Jövő, 1921. augusztus (1. évfolyam, 136-161. szám)

1921-08-31 / 161. szám

6 A németországi helyzet. A baloldali pártok akciói. — A­­ fi­l­m tudósítójától,­­ Bécs, augusztus 30. Egyre erősebb és szélesebb hullámo­­tású az a mozgalom, amelynek — a baloldali pártok célkitűzése szerint — a célja: a német köztársasági alkot­mány biztosítása, a demokratikus intéz­mények megerősítése és a német r­e­­­akció megfékezése. Erzberger képviselő meggyilkolásának első pilla­natától kezdve állandó tüntetések szín­helye a birodalom. Hogy ezek a tünte­tések — amelyek rendszerint a rendőr­séggel vagy a katonasággal való össze­ütközésekkel végződnek — mennyire spontán megnyilvánulásai a tömegek nagy izgatottságának, az kitűnik abból is, hogy a szervezett munkásságnak úgy­szólván hivatalos demonstrációja tu­lajdonképen csak szerdán fog lezajlani. A birodalmi kormány a demokratikus közvélemény elementáris megmozdulá­sával már­ most is számolni kénytelen, ezt a birodalmi elnök tegnapi rendelete is bizonyítja, amely rendelet jogot és lehetőséget ad a fennálló alkotmány ellen uszító reakciós időszaki alapok betiltására. A szak­­szervezetek tizenegy millió munkás ne­vében tegnap azt követelték, hogy tel­jesítsék végre a múlt évi Kapp-pucs bukása után megállapított garanciális követeléseiket. Ez a mostani izgalmas belpolitikai válság azt mutatja, hogy ezeknek a garanciáknak az elhanyago­lása nagy és súlyos hiba volt Remélni kell, hogy a demokráciáért harcoló bal­oldali pártok és tömegek elég elszántak lesznek, hogy a német birodalmi kor­mányt és annak valamennyi hatóságát ,ez alkalommal alaposabb munkára szo­rítsák. A szakszervezetek a birodalmi kancelárnál, Berlin, augusztus 30. A birodalmi kancellár hivatalában hétfő délután értekezlet volt a németországi szak­szervezetek valamennyi irányzatának képvise­lői és a birodalmi kancellár részvételével. A szervezetek képviselői sajnálattal állapították meg, hogy a köztársaság biztosítása érdekében a Kapp-pucs leverése után fölállított követe­lések a mai napig sem telje­sültek, ami a reakció megerősödésére és a köztársaság tekintélyének sülyedésére veze­tett. Rámutattak arra, hogy a szervezetek mögött 11 millió német mun­kás és tisztviselő áll, ez a nagy tábor hajlandó a kor­mány mögé állani, hogy őt a köztársaság és az alkotmány biztosítása érde­ké­ben kifejtendő munkában segítse. A biro­dalmi kancellár a szakszervezetek ajánlatát örömmel fogadta és a legmesszebbmenő kor­mányzati intézkedésekre tett ígéretet. A német t­i­sztviselőszövets­é­g érintkezésbe lépett a szakszervezetek vezető­ségével és közölte vele, hogy az alkotmány ellen intézett erőszakos támadások visszaveré­sére a maga részéről is hajlandó. A szerdai tüntetés jelszavai: Berlin, augusztus 30. A szociáldemokraták és a független szocialisták a szerdán délután megtar­tandó közös tüntetésre a következő jel­szavakat adták ki: a köztársaság és a népjogok biztosítása, a kivételes állapot megszüntetése, különösen Bajorországban, erélyes eljárás a jobb­oldali pártok sajtójának uszításai ellen, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás de­mokratizálódása. A munkások a birodalom­ külömböző helyein már most is állandóan tüntetnek, amiből számos össze­­­­ütközés keletkezett. Hétfőig W­estarp gróf, a konzerva­tívok vezetője Dessauban tartandó gyűlé­sen akart beszélni, azonban a munkások a gyűlést lehetetlenné tették. A gyilkosok nyomában. Beriül, augusztus 30. A „Vossische Zeitung“ tuannheimi je­lentése szerint Heidelbergben a rendőrség két fiatalembert fogott el, akik ellen igen erős gyam­okok merültek föl az Erzberger ellen elkövetett gyilkosságot illetően. Az elfogadáskor az egyik fiatalember öngyil­­koság­i k­í­s­é­r­t­e­te­t követett el. J­ö­V­ő Szerda, 1921 augusztus 31 Milyen az élet Sopronban? Mit írnak a soproni újságok? - A j­övő kiküldött tudósítójától. — Ágfalva, augusztus 30. Hogy milyen az élet Sopronban, azt leginkább a Sopronban megjelenő újsá­gokból lehet megállapítani. Innen Sop­ronba küldött és már a mai délelőtt folyamán visszaérkezett megbízottam­mal — kis veszedelem árán ugyan, de minden nehézség nélkül — sikerült soproni újságokat szerezni. Magyaror­szágról van szó — Sopronban még ma­gyar hatóságok, magyar katonák van­nak! —, a legelső, ami a soproni újsá­gok lapozgatása közben szembeötlik, az a legutóbbi esztendőkben és különö­sen a legutóbbi hónapokban minden újságolvasót annyira bosszantó cen­zúra-ablakok hiánya, sőt hiánya minden olyan nyomnak, amely arra utalhatna, hogy Sopronban cenzúra, sajtóellenőrzés, „sajtótájékoz­tatás“ volna. Emlékszem, hogy a Jövő szerkesztőségében — ha futólag is — szoktam látni egy-egy soproni újságot, amelyikről kiabált a cenzúra; a leg­utóbbi soproni lap, ami a kezembe került, az újságablakok helyén a kö­vetkező fölírást tartalmazza : „A hiányzó részt az antaui tábornoki bizottság tö­rölte.“ Azóta meg kellett volna tör­ténnie Nyugatmagyarország és vele Sopron városa átadásának is, ami egyet jelentett volna azzal, hogy Sopronban is az osztrák népköztársaság területén eleven életet élő sajtószabadság virág­zik. Nem. Sopronban nincs sajtószabad­ság, noha nincs nyoma a cenzúrának sem. Az Osztenburg-regé­­nyek egyszerűen szuro­ny­osan berendezkedtek a lapok szerkesztőségeiben nemcsak ellenőrzik azt, hogy az újságok mit imák, hanem ezeket kénysze­rítik bizonyos természetű közleményeknek úgy való megírására és kinyom­a­­tására, ahogyan ez most Sopron legeslegfőbb pa­rancsnokának, Oszten­burgnak tetszik. Meglehetősen könnyű a dolguk a „Soproni Hírlap" című újságnál, mert ez, amint a lap maga is hirdeti a „keresztény politikai napilap.“ A lap legnagyobb részt tömve van száraz hírekkel és egyéb közleményekkel, amelyek közül nem hiányzik a földművelésügyi minisztérium hivatalos jelentése a termésről meg a magyar vámőrség fölállításáról szóló cikk sem. Azonban az első oldalon szembetűnik egy kéthasábos szedésű cikkecske. A címe kiabálós, de a szedés szürke. Ez van benne:­ usztenburg a rend föntartáséért. Osztenburg őrnagynak, Sopron várospa­rancsnokának rendeletére tegnap az álta­lános igazoltatás során mindegy hetven embert le­tartóztattak, mert­ nem tudták kilétüket igazolni. Ezenkívül két embert a környéken elkövetett­­rablások miatt a vá­rosparancsnok töbele vetett. A rendcsinálás az egész vonalon folyik. Osztenburg agyonlövet . . . rablás miatt!... Az első oldalon ugyancsak föltűnő cimbetükkel hírt adnak" „az osztrák hivatalos körök megegyezési hajlandóságáról“, mert „Ausztria első­rendű érdeke, hogy Magyar­­országgal föntartsa a jóvi­szonyt, esetleg akkor is, ha valamelyik szomszédállammal érdekellentétbe kerülne la emiatt. Azután következnek a Magyar Táv­irati Irodának leginkább Szombathely­ről és Budapestről adott hírei a nyu­gatmagyarországi kérdésről. „Sopron föltámad?“ — ez a címe a vezércikknek, ezzel kezdődik a máso­dik oldal. Csak néhány idézetet ebből: Imádságunk meghozta a fordulatot. A Széchenyi-téren gyülekezve vártuk ezt a szent csodát. Hittel, bizalommal. Izgatott örömmel, büszkén a bámuló ántánt­­kiküldöttek előtt. Mintha Csaba jött volna meg vitézeivel, úgy lépett elénk II. Rákóczi Fe­renc utcájából Osztenburg kakastollas, dübörgő zászló­­alja. A parancsnok, Osztenburg őrnagy ott a magyar vállakon harsányan kiáltotta: — Parancsra visszavonul­tam eddig, de­­ tovább nem! Mert élve Sopront el nem hagyom!... Elszánt kijelentés volt ez, magyar vitéz­hez illő, legendás hírű kurucokra emlékez­tető. A következő cikknek, amelynek az a hivatása, hogy riportszerűen mondja el, mi történt vasárnap és hétfőn Nyu­­gatmagyarországon, ez a címe : Sopront nem adjuk oda! A riport­részből hadd emeljük ki a kö­vetkező, eredeti soproni híreket: (Sopron, augusztus 28.) Gróf Sigray Antal, Nyugatmagyarország főkormány­­biztosa elrendelte, hogy a csendőrségi alakulatok a ma délben elfoglalt vo­nalon további parancsig megálljanak. A m. kir. csendőrség visszavonulása tehát a kormánybiztos rendeletére ezzel megszűnt, Nyugatmagy­arországnak ma délután 4 órára tervezett átadása nem fog meg­történni. Most következik az Osztenburg­­parancsra megírt fejezet. Szó szerint adjuk: A lakosság ellenáll a megszál­lóknak! A magyar csendőr­csapatok megállották. A főkormánybiztos rendelete folytán a ma­gyar csendőrcsapatok parancsot kaptak, hogy a kiürítési visszavonulást­­szüntessék be. A von­a­l, amelyen a magyar csendőrcsapatok megállották, a következők: F­e­r­t­ő­m­e­d­­gyes, Ágfalva, Doborján, Sza­­badbáránd, Felső­paly­a, G­e­­rosdfalva, Goberling, Város­sz­a­­­ó­l­a­k, Vasjobbágy, Gye­pűfüzes, Pusztaszentmihály, Őszgödör, Bábajkeresztúr. Va­sárnap hajnalban, mint az jelezve volt, az osztrák csendőrség megindult állomáshelyei­ről, hogy Nyugatmagyarországot megszállják. A bevonuló csendőrség mögött vörös zászlóst alatt az osztrák­magyar kommunisták vonultak nagy tömegben zenekarral. A bevonulók között főrészben a ma­gyar emigránsok jöttek nagy örömrivalgással. Különösen zajos volt a be­vonulás Lajtarét faluban, ahol a magyar kommu­nisták Léser vezetése alatt jöttek be, aki tudvalévően a Gau elnöke volt­­Sopronban. Pinkafőn a nép kaszával, kapával kiverte a bevonulókat, közben sebesülések is történtek és halott is volt. A legújabb hírek hírek szerint Moson, Laj­­takáta és Lajtakörtvélyes lakossága is felkel a bevonulók ellen. Kisebb csetepaté volt Ágfalván, ahol egy Sopronból kitóduló csapat és sokan az odavalók közel összetűztek az osztrák csendőrökkel. Az összeütközés oka az volt, hogy egy osztrák csendőr bántalmazott egy fiatalembert, mire ez visszaütötte. Az osztrák csendőr erre lekapta fegyverét és le­lőtte a fiatalembert. Az összeütközés után mindkét fél rajvonalba fejlődött és tűzharc támadt. Magyar részről 25—80 ember, osztrák részről körülbelül 250 csendőr volt. A helyszínre csakhamar megérkeztek az antant kiküldöttek is. Ugyancsak a helyszí­nére érkezett Davy, a kijelölt burgenlandi kormányzó, aki Sopronból rögtön Ágfalvára ment és a helyszínére érve, a kofferből kiszedett n­ályinget lo­bogtatta békés szándéka jeléül. Őt az ellenálló csapat feltartóztatta és csak Osztenburg városparancsnok erélyes föllépésére eresztették szabadon. Vele jött vissza az antant autója is. Mindehhez pedig, azt hiszem, egy grónyi magyarázatot nem szabad írni. Azt, hogy mi történt és ami történt, hogyan történt, így akarja Oszten­burg Sopron és környéke népével meg­ismertetni ! A vidékről való jelentései mind azt hangoztatják, hogy a lakos­ság áll ellen és hogy tizennyolc helyről jelentettek kisebb fegy­veres összetűzést. Van még egy cikk, aminek a címe: Osztrák atrocitások a meg­szállott területen: polgár­­mesterek, jegyzők osztrák részről való letartóztatásáról és túszultartásáról szól ez a cikk. A napihírek sorából érdemes a kö­vetkezők kiemelése: Gévay-Wolff Lajos alispán, aki szom­baton Kapuvárra utazott, hogy az átköltözött vármegyei hivatalt Kapuvárott elhelyezze és berendezze, tegnap visszatért Sopronba és elfoglalta hivatalát. A beállott helyzet miatt Ausztria felé egyáltalán nem közle­kednek a vonatok, tehát a sopron— pozsonyi és a sopron—kőszegi vonalon a Bécs felé való forgalom szünetel. Általában a meg­szállott területre mindenhol megakadt a for­galom. A Sopronba való közlekedésben Sopron felé csak személyforgalom van, az áruforgalom csak Pinnyéig van megengedve. A „Sopronvárm­egye“ (Rábaközi Közlöny) hat oldalon jelent meg és, természetesen, e lap is nagy­részt Nyugatmagyarország ügy­ével fog­lalkozik és ugyancsak természetesen úgy, ahogy Osztenburgék előírták. Az e cikkben közölt legelső idézetet a lap ilyen cím­mel közli: „Osztenburg vaskézzel tartja fönn a rendet.“ A lap első oldala szürke táviratokkal túltömött. A második ol­dalon hatalmas cikk nagy címe ez: „Nyugata Magyarország átadása sem történt meg." Ebből a cikkből hadd ragadjak ki né­hány mondatot: Sigray főkormánybiztos rendeletére beszüntettük Sopron kiürítését, mivel az el­­szakításra, Halálra ítélt vidék lakos­sága maga parancsolt megállást a be­nyomuló osztrák csendőröknek és a f­ö­l­­f­e­g­y­v­e­r­k­e­z­e­tt vörös zászlós polgári osztagoknak. A Széchenyi-téren tüntető tömeg soraiban ott volt egy ismert nemzetgyű­lési képviselő is, aki következőket mondotta a „Sopronvármegye“ munkatársá­nak : — A legbiztatóbb remények töltenek el bennünket. Semmiféle hata­lom nincs a v­i­l­á­g­o­n, a­m­e­l­y bennünket arra kénysze­ríthet, hogy Nyugatra a­­gyar­országot átadjuk. Ezért vagyunk itt, hogy összefogjuk a széthúzó erőket és magasan, az egész ország teste fölött meglobogtassuk a magyar trikolórt. Ami engem illet, magam is beáll­tam az önkéntes csendőr­­alakulatba. Nagy cikk van arról, hogy m­á­­­r a munkában a soproni hiva­talok. Megtudjuk ebből, hogy a sop­roni rendőrségre szombat este 8 óra után jött már az első telefonin­tézkedés Budapestről a b*e 1 ti g y w i* nisztériumból. Eszerint a ki­vonulásra készen állott fogalmazói kart és irodai kezelő személyzetet visz­­szarendeltek. Nyomban ezután intézkedés történt, hogy a soproni rendőrség valamennyi tagja, a fogal­mazói, felügyelői kar, az irodai személy­zet és az őrszemélyzet egyaránt helyén maradjon. A pénzügy igazga­­t­ó­s­á­g személyzete szintén hivata­lába volt. Osztenburg a záróórát esti 11 órára állapította meg. A hírrovatból elég ennek az egy hírnek a közlése: Üzennek az Osztenburg-le­­g­é­n­y­e­k. A negyvennyolcas kaszárnya előtt megállított néhány Osztenburg-csendőr. Öles termetű, de gyerekarcú, mosolygós képű legények. Nincs az a csü­ggedés, az a remény­telenség, ami erőre ne kapna ettől a mosoly­tól. „Szerkesztő úr, kérjük szépen, nagyon erős a szolgálat, a posta se jó, nem tudunk jövőlét írni, írja meg, üzenje meg helyettünk a dunántúli, meg a székely kislányoknak, hogy tiszteljük őket és egészségesek vagyunk és egészségesen hazamegyünk nemsokára, ha majd itten tiszta lesz a levegő.“ Mert tiszta diz­ám! tették hozzá nagy bizakodással. Dunántúli lányok, székely lányok, ime itt van, megüzentük, olvassátok. E­z most Sopron sajtója. Oszten­­burg-Moravek őrnagy így szerkeszt most újságokat Sopron­lul! V. A.

Next