Jövő, 1921. július (1. évfolyam, 109-135. szám)

1921-07-01 / 109. szám

Az októberi forradalom.. (­..) Egyéni akció gyanánt, a sajtó- 1 ban és parlamenti nekirugaszkodások- 1 ban, elég hamar és elég sűrűn követel-­­­ték m­ár az októberi forradalom szerep-­­ lőinek felelősségre vonását. Tudja a jó­­ Isten, miért, de a kurzus váltakozó kormá­nyainak még eddig nem igen akaródzott ezt a feladatot vállalni, inkább eltűrték, hogy a pártok egymás között, hol a az egyik, hol a másik oldalon ugrassa­nak egyes kipécézett embereket, akik fregoli-gyorsasággal tudtak átvedleni forradalmi képrombolókból fehér bál­ványimádókká. S nyilván, mert nagyon­­ sok Fregoli érezte fején a vajat, idáig nem lett semmi a felelősségre vonás­ból. Most, amint méltóztatik tudni, az októberi forradalom két otthon élő mi­nisztere fordult beadvánnyal a nemzet­gyűléshez s így a túlsó oldalról jelent­kezik a követelés a felelősségre vonás iránt. Tartunk tőle, hogy a kurzus kormánya ennek a fölhívásnak sem fog sietni eleget tenni. Nem, mintha attól kellene tartania, hogy a parlamenti vizsgáló­bizottság, amelyet ebből a nemzetgyűlésből küldenek ki, nagyon iparkodnék az októberi forradalmat tisz­tára mosni, de hátha nem sikerülne elégre bepiszkedni. S az októberi forra­dalomnak. .. a kurzus nem akarja egyik legkipróbáltabb fegyverét elvesz­teni, még jó ideig nem szabad tisztára mosva a közvélemény előtt állania. Csak az a baj, hogy az októberi forradalom jelentőségének, szereplői fe­lelősségének más bírái is vannak, mint egy parlamenti vizsgáló­bizottság. Itt van elsősorban az idő, amely meghozza a szükséges történelmi távlatot s min­­­­den különösebb erőlködés nélkül is le­mos az októberi forradalomról lassan­­kint minden rákent piszkot és gyaláza­tot. Két esztendő történelmi tárlata is elég, hogy az októberi forradalom már­is egészen másutt álljon a világ előtt, mint ahogyan a kurzus alkalmi­estői céljaikhoz képest kifejtették. De azon­­fölül,­ vesztükre, nem tolhatták ki to­vább a Tisza-pör tárgyalását s ennek a pernek során, akár tetszik nekik, akár nem, láthatatlanul és csendőrfedözet nélkül ott ül a vádlottak padján az októberi forradalom is, a tanúk pedig — az ő tanúik is — kénytelenek az októberi forradalomról nyilatkozni. S ezekből a nyilatkozatokból sehogysem akar olyan bosszúlihegő, vérszomjas vadállat kidomborodni, amilyennek a kurzus az októberi forradalmat föltün­tetni szeretné. Tessék csak Lukachich vallomását átolvasni. Ez a Lukachich nem tartozott a közömbös vagy semleges szereplők közé. Könyve, amelyet a doberdői véráldozat glorifi­­kálására írt, a háború felelősségében osztályosnak mutatja. Azonkívül az utolsó királyi kormány, amely a fenye­gető forradalmi hangulatot vérbe sze­rette volna fojtani, erre a véres sze­repre éppen Lufenchichot szemelte ki. S ez az ember, a forradalom kiválasz­tott megfojtója, a legelső fölhevülés­­ óráiban ott volt a forradalmárok kezei között, a farkasveremben! Minden más táján a világnak szétmarcangolta volna az első forradalmi furor. Az októberi forradalom főhadiszállásán egy baja­szála sem görbült meg. Rejtegették, szabad útját egyengették, egy szemre­hányó szóval sem illették, a nép eset­leges dühe elől megmentették, így mondta el maga. Ha az októberi for­radalom vérszomjas bestiák verme volt akkor Lukachich volt az uj Dániel, aki ép bőrrel menekült az oroszlán­­veremből. ‘ De az októberi forradalom nem volt bosszúlihegő,nem volt vérszorayas,nem volt véres kilengés. Nem Lukachich az egyet­len tanú rá. Mikor az októberi forradalom kitört, a Bécsben szorongó király gyer­mekei Gödöllőn voltak. Ha a forrada­lom bestiák találkozóhelye lett volna, ezeket az ártatlan gyermekeket túszok gyanánt is kezei közé kaparitja. Nem tette. Inkább szemet hunyt, hogy a gyermekeket autón mielőbb megszöktes­sék, mert nem a királyt nézte, hanem a megrettenő apát. És amikor már a forradalom diadalmaskodott s a forra­dalmi kormány a nép akaratára hivat­kozhatott , a miniszterek még mindig nem voltak hajlandók szélsőségbe sod­ródni. József főherceg közvetítésével kérték esküjük alól való fölmentésüket. Ez mind közismert faktum s Lukachich vallomása ezeket a faktumokat emeli ki élesebben. Nem, az októberi forrada­lom nincs rokonságban a rákövetkezett forradalmakkal és ellenforradalmakkal. Mindegyikhez tapad vér, nagyon sok vér, de az októberi forradalom keze tiszta volt, lelke is. Még a második esztendő sem telje­sedett be s az októberi forradalom már bizonyos történelmi távlatból tekinthető át. Még csak egy kis türelem s lefosz­­lik róla minden gyalázkodás. Mellékes, hogy mi lesz Berinkey és Búza Barna beadványával. Mellékes, hogy hajlandó-e a kurzus kormánya az októberi forra­dalom szereplőinek felelősségét meg­állapítani. Ennek a kormánynak szemé­ben az októberi forradalomnak úgyis az a legfőbb bűne, hogy a mágnások, püspökök, aranygyapjasok és rangbóro­­sok elvesztették drága királyukat. Ha majd egyszer azt se lehet többé leta­gadni, hogy a királyt nem is kellett az októberi forradalomnak külön elkerget­nie, mert futnia kellett úgyis és az antant éppen olyan kevéssé törte volna meg, mint a német császárt, akkor aztán szeplőtlen tisztaságban fog ki­emelkedni az októberi forradalom, mint tür-ténelmi szükségessel mint egymásba kapcsolódó világesemények egyik lánc­szeme ... ­at...».,,, ------------- ----- — - — . —­­*’ ' * J. P­í í; v Megl^híre «spenta,héifS ! ’ Szerkesztőség és kiadóhivatal! ]* : V Wjen, V„ Rechte Wienzeile 79 v;7s?':' . Te! efon 30-57 > Távirati cím: Jövö, Wien ' Égve# nta ár«« •* Frusztrisban • ■ • • • • •••«•• »• • • *& Köf-^fia Csehszlovákiában ...1'20 UK Jugoszláviában­­.1 dinár ». Romániában........................2 lel OrHi postatnkszfirt számi 140.079 Cs«lmlofik posta takarék! némi 59.040 ■*' Jugoszláv postatakar­ék 1 szám­i 40.106 fSmttorszég! foljréstáreiai Deutsch« Erik, Beet!« g Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. Hirdető Irodája (Wien, I., Weitzdle 11. , Telefon 808, 5271) vesz föl a 1. év Bécs, 1921 Julius 1, péntek 109. szám „A sajtójavaslatból nem lehet törvény!“ ■ ■ Iv. •. —. . ■ Apssonyi erős nyilatkozata. A sajtó­novellát halvaszeretett javaslatnak tartja. — Tilta­kozik a v­álasztójog konzervatív megszorítása ellen. — „nem lehet a politikát ott folytatni, ahol Tisza István elhagyta.­* — Tomcsányi h­ajlaszó elhalasztani a javaslat tárgyalását. — A Jíiva LiUn­ajjösti munkatársétól.­­ Budapest június 30. A sajtój­avaslat kérdésében Tom­­egányi igazságügyminiszter csütörtökön dr.­­lett több nemzetgyűlési képviselőt magához kéretett, akikkel hosszasan ta­­nácskozott. A sajtónovelláról egyébként Apponyi Albert gróf a keresz­­tényszociálisok lapj­ában igen érdekes nyilatkozatot tett. A nyilatkozat, amely „A Nép“ pénteki egémában je­lent meg, igy szól­­. — Ezt a javaslatot a mostani formájában halvaszü­letett javaslatnak tartom, amelytől soha törvény nem lehet. Nem akarok beleilleszkedni abba a kórusba, amely fölemelte tiltakozó szavát a javaslat ellen, de teljesen elhibázottnak tartom. Remélem, hogy a kormány a kormányzópártokkal egyetértve meg fogja találni a mód­ját annak, hogy ez a­ javaslat el­fogadható alakot t öltsön. Az egész do­lognak nem kellett volna olyan nagy feneket keríteni. A sajtóreform lényege, hogy a sajtódeliktumokat újból precizírozza, az eljárást egy­ ,­szerűsítse, a büntetéseket súlyosbítsa, preventív eszközöket tegyen, mint pl. a sajtókamara fölállítása. A legfőbb követelménynek azonban azt tartom, hogy azok a megszorítások, amelyek a mai kialakulatlan viszonyok között szükségesek, ideiglenes jelle­gűek legyenek és ez a no­vellában megjelöltessék, vagyis a novella lejárathoz kötött törvény legyen. Apponyi ezután általános belpoli­tikai kérdésekről is nyilatkozik s többek között a következőket mondja: " A választójog kérdésében óva intek min­­denkit attól a ten­denciától, hogy akár a választójog reformja, akár a főrendi­ház átalakítása ügyében tervezett új törvényjavaslatoknál refrográá vagy túlkonzervatív állás­pontot igyekezzék érvényre juttatni. Remélem, hogy a miniszterelnök úr élénk emlékezetében fogja tartani azt a tételt, amelyet, a nemzetgyűlés előtt való bemutatkozása alkalmából hangoztatott, hogy a golitiás­ása nem lehet ott foly­tatni, alól Tisza István gróf alsba­­bajiyte. A sajtójavaslat a kereszténypárt érte­kezletén. — A 18v6 budapesti munkatársától. — Budapest, június 30. A keresztény nemzeti egyesülés pártja csütörtökön este hat órakor Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt i­ntézőbiz­ottsági ülést, majd pártértekezletet tartott, amelyen a sajtó­­javaslatot tárgyalták. Túri Béla ismertette a javaslatot az értekezleten. Megállapítja róla, hogy az általános büntetőjogi szabályokat tartalmaz sajtódeliktumok terén a régi tör­vényekkel szemben, amely kivételes el­bánást biztosított ilyen deliktumok számára. A felelősség kérdésénél konstatálja, hogy eddig a szerzői felelősség volt kidomborítva, ennek helyébe most a közzétételi felelősség lép. Javasolja, hogy ne a felelős szerkesztő legyen köteles bizonyítani azt, hogy nincs része az inkriminált cikk közreadásában, hanem a szerző igazolja, hogy abban a fele­lős szerkesztőnek volt része. A köteles gon­dosság elmulasztása mellett a kiadókat érheti a felelősség, a kiadói felelősségnek nagyobb felelősséget biztosítva, mint a szellemi ra­­j szért való felelősségnek. Az érdemleges fe­lelőség álláspontjával szemben javasolja az egyéni felelősség­­rendszerének a fentartását, hogy a kiadó felelőssége a felelős szerkesztőé előtt legyen. Minden sajtóközleményt a szerző jelöljön meg nevével. Amely cikk nincs alá­írva, azért feleljen a felelős szerkesztő. Java­solja, hogy a rágalmazás és a becsületsértés eseteiben tartassék fönn a fokozatos felelős­ség. Minden államellenes tendenciájú cselek­ményben legyen: egyetemleges a felelősség. Lingauer Albin a sajtókaraara föl­állítását sürgeti, amelyre múlhatatlanul szük­ség van, mert ez része a sajtóreformnak. Olyan sajtókamarát sürget, amely a sajtóér­dekeltség kijelölése alapján a kormány által kinevezett tagokból álljon. Javasolja az egye­temleges felelősséget és Túri Béla propozíciói­­hoz csatlakozik. Javasolja, hogy ne lehessen a felelős szerkesztőt felelősségre vonni olyan nyilatkozat miatt, amelyet a lapon kívülálló személy küldött be a laphoz és amely valakire­­ sérelmes. A forradalmi sajtó felelősségrevoná­­­sára, hacsak visszaható intézkedéseket nem tesz a törvény, ez a javaslat nem alkalmas. Különben is a sajtót a kiadóhivatalon keresz­tül kell megreformálni. A destrukció ellen nem véd ez a javaslat. Javasolja, hogy ennek a törvénynek érvényességi időhöz legyen kötve, hogy házhatározattal utasít­­tassék a kormány generális javaslat elké­szítésére, amely a parlamenti szünet után tárgyalható legyen. Tomcsányi Iv­á­n Vilmos igaz.-­ ságügyminiszter kijelenti ezután, hogy hono­rálni­ fogja a párt észrevételeit. Kéri, hogy a sajtókamara fölállítására vonatkozóan konkrét­ javaslatot tegyenek. A sajtóreformot a kor­mány is időlegesnek nevezi és a párt észre­vételeit a bizottsági tárgyalásokon fogják megbeszélni. A maga részéről nem köti magát a javaslat mostani tárgyalásához. Lingauer Albin és Bornolák Nándor rö­vid felszólalása után Haller István indítvá­nyozza, hogy a sajtókamara ügyében kikül­dendő bizottság foglalkozzék azzal a kérdéssel, hogy a névaláírás kötelező legyen. Hegyesh­almy Lajos kereskedelemügyi mi­niszter a párt elé terjeszti ezután az ipar­­törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Majd Gerencsér István indítványozza, hogy a párt határozza el, hogy a lehetőség szerint még az ősz előtt, d­e legkésőbb ősszel, a megyei közigazgató és a választójog reformja elkészüljön. A párt ezt határozatban kimondta.: A trianoni szerződés a francia szenátusiban. Form­, június 30. (Havas.) A szenátus mai illésén Ir­e­y­n­a­i­d előterjesztette a trianoni szerződésről való jelentését

Next