Jövő, 1921. augusztus (1. évfolyam, 136-161. szám)

1921-08-13 / 146. szám

Szombat, 1921 augusztus 13 j­ö­v­ó Ki PEST Magyarországon nem lehet megélni. BÉCS, augusztus 12. Ee régi téma, de most újra erősen ak­tuálissá vált. Napok óta írunk arról, hogy Magyarors­zágon rohamosan mennek föl­felé ez élelmiszerek árai, pénteki szá­munkban pedig közöltük, budapesti híradás nyomán, hogy az általános drágulás leg­alább negyven percért. Most már Magyar­­országon is, sőt a budapesti sajtóban, jelentkeznek hangok, amelyek azt mond­ják, hogy minden politikai kérdésen fölül legégetőbb és legkínosabb problémája az országnak, hogy „nem lehet megélni“. „Az Est“ vezércikket kerül e témáról. Le­írja a drágasági hullámot, amely az ezer­szer bejelentett, biztosra vett olcsósági hullám helyett következett be, „olyan drágaság, amely, ha a jó lelkiismeretű, ügyes, emberséges és önzetlen politika meg nem regulázza, válságok for­­gatagába dobhatja ezt a s­ze­­rencsétl­en országot“. A vezércikk azután így fejeződik be : Politikus urak a nagyságaik és ő excellenciáik a fellegekben járkálnak, horizontjukban csak nagy történelmi problémák árnyéka rajzolódott ki,­­ csak közben úgy ne járjanak, mint a görög bölcs, aki a földi göröngyökön vágódott el, míg a csillagok titkát fürkészte. Lent kell maradni a földön. Itt kell csinálni elsősorban politikát, meg kell oldani — meg kell oldani! — a drágaság problémá­ját, mert enélkül hiába oldják meg akár a legnehezebb politikai problémákat. Kezdenek tehát ráeszmélni a reálpoli­tika szükségességére! Mindig elkésve esz­mélnek rá, azért most is ez a ráeszmélé­­sük a közel­jövő végzetességét vetíti előre. Horthy Ünnepelteti magát, Hegedűs zsonglőrködik, a súlyos árny pedig száll lejjebb-lejjebb, ráterül ismét a szerencsét­len országra, agyonnyomja a pompás udvartartást és, rá , harsogó jelszavakat megfojtja . .. Mindig későn! — Ez a szörnyű magyar szerencsétlenség. —Hainisch szeptemberben meglát­ogatja Masarykot Prágai tudósítónk jelenti: A „Narodni Demokrata” bécsi je­lentése szerint Hainisch osztrák szövet­ségi elnök szeptember hónap végén viszonozza Masaryk elnök láto­gatását, az elnök lanai nyári kastélyában. Masaryk még e látogatást megelőzően Belgrádba utazik és esetleg ellátogat Pá­­risba is.­­ Az eszperantisták elutaztak Buda­pestről. Budapestről jelentik. A prágai eszperantista kongresszus résztvevői, akik közül mintegy hatvanan Budapestre men­tek, csütörtökön elutaztak a fővárosból. Szerdán a Margitszigeten búcsúbankett volt, amelyen Giesswein Sándor dr. hosz­­szabb beszéddel búcsúzott el a külföldi vendégektől. Kifejtette, hogy a nemzeti kultúrát meg kell őrizni, de szükség van a nemzetek közötti megértésre is, mert enélkül elpusztul a nemzeti kultúra, amely nemzeti és keresztény elemekből épült. A külföldiek nevében Blaise londoni ki­küldött felelt, aki meghatott szavakban búcsúzott el a fővárostól és megköszönte a magyar vendégszeretetet. A főváros ra­gyogó szépsége megnyerte igaz barátsá­gukat és rokonszenvüket. Megígéri, hogy Angliába visszatérve, mindenütt az igaz­ság­h­o­z híven be fog számolni és külföldieket fog Budapestre küldeni. S e­­z a e­­­a a jövő évi helsingforsi kongresz­­szusra hívta meg a magyarokat. Végül magyar versek és dalok előadása és az eszperantó himnusz el­éneklésével véget ért a bankett. — Károly születésnapja. Bu­dapesti tudósítónk jelenti: Augusztus 17-én a főváros és a megyei székhelyek valamennyi plébániatemplo­mában misét fognak olvasni IV. Károly, Magyarország királya születésnapja al­kalmából. A budapesti szervitatemplom­ban a misén részt fognak venni a kor­mány tagjai és a hatóságok képviselői. (És Horthy ? ... •— A s­z­e­r­k.) — Miákits Ferenc betegsége. Közöltük, hogy Miákits Ferencet, akit a zürichi nemzetközi vas- és fémmunkáskongresz­­szusra küldtek ki, Zürichben szélütés érte. Budapesti jelentés szerint már annyira javult az állapota, hogy remél­hetően már legközelebb hazatérhet Hogyan nyaralnak a gyermekek Magyarországon­­ A gyemeknyaraltatési akció teljes csődje. BOCS, augusztus 12. Érdekes közleményt olvasunk a buda­pesti ,8 Órai Újságában, amely arról szól, hogy hogyan ütött be az egész Kö­­zépeurópa-szerte szokásossá vált gyermek­nyaraltatási akció Magyarországon Mikor Bernolák Nándor népjóléti mi­niszter átvette , hivatalát, kiderült, hogy elődje, Benárd Ágoston, nemcsak százezer elintézetlen rokkantügyi aktát hagyott hátra, hanem a gyermeknyaraltatási ak­cióra vonatkozóan sem tett semmi intéz­kedést. Az ennek folytán későn megindult akció két irányban mozgott. Egyrészt — főleg az Amerikai Segélyző Bizottság tá­mogatásával — gyermeknyaraltató telepe­ket létesítettek, másrészt­ pedig a nyara­lásra küldött gyermekeket falusi csalá­dokhoz adták ki. A gyermeknyaraltató telepekre töménte­len panasz érkezett eddig. Ezeken a tele­peken, ahol a gyermekek többnyire ba­­rakokban vannak elhelyezve, a higiénia minden elemi követelménye hiányzik, a táplálkozás rossz, sok helyen nemcsak fürdő, de ivóvíz sincs, úgy­hogy ezek miatt a körülmények miatt a gyermekek egy része megbetegedett, egy nagy része pedig megszökött. Ezeket a panaszokat a népjóléti miniszter vizsgálta meg a hely­színen, de a panaszok okait az ő látogatása sem szüntette meg. Az akció másik része a gyermekeknek falusi családoknál való elhelyezése is teljesen csődöt mondott. A Menekültügyi Hivatal például, amely szintén részt vett a mozgalomban, húsz gyermeket helyezett el a veszprém megyei Igod községben, egyes jobbmódú csalá­doknál. Június végén indult el a csoport. Hatvan napra volt a nyaralás tervbe véve, a húsz gyermek közü­l azonban ma, öt hét után, már csak három gyermek van a községben. A falusi lakosság a fejletlen pesti gyermekeket nekik szokat­lan testi munkával telhette meg. Emiatt a húsz gyermek közül heten megbeteged­tek, a többiek pedig részben megszöktek, részben pedig szüleik hozták haza őket. A legtöbbnyire 10—12 éves gyermeke­ket hajnalban verték föl, a mezőre küld­ték ki őket libát, disznót és marhát őrizni, innen napnyugtáig nem volt szabad haza­térniük. Többen az istállóban aludtak, az istállót és az állatokat kellett kipucolni és naphosszat más falusi munkát végezni. A táplálkozás nem volt mindenütt meg­felelő. De nemcsak ebben a községben bán­tak így a gyermekekkel, hanem az or­szág sok helyéről érkeztek hasonló pana­szok. A népjóléti minisztériumnak ez az ak­ciója tehát épp úgy elhibázottnak és ered­ménytelennek bizonyult, mint a gyermek­nyaraltató telepek létesítése. Újból bebi­zonyult, hogy a gyermeknyaraltatást nem szépen hangzó frázisokkal és jótékonysági akciókkal,hanem hozzá­értő kezekre bízott állami intézménnyel lehet csak meg­valósítani. ­ Az elővigyázatos zsidó, vagy miért akarják szabadon bocsátani Rum­­bold Attilát. Csütörtöki lapunkban jelen­tettük, hogy a Britannia-ügyből kifolyóan tizenötévi fegyházra ítélt Rumbold Attila ügyében a védőügyvéd pernyitást kért. Rumbold tudvalévően vezetője volt annak a társaságnak, amely, zsidó kereskedőket csalt vagy hurcolt be a Britanniába, hogy ott életveszélyes fenyegetésekkel és bor­zalmas kínzásokkal elszedjék a pénzüket. A védőügyvéd, mint Budapestről jelentik, azon a címen kívánja az újrafelvételt, hogy az egyik áldozat, Weisz Dávid ön­ként ajánlotta föl pénzét a különítmény­nek, tehát nem kellett azt elrabolni tőle. Annak idején kiszivárgott hírek szerint va­lóban akadt egy károsult, aki ilyen mentő­­vallomást tett Rumbold mellett. Környe­zetének azután bevallotta ez az ember, hogy elővigyázatból vallott ilyen kedvezően, mert tartott attól, hogy Rumbold úgyis ki­szabadul és akkor bosszút állhat rajta. A szelek változása idején most ez az óvatos gyávaság lehet az oka, hogy a többszö­rös rablógyilkos valóban kiszabadul. A terrornak ez az enyhébb és későbben megnyilvánuló hatása, hogy a bűnösöket még akkor sem ítélhetik el, ha akarnák, mert az áldozatok­­ nem mernek rájuk vallani, így azután érthető, hogy a védő­ügyvéd Rumboldnak azonnali szabadlábra helyezését is követelte. Ebbe az ügyész­ség azonban már mégsem ment bele. — Tizenötmillió koronát sikkasztott Budapestről jelentik. A rendőrség letartóztatta Schossberger Annát, a Magyar Jelzálogbank alkalmazottját, aki kedvező valutaüzletek ürügyé­vel tizenötmillió koronát csalt ki hiszékeny emberekből.­­ A polgármester párisi útjának „sikere“. Közöltük, hogy Sipőcz Jenő, Budapest polgármestere Pak­sban járt, ahol a kurzuslapok jelentése szerint, „ki­tűnő sikerrel“ oldotta­ meg Magyarország szénnel való ellátását. Viszont most a „Népszaváéban a következőket olvassuk e témáról: „A főváros tanácsa csütörtöki ülésén a párisi kokisz árát augusztus 1-től kezdődően métermázsánként 475 ko­ronában állapította meg. Hát a hadi­milliomosok, a schieberek és mindenfajta uzsorások nem panaszkodhatnak. Sipőcz Jenő párisi útja rájuk nézve valóban „sikeres“ volt, ők nem fognak fázni a télen, mert lesz pénzük ahhoz, hogy meg­vásárolják a francia kokszot, amelynek métermázsánkénti ára akkora, mint a legtöbb munkás egyheti keresete. Hogy a szegény emberek mivel fognak a télen fűteni? No, az nem is fontos.“­­ Egyenjogú lesz a tanítói oklevél az érettségi bizonyítvánnyal. A Magyar Távirati Iroda jelenti. A „Néptanítók Lapja“ legújabb száma arról ad hírt, hogy Vass József dr. vallás- és közoktatásügyi mi­niszter egyszakaszos törvényjavaslatot nyúj­tott be a minisztertanácsnak a tanító ok­levélnek a középiskolai érettségi bizonyít­­vánnyal való egyenlő értékűvé tétele cél­jából. A javaslatot a minisztertanács már el is fogadta és a nemzetgyűlés azt való­színűleg már a legközelebbi napokban tárgyalni is fogja. — A volt királyi udvartartás — privét életben. Zürichből jelentik, hogy Zita exkirálynő udvarhölgye, Schönborn Ágnes grófnő férjhez ment Borovicsényi Aladár követségi titkárhoz. Az esküvő nagyon szerény keretek között folyt le a Hortenstein-kastély kápolnájában. Lako­dalmas vendégek nem voltak jelen, csupán két-két tanú. — Lám, egészen Rendesen tudnak élni, házasodni, gyermeket szülni és bizonyára épp olyan boldogok tudnak lenni, anélkül, hogy egy-egy ilyen aktus kísérő parádéja százezrekbe kerülne — az országnak... — A magyar propaganda a prágai sze­nátusban. Prágai tudósítónk je­lenti: A szenátus pénteki ülésén a szlo­vák szenátorok részéről D­u­n­a Máté meginterpellálta Benes külügyminisztert, tud-e Magyarországnak Szlovákiában Űzött irredenta propagandájáról, amellyel a kül­földön is teljesen diszkreditálni akarják a csehszlovák állam szlovákiai politikáját. B­e­n­e­s azonnal válaszolt az interpellá­cióra. Konstatálta, hogy az utóbbi időben valóban erős magyar propaganda fo­lyik Szlovákiában, valamint a külföldön, Angliában és különösen Franciaország­ban is. E propagandát azonban főként felelőtlen elemek és politikai desperációk űzik. Harmad- és negyedrangú újságok és újságírók szegődtek a szolgálatába, akik ennek a propagandának zsurnalisz­tikai részét végzik. Dvorcsák Győző kül­földi szerepét illetően kijelentette Benes, hogy ismeri Dvorcsák működését, amely­nek költségei bizonyára Károly exkirály pénztárából kerülnek ki. „Nekünk termé­szetesen védekeznünk kell, mondotta Be­nes, államunk ellen irányuló eme akció ellen. Magyar szomszédainkkal is szeret­nénk jó egyetértésben élni, a propaganda azonban zavarólag hat a barátságos meg­értésre.“ Végül köszönetet mondott a szlovák szenátoroknak, amiért fölhívták figyelmét az aknamunkára. — Stóla miatt fegyelmi. Buda­pestről jelentik: A békési ref. egyház két lelkésze a stóla-dijak fölemelését kérte a presbitériumtól A presbiteri­m Szathmáry Gábor nyug. főjegyző indítványára a kért föl­emelést elutasította, mert nem tartotta indo­koltnak a hivek megterhelését akkor, amikor a kérvényezők adómentesen egyenkint 80 hold föld haszonélvezetét bírják s természet­beni járandóságaik is oly nagyok, hogy sor­sukat akármelyik magas állású köztisztviselő megirigyelhetné. Az egyházmegye fegyelmit indított Szathmáry ellen, mert­­ a­z­­­t­á­s­t látott abban, hogy a dús javadalmazású lel­készek kérvényeinek elutasítását indítványozta. — A becsületes megtaláló. A Köln mel­letti Brühten egy vasnái pályaőr a vasútvonalon talált egy bőrtáskát, amelyben nem kevesebb, mint A’­1 millió hollandi forint volt. A becsüle­tes német beszállította a kincset a hatóságnak.­­ Ellenben a vesztes fél eddig még nem jelentke­zett az átvételre. Hírlapok útján kell keresni,­­ hogy ki a tulajdonosa a kincsnek. — Lakásrekvirálás olasz kar­hatalommal. Budapestről írják: Hogy milyen bölcsen intézkednek a budapesti lakás­hivatal vezetői a jelen lakás­­ivésben, arra nagyon jellemző a következő eset : A buda­pesti lakásh­ivatal Binder Mór Molnár­ utca 53. IV. emelet 2. ajtószámú négyszobás la­kását mellékhelyiségekkel együtt Schnetzer Oszkár dr.-nak és feleségének Klima Ilona dr.-nak, aki egyébként a Park-szanatórium orvosa, ítélte oda és erről végleges lakás­igazolványt állított ki. Schnetzerék azonban a lakást nám­ foglalhatták el, mert időközben a volt bérlő, aki­­Jugoszláviában lakik, az egyik szobába egyik nőrokonát helyezte el, a másik három szobát pedig fölajánlotta az olasz missziónak és a lakás két szobáját Sanmartino kapitány el is foglalta. A harmadik szobában a fölösleges bútorok voltak. Schuetzer erre a lakáshivatal rendelete alapján végrehajtást foganatosíttatott és augusztus 9-én bírósági végrehajtó köz­ben jöttével a szobát kiürítette és elfoglalta. Sanmartino kapitány másnap fölment egy össze­kötő tiszt kíséretében a Lakáshivatal elnöké­hez és azzal a fenyegetéssel követelte vissza a harmadik szobát, hogy olasz karhatalom­mal töri föl Schnetzer dr. lakását, ha neki adnak neki elégtételt. A Lakáshivatal elnöke erre kiállított neki egy határozatot, amely szerint a ham­adik szobába és a fürdőszobába haladéktalanul visszahelyezendő s egy építész­mérnököt küldött ki a bíróság végrehajtónak. Sanmartino kapitány ma délután megjelent Schnetzer dr. lakásán a mérnökkel, egy rend­őrrel és egy olasz katonával és visszafoglalta a helyiségeket. A Lakásh­ivatal bölcs intéz­kedése folytán az olasz kapitánynak van most már három szobája, de Schnetzer doktornak egy sincs. Az ő szobája bútorraktár lett; orvosi rendelője és hálószobaberendezése egy­más hegyén-hátán van. Schneizerék a laká­sukba sem tudtak bemenni és a tanársegéd a klinikán, felesége pedig a szanatóriumban töltötte az éjszakát. — Két román nagykereskedő utazása Magyarországon. Bukaresti tudó­sítónk jelenti. A román lapok a leg­nagyobb felháborodás hangján számolnak be egy esetről, ami nemrégiben játszódott le Magyarországon. Cumpanasu Jon és Demeter, két craiovai nagykereskedő és nagyiparos hetekkel ezelőtt Bécsbe uta­zott, hogy ott vállalkozásaik számára na­gyobb bevásárlásokat tegyenek. Két új nagy teherautót is vásároltak és elhatá­rozták, hogy az utat Bécsből Romániába ezeken teszik meg, mégpedig Magyaror­szágon keresztül. A szükséges írásokkal, útlevelekkel és határátlépő igazolványokkal fölszerelve indultak útnak és sikerült is nekik Szegedig minden baj nélkül eljut­­niok. Itt azonban a katonai ható­ságok letartóztatták a két Cumpanasut, két autójukat pedig elkobozták azzal az indokolással, hogy arra a magyar nemzeti hadseregnek van szüksége. Miután — fe­leletül tiltakozásukra —, alaposan össze­verték mindkettőjüket, fegyveres kísérettel Budapestre szállították őket, ahol a tor­túra élőiről kezdődött. Néhány heti fogva­­tartás és számos jegyzőkönyvfelvétel után a két testvért szabadon bocsátották, de mint alkalmatlan idegeneket fegyveres kísérettel a határra toloncolták őket. Ki­toloncolásuk előtt elfelejtették visszaadni azt a félmillió lejt kitevő készpénzt, amit Budapestre való szállításukkor tőlük elvet­tek. Craiovába visszaérkezve, azonnal min­dent megmozgattak, hogy két autójukat visszakaphassák. Megtudták, hogy az autók az egyik békéscsabai különítmény birtokában vannak, mégpedig gépfegyve­rekkel és kis ágyukkal fölszerelve. Cum­­panasuék üzletvezetőjüket elküldték Békés­csabára, hogy az autókat visszaszerezze, de mihelyt a hatóságok megtudták, hogy miért jött, megfenyegették, hogy mint ké­met letartóztatják, ha a várost azonnal el nem hagyja. Az esetnek minden valószi­­nűség szerint már a legközelebbi napok­ban diplomáciai eljárás lesz a következ­ménye. — Leégett négynél hold erdő. Buda­pestről jelentik: Az Eszterházy-hitbizományhoz tartozó Csapod, Vitnyéd, Fertőszentmiklós és Fertőendréd határában elterülő mintegy négy­száz holdat kitevő erdőség szerdán éjjel leégett A tűz keletkezésének okát nem tudják, de va­lószínű, hogy a hetek óta tartó szárazság követ­keztében a száraz fű egy helyen kigyulladt, amitől azután az egész erdőség lángba borult. A tűz továbbterjedését a környékbeli lakosok fáradt­ságos munkája akadályozta meg. A tűz még egyes helyeken tart. — Az időjárás. A nyugati időjárás lassan­ként közeledik Ausztria felé. Ausztriában tegnap helyenként zivatar volt, kevés esővel. A déli szél újból fokozta a hőséget. A hőmérséklet csaknem mindenütt harminc fokon fölül van. Német­országban és Svájcban már erősebb esőzések voltak. Az esőfelhők ma délben az Arlberg föld közeledtek. Jóslás: Zivatarok, hőmérséklet­­sülyedéssel, később túlnyomóan borús időjárás csapadékkal. Élénk nyugati viharok, szelek. a

Next