Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-08 / 38. szám

KÖZGAZDASÁG Gazdasági világszemle. — A jövő munkatársától. — Bár­, április 7. A riAar gazdasági életében az előtérben m még ma is az a­n­g­l­i­a­i b­á­n­y­ász­sztrájk áll, amely egyre nagyobb mére­teket ölt­, különösen azáltal, hogy a szállító és vasúti munkások is elhatározták a bányá­szok támogatását. Az antant által életbe léptetett gazda­sági büntetőszankciók is egy­re erősebben­­éreztetik hatásukat az érin­tett országok gazdasági életében. Mind vilá­gosabban áll a világ szeme előtt az a tény, hogy Franciaország ezen szankciók keresztül előszakolásával új gazdasági háborút­ in­dított meg Németország ellen, amelynek végcélja, a kereskedelmi blokád. Egész vilá­gosan ad kifejezést ennek az eddig csak sejtett célnak Jacques Bainville-nek a „Liberté” leg­utóbbi számában megjelent cikke, amelyben világosan kifejti, hogy az 50%-os beviteli illetéket úgy kell kezelni, mint a Németország elleni blokádot. Tehát, nemcsak a négy nyu­gati állam, Franciaország, Anglia, Olaszország és Belgium részéről kell ezt a fegyvert alkal­mazni, hanem meg kell nyerni e célra Lengyel­­országot, cs ad Szlovákiát és Jugoszláviát. Csak így lehet egy tökéletes körülz­árást elérni. Amaddig ilyenformán ,a nyugat felé fo­kozódnak a gazdasági érintkezés útjába gör­dített akadályok, addig kelet felé úgy láts­zik napról-napra erősbödik a lehetősége a gazda­sági forgalom megindulásának. Szovjet­­oroszország, amely mindinkább vissza­tér a magánjog alapján álló gazdasági be­rendezkedéshez, fokozza ezáltal kiviteli lehető­ségeit, így legelsősorban jótékony hatással lehet Oroszország termelésére és kivitelére az az agrártörvény, amelyet most léptettek életbe és amely lényegileg a szabad forgalmat engedélyezi a mezőgazdasági ter­ményekre vonatkozóan. Az Angliával meg­kötött kereskedelmi szerződés után most Len­gyelországgal, Csehszlovákiával és Ausztriá­val folynak gazdasági tárgyalások, amelyek legközelebb kedvező befejezéshez fognak vezetni. Németországgal is megindultak a tárgyalások, amelyek a már folyamatban levő kereskedelmi forgalom szabályozá­st célozzák. Természetesen az orosz külkereskedelem még ma is racionalizálva van, aminek következté­ben a Berlinben működő orosz külkereskedelmi hiatal, mint jogi személy szerepel. Ennek a tárgyalásnak beláthatatlan jelentősége van, mert Németország és Szovjetoroszország forgalma már ma is igen jelentékeny. A külkereskedelmi népbiztosság berlini képviselő­jének kimutatása szerint 1920 május 15-től december 31-ig háromszázh­uszonegymillió márka értékű német árut vittek be Oros­zország­­ba. De még sokkal nagyobb a tényleges forgalom, mert annak nagy része a határ-, államok közvetítésével bonyolódik le. '' Az Egyesült Államok megtagadták Sz­ovjet­­oroszországnak azt a kérését, hogy a kereske­delmi forgalom felvétele érdekében tárgyalá­sokat kezdjen. Annál erélyesebben szervezi az új amerikai külkereskedelmi mi­niszter, Hoover, a nyugat felé irányuló külkereskedelmét Amerikának. Már eddig is számos reformot léptettek életbe a külkeres­kedelem megkönnyítése érdekében. Május elejére pedig Clevelandban fog összeülni a nyolcadik nemzeti külkereskedelmi kongresszus Ameriká­ban. Ezen a konerresszuson kizáróan az amerikai iparcikkeknek az európai piacokon való elhelyezésével fognak foglalkozni. Az amerikai exportra nézve rendkívül fontos az a határozat, amit az atlanti­­óceáni hajós tár­s­as­ágok­ konfe­renciája hozott Newyorkban. Ez a konferencia ugyanis elhatározta, hogy a tengerentúli fuvardíjakat azonnali hatállyal tonnánként 16 dollárra emeli föl. Ezenkívül a francia hajós­­vállalatok követelésével számotvetve kimon­dották, miszerint Hamburgba és R­ómába irányuló küldemények fuvardíjához még 10 százalék hozzászámítandó. A franciaországi kikötőkbe futó árukra ez nem vonatkozik. Hogy az angol hajósvállalatok milyen érte­lemben fognak állást foglalni ezzel a határo­zattal szemben, az ma még teljesen bi­zonytalan. A te­ngerentúli hajózás szen­pontjából rendkívüli fontossággal bír a német ke­reskedelmi tengerészet újjá­szervezése is. A németországi hajó­gyárakban lázas munka folyik, hogy az el­veszett hajótér mielőbb kipótoltaseék. Addig is, amíg Németország egész minimálisra csökkent kereskedelmi flótáját új építkezések­kel ki tudja fejleszteni, az amerikai nagy hajóivá t­álatokkal karöltve oldotta meg a hajótér kérdését. A legelső ilyen érdekközös­ség a Harriman-koncern és a Hapag között jött létre, a második fontos megegyezés a Norddeutscher Lloyd és az U. S. Mail U. S. Co. között jött létre. Az amerikai vállalatok volt németországi hajókat bocsátanak a német hajósvállalatok rendelkezésére kétszáz­ezer tonna befogadókénösségig. Hy módon a német tengerentúli hajózás kisebb mértékben is, de mindenesetre újra megindulhat. A német tengerentúli hajózás újbóli meg­kezdésével összeesik a német gyarmati érdekeltségek fokozottabb te­vékenysége. Érdekes adatokat­­szolgáltat a németek szívós munkájához a német Togo­­koncom legutóbbi évi jelentése. A Togo­­koncorn öt olyan vállalatot foglal magában, amelyeknek üzemei Togoban és Kamerunban vannak. Ezen vállalatok érdekközösségbe lép­tek, üzemeik üzleti körét kiterjesztették és ma már Kolumbiában is sikerrel dolgoznak. Középeurópa gazdasági élete szempontjából a legfontosabb ez időszerint a római kon­­f­e­r­e­n­c­i­a, amely tárgyalásait a meg­értés és békülékenység szellemében kezdte meg. Ez a konferencia minden eddigi jel szerint a középeu­rópai országok szorosabb gazdasági összeműködéséhez fog vezetni. Sajnos azonban, minden ellentét itt sem küszöbölhető ki, ami mindjárt a konferencia kezdetén kitűnt. Nagy ellenhatást válltott ki Cs­ehszlo­vákiában a tárgyalásokon kiszivárgott az a hír, hogy a békeszerződés értelmében a volt monarchia utódállamaival szemben Cseh­szlovákiának biztosított gazda­sági kedvezmények Olaszországra is ki fognak terjedni. Ez ellen a leg­­erélyesebben a csehszlovák textilipar foglal állást, mert erre nézve katasztrófába lehetne az ólaTM textilipar versenye. Keleteurópa és a Balkán országai sem mentesek a gazdasági válság következményei­­tltt, így elsősorban Lengyelország van nehéz pénzügyi helyzetben. A lengyel márka rendkívül sokat veszí­tett értékéből, annyira, hogy az országban a legnagyobb gazdasági zavarok állottak el. Az állam kénytelen volt a pénzmennyiséget újabb húsz milliárddal növelni, ami a pénz értékébe vetett hitet ismét megingatta. Most van Lengyelországban tárgyalás alatt az agrárreform is, amely a pártok között heves küzdelemre ad okot. Jugoszlávia az egyetlen balkáni állam, amely gazdasági életét egyensúlyban tudja tartani. A legutóbb időben belgrádi jelentések st­erint a kereskedelmi miniszté­riumban külön idegenforgalmi osztályt szervez­­tak. Ezenkívül a selyemgyártást igyekszik a kereskedelmi minisztérium kifejleszteni. A leg­közelebbi napokban kerül a minisztertanács elé az új vámtarifa is, amely számos újítást tartalmaz. Ugyancsak Szljoe pénzügyi bajokkal küzd Bulgária is, amelynek évi deficitje leg­­utóbb majdnem háromszázmillió levát tett ki. Az ország gazdasági helyzete a pénzügymi­niszter kijelentése szerint rendkívül kedvezőt­len. Az egyetlen kivezető út a radikális adó­reform. Ezenkívül Bulgáriát a gazdasági összeomlástól csak a külföldi tőkének a ter­mészetes gazdasági kincsek kiaknázásánál való nagymértékű részesedése mentheti m­eg. Perentényi PÁL 1 PAPsisTsszsny. BEDAN­Y. irta S Farkas Antal. 28 Hagyja csak. Nem akarja tán dró­ton iderángatni azokat a fiatalokat? Hazajönnek az­ok a maguk lábán is. A halászokhoz bekopogtattak. Azok­nak kiment az álom a szemükből, amikor maguk előtt látták az egyházi és világi hatalmasságokat és megtud­ták, hogy miről van szó. Csák­ly­ák­kal együtt igyekeztek a ladákokba. Szo­morú előkészületek. — Merre evezzünk? — Nyugatra. Keletről jött az ítélet, mindent arra hajtott, — mondták a ha­lászok. Két csónak szelte a szapora táncú habokat a hűvös reggelen a támadó napfényben. Egyikben a plébános, a másikban a főszolgabíró helyezke­dett el. A halászok nem egyszer próbálták az ily­en­t. Éles szemük át-átbolházta a ló fölszínét. A csónakok hie-oda­­ik toltak. El­emsztak egymástól. Közre­fogtak egy nagy darab v­zet, és meg­­böngészték, egymáshoz­­közeledvén. Aztán megint búcsút mondtak egy­másnak. Egyik az innenső, másik a túlsó partot kémlelte. Feraini gyanús. 10 mm, amott mintha valami úsz­nék a vizen, valami fekete. — Mi az? — döbbent meg a fő­szolgabíró. A halász intett a kezével, hogy az semmi. Odaeveztek. Nem éppen semmi volt, havera evező­darab. Kihalászták. A főbíró megismerte. Elhalványodott. Ez a naarytiszteletű m­éh evezőjének a darabja. Ismerem. A halász megnézte, a fejét csóválta. — Markog legény lehetett, aki még ezt is el tudta törni, — nagyot fogott vele nagy erővel. Lassabban kellett volna. Úgy látszik, nem sokat birkózott a hullámokkal. De ez még nem jelent sokat. Hány evezőt hoztak? Úgy tudom, kettőt. — Akkor nincs baj. A másikkal partot érhetett. A főszolgabíró szomorúan nézte az eveződarabot. Jókorát haladtak nyugat­­­­nak. A plébánosok­­ fogtak valamit. S­­dkiabáltak : — Eveződarab! — A másik fele lesz. Még nincs baj, ugy e ? A halász odakiabált: — Nyél, vagy faj? — Fej ! — Akkor baj van, mert egy evező­nek nincs két feje. Úgy látszik, a má­sik evező is eltört. — Gyerünk ! Gyerünk! — türel­metlenkedett a főbíró. — Mi az ott? Valami iingott a part közelében a vizen. Odamentek. Egy női kalapot hintázott a víz. Sárga szalma kalap volt, kék szalaggal. A főszolgabíró megis­merte. A halász megértette. Ebben a perc­ben a másik csónakról egy másik szal­­makalapot mutattak föl és a tenyérből szájuk elé formált tölcsér­ segítségével átkurjantották. — A káplán kalapja. A plébánosnak is vékonyodott a re­ménysége, amikor a másik csónakból az Erzsike kalapját mutogatták neki. A kezét összekulcsolta és a szája mozgott. Megint haladtak és pedig jókorát. A nap már felkapaszkodott az égre. A tó viharvert, ráncos képe kisimult. A tükrén messzire el lehetett pillantani, úgy látszik, hogy a két csónak egy­szerre pillantotta meg itt a fekete tárgyat, ami amott, föntebb a víz színén lebegett. Egyenesen neki tar­tottak. — Mi lehet az? A halász fölállott a csónakban, úgy vizsgálódott. — Holttest? — remegett a főbíró. A fejét rázta a hálószemben — Nem, uram, az a ladik. Most már csakugyan ba­j van, mert az a ladik a hátát mutatja az égnek. Fölborult. Egyszerre értek oda. És Uram fia, mi volt a ladik há­tán? A fekete kakas. A káplán fekete­­ kakasa. Merő víz volt. Gaboaszku­dott. Már nem kukorékolt. Elfogyott a hangja. A fő­sz­olgabíró a papra nézett. — Hát ez hogyan ker­ült ide? A pap a vállát vonogatta: — Óh Istenem ! — Ez a papkisasszonyé lenne? A főszolgabíró csak a fejével intett. — Nem értem. Az emberi elme véges... Most már minden reményt föladtak. — Itt kell kereskednünk? A halászok se igent, se nemet nem mondtak.­­ — Nem tudhassuk. Nagy volt a szél. A hullámverés. Ezek a tárgyak messze elúszhattak. A jó Isten tudja, hol történt a baj. Egy darabig a csónak körül kerin­gettek, aztán csáklyát akasztottak a hátába és kakasunkét együtt maguk után vonszolták. A fekete kakas bambán, csüggedten pislogatott rájuk. Nem értette a dolgot. A holttest-kutató expedíció még fölebb vonult. Vahhol Pákozd közelé­ben járhattak már. A fürdőkabinok is látazott­ak. Nini, mintha onnan egy fehér alak kiabálna hozzájuk? Mit akarhat? Talán valami felvilágosítást szeretne adni. A füvön külömböző nemű és alakú ruhákat szárítgatott a kacagó napsugár. Mi ez? A holttesteket kiteregették ? A fehér köpönyeges alak megint ki­ugrott a kabinból és úgy harsogott: — Isten hoz­ia magukat ! Megkövültek­ a csodától. Hiszen el a káplán ! (Vége következik.) hüntese, 1921 április 8 J I­­íf 3 Zürichi devix&sárlat, (A Schweizerisch« Kreditanstalt jelentése.) Zftrlok, április 7. Bécs 1.54 (1.517,), Osztrák korona 0 Bt (7.36), Berlin T.SS (9.427,), Prága T.SK (7.80), Bufapest 2.18 (2.127,), Bu­karest 8.38 (8.30), Zágráb 4.0­7, (4.11), London 32.87 (72.63), Pária 41.30 (40.30), Milánó 39.50 (24.38), Varas­0.737, (0.70), Wiswyork S7T.­ (S7T.­). A bévai valutapiac mágia­­forgalma: Április 7-án. Kagy. kor. 246. - - 983.- (236.-----942.-), csehszlov. kor. 9.04- 9.08 (9.10 9.14), jugoszláv korona 4.65.— (4.70) lengyel márka 84A0-86.50 (86.­0—86.26), márka 1­0.98-10.86 (11.06-11­08), stájer frank 116.75 (111.25) angol font 9680.— (2880-0665), francia frank 40.75 (47.—) dollár 668 554 (668 674), Ura 28.80 29.30 (28.10— 28.30), tel 9A6 —9.75 (9.48- 9.69) A budapesti valutapiac magán­forgalma: Április 7-én. Osztr. kor. 44.- (45.—), szokol 399.— (400.— ) I'­ il mimaaWB! 7 koronadinár 780.— (770.—), lengyel márka 96.— (36.—), rubel 127.— (129.-), svájci frank 4870.— (—.— -), francia frank 2960.— (2900.—­ dollár 270.- (274.—) Ura 1980.- (1920.-), lei 40.----­(396.-), márka 469.- (481.—), Napoleon 936.— (9*.-).­­ _____ Román-magyar vasúti tárgya­lások: Hamvét körül megindultak Aradon Asok a magyar-román vasúti tárgyalások, amelyeknek az lett volna a céljuk, hogy az Erdély felé irányuló vasúti forgalmat lehetővé tegyék. A tárgyalásokat magyar ré­sről egy vegyes bizottság vezette, amelynek élén Paszterczyk, Már­ miniszteri tanácsos állott. Budapesti értek­lésünk­ szerin­t ezek a tanács­kozások eleinte úgy látszottak, mintha ered­ményre vezettek volna. A felek ugyanis meg­egyeztek a vasúti forgalom főbb vonatkozá­saiban, nevezetesen az erdélyi patlakoz­ás dolgában, számos vasúti vonal megindítá­sában, megakadtak azonban a tárgyalások az úgynevezett­­üzem­­állom­ások* kérdésében. Az üzemállomások azok a helyek, ahol a mozdo­nyok megfordulnak, új vonatkísérő személyzet száll fel és miután máról­ holnapra új­­határ­­állomásokat* építeni és fölszerelni nem lehet, a magyar delegátusok nem tudtak belemenni azokba feltételekbe, amelyeket a román kikül­döttek szabtak és megfordítva, a románok nem járultak hozzá a magyarok követelte­seihez, így ezen a ponton a tárgyalások holtpontra jutottak és a bizottságok vissza­utaztak a két fővárosba. Mint értesülünk, most a két kormányon a sor, hogy az ellen­téteket elliminálja, hogy a magyar-román vasúti forgalom, amelynek alapelvei tehát nagyjában tisztázva lettek, mégis meginduljon. Hiszen a tarifák, a vasúti kocsik kicserélé­sében és egyéb forgalmi kérdésekben meg­­­egyeztek, csak egy kérdés maradt tisztázatlan és ennek az eldöntésétől függ már most a forgalom megindítása. Kedvező megállapodás esetén egyszerre 8—10 vonalon indul meg a forgalom. Itt említjük meg, hogy a magyar-délszláv vasúti tárgyalások több ered­ménnyel végződtek, úgy, hogy a jugoszláv vasúti forgalom néhány napon belül meg­indul. Forgalomba helyezik mindazokat a relációkat­, amelyek a forradalom előtt, is megvoltak, így a budapest—zimonyi, buda­­pest—bródi stb. vonalat. Üzemkorlátosi h­as d­onósági hullám miatt. Budapestről érkezett hírek szerint az Első Magyar Papíripar r.­t. nagyszlabosi gyárában korlátozta az üzemet és három gépet leállított, mert Csehszlovákiá­ban nagyok a papírkészletek és az árak csökkenő tendenciát mutatnak. A bratiszlavai Arató­rade. B­r­a­­tiszlavai munkatársunk jelenti: A kereskedelmi minisztériumban e hó folya­mán befejeződnek az árutőzsde fölállítására vonatkozó tárgyalások. Remélhető, hogy a tervezet parlamenti elintézése után még ez év folyamán megindul a tőzsdei forgalom. Leszállítják az állami nyere­­ségresszesedést a csehszlovákiai fakivitelnél. Ismeretes, hogy a Cseh­szlovák­­állam a fakivitelnél elért minimális kiviteli áron felüli összegből megfelelő nyere-

Next