Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)
1921-05-05 / 61. szám
Csütörtök, 1921 május 5 • I !? » !» verő országot Csakhogy nem értik meg őket ! Ez ma még csak ezeknek a százezreknek a tragédiája, de csakhamar tragédiája lesz ez ezeknek a szerencsétlen krizistáknak és szerencsétlensége az országnak. B. M. Svájci interjú a Jövő főszerkesztőjével. lovászy a királykérdésről és a magyar politikáról. Bécs, május 4. A „Neue Züricher Zeitung“ április 26-iki számában hosszabb beszélgetést közül, amelyet a nevezett lap munkatársa Lovászy Mártonnal, a Jövő főszerkesztőjével folytatott. A beszélgetés bevezetőjében a lap elismerő szavakkal emlékezik meg Lovászy Márton politikai tevékenységért és egyéniségéről, elmondja szerepét a Károlyi-kormányban, majd a Kun Béla vezetése alatti diktatúra idején történt üldöztetését. Megemlíti, hogy Lovászy most Bécsben él, ahol a polgári emigránsok csoportosulnak körülötte. — Engem nem kergettek el Magyarországról — kezdi a beszélgetést Lovászy —, tudtommal nem tört odahaza életemre senki. De eltávoztam, mert ma az én hazámban minden szabad szó és minden szabad politikai tevékenység egyenesen lehetetlen. Az osztrák köztársaságban uralkodó véleményszabadság azonban lehetővé teszi számomra, hogy hazám érdekében nagyobb publicisztikai tevékenységet fejtsek ki. A király kérdésről hozzáintézett kérdésre Lovászy a következőket válaszolja : —*• Magyarország komoly válsága abban áll, hogy a volt külügyminisztérum, maga a miniszterelnök, sőt a látszat szerint, Horthy kormányzó is, legitimista álláspontra helyezkedtek. A nemzetgyűlés megkérdezése nélkül királysággá nyilvánították az országot a bíróságok a király nevében ítélkeznek, a papok IV. Károly életéért imádkoznak, szóval az egész ország királyságként nyilatkozik meg, aminek természetes következménye, hogy Károly joggal hihette, hogy csak meg kell jelennie Budapesten és folytathatja az uralkodást ott, ahol abbahagyta. A magyar nép Habsburgellenes álláspontja közismert és így Habsburg Károly kalandja a belpolitikáin kívül külpolitikai válságot is okozott, mert hiszen az utódállamok joggal félnek a magyar legitimisták veszedelmes politikájától. — Sajnos, a magyar kormány ama követelésnek nem tud eleget tenni, hogy odahaza a demokratikus szabadságokat helyreállítsa, mert a bilincseitől megfosztott nép akarata abban a pillanatban, amint ez megtörténnék, az egész rezsimet elsöpörné. A magyar politika jövendőjéről a következőket mondotta Lovászy: — A mai, erőszakra épített rendszer föltétlenül meg fog bukni. A liberális pártok a mérsékelt szocialistákkal már együtt haladnak és én hiszem, hogy a magyar nép demokratikus gondolkodása mégis csak győzedelmeskedni fog. A legfontosabb dolognak tartom a társadalmi békét és éppen ezért helyeslem, hogy a haladó polgári pártok a mérsékelt szocialistákkal közös politikát csináljanak, mert Magyarországon a polgárság, parasztság és munkásság közös munkájával lehet csak fölépíteni a háború és a forradalmak okozta romokból a jövendő Magyarországot. Mi ütött Szabó Dezsőbe ? Előadást tartott a zseniről s előadása folyamán azt mondta, hogy a művészet terén nincs destrukció, csak a tehetségtelenség. A meggyőződés született benne vagy így fog még egyet Pekár Gyulába? Mert ilyenformán Pekár Gyula Magyarországon a legdestruktívabb író. Nem szüntetik mm ez internálást. „Kikötéssel fenyegették meg az internáltakat, ha panaszkodnak a miniszterelnöknek,TMA Jövő munkatársától. Bécs, május 4. Akik némi várakozást fűztek a miniszterelnök és a belügyminiszter zalaegerszegi látogatásához, azok — nem volt nehéz sejteni — jelentékenyen csalódnak. A nemzetgyűlés folyosóján már a keddi ülés alatt élénken tárgyalták a látogatás eredményét: egyesek tudni vélték, hogy a belügyminiszter a látottak alapján a közeljövőben be fogja szüntetni az internálást, maga Zákány Gyula, aki a kérdést (múltját fölülmúló becsületességgel) fölvetette, szintén úgy nyilatkozott a belügyminiszterrel folytatott beszélgetés alapján, hogy megnyugtató fölvilágosítást kapott s hogy’ Ráday is „belátta, hogy az egész egy beteg dolog és a forradalomnak e szomorú hagyatékát a leggyorsabban föl fogja számoltatni.“ Ezzel szemben azonban a „Magyarország“ értesülése szerint az internálási tábor továbbra is fönnmarad. Sőt — írja az idézett lap — mint velünk beavatott helyről közük, amennyiben a kivételes hatalommal való kormányzást megszüntetik, a mostani kormány meggondolás tárgyává teszi, hogy ezt az intézményt a politikai bűnösökre vonatkozóan más formában, de mindenesetre fönntartja. Megemlíti a lap, hogy egyesek értesülése szerint, a belügyminiszter hajlandó bizonyos reformok végrehajtására, de fölosztani a tábort, nem akarja, már, azért sem, mert szerinte sok politikai bűnöst nem lehetne másként ártalmatlanná tenni. Nyilatkozott e kérdésben Bethlen István gróf miniszterelnök is, aki kijelentette, hogy a dolog az előkészítés stádiumában van és így nem lehet róla bővebben nyilatkozni. „Mikor a dolog megérett, — mondotta — a belügyminiszter úr a nemzetgyűlésen fog részletesen nyilatkozni.“ Hogy mikép fog nyilatkozni — a beavatott helyről jött információk után — szinte már nem is kétséges. , , Zalaegerszeg támadásával indult még külöben a nemzetgyűlés keddi ülésén a költségvetési vita is. Kerekes Mihály a kötségvetést kritizálva, a következőket mondotta: " A legnagyobb igazságtalanság, hogy embereket az internálással szabadságuktól megfosztanak, ezenkívül pedig az internálási táborok föntartása rengeteg pénzébe kerül az államnak. (Bródy Ernő: „Vagy van bűncselekmény, vagy nincs!“ — Kusnya Béla: „Az internálásokra van elég pénz!“) Valóban elérkezett már az ideje annak, hogy az internálási táborokat föloszlassák. (Drózdy Győző: „Nem kell az internáltakat táborban tartani, hiszen mindegyikre itthon is jut elég spicli!“ — Vázsonyi Vilmos : „Államhatalmilag megbízott házbizalmiak!“ — Fölkiáltás: „Tanultak a kommüntől!“) Amikor Zalaegerszegen értesültek arról, hogy a belügyminiszter a miniszterelnőkkel együtt megjelenik az internálási táborban, az internáltakat a kikötés terhe mellett figyelmeztették, hogy sérelmeikről a miniszterek előtt ne merjenek beszélni, az internáltak tehát előzően ki voltak preparálva arra, hogy mit mondjanak és mit hallgassanak el. Az ilyen vizsgálat természetesen nem vezethet kellő eredményre. * A zalaegerszegi táborban folyó életről külön cikket közöl „Az Újság“ szerdai száma. Többek között a következőket írja : Az egész tábort, azután még természetesen külön drótkerítés veszi körül. Azok az internáltak, akik nincsenek munkára vezényelve, az év első hónapjaiban mintegy ezernégyszázan voltak, akiknek kilencven százaléka volt férfi, a többi nő. Mintegy négyszáz árdrágító és alkalmatlan idegem volt köztük, a többi pedig politikai internált. Na-hét orvos, tíz ügyvéd, ugyanannyi mérnök, ugyanannyi tanár és ugyanannyi újságíró. A többi politikai internált egy csekély része földműves, a túlnyomó része azonban munkás. Egy internált ezt mondotta élményeiről : — A tábor lakóinak lelkiállapota a kétségbeeséssel határos. Mert az a tudat, hogy bizonytalan a szabadulás, elviselhetetlenné teszi helyzetüket. A rab, akit a bíróság határozott időre ítél el, tudja, mikor nyílik meg a börtönajtó. Az számlálhatja a napokat és hónapokat, amelyek közelebb hozzák a szabadság napját. De az internált fogsága bizonytalan időre szól. El lehet képzelni azt a csüggedést, amely az internált lelkét eltölti, akik családjuktól, a munkától és a szabadságtól elzárva, egyáltalán nem tudják, hogy mikor szabadulhatnak. El lehet képzelni, milyen állapotok lehetnek ott, ha legalább ennyit le lehetett írni Budapesten a mai sajtóviszonyok mellett. Baj lesz a költői optimizmussal! Batthyány Tivadar gróf a függetlenségi párt értekezletén foglalkozott a pénzügyminiszter politikájával. — Csak arra szeretném kérni a pénzügyminiszter urat, — mondotta — gondoskodjon arról, hogy a jóvátételi bizottság tagjai az ő költői optimizmusát magukévá ne tegyék; komolyan ne vegyék, mert ebből végzetes bajok haramiának az ország pénzügyi és közgazdasági újjáépítése szempontjából. Akcióba lép a függetlenségi párt A függetlenségi párt kedden este értekezletet tartott, amelyen gróf Batthyány Tivadar hosszú beszédben foglalkozott a politikai helyzettel. A Bethlen-kormmány kinevezését, a következőképen jellemezte: „Az általános káoszban egy irányelvet látok tervszerűen kialakulni és ez az, hogy igyekeznek az ország ügyeinek intézését mindinkább a legszélsőbb konzervatív és reakcionárius germanofil és legitimista körök kezeire játszani, azzal a törekvéssel, hogy a politikai vezetés mindinkább teljesen a régi munkapárt legszélsőbb jobboldali frakciójának kezébe kerüljön.“ A függetlenségi párt elhatározta, hogy kilép passzivitásából és országos pártnagygyűlést tart május huszonkilencedikén. A nagygyűlés előkészítésére bizottságot választottak, amelynek tagjai Pilis István, Hacsák Géza és Dingha Béla. A szociáldemokrata párt és a pénzügyi javaslat. — A Jérfi tudósítójától. Bécs, május 4. A szociáldemokrata párt ma foglalkozott Ausztria hitelkérdését és egész közgazdasági jövőjét a legközelebbről érdeklő pénzügyi javaslattal. Végleges eredményre nem vezetett ma még a tanácskozás. Ennek az oka az, hogy a pártvezérek ugyan elvben nem idegenkednek a népszövetség küldöttei javaslatának elfogadásától, de föltétlenül szükségesnek tartják a szakszervezetek vezetőségével való előzetes tárgyalást végleges állásfoglalásuk előtt, mert Ausztria egész munkásságának bérviszonyai szoros összefüggésben vannak a javaslat elfogadásával, amennyiben ez esetben bizonyos ideig, előreláthatóan három hónapig a most fizetett, munkabérek nem lennének fölemelhetők. A párt végérvényes állásfogalása péntekre várható. Mint ismeretes, a többi politikai párt a népszövetség javaslatának elfogadása mellett szögezte le álláspontját ama feltétel alatt, hogy a szociáldemokrata párt is elfogadja a szanálás tervét. Ha ez megtörtént, akkor a szövetségi kormány közli ezt a kiküldöttekkel annak a kijelentése mellett, hogy a pártok és a kormány egységes álláspontja Ausztria garanciájának tekinthető. A küldöttek Genfbe elviszik ezt az üzenetet s ott a népszövetségnek küldetésük eredményéről részletesen be fognak számolni. A szociáldemokraták tanácskozásai után fölhatalmazták a párt vezetőit, hogy elvi válaszukat a pénzügyi javaslatok elfogadását illetően a kormánynak tudomására juttassák. Apponyi díszújságíró lett. Budapest, május 4. Az Újságírók Egyesülete legutolsó közgyűlésén gr. Apponyi Albertet az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta. Márkus Miksa az egyesület elnöke egy küldöttség élén szerdán nyújtotta át az erről szóló oklevelet Apponyinak. Az üdvözlésre Apponyi többek között a következőket válaszolta: — Megtisztelő rám nézve, hogy azok a férfiak, akiknek hivatása a nap eseményeit kritikával kisérni engem tagjaik közzé soroznak. Magas megtiszteltetésnek tartom, hogy a közéletnek a gyakran félreértett, mégis általában becsült munkásai engem a maguk körébe fölvesznek. " — Egész politikai pályám alatt érdememen fölüli méltatásra és rokonszenvre találtam a sajtónál. Sosem fogok tudni ezért eléggé hálás lenni. — Mikor a béketárgyalásokra utaztam, nem tudott — sajnos — a velem küldött bizottság a megállapított és változhatatlan rendelkezésekkel szemben eredményeket, elérni. Annyit mégis elértünk, hogy a nyugati hatalmaknál kedvező hangulatot ébresztettünk Magyarországgal szemben. Ennek a kedvező hangulatnak a nyomai meglátszanak az angol alsóház legutóbbi vitáján. Erős a hitem, hogy Magyarország boldogabb jövőjét meg fogom élni. 3 Szélcsönd a politikában. — A Jövő munkatársától. — Bécs, május 4. Míg a Ház a költségvetési vita szimteségeivel tölti az időt, a pártklubok kulisszái mögött már gyürkőznek a legközelebbi összecsapásra az ellenfelek. A Beniczky-ügy aktáit a mentelmi bizottság ma lezárta. Érdekes vallomást tett a bizottság előtt a Habsburg Károlynak kezet csókoló Lingauer, aki elmondta, hogy Károly nem fejtett ki Szombathelyen uralkodói tevékenységet, csak egy esküt vett ki egy nála önként jelentkezett kamarástól. Ezt azonban a jámbor a hírhedt. ..Hausgesetz“ alapján csinálta. Tehát a törvényen nem esett sérelem. Tomcsányi állása megrendült Beniczky miatt. Budapest, május 3. Jelentettük, hogy a mentelmi bizottság keddi ülésén több tanút hallgatott ki Beniczky Ödön mentelmi ügyében s a további vizsgálatot egyelőre elhalasztotta. A halasztás oka főleg az, hogy Beniczky ragaszkodik Albrecht főherceg kihallgatásához, viszont az udvarnagyi hivatal közlése szerint, a főherceg csak hetek múlva érkezik vissza külföldről — avagy akkor sem. A keddi ülésen a bizottság legfőbb törekvése odairányult, hogy megállapítsa egyrészről, fönnforog-e Beniczky Ödönnel és Szmrecsányi Györggyel szemben a tettenérés esete, másrészről, hogy kiderítse, mi történt az ex-királynak Budapestről való elutazása napján az Országos Kaszinóban, illetőleg herceg Windischgraetz Lajos lakásán. A mentelmi bizottság előtt kihallgatott tanúk eddig nem vallották azt, mintha akár Beniczky Ödöntől, akár Szmrecsányi Györgytől közvetlenül hallották volna az inkriminált kifejezéseket, csupán közvetett, után értesültek bizonyos kijelentésekről. A tanúkihallgatásokkal szemben eddig csupán Albrecht főhercegnek a mentelmi bizottsághoz benyújtott írásbeli előterjesztése áll. Ilyen körülmények között a mentelmi jog sérelmének megállapítása nagyon is vitás; a képviselők nincsenek tisztában a bekövetkezhető eshetőségekkel, de nem tartják kizártnak, hogy a bonyolult ügynek az lesz az elintézése, hogy Tomcsányi Vilmos Pál miniszternek, aki az intézkedésekért vállalta a felelősséget, el kell hagynia helyét. Mindez természetesen csak a plenáris tárgyalás alkalmával derül ki. Az újonnan alakított Pénzügyi Tanács első ülésén hat pénzügyminiszter ült együtt: Wekerle, Lukács László, Teleszky, Popovics, Korányi és élükön a mai pénzügyminiszter, Hegedűs Lóránt őt volt elődjét Hegedűs hangos szóval dicsérte. Azok öten hallgattak. De amit akkor gondoltak ...! Momballi tábornok, az olasz katonai misszió vezetője, elhagyta budapesti székhelyét. Egyelőre Olaszországba utazott. A budapesti katonai és diplomáciai személyek a nyugati pályaudvaron búcsúztak el tőle