Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)

1921-05-05 / 61. szám

Csütörtök, 1921 május 5 • I !? » !» verő országot Csakhogy nem értik meg őket ! Ez ma még csak ezeknek a százezreknek a tragédiája, de csakhamar tragédiája lesz ez ezek­nek a szerencsétlen krizistáknak és szerencsétlensége az országnak. B. M. Svájci interjú a Jövő főszerkesztőjével. lovászy a királykérdésről és a magyar politikáról. Bécs, május 4. A „Neue Züricher Zeitung“ április 26-iki számában hosszabb beszélgetést közül, amelyet a nevezett lap munka­társa Lovászy Mártonnal, a Jövő fő­szerkesztőjével folytatott. A beszélgetés bevezetőjében a lap elismerő szavakkal emlékezik meg Lovászy Márton poli­tikai tevékenységért­ és egyéniségéről, elmondja szerepét a Károlyi-kormány­ban, majd a Kun Béla vezetése alatti diktatúra idején történt üldöztetését. Megemlíti, hogy Lovászy most Bécsben él, ahol a polgári emigránsok csoporto­sulnak körülötte. — Engem nem kergettek el Magyarországról — kezdi a beszél­getést Lovászy —, tudtommal nem tört odahaza életemre senki. De el­távoztam, mert ma az én ha­zámban minden szabad szó és minden szabad politikai tevékenység egyenesen lehetetlen. Az osztrák köztársaságban uralkodó véleményszabadság azonban lehetővé teszi számomra, hogy hazám érdeké­ben nagyobb publicisztikai tevékeny­séget fejtsek ki. A király kérdésről hozzá­intézett kérdésre Lovászy a követke­zőket válaszolja : —*• Magyarország komoly válsága abban áll, hogy a volt kü­lü­gyminisz­­térum, maga a miniszterelnök, sőt a látszat szerint, Horthy kormányzó is, legitimista álláspontra helyezkedtek. A nemzetgyűlés megkérdezése nélkül királysággá nyilvánították az orszá­got a bíróságok a király nevében ítélkeznek, a papok IV. Károly életéért imádkoznak, szóval az egész ország királyságként nyilatkozik meg, ami­nek természetes következménye, hogy Károly joggal hihette, hogy csak meg kell jelennie Budapesten és folytat­hatja az uralkodást ott, ahol abba­hagyta. A magyar nép Habsburgelle­­nes álláspontja közismert és így Habsburg Károly kalandja a belpoli­tikáin kívül külpolitikai válságot is okozott, mert hiszen az utódállamok joggal félnek a magyar legitimisták veszedelmes politikájától. — Sajnos, a magyar kormány ama követelésnek nem tud eleget tenni, hogy odahaza a demokratikus szabad­ságokat helyreállítsa, mert a bilin­cseitől megfosztott nép akarata abban a pillanatban, amint ez megtörténnék, az egész rezsimet elsöpörné. A magyar politika jö­vendőjéről a következőket mon­dotta Lovászy: — A mai, erőszakra épített rend­szer föltétlenül meg fog bukni. A liberális pártok a mérsékelt szocialis­tákkal már együtt haladnak és én hiszem, hogy a magyar nép demokra­tikus gondolkodása mégis csak győ­zedelmeskedni fog. A legfontosabb dolognak tartom a társadalmi békét és éppen ezért helyeslem, hogy a haladó polgári pártok a mér­sékelt szocialistákkal közös politikát csináljanak, mert Magyarországon a polgárság, parasztság és munkásság közös munkájával lehet csak fölépí­teni a háború és a forradalmak okozta romokból a jövendő Magyar­­országot. Mi ütött Szabó Dezsőbe ? Előadást tar­tott a zseniről s előadása folyamán azt mondta, hogy a művészet terén nincs destrukció, csak a tehetségtelenség. A­ meggyőződés született benne vagy így fog még egyet Pekár Gyulába? Mert ilyenfor­mán Pekár Gyula Magyarországon a leg­­destruktívabb író. Nem szüntetik mm ez internálást. „Kikötéssel fenyegették meg az internáltakat, ha panaszkodnak a miniszterelnöknek,TM­­A J­ö­v­ő munkatársától.­ Bécs, május 4. Akik némi várakozást fűztek a minisz­terelnök és a belügyminiszter zalaeger­szegi látogatásához, azok — nem volt ne­héz sejteni — jelentékenyen csalódnak. A nemzetgyűlés folyosóján már a keddi ülés alatt élénken tárgyalták a látogatás eredményét: egyesek tudni vélték, hogy a belügyminiszter a látottak alapján a közeljövőben be fogja szüntetni az inter­nálást, maga Zákány Gyula, aki a kér­dést (múltját fölülmúló becsületességgel) fölvetette, szintén úgy nyilatkozott a bel­ügyminiszterrel folytatott beszélgetés alap­ján, hogy megnyugtató fölvilágosítást ka­pott s hogy’ Ráday is „belátta, hogy az egész egy beteg dolog és a forradalomnak e szo­morú hagyatékát a leggyor­sabb­a­n föl fogja számoltat­­n­i.“ Ezzel szemben azonban a „Magyar­­ország“ értesülése szerint az inter­­nálá­si tábor továbbra is fönnmarad. Sőt — írja az idézett lap — mint velünk beavatott hely­ről közük, amennyiben a kivételes hatalommal való kormányzást megszünte­tik, a mostani kormány meggondolás tár­gyává teszi, hogy ezt az intézményt a po­litikai bűnösökre vonatko­zóan más formában, de min­denesetre fönntartja. Meg­említi a lap, hogy egyesek értesülése sze­rint, a belügyminiszter hajlandó bizonyos reformok végrehajtására, de f­ö­l­o­sz­ta­­­n­i a tábort, nem akarja, már, azért sem, mert szerinte sok politikai bűnöst nem lehetne másként ártalmat­lanná tenni. Nyilatkozott e kérdésben Bethlen István gróf miniszterelnök is, aki kijelentette, hogy a dolog az előkészítés stádiumában van és így nem lehet róla bővebben nyilatkozni. „Mikor a dolog megérett, — mondotta — a belügyminisz­ter úr a nemzetgyűlésen fog részletesen nyilatkozni.“ Hogy mikép fog nyilatkozni — a be­avatott helyről jött információk után — szinte már nem is kétséges. , , Zalaegerszeg támadásával indult még külö­­ben a nemzetgyűlés keddi ülésén a költségvetési vita is. Kere­kes M­i­h­á­l­y a k­ötségvetést kritizálva, a következőket mondotta: " A legnagyobb igazságtalanság, hogy embereket az internálással szabadságuk­tól megfosztanak, ezenkívül pedig az internálási táborok föntartása rengeteg pénzébe kerül az államnak. (Bródy Ernő: „Vagy van bűncselekmény, vagy nincs!“ — Kusnya Béla: „Az internálásokra van elég pénz!“) Valóban elérkezett már az ideje annak, hogy az internálási táborokat föloszlassák. (Drózdy Győző: „Nem kell az internáltakat táborban tar­tani, hiszen mindegyikre itt­hon is jut elég s­pi­cli!“ — Vázsonyi Vilmos : „Államhatalmilag megbízott ház­bizalmiak­!“­ — Fölkiáltás: „Tanultak a kommüntől!“) Amikor Zalaeger­szegen értesültek arról, hogy a belügyminiszter a miniszter­el­nőkkel együtt megjelenik az internálási táborban, az internáltakat a kikötés terhe mel­lett figyelmeztették, hogy sérelmeik­ről a miniszterek előtt ne merjenek beszélni, az internáltak tehát előzően ki voltak preparálva arra, hogy mit mondjanak és mit hallgas­sanak el. Az ilyen vizsgálat természetesen nem vezethet kellő eredményre. * A zalaegerszegi táborban folyó életről külön cikket közöl „Az Újság“ szerdai száma. Többek között a következőket írja : Az egész tábort, azután még természe­tesen külön drótkerítés veszi körül. Azok az internáltak, akik nincsenek munkára vezényelve, az év első hónapjaiban mint­egy ezernégyszázan voltak, akik­nek kilencven százaléka volt férfi, a többi nő. Mintegy négyszáz árdrágító és alkal­matlan idegem volt köztük, a­­ többi pedig politikai internált. N­­a­­-h­ét orvos, tíz ügyvéd, ugyanannyi mérnök, ugyan­annyi tanár és ugyanannyi újságíró. A többi politikai internált egy csekély része földműves, a túl­nyomó része azonban mun­kás. Egy internált ezt mondotta élmé­nyeiről : — A tábor lakóinak lelkiállapota a k­é­t­­ségbeeséssel határos. Mert az a tudat, hogy bizonytalan a szabadulás, elviselhetet­lenné teszi helyzetüket. A rab, akit a bíróság határozott időre ítél el, tudja, mikor nyílik meg a börtönajtó. Az számlálhatja a napokat és hónapokat, amelyek közelebb hozzák a szabadság nap­ját. De az internált fogsága bizonyta­lan időre szól. El lehet képzelni azt a csüggedést, amely az internált lel­két eltölti, akik családjuktól, a munkától és a szabadságtól elzárva, egyáltalán nem tudják, hogy mikor sza­badulhatnak. El lehet képzelni, milyen állapotok le­hetnek ott, ha legalább ennyit le lehetett írni Budapesten a mai sajtóviszonyok mellett. Baj lesz a költői optimizmussal! Batthyány Tivadar gróf a függetlenségi párt értekezletén foglalko­zott a pénzügyminiszter politikájával. — Csak arra szeretném kérni a pénz­ügyminiszter urat, — mondotta — gon­doskodjon arról, hogy a jóvátételi bizottság tagjai az ő költői optimizmusát magukévá ne tegyék; komolyan ne vegyék, mert ebből végzetes bajok ha­ramiának az ország pénzügyi és közgazdasági újjáépítése szempontjából. Akcióba lép a függetlenségi párt A függetlenségi párt kedden este értekezle­tet tartott, amelyen gróf Batthyány Tivadar hosszú beszédben foglalkozott a politikai helyzettel. A Bethlen-kormmány kinevezését, a következőképen jellemezte: „Az általános káoszban egy irányelvet látok tervszerűen kialakulni és ez az, hogy igyekeznek az ország ügyeinek intézését mindinkább a legszélsőbb konzer­vatív és reakcio­nárius ger­­manofil és legitimista kö­rök kezeire játszani, azzal a törekvéssel, hogy a politikai vezetés mindinkább teljesen a régi munka­párt legszélsőbb jobboldali frakciójának kezébe kerül­jön.“­­ A függetlenségi párt elhatá­rozta, hogy kilép passzivitásá­ból és országos pártnagy­­gyűlést tart május huszon­­kilencedikén. A nagygyűlés előké­szítésére bizottságot választottak, amely­nek tagjai Pilis István, Hacsák Géza és Dingha Béla. A szociáldemokrata párt és a pénzügyi javaslat. — A Jérfi tudósítójától.­­ Bécs, május 4. A szociáldemokrata párt ma foglalkozott Ausztria hitelkérdését és egész közgazdasági jövőjét a legközelebbről érdeklő pénzügyi javaslattal. Végleges eredményre nem vezetett ma még a tanácskozás. Ennek az oka az, hogy a pártvezérek ugyan elvben nem idegen­kednek a népszövetség küldöttei javaslatának elfogadásától, de föltétlenül szükségesnek tartják a szakszervezetek vezetőségével való előzetes tárgyalást végleges állásfogla­lásuk előtt, mert Ausztria egész munkás­ságának bérviszonyai szoros összefüggésben vannak a javaslat elfogadásával, amennyiben ez esetben bizonyos ideig, előreláthatóan három hónapig a most fizetett, munkabérek nem lennének fölemelhetők. A párt végérvé­nyes állásfogalása péntekre várható. Mint ismeretes, a többi politikai párt a nép­­szövetség javaslatának elfogadása mellett szögezte le álláspontját ama feltétel alatt, hogy a szociáldemokrata párt is elfogadja a szanálás tervét. Ha ez megtörtént, akkor a szövetségi kormány közli ezt a kiküldöttekkel annak a kijelentése mellett, hogy a pártok és a kormány egységes álláspontja Ausztria garanciájának tekinthető. A küldöttek Genfbe elviszik ezt az üzenetet s ott a népszövet­ségnek küldetésük eredményéről részletesen be fognak számolni. A szociáldemokraták tanácsko­zásai után fölhatalmazták a párt vezetőit, hogy elvi válaszukat a pénzügyi javaslatok elfogadását illetően a kormánynak tudomására juttassák. Apponyi díszújságíró lett. Budapest, május 4. Az Újságírók Egyesülete legutolsó köz­gyűlésén gr. Apponyi Albertet az egyesület tisz­teletbeli tagjává választotta. Márkus Miksa az egyesület elnöke egy küldöttség élén szer­dán nyújtotta át az erről szóló oklevelet Apponyinak.­­ Az üdvözlésre Apponyi többek között a következőket válaszolta: — Megtisztelő rám nézve, hogy azok a férfiak, akiknek hivatása a nap eseményeit kritikával kisérni engem tagjaik közzé soroz­nak. Magas megtiszteltetésnek tartom, hogy a közéletnek a gyakran félreértett, mégis általában becsült munkásai engem a maguk körébe fölvesznek. " — Egész politikai pályám alatt érdeme­men fölüli méltatásra és rokonszenvre találtam a sajtónál. Sosem fogok tudni ezért eléggé hálás lenni. — Mikor a béketárgyalás­okra utaztam, nem tudott — sajnos — a velem küldött bizottság a megállapított és változhatatlan rendelkezésekkel szemben eredményeket, elérni. Annyit mégis elértünk, hogy a nyugati ha­talmaknál kedvező hangulatot ébresztettünk Ma­gyarországgal szemben. Ennek a kedvező han­gulatnak a nyomai meglátszanak az angol alsóház legutóbbi vitáján. Erős a hitem, hogy Magyarország boldogabb jövőjét meg fogom élni. 3 Szélcsönd a politikában. — A Jövő munkatársától. — Bécs, május 4. Míg a Ház a költségvetési vita szim­teségeivel tölti az időt, a pártklubok­ kulisszái mögött már gyürkőznek a leg­közelebbi összecsapásra az ellenfelek. A Beniczky-ügy aktáit a mentelmi bizottság ma lezárta. Érdekes vallomást tett a bizottság előtt a Habsburg Károlynak kezet csókoló Lingauer, aki elmondta, hogy Károly nem fejtett ki Szombathelyen uralkodói tevékeny­séget, csak egy esküt vett ki egy nála önként jelentkezett kamarástól. Ezt azonban a jámbor a hírhedt. ..Hausgesetz“ alapján csinálta. Tehát a törvényen nem esett sérelem. Tomcsányi állása megrendült Beniczky miatt. Budapest, május 3. Jelentettük, hogy a mentelmi bizottság keddi ülésén több tanút hallgatott ki Be­niczky Ödön mentelmi ügyében s a to­vábbi vizsgálatot egyelőre elhalasztotta. A halasztás oka főleg az, hogy Beniczky ragaszkodik Albrecht főherceg kihallgatá­sához, viszont az udvarnagyi hivatal köz­lése szerint, a főherceg csak hetek múlva érkezik vissza külföldről — avagy akkor sem. A keddi ülésen a bizottság legfőbb törekvése odairányult, hogy megállapítsa egyrészről, fönnforog-e Beniczky Ödönnel és Szmrecsányi Györggyel szemben a tet­tenérés esete, másrészről, hogy kiderítse, mi történt az ex-király­­nak Budapestről való elutazása napján az Országos Kaszinóban, il­letőleg herceg Windisch­­graetz Lajos lakásán. A mentelmi bizottság előtt kihallgatott tanúk eddig nem vallották azt, mintha akár Beniczky Ödöntől, akár Szmrecsányi Györgytől köz­vetlenül hallották volna az inkriminált ki­fejezéseket, csupán közvetett, után érte­sültek bizonyos kijelentésekről. A tanú­kihallgatásokkal szemben ed­dig csupán Albrecht főherceg­nek a mentelmi bizottsághoz benyújtott írásbeli előterjesz­tése áll. Ilyen körülmények között a mentelmi jog sérelmének megállapítása nagyon is vitás; a képviselők nin­csenek tisztában a bekövetkezhető es­hetőségekkel, de nem tartják kizártnak, hogy a bonyolult ügynek az lesz az elin­tézése, hogy Tomcsányi Vilmos Pál miniszternek, aki az in­tézkedésekért vállalta a fele­lősséget, el kell hagynia he­lyét. Mindez természetesen csak a ple­náris tárgyalás alkalmával derül ki. Az újonnan alakított Pénzügyi Tanács első ülésén hat pénzügyminiszter ült együtt: Wekerle, Lukács László, Teleszky, Popovics, Korányi és élükön a mai pénzügyminiszter, Hegedűs Lóránt őt volt elődjét Hegedűs hangos szóval dicsérte. Azok öten hall­gattak. De amit akkor gondoltak ...! Momballi tábornok, az olasz ka­tonai misszió vezetője, elhagyta budapesti székhelyét. Egyelőre Olaszországba utazott. A budapesti katonai és diplomáciai személyek a­­ nyugati pályaudvaron búcsúztak el tőle

Next