte kiszámíthatatlan, Teleki a válság okát egy pár frázisban keresi és képtelen meglátni azokat a veszedelmeket, amelyek az országot három oldalról is fenyegetik. Úgy látszik, Magyarországra olyan idők következtek, amelyekben a vezető államférfiak legjobb kvalifikációja — a k,stélyképesség teljes hiánya. Az „U. B.“ jelent**» szerint nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszternek nem volt tudomása arról, hogy a miniszterelnök az exkirályi proklamációját nyilvánosságra fogja hozni. Ez a körülmény a ki*ga*dapárt vezérlőtagja szerint végleg kiélezte a helyzetet és Gratz tegnapi beszéde mellett ez egyik fő oka annak, hogy a párt kivonta Nagyatádi visszalépését a miniszterségtől. Megint csak jellemző, hogy Telekont nyilatkozatain nem utalta azt hangoztatn, Bécs, április 7. Károly exkirály magyarországi kirándulása az osztrák belpolitikára sem maradt hatás nélkül. A keresztényszociális párt köbelében támadt ellentéteket (amelyekről már hírt adtunk) az exkirály puccra kiélezte. A tulajdonképeni krízisem újkeletű. Régóta nem titok, hogy a párton belül két szárnyat különböztetnek meg, amelyek úgy a párt belpolitikai taktikája szempontjából, mint a Slabsburg-kérdéshez való álláspont és a Németországhoz való csatlakozás tekintetében élesen elkülönülnek egymástól. A balszárny a Németországhoz való csatlakozás híve és anti-habsburgi érzelmű, — a vezérei: Hauser prelátus és Finka, a jobboldali szárny (amelynek élén Seipel prelátus áll) titkoltan monarchista, tehát a Duna-konföderáció híve és így, természetesen, az Ausztriának Németországhoz csatlakozásának esküdt ellensége. A keresztényszociális pártnak ez a csoportja ,a pártból kikerült államkancellárral szemben is már régebb időtől fogva bizonyos mértékben bizalmatlan volt és rossz szemmel nézte, hogy az államkancellár a másik két parlamenti pártnak, de különösen a szociáldemokratáknak sok kérdésben koncessziókat tesz. Mayr államkancellár munkáját ez a saját pártjaitól, tehát belülről jövő aknamunka természetesen mindenképen megnehezítette és a helyzet már több izben olyan volt, hogy csak hajszálon ma lett, hogy Mayr államkancellár be nem adta a lemondását. A Seipel vezetése alatt levő jobbszárnú és az államkancellár között vtl burkolt ellenségeskedés az államkancellárnak a külügyi bizottságban . Habsburg-kérdésben képveit, férfian, határozott és»szintén republikánus álláspontja következtében teljesen kiéleződött. Seipel prelátus, a párt elnöke, levonta a konzekvenciákat és azabadság címén egy idüre visszavonult az aktív politikától. Seipel prelátusnakrre az elhatározására döntő befolyással volt az a momentum, amely csak látszólag házi ügye a keresztényszociális pártnak, valójában azonban az osztrák köztársaság egyik legjelentősebb momentuma és rugóját képezte a nemzetgyűlésben kifejezésre jutott republikánus deklarációnak is — és pedig az, hogy a párton belül a republikánusok kerekedtek fölül. Amikor Károly a kisántantot arra kényszerítette, hogy az esetleges Habsburgrestaurációval szemben a legszigorúbb ellenintézkedéseket helyezzeklátásba, katonai beavatkozást és gazdasági blokádot, akkor a balszárny kerül előtérbe és az antikarlisztáknak sikerült is álláspontjukat győzelemre vinni. Az emlékezetes historici nemzetgyűlést megelőzően még hosszas tárgy.dóak folytak arról, hogy a párt a Habsburg-kérdésben milyen nyilatkozatot adjon, és akkor a végleges elhatározást az döntötte el, hogy Weisskirchner, a nemzetgyűlési elnök, a pártnak egyik vezető tagja, akit azelőtt mindig monarchista érzelműnek ismertek, fölismerte a helyzet komolyságát, átlátta, hogy Ausztriára nézve milyen veszedelmekkel je na ax, ha Ausztria nem foglalna a leghatározottabban állást a Hab*horgok ellen és ennek fölismerése követk* jétxnis — a szivében monarch'-ra is — a balszárny álláspontjához csatlakozott. Ezzel tehát a párt kénytelen volt kifelé köztársasági egységet dokumentálni. Most, hogy Kiroly exkirály Ausztria terű ,ütőn is túl van már, a monarchista érzelmű jobbszárny újból munkába kezdett és ez a most indított kampány elsősorban Mayr állam kancellár ellen irányul, akinek nem tudják megbocsájtani, hogy a külügyi bizottságban és a nemzetgyűlésen a köztársaság bázisán álló államkancellárnak vallotta magát. Párhuzamosan azzal az aknamunkával, amelyet az egyelőre háttérbe szorult jobbszárny Bécsben Mayr ellen indított, a vidéken is hasonló kampányt indítottak, hogy Seipelék a pártban régi hatalmukat visszaszerezzék. Seipel prelátus és hívei agitációs eszköznek használják a Bruck an der Muhrban lejátszódott munkástüntetéseket és a parasztság körében ennek a tüntetésnek a befeketítésével akarnak híveket szerezni. A keresztényszociális pártkrízissel kapcsolatban a jobbszárny Mayrt azzal is meggyanúsította, hogy Mayr kancellár a szociáldemokratákkal kacérkodik és ismét koalíciós kormány összekovácsolásán dolgozik. Hogy mennyire igazak ezek a hírek, nem ellenőrizhető, lehetséges, hogy a kancellár és hívei valóban azon dolgoznak, hogy közös kormányt hozzanak létre és így a felelősséget ezekben a súlyos időkben a szociáldemokratákkal megosszák. Hogy azonban ilyen koalíciós kormánynak egyelőre igen kevés kilátása van, az nem annyira a keresztényszociális párt jobbszárnyának a visszautasító magatartásából, mint inkább a szocialisták határozott visszautasításából tűnik ki, amely Adler Frigyesnek a kerületi munkástanácsban tegnap tartott beszédében világosan kifejezésre is jut. Adler ebben a beszédében kifejtette, hogy a legutóbbi két évben még nem volt kedvezőtlenebb momentum arra, hogy a szociáldemokraták a keresztényszociálisokkal koalícióba lépjenek. Még sohasem hottunk ettől olyan távol — mondotta Adler —, mint éppen most és még sohasem éreztük magunkat olyan jól az oppozícióban, mint a jelen helyzetben. Az eddigi oppozíció ideje megtanított arra, hogy mint ellenzék jóval többet érhetünk el, mintha a kormányzásban részt vettünk volna. A szociáldemokratáknak semmi kedvük ahhoz, hogy a polgári pártok felelősségéből valamit is magukravegyenek. Nem valószínű tehát, hogy koalíció egyhamar újból létrejöjjön, dehát Ausztriában is, hasonlóan másat is — a politikában rendesen az szokott igazán megtörténi, ami — éppen nem valószínű. Károly kalandja és Ausztria belpolitikája. Ellentétek a keresztény szociális pártban. — A Jövő munkatársától. — JÜ vü Irigy a proklamáció kibocsátásáról — Gratz vételével — az egész kormánynak lőzetes tudomása volt. Teleki adózásainak mértéke valóban betelt. A kisgazdapárt esti értekezlete. — A J 8 v 3 bud .pesti tudósítójáról. — Budapest, április 7. A kisgazdapárt ma este értekezletet irtott, amelyen azt a határozatot hozta, hogy a Telki-kormányt csak abban az esetben támogatja tovább, ha a kormány úgy személyi, mint tárgyi garanciákat ad arra, hogy a király kérdésben számol a kisgazdapárt kívánságaival. Ha a kormány a királykérdést nem a kisgazdapárt óhajainak megfelelően oldja meg, a kisgazdapárt kénytelen lenne a legélesebb ellenzékbe menni. Kisgazdakoreikben az a nézet uralkodik, scoty ily körülmények közt a Teleki-kor'sd-’y nesa maradhat továóbbi falaiban. Teleki maga optimisztikusan ítéli meg a helyzetet, de komoly és mértékadó oldalról a helyzetet nagyon kritikusnak tartják. Gratz nem marad. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, április 7. Gratz Gusztáv külügyminiszter ma formálisan beadta lemondását és kijelentette, hogy visszalépési szándéka megmásíthatatlan. Ausztria új berlini követe. A német birodalmi kormány tudatta Németausztria kormányával, hogy az újonnan kinevezett követnek, Riedl volt osztályfőnöknek az agrément-t megadta. Arra való tekintettel, hogy a volt osztályfőnök még a csehosztrák kereskedelmi szerződést óhajtja lebonyolítani, az állását Berlinben csak a hónap végén fogja elfoglalni. Riedl kinevezése német körökben nagy megelégedést keltett; úgy ismerik, mint a Németországhoz való csatlakozás őszinte hívét. A magyar nbl2 y»l*is zter, Gratz Gusztáv ur. meg veit «értve, hogy neki a szemezédillatnek leckét akarnak arte» a demokrácisról. Neki, aki e maga »relékét kiszitte fél megát a klilég ym''niezterségrel A kigyé se kísérte magának, hogy neki pacsirta a levegő szabadságáról énekeljen. Neki, aki a fejfréi csuttva-mészva csúszott fel a fa Utejira, ahol a pacsirta érékei ... ren Péntek, 1921 április 8 Károly proklamáit.... Fölcsapott magyar hatalmak. — Harcol a magyar közjogért. — Elismeri a forradalom jogalkotó erejét. Közjogi fatrabhlány. A J 8 v 8 tudósitójétól. — Bécs, Április 7. Habsburg Károly proklamációjának szószerinti szövege ez: Ő felsége IV. Károly király Szombathelyről való távozásakor azt kívánta, hogy avégből, hogy jövetelének és távozásának indító okai az oszág előtt világosak legyenek, hozzám intézett következő kijelentését hozzam nyilvánosságra. Ennek a kívánságnak azzal teszek eleget, amidőn a nekem írásban átadott kijelenté szószerinti szövegét közzéteszem. Teteit! Pál gróf. Visszatértem Magyarország áldott földjére, mert távol szeretett hazámtól, melyhez föloldhatatlan szent eskü és vérem szava köt, minden perc szenvedés rám nézve. Visszatértem, mert szentül meg vagyok győződve arról, hogy ezen súlyosan megpróbált ország csakis törvényes koronás király vezetése alatt tudja visszaszerezni teljes belső nyugalmát és azon törvényes rendet, mely előfeltétele hazánk újbóli fölvirágozásának. Azon gyászos emlékű események, melyek 1918 és 1919-ben játszódtak le, épp úgy fordultak az ország alkotmánya és törvényei, mint a koronás király ellen, de a magyar nép alkotmányhűsége és józansága nem hagyja magát sokáig félrevezetni és most megnyugvással látom, hogy Magyarország a megújhodás útján van. Az elemi erővel ránkzúdult események folytán megszűnt az 1867-iki kiegyezés és a pragmatika szankciónak a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklásra vonatkozó része és helyreállt Magyarország teljes állami függetlensége, melyet goondosan megőrizni nekem is egyik fő törekvésem. Ezzel a nemzet élete és fejlődése új alapot nyer. Szívem sajog, hogy ki vagyok zárva abból, hogy .. megújhodás ezen munkájában sorsüldözött nemzetemmel együtt vállvetve közreműködhessem. Egy nyugodt, belsőleg konszolidált, erős és független Magyarország oly közös európai érdek, a békének oly fontos biztosítékai lévén, nem hihetem, hogy külállamok törekvéseimet, melyek csakis a konszolidáció, a békés rend és a tartós nyugalom helyreállítását és tűzbiztosítását célozták, meg akarhatnák akadályozni. Minthogy azonban meggyőződtem arról, hogy apostoli királyi uralkodói jogköröm elfoglalása most nehéz és elviselhetetlen megpróbáltatásoknak tennék ki a nemzetet, ezt pedig lelkiismeretemmel össze nem egyeztethetem, ismét távozom, de távol a magyar nemzettől is minden erőmet és minden időmet, ha kell, véremet is hazámnak akarom szentelni, melytől elszakadni, melyhez hűtlenné válni sohasem fogok. Bízom az isteni gondviselésben, hogy el fog érkezni az a pillanat, amikor ismét szeretett hazámban maradhatok, közös erővel, közös célokban, közös munkára egyesülvén nemzetemmel. Amíg ez a pillanat bekövetkezik, a magyar nemzetet a magam részéről is arra kérem, támogassa azt a férfiút, ki a nemzetgyűlés bizalma alapján jelenleg az államfő nehéz és súlyos felelősséggel járó tisztjét betölti és akitől a magam részéről is bizalommal várom azoknak az érdekeknek gondozását, amelyek Magyarország ősi alkotmányos törvényei szerint a király és a nemzet harmonikus együttműködését kívánják. Kelt Szombathely, 1921 április hó 2-án. Kár*!? a. k.‘ így szól Károly prokrimiciója, amelynek nyilvánosságra hozását mégis sikerült neki a hunclut magyar uruktól kipréselni. Nézzünk bele egy kicsit ebbe az írásba. A proklamáció formája körül is van némi baj a magyar közjog követelményei szerint, mert a kutya is jegyezte ellen Károly írását. Márpedig az slkományos magyar király minden kiszérvényességű politikai cselekedete vagy írása csak úgy vilt, ha azt felelős magyar miniszter ellenjegyzi. Minthogy pedig ez meg nem történt, Károly írása csak olybá tekinthető az ország alkotmánya szempontjából, mintha azt egy lelkes royalista dak írta volna önképzőköri pályamunkának. No ezt talán mégse lehet mondani. A diák bizton jobat itt volna. Ám ne nyargaljunk a formákon. Fontosabb itt a lényeg. Azt mondja Károly, hogy Magyarország földje „áldott füldő. Ebben van is némi