Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)

1921-05-08 / 64. szám

Vasárnap, igai május 8 . 0 V 9 Munkapárti főispánokat ültet a megyékbe Ráday. A belügyminiszter a megyei Intelligen­ciával bojkottáltatja a kisgazda-főispá­nokat.­­ A kisgazda­párt a főispánok kicserélése ellen. Hűvösen fogadják Apponyi pártalakitási tervét. — A J­é­r fi munkatársétól. — BéCS, május 7. A Bethlen-kormányt eleitől kezdve élénken érte az a gyanúsítás, hogy ez a kabinet a volt munkapárt előfutára s tulajdonképeni célja nem más, mint a régi munkapárt föltámasztása és nyeregbesegitése. A kormány előkelő­­hangú nyilatkozatokkal védekezett e vád ellen, de ma már egészen nyilván­valóvá lett, hogy Ráday Gedeon bel­ügyminiszter következetesen halad e cél felé. Ezt a célt szolgálja az a szán­déka, hogy a főispáni kart föl­cseréli. Ez a kérdés Klein Antal tolna megyei főispán állása körül mérgesedett most el. Örffy Imre és Weber János tolna­megyei kisgazdaképviselők kérdést in­téztek Rádayhoz, hogy miért akarja fölmenteni Klein főispánt? Ráday kije­lentette, hogy Klein helyzete annak következtében, hogy a megyei in­telligencia ellene for­­dult, a megyében lehetet­lenné vált. A tolna megyei kis­gazdaképviselők azt állítják, hogy a megyében a volt munkapárt exponensei szítják az elé­gedetlenséget a kisgazda­­párti főispán ellen és en­nek a mozgalomnak volt a következ­ménye az is, hogy Krey­big Rezső ezredes megtiltotta a szekszárdi tisztikarnak, hogy a kaszinóba járja­nak addig, amíg a kaszinó helyiségeit a főispán is látogathatja. Ebből lát­ják, hogy Ráday így akarja kiemeltetni azokat a főispánokat, akik útjában vannak, így a megüresedett békés megyei főispáni állásra is munkapárti politikust akar kinevezni Ráday, gróf Wenckheim Ferenc, vagy pedig báró Peréznyi volt titkára, Kovachich Dezső személyében. A kisgazdapártban az a vélemény, hogyha tovább is tét­lenül tűrik Ráday főispán kicserélési akcióját, ez a közelgő válasz­tások alkalmával a párt teljes megsemmisülését vonja maga után. Gömbös Gyula agitációjára moz­galom indult meg a pártban, hogy a bel­ügy­minisztert megbuk­tassák. A politikai pártokban föltünést­ kel­tett gróf Apponyi Albert pénteki be­szédének az a része, amelyben Bethlen vezetésével egy nagy egységes kormányzópárt alakításának ter­vét jelentette be. A kisgazdapártban és az A­ndrássy-párt­ban természetesen igen hűvösen fogadták ezt a hírt és csak azok mutatnak iránta lelkesedést, akik ellen éppen a most megindult ellenzéki akció irányul. A szocialisták Apponyi beszédéről. Apponyi nemzetgyűlési beszédével kapcso­latban a napi politika legégetőbb kérdéseiről a szociáldemokrata párt egyik vezető tagja nyilatkozott „Az Újság” munkatársának: — Mindenekelőtt ki kell térnünk az annyiszor hangoztatott választójogi kérdésre. Mi a választójog minden megszükitését elle­nezzük s minden rendelkezésünkre álló eszkö­zökkel küzdeni fogunk ellene. A választójog megszükitésével a régi osztályparlament fog megint megvalósulni és az antiszociális tör­vényalkotás örökös harcokat és nyugtalansá­gokat fog előidézni. Igaza van Apponyi Albert grófnak abban, hogy a választójog megszűkí­­téséről ma már nem lehet szó, már csak azért sem, mert azok az államok, a melyektől körül vagyunk véve, a legdemokratikusabban választják meg parlamentjüket. — Nagyon helyes volt Apponyi Albert grófnak az a megállapítása is, hogy a­z i­n­­ternálási módszer legföljebb arra jó, hogy az ott igazság­talanul megzaklatott em­berek a társadalom ellensé­geivé váljanak. Mindenesetre sze­rettünk volna sokkal hatásosabb Bécs, május 7. Az amerikai kormány ma hivatalosan közli, hogy ezentúl nem hivatalosan részt vesz az ántant magas gyülekeze­teinek értekezletein. Az ántantpolitika vizeire átevező amerikai diplomaták u­gyan nem lesznek följogosítva Ame­rikát kötelező döntésekre, de bizonyos, hogy puszta jelenlétükkel is befolyásolni fogják a nagyköveti értekezlet, a leg­felsőbb tanács és — a mai Európa köz­ponti nagy problémája, a jóvátétel szempontjából még fontosabb — a jó­­vátételi bizottság elhatározásait. Félénk tapogatózás benyomását teszi a háború utáni világ legnagyobb hatal­masságának ez az elhatározása Nem ezt a statisztaszerepet szánta az európai közvélemény az Egyesült Államoknak amikor a republikánus párt jutott ura­lomra ott. Azt hitte mindenki, azt hit­ték legelsősorban a legyőzött, letiport országok, hogy ez a tengerentúli s bizonyos mértékben európai dol­gokban érdektelen hatalom, amelyet még Wilson rossz emlékei sem fűz­nek Európa sorsának intézőihez, pár­tatlan, szabad, igazságos és ember­szerető fölü­lbírálója lesz annak a rosz­­szul sikerült ítéletnek, amely lehetet­lenné teszi a beteg világ gyógyulását. Ehelyett azt kell látnunk, hogy Ame­rika félti a zsákmányból neki járó részt és ezért megfeledkezik azokról a nagy eszmékről, amelyeknek gyanúsan homályos fogalmazása volt egyedüli jelentősége Harding elnök első üzene­tének. A német nép bizonyára megdöbben a washingtoni híradás hallatára. Porig alázta magát a „pártatlan elnök“ előtt és most kiderült, hogy a pártatlan el­­nök — pártos ellenségeinek egyike, aki — nagy hatalmához egyáltalán nem illő félénkséggel — egyengeti az utat — vissza az ántantpolitika, a Wilson­­politika felé. A jóvátétellel összefüggő mai híreink a következők: Az amerikai kormány elhatározta, hogy nem­ hivatalosan képviselteti magát a jóvátétel bizottságban, a legfelsőbb tanácsban és a nagyköveti értekezleten. Az antantkormányokhoz intézett jegy­zékben az amerikai kormány ezt az elhatározását azzal indokolja meg, hogy bár Amerika továbbra is távol akarja tartani magát minden tisztára európai jelentőségű ügytől, mégis a legnagyobb érdeklődéssel kíséri Európa gazdasági életének az egész világra kiható kér­déseit, amelyek az antant értekezletein szóba kerülnek. Ezért az amerikai kor­mány úgy véli, hogy hasznos részt vehet ezekben a tanácskozásokban. Az amerikai kormány a jóvátétel bizott­ságban Boyden párisi amerikai ügyvivő, a legfelsőbb tanácsban Harvey ezredes londoni nagykövet, később pedig a he­lyére lépő Herrick nagykövet, a nagy­követi értekezleten pedig Wallace párisi nagykövet fogja képviselni. Hivatalos forrásból származó hír szerint az ame­rikai képviselők az Európában folyó tanácskozásokon nem fognak Amerikára nézve kötelező lépéseket tenni; az ő feladatuk elsősorban az lesz, hogy meg­figyeljék és tanulmányozzák a szóba­­kerülő problémákat és akciókat, amelyek kihatással lehetnek az Egyesült Álla­mokra. A jelentéstételen és véleménye­zésen túl nem terjed hatáskörük. Római jelentés szerint a legfelsőbb tanács legközelebb újabb értekezletet tart, mégpedig valószínűen Ostendében. Ezen az értekezleten már Amerika képviselői is részt fognak venni. A belga munkáspárt főtanácsa és a szakszervezeti bizottság elhatározta, hogy magáévá teszi azt a jóvátétel tervezetet, amelyet az azm­­sterdami nemzetközi érte­kezlet dolgozott ki és kötelezi magát, hogy az amsterdami jóvátételi politikát a parlamentben és a kormányban kép­viselni fogja. Ennek a határozatnak természetszerű folyománya lenne, hogy, ha a belga kormány a ruhrvidéki had­műveletekben résztvesz, a kormány szocialista tagjai lemondanak. Maynard Eeynes tanár a „Kölnische Zeitungéban cikket közöl a jóvátételi konfliktus utolsó fá­zisáról. A jóvátételi bizottság által megállapított 132 milliárdos jóvátételi összeget nagyjában igazságosnak mondja és elégtétellel állapítja meg, hogy a bizottság ez összeg megál­lapításánál figyelembe vette a néme­tek ellenvetéseit. Most fölmerül a nagy kérdés : elfogadja-e Németország az ultimátumot vagy sem? Az semmi­­esetre sem helyeselhető, hogy Német­ország kényszer és fenyegetések nyo­mása alatt hozzájáruljon olyasmihez, amit, fölfogása szerint, nem tud teljesí­teni. Kivitelének huszonöt százalékán fölül évi két milliárdot Németország csak úgy fizethetne, ha lényegesen fejleszthetné kivitelét, már­pedig erre éppen az antant kényszerítő intézke­dései és általában a békeszerződés miatt vajmi kevés remény van. Német­ország fizethet évi két milliárdot, vagy kiszolgáltathatja kivitelének huszonöt százalékát, de mindkettőre együtt nem képes. Mégis helyes volna, ha vállalná a londoni ultimátumban reárótt kötele­zettségeket, abban a reményben, hogy az idő ki fogja egyenlí­teni a bennük rejlő ellentmondásokat és lehetetlenségeket A német kormányválság még mindig megoldatlan. Ma egy újabb kancellárjelölt neve merült föl: M­a­­y­e­r párisi nagyköveté. Ezt a b­a­­j­o­r származású centrumpárti poli­tikust alkalmasnak tartják a kormány­alakításra, mert Párisban működése rokonszenvre talált és Berlinben nemcsak a polgári pártok, hanem a szocialisták is szívesen látnák a kor­mány élén. Mint bajor , az Orgesch lefegyverzéséről könnyebben tárgyalhat a bajor kormánnyal, mint valamely porosz politikus. Mayert Ebert elnök tegnap Berlinbe hivatta. Berlinbe uta­zott ma Kahr bajor miniszterelnök is. tagiig »Mér az MaMitiRiite. N­ert-hivatalosan résztvesz az antant tanácskozásain. — A belga szocialisták a szankciók ellen. — A J S v C munkatársától. - föllépést az ő r­é­s­z­é­r­ől és pedig nemcsak az internálások kérdésében, hanem minden más olyan kérdésben is, amely rop­pant súllyal nehezedik az egész munkás osztályra. Az a kibékülés, amelyre Apponyi Albert gróf célzott mai beszédében és amelyre beszédének ezt a részét fölépítette, csak akkor jöhet létre, ha ezeket a föntebb említett függő kérdéseket gyorsan és gyökeresen megoldják. Szeretnénk ma már szép sza­vak helyett tetteket és ered­ményeket látni. A közélelmezési miniszter a szabadforgalom mellett Mayer János közélelmezési mi­niszter csütörtökön beszámolóbeszédet mon­dott Hevesen. Beszédében arra kérte a termelőket, hogy adják át összes f­ö­l­ösleges készleteiket,, mert a kormánynak csak akkor lesz módjában, hogy az új termés idején átmenje­nek a szabadforgalomra,,­ ha megúszhatják a hátralévő időt és beiga­zolhatják azt, hogy a szabadforgalom be­hozatala ellen fölhozott aggályok alaptala­nok. Kimutatta, hogy amennyiben a külföldről kellene gabonát be­hozni a közellátás biztosítása érdeké­ben, ennek az lenne az eredménye, hogy a megmaradt készletek és a várható ter­més következtében olyan árak ala­kulnának, amelyek esetleg arányban sem lennének a termelési költségekkel. Hangoztatta, hogy az igazi szegény "ellá­tatlanokat támogatni kell. Jelezte, hogy híve a közélelmezési minisz­térium beszüntetésének. 3 Az osztrák kormány válasza a népszövetség küldöttségének. — A J 5 v 6 tufióajtójától. — Bécs, május 7. A kormánynak a pártokkal való tárgya­lásai pénteken befejeződtek. — Ezután a kormány megbízottai­ érintkezésbe léptek a népszövetség pénzügyi küldötteivel, akiknek átadták a pártokkal való megállapodás alap­ján a kormány válaszát. A jövő értesü­lése szerint a népszövetség már május közepén, be is fejezi­­Német-Ausztria pénzügyi felsegí­­tésére vonatkozó tanácskozásait és azután bank­érdekeltségekkel fog érintkezásba lépni a hitel kérdésének végleges realizálása céljából. Vasárnap hozza a kormány nyilvánosságra a népszövetség pénzügyi küldöttei részéről április 28 - á­n átadott memorandu­mára vonatkozó válaszát, amelynek tartalmából módunkban áll beavat­­tott helyről szerzett értesülés alapján a kö­­­vetkezőket közölni. A kormány mindenekelőtt annak a fölfogásán­­ak ad kifejezést, hogy egységes és összefüggő­ egészet kell alkotnia a kormány reformjavasla­tának és a népszövetség pénzügyi bizottsága által szervezendő segélyakciónak. Csak az eset­ben tudná a kormány és a parlament a szaná­lási akcióval összefüggő intézkedések ke­resztülvitelét biztosítani, ha a külföldi segélyezési akció hathatósan törekednék az ausztriai pénzügyek gyors rendbehozatalára és az osztrák valuta stabilitására. Ez esetben a bank­­jegyszaporításnak is mihamarabb vége szakadna és a jövő évre szükséges élelmiszerek is biztosít­tatnának. A valutapiac tehermentesítése is csak akkor lenne sikeres, ha ez külföldi hitel igénybe­vételével lenne végrehajtható. Ez okból a kormány azzal a sürgős kéréssel fordul a népszövetség bizottságához, hogy ez talál-,­jón módot arra, hogy még mielőtt a nagyszabású pénzügyi tranzakciót keresztül vinnék, az élelmi­szerek megszerzése céljára külföldről előleg­eimén kölcsönt kapjon. A kormány kijelenti, hogy kötelezi magát arra, hogy véget vet a pénzérték folytonos ingado­­zásának, stabilizálja a valutát és új jegybankot alakít külföldi kölcsön részvételével, amely jegybankra ruházza a bankjegykibocsájtási jogot. A jegybank legfontosabb feladata a korona aranykurzus értékének megtartása lesz. Az új jegybank a koronakurzus értékének ezt a meghatározását arra az időre halasztja, amikor a legfontosabb gazdasági és pénzügyi körülményekre való tekintettel fogja azt ponto­­san megállapítani. Ugyancsak később fogják meghatározni az új pénzegységet, még­pedig az összes szanálási intézkedéseknek nemcsak foga­natosítása, hanem biztosítása után. A külföldi kölcsön biztosítására és az államnak az új jegybankkal szemben való kötelezettségeire elsősorban a dohánymono­pólium és a vámok fognak szol­gálni A biztosításra szolgáló bevételek és jövedelmek fölött való ellenőrzést, úgyszintén a pénzügyi program szigorú keresztülvitele fölött való felügyeletet a pénzügyi bizottság küldöttei­ből és az osztrák kormány megbízottaiból alakí­­ tandó bizottság fogja gyakorolni. A külföldi hitelt nyújtókat Ausztria egész­ reálvagyonára törvényes és kedvez­ményes zálogjog fogja megilletni. Az államháztartásban helyre fogja állítani az egyen­súlyt a kormánynak a most következő évekre tervezett pénzügyi programja, amely nemcsak igénybeveszi az összes adóforrásokat, hanem csökkenti az élelmiszerbeszerzési árakat is. Belföldi kölcsön igénybevételére is hajlandó a k­ormány, amely belföldi kölcsön csak akkor jár majd sikerrel, ha Német­­ausztria hitelképességét visszanyeri és az osztrák­­ valuta iránt újból föléled a bizalom. Marad a csehszlovák kormány, Prága, május 7. A lapok jelentése szerint Masaryk el­nöknek a parlamenti pártokkal folytatott tárgyalásai arra az eredményre vezettek, hogy Cerny miniszterelnök egyelőre továbbra is megmarad a kormány élén. Tárgyalnak a sinnfeinokkal. London, május 7. A kormány elhatározta, hogy hajlandó bárkivel, akit a sinnfeinok meghatalmaznak, tárgyalni az ír kérdés megoldásáról. C­r­a­­­g­h, Ulsterlaird miniszterelnöke és De Valera, az ír „köztársaság” elnöke, a napokban tárgyaltak egymással.

Next