Jövő, 1921. augusztus (1. évfolyam, 136-161. szám)
1921-08-02 / 136. szám
--_----------------.................... «:5S..VÍ 1. év Bécs, 1921 augusztus 2, kedd szám Trónkövetelők harca, írta Lovászy Márton. Az az ádáz küzdelem, amelyet most Magyarországon a külömböző politikai csoportok vívnak egymással, tulajdonképen nem egyéb, mint a különböző Habsburg-trónkövetelők harca a trónért. Hárman vannak ők ezidőszerint: Károly, az exkirály, Albrecht, a leggazdagabb Habsburg és József, a „népszerű“, a magyar főherceg. Ehhez képest a magyar politikusok három csoportra oszlanak : karlistákra, albrechtistákra és józsefistákra. Ez utóbbiak ebben a pillanatban meglehetősen háttérbe vannak szorítva ; a kudarc, amely József főherceget kormányzóskodása alkalmával érte, valamint annak idején az októberi forradalomhoz való csatlakozása ajánlatosnak tüntetik föl számára azt, hogy egy kissé visszavonuljon a közélet mezejéről. _ Annál ádázabban dúl a harc a karlisták és albrechtisták között. A karlistáknak az az előnye, hogy ők állanak a legitim alapon; az ő pártjuk feje Magyarország megkoronázott királya, tehát a „magyar királyi“ kormány ai ő kormánya és a magyar bíróságok tíz őlejében ítélkenek. Ámde a tényleges hatalom az albrechtisták kezében van, mert ehhez a párthoz tartozik Horthy, Héjjas, Prónay, a különítmények és az ébredő magyarok. A karlisták tehát most mindent elkövetnek, hogy Horthyt és a körülötte csoportosuló terrorista alakulatokat megbuktassák és a hatalmat a kezükből kiragadják. Ennek köszönhető, hogy most egyszerre napirendre kerül Orgovány és minden egyéb gazság, holott másfél évig, hallgatag megegyezéssel senki sem beszélt azokról. Minden sakkhúzás, minden támadás, minden politikai harc ennek a trónkövetelők közötti küzdelemnek a folyománya. Amikor Beniczky szenvedélyesen támadja Horthyt és Héjjast a gyilkosságok és rablások miatt, amikor Rakovszky István olyan gyönyörű pózzal síkra száll a sajtószabadság mellett, akkor a karlista párt akarja a gyékényt kihúzni az albrechtista párt alól. Viszont, amikor katonatisztek éjszaka fegyveresen keresik Beniczkyt, nem valami barátságos szándékkal, vagy amikor az ébredő magyarok egy hallatlan hangú plakáttal zavarják föl a főváros nyugalmát, akkor az albrechtisták akarják megfélemlíteni a már túlságosan merész karlistákat. Ha valamikor, most igaz ez a közmondás: az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján busz. És mindez miért? Hiszen tudhatják, tudniok kell, hogy az európai tilalom nemcsak Károly exkirályra szól, hanem valamennyi Habsburgra kiterjed. Ha akármelyik Habsburgérdekeltségnek sikerülne is a többit legyűrni és a maga jelöltjét a trónba ültetni, a casus belli azonnal bekövetkeznék és az újdonsült király pár nap vagy pár hét alatt el volna söpörve. Ezek a politikai csoportok tehát lehetetlen, kivihetetlen célokért marcangolják egymást és az országot Mert az csak kétségtelen, hogy az ország ezek között az ádáz pártharcok között megnyugváshoz, konszolidációhoz nem tud jutni. A királykérdésnek az a „kikapcsolása“, amely azt jelenti, hogy szabad a tér minden kalandos ambíció számára, hogy az erőszak, a korrupció és a féktelen izgatás eszközeivel magának pártot szerezzen, az országszámára állandó izgalom és veszedelem forrása. Addig, amíg ez az állapot meg nem szűnik, amíg ezek az érdekcsoportok a legkétségbeesettebb eszközökkel iparkodnak maguknak a hatalom egy-egy csücskét megszerezni és megtartani, addig állandóan fenyegeti az országot a pucsnak, a polgárháborúnak és a külső beavatkozásnak veszedelme. A nemzetgyűlésnek elemi kötelessége lett volna, hogy, ennek az állapotnak véget vessen. A nemzetgyűlést azért küldötte ki az ország népe, hogy alkotmányt adjon az országnak. A nemzetgyűlés nem folytatása a régi országgyűléseknek és nem arra való, hogy tömegével gyártsa a jó-rész törvényeket, ellenben fő kötelességét,az államforma meghatározását elmulassza. A mostani nemzetgyűlés egész világosan és a leghatározottabban 1918 októberének a folyománya, egy kamararendszere, választójoga, megbízatásának minek időtartama világosan elárulja forradalmi eredetét és azt a rendeltetését,hogy a maga puszta léte által elismert tabula rasa helyén új alkotmányt, új államformát építsen. A nemzetgyűlést azonban a reakciós terror megakadályozta abban, hogy ezt a kötelességét teljesítse. Ez a terror a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül, önkényesen államformát adott az országnak, lehetetlent és nevetségeset a király nélküli királyságot, de ez az „államforma“ az, amely a Habsburg-trónkövetelők ádáz, romboló harcát rászabadította az országra. Nincs is más megoldása ennek a kérdésnek, mint az, hogy ezt az „államformát“ el kell távolítani és rábízni magára a magyar népre, hogy a maga államformáját eldöntse. Ez a nemzetgyűlés már képtelen arra, hogy ennek a feladatnak megfeleljen. Ezt a feladatot a magyar nép fogja megoldani, ha egyszer szabadon megnyilváníthatja akaratát. De akkor egészen bizonyos, hogy valamennyi Habsburg-trónkövetelővel, legitimmel és illegitimmel, egyszer s mindenkorra végezni fog. fIstilliSiFil végzés Szács föltár, teteit (feszilis váifel letartóztatásáról — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, augusztus 1. A kurzus biráinak és ügyészeinek kezében a kitekergetett nyakú és összevissza csavart testű jellel szimbolikusan ábrázolt paragrafusok soha nem sejteti, hajlékonyságra tettek szert, a jogi terrorfiúk mesteri kézzel bogoznak hurkot belőlük az ártatlan áldozatok nyakára. Szász Zoltánnak és társainak minden nyilvánvaló ártatlansága ellenére a budapesti büntetőtörvényszék vizsgálóbírája addig forgatta ide-oda a sovány és a vádlottakra egyáltalán nem kompromittáló, „tényállásit, amíg kiverejtékezett belőle egy olyan végzést, amelynek alapján Száz Zoltán és Gergely Győző hírlapíróknak, valamint dr. Bánóczi László színházi rendezőnek letartóztatását „indokolni“ tudta. A vizsgálóbíró rosszhiszemű és jogilag teljességgel meg nem álló végzése így hangzik: Vizsgálóbírói végzés. Az 1921. évi III. t.-c. 7. §-a 2. bekezdésének 1. tétele szerint: Előzetes letartóztatás Bp. 141. §. 2. és 5. A nyomozás adataiból, nevezetesen a nyomozati iratokhoz csatolt levelekből kétségtelenül megállapítható, hogy a Wienben Garami Ernő és Lovászy Márton szerkesztésében megjelenő, Magyarországról (? —a szerk.) ellenséges hangon nyilatkozó Jövő című lap részére f. év elejétől fogva azon célból, hogy a külföld előtt a magyar állam (? — a szerk.) iránti megbecsülést csorbítsák, intéjét sértsék és az antant hatalmait a magyar állam elleni ellenséges cselekményre bírják (?), egy titkos társaság nevezett lapban való közlés, tehát terjesztés végett megküldött cikkeiben és tudósításaiban valótlan tényeket közölt a Magyarországon dühöngő fehér terrorról, a nemzeti hadsereg tagjai által elkövetett lopások, zsarolások és gyilkosságokról. A tudósítások egy része, amellyel céljuk nyilván az volt, hogy ellenséges cselekményre bírják Magyarország ellen az antantot (? — a szerk.), lopott bizalmas katonai rendeleteknek, a nemzetgyűlés zárt üléseiről szóló híreknek az ántant ellenőrző bizottságának való továbbítás végett küldetett ki. (21. levél.) Ezek a tudósítások és cikkek nagy része ugyanazon gépírással, ugyanolyan papiroson írattak és titkos jellel (00) vannak ellátva és legnagyobb része Bánóczi Dénes Wien címére lettek Budapesten föladva. Az elfogott levelekből megállapítható, hogy Szász Zoltán, aki ezt egyébként maga is beismeri, Garami Ernő részére Madzsaml és Gergellyel megállapodva folyó évben a „Népszava“ szerkesztőségében több cikket diktált gépbe a Jövőnek és hogy ezeket a Wienbe való elküldés végett Gergelynek átadott cikkeket a Jövő című lap le is közölte. Gergely Győző beismeri, hogy Szász cikkeit ő vette át továbbítás végett és ezeket részben maga, részben Madzsar küldte el Bánóczijiak és általuk bizalmasaikként ismert más iteni lakások címére. Védekezésében azonban azt adja elő, hogy ő Szász cikkeit nem mindig olvasta el, hogy Szász cikkein kívül levelekben ő más tudósításokat soha nem küldött. Szász cikket a nyomozati iratok szerint Szerdahelyi Sándorné gépelte le, aki vallomása szerint a levélborítékokat minden egyes esetben a Gergely utasításában megadott címekkel is ellátta. Minthogy pedig a lefoglalt levelek nagyrésze ugyanazon kézírással vannak címezve, nemcsak a Szász által írt cikkeket, hanem a föntebb említett és titkos jellel ellátott egyéb tudósításokat is tartalmazták, ugyanazon gépírással és papiroson, alapos a gyanú, hogy ezeket is, de legalábbis nagy részét Gergely továbbította. Bánóczy tagadja, hogy ezen tudósítások kiküldéséről tudomása volt. Minthogy azonban egyik Kovács Györgyhöz intézett levelében, amelyet magáénak ismer el, azt írja, hogy a magyarországi közállapotok olyanok, amilyeneknek azt „Az Ember“ le is festi, minthogy Madzsarral és Borbéllyal jő viszonyban állt és minthogy a levelek elküldéséről nemcsak tudott, hanem a jövőhöz való juttatásban közreműködött; minthogy pedig a levelekben lévő tudósítások és cikkek valótlan tényeket is tartalmaznak, amelyek alkalmasak arra, hogy külföldön a magyar állam megbecsülését csorbítsák, hitelét sértsék és minthogy Gergely és Szász beismerésük szerint is ilyen cikkeket 1921 március 31-ike után is küldöttek I Wienbe, így a gyanúsítottak cselekménye a rendelkező részben megjelent bűntett tényálladékát megvalósítani látszik, miért is ellenük, tekintettel arra, hogy a kiszabandó büntetés előrelátható nagyságánál fogva szökésüktől annál is inkább, mert társuk Madzsar már meg is szökött, alaposan tartani kell és minthogy Szász Zoltán más ellene folyamatban levő ügyben bűnvádi eljárás alatt követte el a cselekményt, a Bp. 141. §-nak 2. és 5. pontja alkalmazandó. Szinte meg kell sajnálni a szegény vizsgálóbírót, akinek nyilván fölsőbb utasításra mindenáron alá kellett támasztani jogi érvekkel a letartóztatás elrendelését, de, minthogy bizonyítékok nem álltak rendelkezésére, kétségbeejtő jogi zsonglőrködéssel volt kénytelen ezt a munkát elvégezni. A vizsgálóbírónak ebben nagy segítségére volt kétségtelenül minden képzeletet fölülmúlóek ismeretlensége, amellyel —minden jogászi tárgyilagosságtól menten — be- állítja a Jövőt, a kurzus szájasze szerint, elvetemült hazaáruló lapnak. Egyszerűen kijelenti a vizsgálóbíró úr, hogy a Jövő Magyarország- ról nyilatkozik ellenséges hangon, (holott, mint a Jövő minden olvasója tanúsíthatja, lapunk: csak a kurzust tekinti ellenségének) kije- lenti a vizsgálóbíró úr, hogy a Jövő a magyar állam iránti megbecsülést akarja a külföldön csorbítani (holott csak a Horthyékat nem akarja megbecsülni), és kijelenti végül a vizsgálóbíró úr, hogy a jövő az antánt ha-tamait a magyar állam elleni ellenséges cselekményre akarják rábírni. Az utóbbi állítással foglalkozni sem érdemes, mert minden józan ember előtt nyilvánvaló, hogy a jövő újságírógárdája az antant hatalmait semmiféle cselekedetre sem tudhatja rábírni; többi hazug állításával is csak az a célja a vizsgálóbírónak, hogy valamiképen indokolja a letartóztatást. Ha ugyanis őszintén beismerné, hogy a Jövő csak a kurzus, csak Horthyék, csak a fehér terror ellen küzd és nem Magyarország, nem a magyar állam ellen, akkor semmi alapja nem lenne arra, hogy Szász Zoltánt, pusztán azért, mert a nevével jelzett cikkeket írt a Jövő- nek, előzetes letartóztatásba helyeztethesse. Lelkiismeretlensége mellett ostoba is az a vizsgálóbíró, aki, míg egyrész- ről azt állítja, hogy egy titkos társaság vesz részt a jövő informálásában, másrészről e titkos társaság főnökének a legteljesebb nyilvánosság ellenőrzése mellett dolgzó Szász Zoltánt állítja be. Legalább is vakmerő az a vizsgálóbíró, aki szembehelyezkedve a tényekkel, Gergely Győzőre erélyes tagadása ellenére rásütni igyekszik, hogy katonai aktákat küldözget Bécsbe. Kémikusan jogi analfabéta ez a vizsgálóbíró, aki egy ténykörülményt , hogy Bánóczi „szintén“ részt vett a Jövő tudósításának munkájában — azzal akar bizonyítani, hogy a gyanúsított Bánóczi, mostohafiához intézett levelében a magyarországi közállapotokról lesújtóan nyilatkozott és megerősítette, hogy azok olyanok, aminőknek „Az Ember“ lefesti. A magyarországi közállapotokról százezreknek és millióknak ez a véleménye — azok mind tudósítói a jövőnek? Lesújtó irasmű ez a végzés, de nem a vádlottakra. Hanem a kurzus szellemére ... Megjelenik naponta,hétfő kivételéve! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeite 79 Telefon 30-57 Távirati dm: J 6 v 8, Wien Egyes számára: Ausztriában ...............8 korona Csehszlovákiában .......................140 fb Jugoszláviában .............1 dinár Romániában.......................2 lei Osztrák postatakarék szám: 149.679 Csehszlovák postatakaréki szám: 59.640 Jugoszláv postatakaréki szám : 40.106 Mimetonzági folyószámlái Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schulek H. hirdető irodája (Wien, I., Wollzeile II. :: Telefon 809, 5271) vesz fel .