Jövő, 1921. június (1. évfolyam, 83-108. szám)

1921-06-01 / 83. szám

83. számi év Bécs, 1921 június 1. szerda? Pasics Magyarországról. Irta Lovászy Márton. Bzdm­inntíst V 6“ hasábjain egymásután vezérli a Szomszédos államok vezerterna.it. Tervszerűen és céltuda­mnerre az volt a 4h,°g y Magyarország nemzetközi helyzetét te 1-n l V A*?,55 áp­g a 1 föltár-1 n k. Cselekedtü­k ezt abban a tudat­ban, hogy az ország csakis a tén?eak nemMzetközi b e 1 y z e­­®U| i * . *,e 1 ^ e 8 ismerete mellett határozhatja el helyesen követendő politikáját És cselekedik ? abban a meggyőződésben, hogy a magyar kormány súlyos mulasz­­tást és súlyos hibát követ el, amikor az országot a maga valódi nemzetközi helyzete felől nemcsak, hogy föl nem világosítja, hanem olyan illú­ziód ha ringatja, amelyek hízeleghetnek ugyan a nemzeti hiúságnak és nagyra nö­velhetik az édes ábrándokat, de amelyek ®rLpJ.n H? nasy°n veszedelmesek' és amelyekből a kiábrándulás azután a 1-'^hr/n?0!?^8 ,Iesz- Mi épPen e vektől a ki-.brándulási keservektől akarunk a magyarságot megóvni.„. J „ 470.k kö^tt a nyilatkozatok között, amelyek a Jövő hasábjain megjelen­­' ;i nyilatkozó egyéniség súlyánál i® V*:y? ?tkozat tartalmánál fogva is smv­r a szerb-horvát-PaSnhtkszJSZ miniszterelnökének, I­aocsnak tegnap megjelent nyilatko­­zata. Mindenekelőtt azt kell konstatál­nunk, hogy a nyilatkozat hangjában nyoma sincs a gyűlölködésnek és ellen­ésghatÁrín ffnak' A D-vilatkozat erélyes a i *de nem hiányzik belőle készség. ennek a Varatokéi lt£ iuzkzSfn ek azonban bizonyos fSiL1terei vannak és éppen ezek a föltételek azok, amelyek a jugoszláv miniszterelnök nyilatkozatának jemegét­­és fontosságát megszabják.­­ Ezeket a föltételeket két pontba v­é­k­e­s­z­e­r­z­ő­d­é­s t­e­l­j­e­s v­é­g­­hajtása, különösen pedig a hadsereg leszerelése ille-SMhesz­7ak4a békeszerz­ődésben ’ meg- SMbott létszámra való csökkentése 1 tikV« *** Vs,zᣠdemokra­­tikus átalakulása. t.nAz e’sőre n­ézve mindig azt a tényt nJi Szm­e ott tartanunk, hogy’ a magyar kormány a trianoni szerződést P71 VJ 111 .is a magyar nemzetgyűlés ezt a szerződést ratifikálta Az a mentség, vagy ürügy, vagy kifogás vagy minek is nevezzük’, hogy/.3ny es nemzetgyűlés kényszerűéi/ 1 e t alatt cselekedett, a dolog lényee-én­y elv/? Változ? merre az a kén/ter­­feetzía -1 s­­.° D D á 11 és fönn fog állani meg igen-igen sok ideig. Vagyis* ugyanaz a kényszerhelyzet, amely a szerződés elfogadását, aláírását és rati­fikálását diktálta, diktálja annak I,eArib ant*já­t i­s. Ebben a kény­szerhelyzetben okos és lelkiismeretes kormánynak az lett volna a kötelessége, hogy hozzászoktassa az orszá­­hadsereg leszerelésének gondolatához és megérttesse vele ?“”Ők a rendszabálynak el-­ és meg­­kerülheteten voltát. Az egymásután következő magyar kormányok azonban ezt a kötelességet elmulasztották. Az egész állami élet gerincévé a had­sereget tették annyira, hogy a hadsereg nem eszközévé, hanem urává lett az államnak és kormánynak. . „Min­­dent a hadseregért“,­­ ez lett a jel­szó és ezzel a jelszóval vették igénybe hihetetlen mértékben a nemzet áldo­zatkészségét és hitegették és ámították a közvéleményt, egyszer francia, más­szor angol vagy olasz befolyással, hogy a leszerelés elkerülhetővé válik. ■ Most is m­egtudhatja a magyar nemzet Pasics nyilatkozatából, hogy naivitás még csak arra gondolni is, hogy ez a kérdés tárgyalás vagy alku anyagát képez­heti. Mit ért el tehát a magyar kormány a maga titkolózó, halogató és ámító politikájával? Elérte azt, hogy a nemzetet egy újabb nagy csa­lódás éri, és elérte azt, hogy a lesze­relés, amely okos és reális politika mellett aránylag könnyű feladat lett volna, most csak fájdalmas és veszedelmes operáció útján lesz végrehajtható! A másik: a­ demokratikus átalakulás. Emlékszünk még Benes csehszlovák külügyminiszter szenátusi beszédének arra a mondatára, hogy Magyarország mostani gazdasági és politikai nehéz­ségeinek kilencvenöt százaléka elmúlik, ha az ország fölött a valódi demokrácia veszi át az uralmat. Ugyanez, az értel­me Pasics miniszterelnök mostani nyi­latkozatának is. Ez az egyet­l­e­n mód, úgymond, hogy Magyarország szomszédaival normális és barát­ságos viszonyba kerüljön. Ez esetben nincs akadálya olyan gazdasági, kereskedelmi és közleke­dési megállapodásoknak, amelyek Magyarországnak és a többi álla­moknak is előnyére válhatnak. Kell-e ma­gyarázni azt,hogy mit jelentene a kimerült, s elzárt, blokád alatt álló, régi gazdasági kincseinek és erőforrásainak három­negyed részét elvesztett Magyarországra nézve a tőle elszakadt területekkel és a szomszédos államokkal való sűrű és bőséges gazdasági forgalom ? De Pasics még továbbmegy, amikor nem zárkózik el a trianoni békeszerző­dés sérelmeinek orvoslásától sem, nevezetesen attól, hogy a határ­­megállapítás egyes sérelmes pontjai békeességes megbeszélés és plebiscitum útján helyesbíttessenek. Té­gy­ü­k-e még mindehhez azt, hogy egy demokratikus rendszer Magyarországon nem maradhat kedvező ha­tás nélkül a szomszédos országokban élő magyar­ság helyzetére is ? Sajnos, nem látjuk jelét annak, hogy Magyarország vezető férfiai és politi­kai pártjai kellő érzéket tanúsítanának ezek iránt a nagy nemzeti kérdések iránt. Ott még a gyűlölködés szelleme uralkodik, ott még hatalmi versengés folyik, ott józan és reális politika he­lyett még mindig hamis és hazug jel­szavakkal kormányoznak. Ott még min­dig lehetséges, hogy az uralkodó réte­gek és klikkek az ország nagy érdekeit föláldozzák a maguk múló uralmának. Tarthat-e ez soká? Alig hisszük. Nincs messzi, az ivó, amikor a­ kijózanodás vé­get" vet ezeknek, az érzelmeknek. Csak azután a kijózanodás ne legyen nagyon keserves I * ■*'. - : SoldJelentések. A zsidók nem tapsolnak. — Jelentés Horthy kormányzó és Zita királyné állítólagos orgyilkos merényletéről Frigyes trónörökös ellen. — Az ébredők plakátja. — Dehund­álják az „Egyenlőség“ szerkesztőjét. Ifeivel foglakozik a „Ta osztály? ~ A­­ 8 v 5 budapesti tudósítójától. — Budapest, május 31. Megdöbbentő képe alakul ki a „T“ osztály kezünkben levő aktáiból a ma­gyarországi katonai kémszervezeteknek. Ez a sötét maffia behálózza az egész magyar közéletet és besúgói ott vannak mindenütt: a munkásság között, a hi­vatalokban, a társadalmi egyesületekben, a lapok szerkesztőségeiben és­­ a nemzeti hadsereg különböző alakulatai­ban. Horthy hadserege még önma­gában sem bízik, a katona­ság sem áll egységesen a kurzus mögött, és a kémosztály vezetői, amikor még­ a hadsereg gerincét, a karhatalmi alaku­latokat is figyeltetik spiclijeikkel, a legkevésbé sem fölösleges óvatosság következményeinek tesznek csak eleget. A nemzeti hadsereg jelentős része is szemben áll a fehér terror kurzusával, épúgy, mint a polgári társadalom nagy többsége, amelynek még a szemrebbe­nését is reszketve figyeli a spion-hálózat. És gyártja róla az aktákat... A „T“ osztály spiclijeinek a legcsekélyebb és legjelentéktelenebb dolgokra is kiterjed a figyelme és ha még sincs mit jelente­niük, akkor­­ hazudnak. Alább közlünk néhány ilyen kémjelentést annak illusz­trálására, hogy mi mindennel foglalkozik a „T“ osztály? A parasztdiktatúra és Zita királyné, untat gyilkos. Ringer főhadnagy — akinek neve már szerepelt a „T" akták alatt — 1920 december 5-ikén a következő helyzetjelentést adta le: A bevonulások alkalmával a vidéki rendőrhatóságok hozzá nem értő civil­személyekből, rendszerint parasztokból, négy-öt tagból álló, úgynevezett „detek­­tív-csoportot“ létesített, akik a bevonuló újoncokat előállítják és nyilvántartják. Megtörtént egy alföldi faluban és álta­lában errefelé ez rendszeres eljárás tényét képezi, hogy a bevonulóknak rangjait kívánják igazolni, amihez nekik egyáltalában semmi közük nem lenne. Ezekből kifolyóan igen sok atrocitások adják old magukat, kiváltképen az önkéntes­ jelvényt viselő és a volt tisztek igazoltatásánál, mert a magyar parasztság körében naarél-nayra jokan érezhető a paraszt-kotaevizmus, az agrár­vágy és a hatalomnak bármi­­féleképen az ő kezükbe kerülése. A Fővárosi Orfeum decemberi mű­során Ferency Károly színművész szép hazafias irredenta dalt énekel. Az ott­­ jelenlevő keresztények kitörő tapssal fo­gadták, azonban egyes zsidók, destruktív emberek kö­zömbösen fogadták. A városi villamos vasutak munkásai között erős agitáció folyik abban az irányban, hogy őket a szociáldemokrata pártszervezeteknek megnyerjék. A szo­ciáldemokrata munkásság nagyon pa­naszkodik a „Pannónia“­ keresztény beszerzési vállalatra, amely újabban átvette a villamos alkalmazottak be­szerzési csoportjait és ezzel együtt a kolbászgyárat, ahol az árukat nagyon megdrágította. Jó volna az ilyen k­e­­re­sztény beszerzési válla­latokat arra utasítani, hogy a munkásságot ma is olyan árért lássa el élelmiszer­rel, mint az e­l­ő­b­b­i b­e­s­z­er­zé­s­i vállalat, amelyet állító­lag zsidók v­e­z­ett­e­k. _____ Megjelenik nap­onta, fi­ntfa kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 10-57 Távirati dm: 3019, Wien Egyes szám­ára! Ausztriában......................i.5 korona Csehszlovákiában .............1-20 fb Jugoszláviában ............................1 dinár Romániába!.............................2 le! Osztrák pástUVirákl számi 149.671 Csehszlovák písUtaluríkl számi 59.640 Jugoszláv páststakarékl szám : 40.106 támszorszáfii fvlyázzámlsi Deutsche Línk, Berlle Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schulek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wolk­eise 11. ,: Telefon 803, 5271) vesz föl .s A tegnapi nap folyamán a parancs értelmében a józsefvárosi pályaudvaron megvizsgáltatott a 9 óra 40 perckor induló 42-ik számú tehervonat 328080. számú mozdonya és a 8108704. számú szerelvénykocsi. Semmi gyanús do­log nem találtatott. Közmegbotránkozást kelt, hogy s a összes posta fed­tű házakban kap­ható a „Neue Freie Presse“ azon száma, amely nertíty siarm­ányzsa az ő főméltósággát Frigyes trónörö­kös ellen elkövetett orgyilkoságit vádjával vádolja. A „Presse’­ ezen száma Zita királynét is vádolja a07sz.KEc­. Ringer főhadnagy . csop. vezető. 1920. XII. 6. du. 2 óra 20 perckor d ap. helyzet nyilvántartó kéri sürgősen a helyzetjelentés utolsó bekezdésében foglaltakra vonatkozóan a „Neue Freie Pressednek azt a számát, amelyre hi­vatkozva van, sürgősen beküldeni. (Olvashatatlan aláírás.) főhadnagy. Telefonon elintézve Ferry főhad­naggyal, Tóth. Ebből a jelentésből sok tanulságos dolog derül ki. Amit a spicli-tiszt pa­­rasztbolsevizmusnak nevez, az annyit jelent, hogy a magyar paraszt­ság már nem hajlandó törni a nemzeti hadsereg tisztje­ine­k önkényeskedéseit. Az orfeum­ban a közönség már nem lelkesedik az ébredő színészek vezérének lapos kup­léin és unják már a kurzus által mes­terségesen szított irredenta-mámort. A keresztény beszerzési szövetkezetek nyúzzák a munkásságot és drágábban dolgoznak, mint a zsidó magánvállal­kozók. A vasúti mozdonyok vizsgálatáról úgyszólván minden második jelentés megemlékezik. Úgy látszik, merényletek­től félnek. A „Neue Freie Presse“ állítólagos tudósításáról szóló része a jelentésnek, koholmány. Horthy kormányzó lel­két terheli ugyan nem is egy gyilkosság, de arról, hogy Frigyes trónörökös ellen orgyilkosságot követett volna el, ő és Zita, sohasem irt a „Presse“. Üzfljjénünk az ébredők. A destruktív sajtó ellen indított had­járat előzményeit világítja meg az alábbi akta, amelyet egész terjedelmében közlünk : M. kir. bposti kat. Városparancsnok­ság „T“-osztálya. 115. sz. Sajtójelentés. Budapest, 1921. május 5. 2. Uj falragasz a destrukció ellsa. Tudvalevő, hogy az EME úgyszólván egész jövedelmét a destrukció leküzdé­sére irányuló propagandacélokra fordítja. E propaganda különösen külömböző fal­ragaszok, röpiratok é­s röpivek bel- és külföldi terjesztésében kulminál, azai a mai gazdasági viszonyok között fölöttébb költséges. A nyomdászsztrájk alkalmával terjesztett frappáns falragasz méltó pen­­dantja lenne egy újabban ter­vezett plakát, amely a de­struktív sajtó ellen irá­nyul. Ennek skizze szürke alapon a koronás hármas halomból kiemelkedő apostoli kereszt, alatta destruktív jel­legű zsidó hírlapok (Népszava, Vi­lág, Pesti Napló, Az Est) fekszenek és „Az Est“ E-b­etűjéből egy kígyó kúszik föl az apos­toli kereszt tetejére, s on­nan mutogatja falánkját és­­ csöpögteti a méregfogából bugyogó nedvet. A pla­kát fölírása ez volna: „így dolgo­zik a zsidó sajtó.“ Egyelőre a­­ plafeát csak tervezve van, mert a a

Next