Jövő, 1921. augusztus (1. évfolyam, 136-161. szám)
1921-08-31 / 161. szám
6 A németországi helyzet. A baloldali pártok akciói. — A film tudósítójától, Bécs, augusztus 30. Egyre erősebb és szélesebb hullámotású az a mozgalom, amelynek — a baloldali pártok célkitűzése szerint — a célja: a német köztársasági alkotmány biztosítása, a demokratikus intézmények megerősítése és a német reakció megfékezése. Erzberger képviselő meggyilkolásának első pillanatától kezdve állandó tüntetések színhelye a birodalom. Hogy ezek a tüntetések — amelyek rendszerint a rendőrséggel vagy a katonasággal való összeütközésekkel végződnek — mennyire spontán megnyilvánulásai a tömegek nagy izgatottságának, az kitűnik abból is, hogy a szervezett munkásságnak úgyszólván hivatalos demonstrációja tulajdonképen csak szerdán fog lezajlani. A birodalmi kormány a demokratikus közvélemény elementáris megmozdulásával már most is számolni kénytelen, ezt a birodalmi elnök tegnapi rendelete is bizonyítja, amely rendelet jogot és lehetőséget ad a fennálló alkotmány ellen uszító reakciós időszaki alapok betiltására. A szakszervezetek tizenegy millió munkás nevében tegnap azt követelték, hogy teljesítsék végre a múlt évi Kapp-pucs bukása után megállapított garanciális követeléseiket. Ez a mostani izgalmas belpolitikai válság azt mutatja, hogy ezeknek a garanciáknak az elhanyagolása nagy és súlyos hiba volt Remélni kell, hogy a demokráciáért harcoló baloldali pártok és tömegek elég elszántak lesznek, hogy a német birodalmi kormányt és annak valamennyi hatóságát ,ez alkalommal alaposabb munkára szorítsák. A szakszervezetek a birodalmi kancelárnál, Berlin, augusztus 30. A birodalmi kancellár hivatalában hétfő délután értekezlet volt a németországi szakszervezetek valamennyi irányzatának képviselői és a birodalmi kancellár részvételével. A szervezetek képviselői sajnálattal állapították meg, hogy a köztársaság biztosítása érdekében a Kapp-pucs leverése után fölállított követelések a mai napig sem teljesültek, ami a reakció megerősödésére és a köztársaság tekintélyének sülyedésére vezetett. Rámutattak arra, hogy a szervezetek mögött 11 millió német munkás és tisztviselő áll, ez a nagy tábor hajlandó a kormány mögé állani, hogy őt a köztársaság és az alkotmány biztosítása érdekében kifejtendő munkában segítse. A birodalmi kancellár a szakszervezetek ajánlatát örömmel fogadta és a legmesszebbmenő kormányzati intézkedésekre tett ígéretet. A német tisztviselőszövetség érintkezésbe lépett a szakszervezetek vezetőségével és közölte vele, hogy az alkotmány ellen intézett erőszakos támadások visszaverésére a maga részéről is hajlandó. A szerdai tüntetés jelszavai: Berlin, augusztus 30. A szociáldemokraták és a független szocialisták a szerdán délután megtartandó közös tüntetésre a következő jelszavakat adták ki: a köztársaság és a népjogok biztosítása, a kivételes állapot megszüntetése, különösen Bajorországban, erélyes eljárás a jobboldali pártok sajtójának uszításai ellen, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás demokratizálódása. A munkások a birodalom külömböző helyein már most is állandóan tüntetnek, amiből számos összeütközés keletkezett. Hétfőig Westarp gróf, a konzervatívok vezetője Dessauban tartandó gyűlésen akart beszélni, azonban a munkások a gyűlést lehetetlenné tették. A gyilkosok nyomában. Beriül, augusztus 30. A „Vossische Zeitung“ tuannheimi jelentése szerint Heidelbergben a rendőrség két fiatalembert fogott el, akik ellen igen erős gyamokok merültek föl az Erzberger ellen elkövetett gyilkosságot illetően. Az elfogadáskor az egyik fiatalember öngyilkosági kísértetet követett el. JöVő Szerda, 1921 augusztus 31 Milyen az élet Sopronban? Mit írnak a soproni újságok? - A jövő kiküldött tudósítójától. — Ágfalva, augusztus 30. Hogy milyen az élet Sopronban, azt leginkább a Sopronban megjelenő újságokból lehet megállapítani. Innen Sopronba küldött és már a mai délelőtt folyamán visszaérkezett megbízottammal — kis veszedelem árán ugyan, de minden nehézség nélkül — sikerült soproni újságokat szerezni. Magyarországról van szó — Sopronban még magyar hatóságok, magyar katonák vannak! —, a legelső, ami a soproni újságok lapozgatása közben szembeötlik, az a legutóbbi esztendőkben és különösen a legutóbbi hónapokban minden újságolvasót annyira bosszantó cenzúra-ablakok hiánya, sőt hiánya minden olyan nyomnak, amely arra utalhatna, hogy Sopronban cenzúra, sajtóellenőrzés, „sajtótájékoztatás“ volna. Emlékszem, hogy a Jövő szerkesztőségében — ha futólag is — szoktam látni egy-egy soproni újságot, amelyikről kiabált a cenzúra; a legutóbbi soproni lap, ami a kezembe került, az újságablakok helyén a következő fölírást tartalmazza : „A hiányzó részt az antaui tábornoki bizottság törölte.“ Azóta meg kellett volna történnie Nyugatmagyarország és vele Sopron városa átadásának is, ami egyet jelentett volna azzal, hogy Sopronban is az osztrák népköztársaság területén eleven életet élő sajtószabadság virágzik. Nem. Sopronban nincs sajtószabadság, noha nincs nyoma a cenzúrának sem. Az Osztenburg-regények egyszerűen szuronyosan berendezkedtek a lapok szerkesztőségeiben nemcsak ellenőrzik azt, hogy az újságok mit imák, hanem ezeket kényszerítik bizonyos természetű közleményeknek úgy való megírására és kinyomatására, ahogyan ez most Sopron legeslegfőbb parancsnokának, Osztenburgnak tetszik. Meglehetősen könnyű a dolguk a „Soproni Hírlap" című újságnál, mert ez, amint a lap maga is hirdeti a „keresztény politikai napilap.“ A lap legnagyobb részt tömve van száraz hírekkel és egyéb közleményekkel, amelyek közül nem hiányzik a földművelésügyi minisztérium hivatalos jelentése a termésről meg a magyar vámőrség fölállításáról szóló cikk sem. Azonban az első oldalon szembetűnik egy kéthasábos szedésű cikkecske. A címe kiabálós, de a szedés szürke. Ez van benne: usztenburg a rend föntartáséért. Osztenburg őrnagynak, Sopron városparancsnokának rendeletére tegnap az általános igazoltatás során mindegy hetven embert letartóztattak, mert nem tudták kilétüket igazolni. Ezenkívül két embert a környéken elkövetettrablások miatt a városparancsnok töbele vetett. A rendcsinálás az egész vonalon folyik. Osztenburg agyonlövet . . . rablás miatt!... Az első oldalon ugyancsak föltűnő cimbetükkel hírt adnak" „az osztrák hivatalos körök megegyezési hajlandóságáról“, mert „Ausztria elsőrendű érdeke, hogy Magyarországgal föntartsa a jóviszonyt, esetleg akkor is, ha valamelyik szomszédállammal érdekellentétbe kerülne la emiatt. Azután következnek a Magyar Távirati Irodának leginkább Szombathelyről és Budapestről adott hírei a nyugatmagyarországi kérdésről. „Sopron föltámad?“ — ez a címe a vezércikknek, ezzel kezdődik a második oldal. Csak néhány idézetet ebből: Imádságunk meghozta a fordulatot. A Széchenyi-téren gyülekezve vártuk ezt a szent csodát. Hittel, bizalommal. Izgatott örömmel, büszkén a bámuló ántántkiküldöttek előtt. Mintha Csaba jött volna meg vitézeivel, úgy lépett elénk II. Rákóczi Ferenc utcájából Osztenburg kakastollas, dübörgő zászlóalja. A parancsnok, Osztenburg őrnagy ott a magyar vállakon harsányan kiáltotta: — Parancsra visszavonultam eddig, de tovább nem! Mert élve Sopront el nem hagyom!... Elszánt kijelentés volt ez, magyar vitézhez illő, legendás hírű kurucokra emlékeztető. A következő cikknek, amelynek az a hivatása, hogy riportszerűen mondja el, mi történt vasárnap és hétfőn Nyugatmagyarországon, ez a címe : Sopront nem adjuk oda! A riportrészből hadd emeljük ki a következő, eredeti soproni híreket: (Sopron, augusztus 28.) Gróf Sigray Antal, Nyugatmagyarország főkormánybiztosa elrendelte, hogy a csendőrségi alakulatok a ma délben elfoglalt vonalon további parancsig megálljanak. A m. kir. csendőrség visszavonulása tehát a kormánybiztos rendeletére ezzel megszűnt, Nyugatmagyarországnak ma délután 4 órára tervezett átadása nem fog megtörténni. Most következik az Osztenburgparancsra megírt fejezet. Szó szerint adjuk: A lakosság ellenáll a megszállóknak! A magyar csendőrcsapatok megállották. A főkormánybiztos rendelete folytán a magyar csendőrcsapatok parancsot kaptak, hogy a kiürítési visszavonulástszüntessék be. A vonal, amelyen a magyar csendőrcsapatok megállották, a következők: Fertőmedgyes, Ágfalva, Doborján, Szabadbáránd, Felsőpalya, Gerosdfalva, Goberling, Városszaólak, Vasjobbágy, Gyepűfüzes, Pusztaszentmihály, Őszgödör, Bábajkeresztúr. Vasárnap hajnalban, mint az jelezve volt, az osztrák csendőrség megindult állomáshelyeiről, hogy Nyugatmagyarországot megszállják. A bevonuló csendőrség mögött vörös zászlóst alatt az osztrákmagyar kommunisták vonultak nagy tömegben zenekarral. A bevonulók között főrészben a magyar emigránsok jöttek nagy örömrivalgással. Különösen zajos volt a bevonulás Lajtarét faluban, ahol a magyar kommunisták Léser vezetése alatt jöttek be, aki tudvalévően a Gau elnöke voltSopronban. Pinkafőn a nép kaszával, kapával kiverte a bevonulókat, közben sebesülések is történtek és halott is volt. A legújabb hírek hírek szerint Moson, Lajtakáta és Lajtakörtvélyes lakossága is felkel a bevonulók ellen. Kisebb csetepaté volt Ágfalván, ahol egy Sopronból kitóduló csapat és sokan az odavalók közel összetűztek az osztrák csendőrökkel. Az összeütközés oka az volt, hogy egy osztrák csendőr bántalmazott egy fiatalembert, mire ez visszaütötte. Az osztrák csendőr erre lekapta fegyverét és lelőtte a fiatalembert. Az összeütközés után mindkét fél rajvonalba fejlődött és tűzharc támadt. Magyar részről 25—80 ember, osztrák részről körülbelül 250 csendőr volt. A helyszínre csakhamar megérkeztek az antant kiküldöttek is. Ugyancsak a helyszínére érkezett Davy, a kijelölt burgenlandi kormányzó, aki Sopronból rögtön Ágfalvára ment és a helyszínére érve, a kofferből kiszedett nályinget lobogtatta békés szándéka jeléül. Őt az ellenálló csapat feltartóztatta és csak Osztenburg városparancsnok erélyes föllépésére eresztették szabadon. Vele jött vissza az antant autója is. Mindehhez pedig, azt hiszem, egy grónyi magyarázatot nem szabad írni. Azt, hogy mi történt és ami történt, hogyan történt, így akarja Osztenburg Sopron és környéke népével megismertetni ! A vidékről való jelentései mind azt hangoztatják, hogy a lakosság áll ellen és hogy tizennyolc helyről jelentettek kisebb fegyveres összetűzést. Van még egy cikk, aminek a címe: Osztrák atrocitások a megszállott területen: polgármesterek, jegyzők osztrák részről való letartóztatásáról és túszultartásáról szól ez a cikk. A napihírek sorából érdemes a következők kiemelése: Gévay-Wolff Lajos alispán, aki szombaton Kapuvárra utazott, hogy az átköltözött vármegyei hivatalt Kapuvárott elhelyezze és berendezze, tegnap visszatért Sopronba és elfoglalta hivatalát. A beállott helyzet miatt Ausztria felé egyáltalán nem közlekednek a vonatok, tehát a sopron— pozsonyi és a sopron—kőszegi vonalon a Bécs felé való forgalom szünetel. Általában a megszállott területre mindenhol megakadt a forgalom. A Sopronba való közlekedésben Sopron felé csak személyforgalom van, az áruforgalom csak Pinnyéig van megengedve. A „Sopronvármegye“ (Rábaközi Közlöny) hat oldalon jelent meg és, természetesen, e lap is nagyrészt Nyugatmagyarország ügyével foglalkozik és ugyancsak természetesen úgy, ahogy Osztenburgék előírták. Az e cikkben közölt legelső idézetet a lap ilyen címmel közli: „Osztenburg vaskézzel tartja fönn a rendet.“ A lap első oldala szürke táviratokkal túltömött. A második oldalon hatalmas cikk nagy címe ez: „Nyugata Magyarország átadása sem történt meg." Ebből a cikkből hadd ragadjak ki néhány mondatot: Sigray főkormánybiztos rendeletére beszüntettük Sopron kiürítését, mivel az elszakításra, Halálra ítélt vidék lakossága maga parancsolt megállást a benyomuló osztrák csendőröknek és a fölfegyverkezett vörös zászlós polgári osztagoknak. A Széchenyi-téren tüntető tömeg soraiban ott volt egy ismert nemzetgyűlési képviselő is, aki következőket mondotta a „Sopronvármegye“ munkatársának : — A legbiztatóbb remények töltenek el bennünket. Semmiféle hatalom nincs a világon, amely bennünket arra kényszeríthet, hogy Nyugatra agyarországot átadjuk. Ezért vagyunk itt, hogy összefogjuk a széthúzó erőket és magasan, az egész ország teste fölött meglobogtassuk a magyar trikolórt. Ami engem illet, magam is beálltam az önkéntes csendőralakulatba. Nagy cikk van arról, hogy már a munkában a soproni hivatalok. Megtudjuk ebből, hogy a soproni rendőrségre szombat este 8 óra után jött már az első telefonintézkedés Budapestről a b*e 1 ti g y w i* nisztériumból. Eszerint a kivonulásra készen állott fogalmazói kart és irodai kezelő személyzetet viszszarendeltek. Nyomban ezután intézkedés történt, hogy a soproni rendőrség valamennyi tagja, a fogalmazói, felügyelői kar, az irodai személyzet és az őrszemélyzet egyaránt helyén maradjon. A pénzügy igazgatóság személyzete szintén hivatalába volt. Osztenburg a záróórát esti 11 órára állapította meg. A hírrovatból elég ennek az egy hírnek a közlése: Üzennek az Osztenburg-legények. A negyvennyolcas kaszárnya előtt megállított néhány Osztenburg-csendőr. Öles termetű, de gyerekarcú, mosolygós képű legények. Nincs az a csüggedés, az a reménytelenség, ami erőre ne kapna ettől a mosolytól. „Szerkesztő úr, kérjük szépen, nagyon erős a szolgálat, a posta se jó, nem tudunk jövőlét írni, írja meg, üzenje meg helyettünk a dunántúli, meg a székely kislányoknak, hogy tiszteljük őket és egészségesek vagyunk és egészségesen hazamegyünk nemsokára, ha majd itten tiszta lesz a levegő.“ Mert tiszta dizám! tették hozzá nagy bizakodással. Dunántúli lányok, székely lányok, ime itt van, megüzentük, olvassátok. Ez most Sopron sajtója. Osztenburg-Moravek őrnagy így szerkeszt most újságokat Sopronlul! V. A.