Jövő, 1921. augusztus (1. évfolyam, 136-161. szám)

1921-08-02 / 136. szám

--_----------------.................... «:5S..VÍ 1. év Bécs, 1921 augusztus 2, kedd szám Trónkövetelők harca, írta Lovászy Márton. Az az ádáz küzdelem, amelyet most Magyarországon a kü­lömböző politikai csoportok vívnak egymással, tulajdon­képen nem egyéb, mint a k­ü­l­ö­n­­böző Habsburg-trón­­követelők harca a trón­­é­r­t. Hárman vannak ők ezidő­­szerint: Károly, az exkirály, Al­brecht, a leggazdagabb Habsburg és József, a „népszerű“, a magyar főher­ceg. Ehhez képest a magyar politiku­sok három csoportra oszlanak : karlis­tákra, albrechtistákra és józsefistákra. Ez utóbbiak ebben a pillanatban meg­lehetősen háttérbe vannak szorítva ; a kudarc, amely József főherceget kor­­mányzóskodása alkalmával érte, vala­mint annak idején az októberi forrada­lomhoz való csatlakozása ajánlatosnak tüntetik föl számára azt, hogy egy kissé visszavonuljon a közélet mezejé­ről. _ Annál ádázabban dúl a harc a karlisták és albrechtisták között. A karlistáknak az az előnye, hogy ők állanak a legitim alapon; az ő pártjuk feje Magyarország megkoronázott ki­rálya, tehát a „magyar királyi“ kor­mány a­i ő kormánya és a magyar bíróságok tíz ő­lejében ítélk­enek. Ámde a tényleges hatalom az albrechtisták kezében van, mert ehhez a párthoz tartozik Horthy, Héjjas, Prónay, a különítmények és az ébredő magyarok. A karlisták tehát most min­dent elkövetnek, hogy Horthyt­ és a körülötte csoportosuló terrorista alaku­­latokat­ megbuktassák és a hatalmat a kezükből kiragadják. Ennek köszönhető, hogy most egyszerre napirendre kerül Orgovány és minden egyéb gazság, holott másfél évig, hallgatag meg­egyezéssel senki sem beszélt azokról.­­ Minden sakkhúzás, minden támadás, minden politikai harc ennek a trón­­követelők közötti küzdelemnek a folyo­mánya. Amikor Beniczky szenvedélye­sen támadja Horthyt és Héjjast a gyil­kosságok és rablások miatt, amikor Rakovszky István olyan gyönyörű póz­zal síkra száll a sajtószabadság mel­lett, akkor a karlista párt akarja a gyékényt kihúzni az albrechtista párt alól. Viszont, amikor katonatisztek éj­szaka fegyveresen keresik Beniczkyt, nem valami barátságos szándék­kal, vagy amikor az ébredő magyarok egy hal­latlan hangú plakáttal zavarják föl a főváros nyugalmát, akkor az albrechtis­ták akarják megfélemlíteni a már túl­ságosan merész karlistákat. Ha valami­kor, most igaz ez a közmondás: az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján busz. És mindez miért? Hiszen tudhatják, tudniok kell, hogy az európai tilalom nemcsak Károly exkirályra szól, hanem valamennyi Habsburgra kiterjed. Ha akármelyik Habsburg­­érdekeltségnek sikerülne is a többit le­gyűrni és a maga jelöltjét a trónba ül­tetni, a casus belli azonnal be­következnék és az újdonsült király pár nap vagy pár hét alatt el volna sö­pörve. Ezek a politikai csoportok tehát lehetetlen, kivihetetlen célokért marcangolják egymást és az országot Mert az csak kétségtelen, hogy az ország ezek között az ádáz pártharcok között megnyugváshoz, kon­szolidációhoz nem tud jutni. A király­­kérdésnek az a „kikapcsolása“, amely azt jelenti, hogy szabad a tér minden kalandos ambíció számára, hogy az erő­szak, a korrupció és a féktelen izgatás eszközeivel magának pártot szerezzen, az ország­­számára állandó izgalom és veszedelem forrása. Addig, amíg ez az állapot meg nem szűnik, amíg ezek az érdekcsoportok a legkétségbeesettebb eszközökkel iparkodnak maguknak a hatalom egy-egy csücskét megszerezni és megtartani, addig állandóan fenye­geti az országot a pucsnak, a polgár­háborúnak és a külső beavatkozásnak veszedelme. A nemzetgyűlésnek elemi kötelessége lett volna, hogy, ennek az állapotnak véget vessen. A nemzetgyűlést azért küldötte ki az ország népe, hogy a­l­­kotmányt adjon az országnak. A nemzetgyűlés nem folytatása a régi országgyűléseknek és nem arra való, hogy tömegével gyártsa a jó-rész törvé­nyeket, ellenben fő kötelességét,az állam­­­forma meghatározását elmulassza. A mostani nemzetgyűlés egész világo­san és a leghatározottabban 1918 ok­tóberének a folyománya, egy kamara­­rendszere, választójoga, megbízatásának minek időtartama világosan elárulja forradalmi eredetét és azt a rendeltetését,hogy a maga puszta léte által elismert tabula rasa helyén új alkotmányt, új állam­formát építsen. A nemzetgyűlést azonban a reakciós terror megakadályozta abban, hogy ezt a kötelességét teljesítse. Ez a terror a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül, önkényesen államformát adott az országnak, lehetetlent és nevetsége­set a király nélküli ki­rályságot, de ez az­ „államforma“ az, amely a Habsburg-trónkövetelők ádáz, romboló harcát rászabadította az országra. Nincs is más megoldása ennek a kérdésnek, mint az, hogy ezt az „állam­formát“ el kell távolítani és rábízni magára a magyar népre, hogy a maga államformáját eldöntse. Ez a nemzet­gyűlés már képtelen arra, hogy ennek a feladatnak megfeleljen. Ezt a felada­tot a magyar nép fogja megoldani, ha egyszer szabadon megnyilváníthatja akaratát. De akkor egészen bizonyos, hogy valamennyi Habsburg-trónkövete­­lővel, legitimmel és illegitimmel, egy­­szer s mindenkorra végezni fog. f­­IstilliSiFil végzés S­zács föltár, teteit (feszil­is váifel letartóztatásáról — A J­ö­v­ő budapesti tudósítójától. — Budapest, augusztus 1. A kurzus biráinak és ügyészeinek kezében a kitekergetett nyakú és össze­vissza csavart testű jellel szimbolikusan ábrázolt paragrafusok soha nem sejteti, hajlékonyságra tettek szert, a jogi terrorfiúk mesteri kézzel bogoznak hur­kot belőlük az ártatlan áldozatok nya­kára. Szász Zoltánnak és társainak minden nyilvánvaló ártatlansága elle­nére a budapesti büntetőtörvényszék vizsgálóbírája addig forgatta ide-oda a sovány és a vádlottakra egyáltalán nem kompromittáló, „tényállásit, amíg kive­­rejtékezett belőle egy olyan végzést, amelynek alapján Száz Zoltán és Ger­gely Győző hírlapíróknak, valamint dr. Bánóczi László színházi rendezőnek letartóztatását „indokolni“ tudta. A vizsgálóbíró rosszhiszemű és jogilag tel­jességgel meg nem álló végzése így hangzik: Vizsgálóbírói végzés. Az 1921. évi III. t.-c. 7. §-a 2. be­kezdésének 1. tétele szerint: Előzetes letartóztatás Bp. 141. §. 2. és 5. A nyomozás adataiból, nevezetesen a nyo­mozati iratokhoz csatolt levelekből kétségte­lenül megállapítható, hogy a Wienben Ga­rami Ernő és Lovászy Márton szerkesztésében megjelenő, Magyarországról (? —a szerk.) ellenséges hangon nyilatkozó Jövő című lap részére f. év elejétől fogva azon célból, hogy a külföld előtt a magyar állam (? — a szerk.) iránti megbecsülést csorbítsák, in­téjét sértsék és az antant hatalmait a ma­gyar állam elleni ellenséges cselekményre bír­ják (?), egy titkos társaság ne­vezett lapban való közlés, tehát terjesztés végett megküldött cikkeiben és tudósításaiban valótlan tényeket közölt a Magyarországon dühöngő fehér terrorról, a nemzeti hadsereg tagjai által elkövetett lopások, zsarolások és gyilkosságokról. A tudósítások egy része, amellyel céljuk nyilván az volt, hogy ellen­séges cselekményre bírják Magyarország ellen az antantot (? — a szerk.), lopott bizal­mas katonai rendeleteknek, a nemzetgyűlés zárt üléseiről szóló híreknek az ántant ellen­őrző bizottságának való továbbítás végett kül­detett ki. (21. levél.) Ezek a tudósítások és cikkek nagy része­­ ugyanazon gépírással, ugyanolyan papiroson­­ írattak és titkos jellel (00) vannak ellátva és legnagyobb része Bánóczi Dénes Wien címére lettek Budapesten föladva. Az elfogott leve­lekből megállapítható, hogy Szász Zoltán, aki ezt egyébként maga is beismeri, Garami Ernő részére Madzsaml és Gergellyel megállapodva folyó évben a „Népszava“ szerkesztőségében több cikket diktált gépbe a J­ö­v­ő­nek és hogy ezeket a Wienbe való elküldés végett Gergelynek átadott cikkeket a Jövő című lap le is közölte. Gergely Győző beismeri, hogy Szász cik­keit ő vette át továbbítás végett és ezeket részben maga, részben Madzsar küldte el Bánóczijiak és általuk bizalmasaikként ismert más iteni lakások címére. Védekezésében azonban azt adja elő, hogy ő Szász cikkeit nem mindig olvasta el, hogy Szász cikkein kívül levelekben ő más tudósításokat soha nem küldött. Szász cikket a nyomozati iratok szerint Szerdahelyi Sándorné gépelte le, aki vallomása szerint a levélborítékokat minden egyes eset­ben a Gergely utasításában megadott címekkel is ellátta. Minthogy pedig a lefoglalt levelek nagy­része ugyanazon kézírással vannak címezve, nemcsak a Szász által írt cikkeket, hanem a föntebb említett és titkos jellel ellátott egyéb tudósításokat is tartalmazták, ugyan­azon gépírással és papiroson, alapos a gyanú, hogy ezeket is, de legalábbis nagy részét Gergely továbbította. Bánóczy tagadja, hogy ezen tudósítások kiküldéséről tudomása volt. Minthogy azon­ban egyik Kovács Györgyhöz intézett levelé­ben, amelyet magáénak ismer el, azt írja, hogy a magyarországi közállapotok olyanok, amilyeneknek azt „Az Ember“ le is festi, minthogy Madzsarral és Borbéllyal jő viszonyban állt és minthogy a levelek elküldéséről nemcsak tudott, hanem a jövő­­höz való juttatás­ban közreműködött; minthogy pedig a leve­lekben lévő tudósítások és cikkek valótlan tényeket is tartalmaznak, amelyek alkalmasak arra, hogy külföldön a magyar állam megbecsülését csor­bítsák, hitelét sértsék és minthogy Gergely és Szász beismerésük szerint is ilyen cikkeket 1921 március 31-ike után is küldöttek I Wienbe, így a gyanúsítottak cselekménye a rendelkező részben megjelent bűntett tény­­álladékát megvalósítani látszik, miért is elle­nük, tekintettel arra, hogy a kisza­bandó büntetés előrelát­ható nagyságánál fogva szö­késüktől annál is inkább, mert társuk Ma­dzsar már meg is szökött, alaposan tartani kell és minthogy Szász Zoltán más ellene folyamatban levő ügyben bűnvádi eljárás alatt követte el a cselekményt, a Bp. 141. §-nak 2. és 5. pontja alkalma­zandó. Szinte meg kell sajnálni a szegény vizsgálóbírót, akinek nyilván fölsőbb utasításra mindenáron alá kellett tá­masztani jogi érvekkel a letartóztatás elrendelését, de, minthogy bizonyí­tékok nem álltak rendel­kezésére, kétségbeejtő jogi zsong­­lőrködéssel volt kénytelen ezt a mun­­­kát elvégezni. A vizsgálóbírónak ebben nagy segítségére volt kétségtelenül minden képzeletet fölülmúló­­­e­­­k i­­­s­­meretlensége, amellyel —minden­ jogászi tárgyilagosságtól menten — be-­­ állítja a J­ö­v­ő­t, a kurzus szájasze­­ szerint, elvetemült hazaáruló lapnak.­­ Egyszerűen kijelenti a vizsgálóbíró úr,­­ hogy a Jövő Magyarország-­ r­ó­l nyilatkozik ellenséges hangon,­­ (holott, mint a Jövő minden ol­­­­vasója tanúsíthatja, lapunk: csak a kurzust tekinti ellenségének) kije-­­ lenti a vizsgálóbíró úr, hogy a Jövő a magyar állam iránti megbecsülést­­ akarja a külföldön csorbítani (holott csak a Horthyékat nem akarja megbecsülni),­­ és kijelenti végül a vizsgálóbíró úr,­­ hogy a jövő az antánt ha-t­­­a­­­m­a­i­t a magyar állam elleni­ ellenséges cselekményre akarják rábírni. Az utóbbi állítással foglalkozni sem ér­demes, mert minden józan ember előtt nyilvánvaló, hogy a j­ö­v­ő újságíró­­gárdája az antant hatalmait semmiféle cselekedetre sem tudhatja rábírni; többi­ hazug állításával is csak az a célja a­ vizsgálóbírónak, hogy valamiképen in­dokolja a letartóztatást. Ha ugyanis őszintén beismerné, hogy a Jövő csak a kurzus, c­s­a­k Horthy­ék, csak a­ fehér terror ellen küzd és nem Ma­­gyarország, nem a magyar állam ellen,­ akkor semmi alapja nem lenne arra, hogy Szász Zoltánt, pusztán azért, mert a nevével jelzett cikkeket írt a Jövő-­ nek, előzetes letartóztatásba helyez­tethesse. Lelkiismeretlensége mellett ostoba is az a vizsgálóbíró, aki, míg egyrész-­ ről azt állítja, hogy egy titkos társaság vesz részt a j­ö­v­ő in­formálásában, másrészről e titkos tár­saság főnökének a l­e­g­t­e­l­j­e­s­e­b­b nyilvánosság ellenőrzése mellett dolgzó Szász Zol­­­tánt állítja be. Legalább is vakmerő az a vizsgálóbíró, aki szembehelyezkedve a tényekkel, Gergely Győzőre erélyes tagadása el­lenére rásütni igyekszik, hogy ka­tonai aktákat küldözget Bécsbe. Kémi­kusan jogi analfabéta ez a vizsgálóbíró, aki egy ténykörülményt , hogy Bánóczi „szintén“ részt vett a Jövő tudósításának munkájában — azzal akar bizonyítani, hogy a gyanú­sított Bánóczi, mostohafiához intézett levelében a magyarországi közállapo­tokról lesújtóan nyilatkozott és meg­erősítette, hogy azok olyanok, aminők­nek „Az Ember“ lefesti. A magyaror­szági közállapotokról százezrek­nek és millióknak ez a véle­ménye — azok mind tudósítói a j­övő­nek? Lesújtó irasmű ez a végzés, de nem a vádlottakra. Hanem a kurzus szel­lemére ... Megjelenik naponta,hétfő kivételéve! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeite 79 Telefon 30-57 Távirati dm: J 6 v 8, Wien Egyes szám­ára: Ausztriában ...............8 korona Csehszlovákiában .......................1­40 fb Jugoszláviában .............1 dinár Romániában.......................2 lei Osztrák postatakarék­ szám: 149.679 Csehszlovák postatakaréki szám: 59.640 Jugoszláv postatakaréki szám : 40.106 Mimetonzági folyószámlái Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schulek H. hirdető irodája (Wien, I., Wollzeile II. :: Telefon 809, 5271) vesz fel .

Next