Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-08 / 38. szám

igaz*. De be kell látnia mindenkinek, hogy erről ő nem tehet. Ebben neki semmi része nincs. Sőt! Dani és elődei ugratás sok mindent Megpnlbiltak és vég is tettek azért, hogy az áldott földet áldatlan dalások eshi­­helyéré tegyék. Sokszor sikerült is sz nekik, de az áldott földben rejlő gazdag őserő e dnlások ellenére is, mindig nj és gnzdsg tí­­rágzásnsk indnlt. Lehet, hogy ennek oka abban kereshető is található, hogy Károly ő>ei és elődei kíráld előszerettel eaját leg­jobb fiainak véréréi trágyázhatták az áldott főidet. Elég, ha ezalkaloamial az aradi tizenháromra é* Uartinovicsékra gondolánk. Mondták is valaha mintegy dacoa tiltakozásai a latinos műveltségi világban, hogy „laetiis florebit e trnnco*. Azt is mondja nevezett Károly, hogy az áldott midtől való távoliét minden perce el­viselhetetlen tájdalom neki. No nézd ctak 1 Hit olyan eekat szokott volt az áldott földön tartózkodni? Volt talán Hadán udvartar­tása ? 1 Állandóan, vagy legalább bosazabb ideig szokott évente Magyarországon lakni ? 1 Úgy tndjnk, hogy még koronázása napján is agy elszökött a drága áldott föld fővárosából sz ünnepség ntán, mint akit bottal kerget­nek. Persze, persze, el keli most ismerni az áldott föld utáni nagy és hirtelen támadt epekedését, ba a civillistára, a budai várra, Gödöllőre ée a királyi stallum egyéb kelle­mes ingredienciáira gondolunk. Ée még hoazá most és Prsngins-nal és mai helyzetével szemben, amikor még Vázsonyi támogatására is kénytelen súlyt holyezni. Nem királyoknak, do terézvárosi zsidó fűszereseknek is kevés örömük lenne ebben & helyzetben ée ebben a támogatásban. Nevezett Károly ama állítása, hogy az 1918. és 1919. évi eeomények áldatlanok valának, szintén nem minden alap nélkül való. De nem volt ám kutya az 1914., 1915. ée a további évek áldstlansága sem, amely áldat­­lanság szerves összefüggésben látszik lenni az ezntáni, 1918. és 1919-iki áldatlansággal. Viszont, bogy Magyarország az ujjászülstés utján van, az Károly távollétév ellátszik némi kapcsolatban tenni. Ama, az Országot Függetlenségi és 48-as Köztársasági Párt álláspontjával is megegyező kijelentés bogy „viharoe események* következ­tében megszűnt az 1867-ei kiegyezés és á Pragmatica Sanctió, csak helyeselhető. Kár, hogy e megszűnés mielőbbi bekövet­kezése érdekében egykor igen sokat tevé­kenykedő, magyar politikusok oly eokszor voltak kénytelenok külömböző fogházakat meg] kni Sőt voltak olyanok is, akik kfi'önö­­sen a rragmatica Sanctió elleni küzdelmük­ben kénytelenek voltak Kufstein, Munkács, Li pótvár és más városok hosszabb ideig tartó önkénytclen látogatását is eszközölni. Meg vagyunk győződve róla, hogy a Viharos Események is igy jártak volna, ha időközben Hadsereg Fölbomlás, Vesztett Háború, Októ­beri Forradalom és más destruktiv elemek be nem vándorolnak az országba és magákat a derék ügyészeket is el pem térítettek volna ama áldatlan időkben hivatásuktól. De eltérítették. És íme, moat a .koronás királyt* is eltérítik. Mert a .koronás király* is azt tani, hogy Viharos Eseményeknek oly jogromboló és megszüntető erőt és hatást tulajdonit, mely hatás az ősi alkotmányon és a magyar urak alkotmányos fölfogásál is mély sebet üt. Mert kérem 1 ? Ma a Viharos Eseményeknek nevezett Forradalom jogrombolé srejt megszüntetni képes bizonyos törvényeket, sőt sarkalatos alkotmányrendel kezeseket is, akkor nem vonható kétségbe nevezett Forradalom oly jogalkotó ereje sem, amellyel bizo­nyos gonosz családokat pokolba kergethet és egy igázott országot átalakíthat népköztársa­sággá. Nem is szólva arról, ha est a jog­alkotó caelekedetet egy ország népének viharzó lelkesedése és örömrívslgása kiséri. Az események logikus fölfogása és a Károly írásába foglalt gondolat következetes végig­gondolása ugyanis azt a kétségtelen igazságot eredményezi. Károlyon és jogászati van moit már i sor, hogy ezt a kérdést kibogozzák és ezntén követendő politikai cselekedeteik sorába, mint elvi é6 elméleti alapot beékeljék. Ezzel szemben tényként állapítható meg, hogy egy konszolidált stb. Magyarország most tényleg európai érdek. Ebből a szempontból látszanak cselekedni ultimátumaikkal a kis­­éa nagyántánt is, amikor Károlyt bosnabb svájci tartózkodásra kérték löl. Hogy a külföldi államok — bár Károly mást tételezett föl — mégis igy jártak el, annak nyilván olyan oka van, amelyet az illetők gyáván elhallgatni látszanak. Félnek a háborútól és egyéb, — Habsburg restaurá­cióval velejáró dolgoktól. Szógyelhetik gyáva­ságukat! A csúnyák! És talán éppen ennek tulajdonítható, hotrv z i 0 y ö Károly fö’ajánlja a szeretett hazának a vérét is. Bármily szép ez Károlytól és bármennyire elhisttük neki, hogy sít komolyai gondolta, sajnáljuk, hogy a teát ajánlattal sem fegial­­koakatnik hehatdai. Gondoltak már a miit kétes, hogy Károly el fog/ateraú éa ezt fogja ígérte, amikor kijelentette, hegy élve lem hagyja el az «rmcágat. A tett ajánlat meet egyébkéit tm aktaális. Kár, hegy a Dooer­­dói, vagy Gaüaiábau aem említett* Károly est a dolgot. Nagy kár, mert harsban ele­sett király, piái* Bahahirg, nagyon emelte volna aépiak preeitáziét *s anyagisa gondol­kodása Nyegat nemében. Ilye* még agy se törtéit seha. Sok miadeit handott rólak össze a történelem, de ezt még se merte. Egy Bern, április 7. Károly exkirály ideiglenes svájci tartózkodásának helyét még nem állapították meg. Arról, hogy Waadt kanton vagy valamelyik más határ­menti kanton befogadja, szó sem lehet A Habsburgoknak sehol sincs barátjuk, — A JI v 8 prágai munkatársétéi. — Brigs, április 7. A „Czas* vezércikkben foglalkozik az egyes nemzeteknek a magyarországi király­­kérdésbsa elfoglalt álláspontjával. Hogy a hle­véti események komoly jellegiek voltak, •* nem Károly érdeme, hanem csak a viszonyok természetes következménye. A kalandnak aa adott fokozott jelentőséget, hogy lelepleite bizonyos magyar pártoknak nagy befolyását, amely pártok sehogysem tudnak megbékfllni a kösépearópai aj állapotokkal. Olaszország abszolat lojális ma­gatartást tanúsított, amidőn támogatta a kis­­ántánt erélyes politikáját. Az Olaszorscággal vald együttműködés, smely nem kisréaihea Bene« érdeme, azt mutatja, bogy Olasz­ország eréiyssen követni akarja az aj közép­európai politika irányelveik Anglia ugyan hivatalosan nem nyil­vánította ki fölfogását, de a lapok cikkeiből arra lehet következtetni, hogy ott valamennyi párt, talán a konzervativek kivételével, a Habsburgok e-llon van éaa nor­mális viszonyok mielőbbi helyreállását óhajtja. Franeiaorsiágnak nagy érdem*, hogy kezdeményezte az ántánt újabb, határo­zott Habsbarg-el lenes deklarációját. Kéteégte len, hogy Franciaországba* .ég mindig van­nak olyanok, akik legyőzhetetlen tiszteletet éreznek fölként királyok iránt, da esőknek száma elényéaxően csekély. A lap végül idézi egy kiviló politikusnak azt a kijelentését, hogy a kisántánt* száz év óta az egyetlen ésazcrü politikai koncepció, amely Európában megszületett. Csak a papok »orottk okot... — A J I * I prágai munketársátél. — Prága, éprilii 7. A „Oeske Köve“ élesen támadja a kle­rikális '-örökét, amelyek ragaszkodnak a Habsbiig-dinantiéhms és annak érdskébea agitálnak a aép között. A kassai domokoo­­rendiak nagypénteken lattnayalvi imát mondtak Károlyért. A pozsonyi jozsnitaronda magyar poli­tika szolgálatában áh. A lap fölhívja a kormány figyelmét, arra, bogy a klerikálisok nemcsak országszerte, hanem nemzetközien is megszervezve, mavósan küz­denek a reakció érdekéhe n. A csehszlovák köztársaság esküdt ellenségei. Hftbgburf-ollonos tünUtéa Br atiaulavAb au. — A Jivf hrstlaxlsral tadéeitéjétéi. — Bratfsziava, április 7. A bratiszlavai munkásság pénteken este nagy tüntető ryülést tart. A nagygyűlés napi­rendje : a Habsburgok visszatérése elleni erélyes tiltakozás. A gyűlés egyik elő­adója Dérer Iván volt szlovák miniszter. Ax oporjtti axloTákok tiltako­zása a reatauráoió ellen. — A J I v I hratlszlavai taiéeltéjitéf. — Bratinalava, április 7. . A szlovák nemzeti- és kisgazdapárt Eper­jesen gyűlést tartott, amelyen foglalkoztak a Károly-puccsal és tiltakcmtak a babsburgi restauráció gondolata ellen. A gyűlés szónokai I Hodzsa Milán és Stodola Kornél voltak se halt meg közülök se harcban, se ügy szol­gálatában. Tégil, hogy a nemzet támogassa azt a ftrfiut, aki a nemzetgyűlés bizalmából — haagtalyommk, hogy aem Károly bizalmából — intézi az államfői dolgokat? — Tessék eeak est rábízni Horthyra, Héjjassr* és a kü­lönítményekre ! Majd ők eligazítják! Merjen csak a nemzet steal támogatói, majd meg­tanítják ők móreare! Bünteteted a nyakára kftldik Pragmatica Sanctió aélkftl is a Habcburgokat I Vagy internálják az egész nemzetet — Hajmáskárre. A „ keresztény nemzeti* kanra* aem ősi, de rieeoot erőteljes ée hikacsekes alkotmány* értőimébe*. (▼. «.) A Károly-affér a béoai munk&s­­tauáofl «lőtt Bécs, április 7. A bécsi munkástanács tegnap foglalkozott a Károly-afliérraL Adler Frigyes előadó kifejtette, hogy a reakció gyönge előretörő** nem tett indokolttá nagyobbmértékfi elleniatézkedésekit, aminőket — például a munkásság felfegyver­zését — a kommunisták követeltek. A főcél as volt, hogy Károly kadarcát a lehetőségig fokozzák és nyilvánvalóvá tegyék. Ytrobekre — mondotta Adler — nam kell ágyúval lőnai. A munkásságnak azonban továbbra is résen kell lenni*. Tornán kommiaista követelte a bűnösök megbüntetését, Schober rendőrfőnök­nek és mmda~okaik a tartományi caendőr­­parancsaokoknak lemondását, akiknek körzetén Károly keresltei utazott. Az „Arbeiter-Zeitung- köaM a római „Oeeervator* Bomano* (A Tátikán lapja. — A stork.) jelentését, amely szerint Piffl bécsi Kersegérsek Károly Msgyar­­országba való megérintését a béoai rend­­őríöaöksáf értesülése előtt tgy nappal jelen­tette a béoai nanciusnak. Roimor a KiroIjr-puooaróL Dr. Renner volt osatrák államkancellár szerdán egy kloatemeuburgi gyűlésen fog­lalkozott a mágyar eseményekkel és töb­bek között a kővetkezőket mondotta: — A habsburgi vakmerő próbálkozása következtében majdnem újabb szörnyű szerencsétlenség szakadt reánk. Minthogy a csehek, jngoszlávok és romá­nok elvannak határozva arra, hogy a Habs­burgok visszatérését minden körülmények között niegakadályoazák, Károlynak királlyá való kikiáltása az azonnali háborút jelentette volna. De a kaland nvég Magyarországon sem sikerült. Majd még kiderül, hogy a mo­narchists kurzus még Magyarországon is csak tiszta blöff, hogy a kispolgár­nak, a parasztnak és a munkásnak még Magyarországon sora jut eszébe, hogy a monarchiát viasza vágy ja. A legnagyobb megrázkódtatások és kétségbeesés pillana­tában egy tiszti csoport, megvásá­rolható vagy gonosztévó elemeknek össze­gyűjtésével katonai hatalmat szervezett és a népet elnyomta. Egyesülve az arisztokra­tákkal, a papokkal, a tőkésekkel és a sajtó­val, magukhoz ragadták a hatalmat, a népnek pedig beadták azt a mesét, hogy mindez a rend és a királyság érdekében történt. De a királyság eszméjét csak ürügyül használták, hogy a saját fegyveres ural­mukat, valamint a töke és a nagybirtok uralmát újból helyreállítsák. Most azon­ban, hogy ennek aa. uralomnak birtokába jutottak, a királyság szimbólumára sincsen szükségük. De mindenesetre in­kább fogadják el a király­ság szimbólumát, mint «ki­rályt valóságban. Ezért újból hazaküldték és még Szombathelyen sem mozdult meg egyetlen ember, hogy a ki­rályért tüntessen. A polgárok és a parasz­tok rá sem hederitettek; ezek is elég érettek és elég okosak, hogy megértsék, hogy a monarchia a háborús veszedelem fölidéiését jelenti és az országot uj ka­tasztrófába kell hogy vezosse. Beszéde további folyamán Renner a köztársaság és a királyság közti külömb­­séget fejtegette és megállapította, hogy mig a monarchia a m i 1 i t a r i z mus­téi, az egyháztól és a bürok­ráciától, valamint ezeknek az állam­ban való uralmától el nem választ­ható, addig » köztársaság nem ismeria kevesek uralmát a inép milliói fölött. fi fiiesswein-ünnep. Irta Szász Zoltán. # Budapest, április 6. Túl azon az eléggé nem méltányol­ható jelentőségen, amivel Giesswein Sándor 40 éves írói múltjának megün­neplése bírt, jelentkeztek ennek az ün­nepnek olyan szélesebb érvényű és egy­ben égetően aktuális tünetei is. amelyek valósággal zzabadságilnneppé tették ezt a matinét Ma Magyarország lelkének jobbik fele néma. Cinizmussal kevert apátia lett úrrá a legtöbb emberen, aki nem tartozik a kormányhoz s "% mai helyzetet kizsákmányoló egyéb hatalma­sok társaságához. A fölszínes szemlélő tehát azt hiheti, hogy-a szabadságnak, a kultúrának, a haladásnak, a szociális gondolkodásnak már csak pihegő fosz­lányai élnek. A cenzúrázott sajtó leg­alább ezt mutatja. Rendkívül becses tehát minden alkalom, amely revelálja azt az elnyomott jobbik Magyarorszá­got, amely kftlömböző politikai- pártokra oszlottal bár, de a haladás és szabadság szeretetében, a rajt* tipró mai gyaláza­tos uralom gyűlöletében egyesülten él éa kitart a kereszténykurzus zsarnok­sága alatt is. Ilyen volt a Giesswein-matiné, melyet az .Auróra* szerkesztősége rendezett a Zeneakadémia nagytermében. Kivételes volt'az az tionep már azért is, mert, mint ezt maga Giesswein rövid kö­szönő szavaiban kiemelte, beszéd az ünnep folyamán nem hangzott el. Va­lóban inkább hangverseny volt az egész, néhány költemény elszavalásával tarkí­tott hangverseny. Persze, a program és a szersplők igy is b é s z é 11 e k. A m a n­­k A i dalárda énekelt s a költemények nemes értelemben politikai költemények voltak. De mégis leritt a programról az a törekvés, hogy nehogy politikainak lássék, hogy nehogy Giesswein jelenlegi kurznsellenes szereplésének dicsőítésévé — fajuljon. De ami az ajkaknak tilos volt, ott lüktetett* szivekben. Maga & közönség ktilöraben is érdekesebb volt a, mellesleg szólva, igen Ízlésesen összeállított mű­sornál. Mert kongresszusa volt Buda­pest szellemi és erkölcsi elitjének. A nemrég alakult Munkás- és polgár-szö­vetség vezető tagjai mellett jelen vol­tak az októberi forradalom itthon maradt szereplői. Mint egy elsiilyedt világ kiemelkedése * múlt mélységei­ből, úgy hatott ez a matiné. Híres alakok, akiket ma is még a rágalom Árnyéka borit be, jól ismert, de elfelej­tett arcok, egy vesztett csata szomorú elesettjei, férfiak, nők, ifjak, szocialisták, radikálisok, telán galileisták. .. mit tudom én, mindenesetre sokkal emberibb, ourópaibb, kulturáltabb társaság, mint az, amely a többi mostanság lezajló matinén egybeverődik. S arai legérde­kesebb, összevegyült ezzel egy, a Giesswein papi jellegének természetes­­járulékát alkotó papi vagy legalább' is papi inspiráció alatt élő emberréteg. Lelkészek, kispapok, szelid kis iskolás­leányok. Vigasztaló és örvendetes volt ez a közönség, mert jelenlétével bebizonyí­totta. hogy Magyarország még se az a szellemileg teljesen lefejezett közösség, aminek mai közélete föltünteti. Persze, a jelenlevők fájdalmasan emlékeztettek a távollevőkre. A nagy hiányok emlé­kezetünkbe idézték azt a rettenes vesz­teséget, amit az országra nézvé az ok­tóberi gárda emigráltsága jelent. Abban viszont megerősödött mindenki, hogy csak az októberi koncepció szelleméhez való visszatérés adhat nyugalmat és egészséget ennek a társadalomnak. Giesswein szépen mondta kis beszé­dében, hogy szeretné, ba ez az ünnep­lés a harmónia ünnepévé válnék, amire gondolt nyilvánvalóan a rendezés is, mikor a harmónia világát, a művészetet tette a matiné egyeduralkodójává. Kint, a zeneakadémia termén túl persze to­vább dúl a disszharmonia. A matiné közönségének összetétele azonban szí­totta azt a reményt, hogy itt is kiala­kulhat a harmónia már amennyire egy modern társadalom ilyesmit magából kifejleszteni b’ir. Az alkotó elemei ennek a harmóniának, a jövendő Magyaror­szágnak vezető irányzatát képviselő egyének és csoportok legalább meg­vannak és Giesswein ünneplését a saját 'kölcsönös megerősítésükre használták föL Esrv Rütli-ielenet völt ez a matiné. Habsburgi Károly csak ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott Svájcban. Péntek, 1921 április 8

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék