Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)
1921-05-01 / 58. szám
Bécs, 1921 május 1, vasárnap 58. szám I. év Megjelenik naponta,hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 50-57 Távirati dm: J 6 v 6, Wien Egyes számára: Ausztriában ............................5 korona Csehszlovákiában.........................120 DK Jugoszláviában ........................1 dinár Romániában.......................................2 lei Osztrák pest,takarékszám: 149.679 Jujoazku postatakbéki szim 440.106 Németországi folyószámla: Deutsche Bank, Berlin hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schulek H. hirdető irodája (Wien, I., Wollzeile 11. :: Telefon 809, 5271) vesz föl .: Május elsején. írta Bachinger Manó. Sok sebből vérző munkásmozgalom köszönti idei május elsejét. Az egykor rendíthetetlenül egységes, büszkén célja felé törő hadsereg helyén ma csak tévelygő, egymást marcangoló seregfoszlányok láthatók. Az egyes országokban elveszett a munkásmozgalom szervezeti egysége, nemzetközi téren pedig három Internacionálé áll versenyben, vúló testvérharcban egymással szentben. A munkásosztály ebontott sorait szellemi anarchia és elméleti zűrzavar bomlasztják éppen olyankor, amikor egyébként hallatlan erővel utat tört az a köztükfogás, hogy a világtörténések folyamán most ütött ,,a negyedik rendi órája. Harminc májusi seregszemle közül még egyetlen egy sem volt ennyire szomorú. Véres világdúlás a legutóbbi években gyógyíthatatlannak látszó sebeket ütött az emberiség testén. Milliók és milliók álltak közel ahhoz, hogy a mai társadalmi rendbe vetett régi hitüket föladják. A szocializmus azáltalános kétségbeesésnek ezen idejébenhihetetlen erővel hódított, még olyantársadalmi rétegekben is, amelyek anyagi érdekeik folytán a szocializmussal szemben azelőtt mereven elzárkóztak. A magasabbrendű társadalmi és etikai berendezkedés elveinek lelki gadására az időpont még sohasem lett alkalmasabbnak, mint a kazelban. És mégis: soha még politikai ■ tragikusabb vereséget nem szenzett, mint amilyen a szocializmusnak ez a csatavesztése. Milyen erők okozták vájjon ezt a — jóllehet átmeneti jelentőségű — katasztrófát, kik a bűnösei, kiket illet meg a felelősségre vonás joga? A szocializmus világnézetének azvolt az alapvető tanítása, hogy a régi világ gazdasági és politikai rendje az emberiség nagy többségének érdekeivel ellenkezik. Soha kritika megdöbbentőbben és világosabban még be nem igazolódott, mint a régi világnak ez a kritikája, a szörnyű világháború által.Ez a döntő bizonyíték tette lehetővé milliók lelkivilágának szinte átmenet nélkül való átformálódását. De a szocializmus arra is megtanított bennünket, hogy a régi világ gazdasági rendje saját magaszabta fejlődési törvényeinek útján a termelés és a javak elosztása észszerűbb és igazságosabb rendjéhez vezet. A második internacionálé, születésének pillanatától kezdve — az 1889. évi párisi kongresszus óta — mindvégig, az tartotta legfontosabb hivatásának, hogy a fejlődésnek erre a törvényére rámutasson olykép, hogy ez a törvény a munkásosztálynak erőszakos puccsokkal való kísérletezését kilátástalanná sőt károssá teszi. A szocialistáknak a mai renddel szemben való legfontosabb követelése, a fejlődés siettetésére, a helyzet érlelésére a reform volt. Ennek útján vélte a szocializmus a munkásosztályt a nyomorba sülyedéstől megóvni, így akarta lehetővé tenni, hogy ez az osztály történelmi hivatása folyamán elvégezhesse mindazokat a feladatokat, amiket a fejlődés eléje szabott. Legfontosabb harci eszközének a szocializmus a demokráciát, a szabadságjogok érvényesülését, a politikai jogegyenlőséget hirdette. Nemcsak a második, de még az első — a Marx és Engels személyes vezetése alatt álló Internacionálé is ehhez a tanításhoz ragaszkodott. Az anarchisták és a bukuuinisták ellen való hosszas és sikeres küzdelmek, valamint harminc május elsejének tüntetése erről tanúskodik. A háború véres fátyola ennek a tanításnak az igazságát elhomályosította és újból meg tudta teremteni az erőszak tanításának konjunktúráját Ami csak az erőszak konjunktúrája volt, azt a marxizmus igéi után vágyódó, de a marxizmus szellemét még meg nem értő tömegek a szocializmus konjunktúrájának vélték. Ami a tömegek érthető tévedése volt, azt a marxizmus tanításaival gonoszul visszaélő demagógok a szocializmus történelmi pillanatának mondották. A reform elvi értékét haszontalan konccá hamisították át, a fejlődésbe vetett tudományos meggyőződést történelmi gyávaságnak és árulásnak bélyegezték. Ez az eltévelyedés és az eszme ellen való ekkora bűnözés nem maradhatott büntetlen. Megbosszulódott ez a bűn a munkásmozgalom szörnyű visszaesésében és a rettentő elméleti zűrzavar teremtésében. Hogy mindez a munkásmozgalom legféltettebb kincsének, az egységnek elvesztésével járt, az mélyen szomorú, de természetes, mert elmaradhatatlan volt. A proletárság seregszemléjét még az idei május elsején is az erőszakkonjunktúra fátuma kíséri. És, sajnos, nemcsak saját táborából jönnek ezek az ijesztő árnyak és kísértetek. Ott van elsősorban a mindenfajta politikai reakció, amely arra törekszik, hogy a munkásosztály által elkövetett hibákat is a maga hatalmi pozíciójának megerősítésére hasznosítsa. Ami pedig még ennél is borzasztóbb: ott a győzők békéje, ami valóban nem más, mint a háború folytatása. Ennek a „békének“ az érvényesítése gazdasági jólét helyett még a mainál is nagyobb nyomort jelentene, politikai szabadság helyett egész Európának gyarmati rabszolgához hasonló helyzetét teremtené meg, szóval virágos májusok helyett véres májusokkal töltené meg az emberiség jövendő kalendáriumát. De mi mégis változatlanul hiszünk a munkásmozgalom gyógyulásában, mert hiszünk a szocializmus és a marxizmus igazságban. Nem féltjük ezt sem a tömegek gyermeki ítéletétől, sem az álpróféták demagóg hamisításaitól. Nem féltjük a reakciótól sem, mert amint a reakció a társadalmi és politikai haladás ellen vét, azzal csak a saját sírját ássa. De nem féltjük az erőszak barbár öklétől sem. Az erőszak-konjunktúra hívei és alkalmazói, militarista, kapitalista vagy bolsevik jelszavakkal való dicsőítői saját bőrükön fogják tapasztalni, hogy az élet reális adottságai minden erőszaknál erősebbek. Meg fogják végre ezek is tanulni, hogy a fejlődés törvényei Prága( április 30. Garami Ernő a Jövő múlt vasárnapi számában megjelent vezércikkében többek között a következőket mondja : „... A kisántantnak kell vállalnia ezt az orvosi feladatot. Azt a feladatot, hogy Magyarország jeit, összes demokratikus erőit megerősítse, ellentállóvá tegye s velük meggyógyítsa az egész szervezetet. Ehhez pedig nem elég olyan demars, amely csak fenyeget és követel; ehhez olyan demars kell, amely ezeknek a demokratikus erőknek s rajtuk keresztül az egész országnak — juttat is. Olyan, amely a regeneráló demokratikus erőknek táplálékot nyújt, s amely, bejutva a beteg szervezetbe, ellenállhatatlanul győzedelmeskedik a halálos kór fölött. Ha a kisántánt erre az orvosi beavatkozásra nem vállalkozik, ha csakis arra ügyel, hogy a vergődő beteg lázálmaiban betegágyán kívül, vagyis a határokon túl, kárt ne tehessen senkiben, akkor Magyarországnak nagyon hosszadalmas és krízisekkel teljes lesz a gyógyulása. De akkor aztán nem szabad elfelejteni a kisantantnak sem, hogy Magyarország betegsége ragályos, amely hovatovább átterjed a szomszédba is...“ A kisantant Középeurópa békéjének biztosítására alakult. De Középeurópa békéjét csak a demokratikus erőknek egyöntetű uralma biztosíthatja. A kisantantnak valóban legfőbb vágya, hogy Magyarország demokratizálását előmozdítsa s ily módon szövetségesévé fogadja. A kisantantot nemcsak legbelsőbb összetételében fenyegeti, ha az általa kiépített erős demokratikus biokon keresztül Magyarország mint egy fehér esik — a reakció fűfészke — vonul végig, de állandó katonai készenlétre és felpáncélozottságra is kényszerül a reakció kicsapó lángjaival szemben, amelynek költségei alatt összeroskad. Garami fenti cikke arra késztetett, hogy a kisántánt egyik legfőbb komponensének, Csehszlovákiának exponált politikusait megkérdezzem, milyen módon lehetne a lázbeteg országon segíteni? Megkértem őket, állítsák össze azt a politikai kinint, amely a lázt a beteg testből eltávolítja és ne maradjanak az öreg professzor elméleti rendszerénél, aki csupán megírja a receptet, hanem segítő kézzel, jóindulatú hozzáféréssel be is adják a gyógyszert a betegnek. Kérésemre készséggel vállalkoztak Csehszlovákia vezető politikusai, hogy a magyar kérdésben való fölfogásukat velem közöljék. Fölkerestem Nemec, Bechyné és Urdzsal képviselőket, akiknek válaszát az alábbiakban közlöm: ellen elkövetett erőszak annyi, mintha a természet ellen akarnának erőszakoskodni. A munkásosztály saját életösztöne is elég erős biztosíték arra, hogy az eddigi súlyos vereségek útján szerzett tapasztalatokat végre el fogja fogadni. Ez a szocializmusnak magára eszmélését és végre olyan május elkövetkezését fogja jelenteni, amely az egész emberiségnek lesz az ünnepnapja. Nemec válasza: Nemec, aki a csehszlovák szociális demokrata párt elnöke, egyike a párt legrégibb és legtekintélyesebb vezetőembereinek és tagja annak az ötös párttanácsnak, amely a hivatalnok minisztériuma mögött az országot politikailag vezeti, a következőket mondotta: — Én Garami cikkével teljesen egy véleményen vagyok. Meggyőződésem, hogy Magyarországon csak az fog rendet teremteni, ha a demokratikus elemek megerősödnek, mert cskis egy demokratikus magyar kormány tekinthető Délkeleteurópa békés fejlődése szempontjából garanciának. Demarsokban megnyilatkozó bármilyen fenyegetések nem fognak a helyzeten javítani, mert az ilyen demarsoknak csak az a következményük, hogy a magyarok összefognak, hogy az országukat fenyegető ilyen demars ellen védekezzenek. Az ilyen, a magyarokat összekovácsoló eljárás csak a mostani reakciós elemeket erősíti és az ő hatalmukat öregbíti. Magától értetődik, hogy Magyarország szomszédainak örökös nyugtalanítása elbírhatatlan viszonyokat és állapotokat fog teremteni. A magyar demokrácia megerősítése tehát ugyanolyan érdeke Délkeleteurópának, mint magának Magyarországnak. A magyar reakció megmutatta, hogy nem tud rendet teremteni, de ha a magyar reakciót folytonos fenyegetésekkel csak megerősítik, nyilvánvaló, hogy a demokrácia nem tud az országban gyökeret verni és nem tud rendet teremteni. Már-már úgy látszik, mintha Magyarországon nem is volnának demokratikus erők, csupán a reakciónak volnának hívei. Ha tehát Magyarországon vissza akarjuk a reakciót szorítani, hogy a szabadelvű elemeknek módot, adjunk a közéletben való tevékenységre, össze kell mindenkinek fognia a reakcióval is való végleges leszámolásra. A kisántánt megmutatta, hogy nem csupán a jószándéka van meg arra nézve, hogy Magyarországon ne engedje a reakciót fölülkerekedni, hanem hogy a monarchista reakciónak saját területeire való beözönlésétől is fél. Mégis a kisántánt nem dolgozhat mindig hatalmi eszközökkel, hanem arra is kell gondolnia, hogy mostani viszonyai között a saját demokráciája erősítésével befolyásolja kedvezően a magyar politikát. A nagyontánt is nagyon érdekelve van ebben a kérdésben, mert hiszen az ő számára. A„lázbeteg ország“ gyógyszere Vezető csehszlovák politikusok véleménye a Magyarországgal való megegyezésről A megegyezés előfeltétele: demokratikus magyar kormány — A Jöv 6 tudósítójától. —