Jövő, 1921. szeptember (1. évfolyam, 162-187. szám)

1921-09-01 / 162. szám

2 törtöki ülésen el lehet intézni és ezért nem­ lesz szükséges a szövetségi kancellár expozéja fölött több ülést betöltő nagy vitát indítani. A szociáldemokraták és nagynémetek részé­ről azonban az az óhaj merült föl, hogy ezt a kérdést ne csak a pártvezetőségek puszta n nyilat­kozatával intézzék el, hanem a szövet­ségi hadügyminisztertől is fölvilágositátokat kérjenek, amely fölött alapos vitát indítsanak meg. Az összes pártok péntek délelőttre tel­jes számban összehívták tagjaikat. Ezeken a megbeszéléseken fog azután eldőlni, hogy a nyugatmagyarországi ügyet tárgyalják-e a nemzetgyűlés teljes ülésében. Bánffy lemondott. „Nincs kizárva a kormány elmondása sem.“ — A kormány tagadja, Izécsy a külügyminiszter ez Oestenburg-pucs miatt bukott meg. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, augusztus 31. A nyugatmagy­­arországi puca, túl az első zűrzavaron, már kezdi éreztetni hatását és elnyeléssel fenyegeti a kor­mányt, amely nem tudta megakadá­lyozni­ a trianoni béke megszegését, sőt, a béke megszegésében részesnek kell őt mondani. Az egész hazugság­­rendszer, amelybe begöngyölték a kü­lönítmények ellenállását, természetesen esősorban azt, célozta, hogy a kor­mányt mentse a felelősség alól. De már érzik, hogy a felelősség alól nem lehet kibújni. Erre vall az a fölvilágo­­sítás, amelyet, beavatott helyen közöl­tek a „Pesti Naplóival , amely újra ismételve a mentőhazugságot, nem tartja kizártnak, hogy a kormány formálisan le­m­­o­n­d. A „beavatott hely” ezt mondja: •­ Természetes, hogy a kormány nem­csak a pártnak és a nemzetgyűlésnek fe­lelős mindenért, tehát a nyugatmagyar­­országi eseményekért is, azonban külpoliti­kai vonatkozásban az ántantnak is. De minthogy a kormány kötelességét minden irányban megtette és távol áll azoktól az incidensektől, amelyek az antant és Nyu­­gatmagyarország között félreértésre adhat­nak alkalmat, ennélfogva nem valószínű, hogy a nyugatmagyarországi eseményeknek a kormány szempontjából következményei lehetnek. Nincs kizárva, hogy a kormány ezeknek az eseményeknek a következtében formálisan lemond, ez azonban nem jelen­tené a Bethlen-kormány bukását, mert csak a külügyminiszter fogja esetleg egy későbbi időpontban helyét elhagyni. A kormány tehát bejelenti lemon­dását, de még reméli, hogy megmene­külhet, ha a külügyminisz­tert áldozatul dobja. A mai napon ezt már meg is cselekedte a Bethlen-kormány, drót Bánffy Miklós külügyminiszter ma beadta lemondását. Minisztertanácsainak kérésére ugyan figyelőre tovább vezeti a külügyminisz­térium ügyeit, de ez nem változtat bu­kásának tényén. A kormány köreiben azt beszélik, hogy Bánffy lemondása nem közvetlenül a nyugatmagyarországi pucs miatt történt, hanem azt már előbb el­határozta, akkor, amikor a Lingauer­interpelláció alkalmával a nemzetgyű­lés hűvösen és bizalmatlanul fogadta. Hivatalát azonban akkor azért nem hagyta el, mert ő akarta aláírni az amerikai békeszerződést. Ugyancsak kormánykörökből szár­mazó hír szerint elismerik azt is, hogy a soproni Osztenburg-pucs „csak siet­tette Bánffy elhatározásának megvaló­­sításátt“, vagyis hogy lemond. Az új külügyminiszter kinevezéséig Bethlen István gróf miniszterelnök fogja a külügyminisztériumot vezetni. Bánay valószínűen párisi követ lesz. Sigray megint csendőröket akar az I. zónába küldeni! Budapest, augusztus 31. (M. T. I.) Gróf Sigray főkormánybiztos a mai nap folyam­án azt a kérdést intézte a nemzetközi katolika misszió tábornokaihoz, hogy az érdekelt lakosság kívánságának megfelelően nem tartják-e indokoltnak, hogy az első kiürítési zóna községeibe a további zavargások elkerü­lése céljából ismét magyar csend­őrséget küldjenek? Gróf Sigray közlései értelmében minden köcsögbe két csendőrt kell küldeni, akik az osztrák karhatalom bevonulása esetében azonnal vissza­vonulnak, addig azonban a rend föntartásáról gondoskodnak. A katonai misszió válaszától tették függővé a tervezett eljárások foganato­sítását. Megszigorították a Nyugatmagyar­­országra való utazást. Budapest, augusztus 81. (M. T. I.) A belügyminiszter rendelete sze­rint augusztus 30-tól kezdődően csak azok a személyek utazhatnak Nyugatmagyarorzágra, akik utazásuk hivatalos jellegét be tudják igazolni, vagy a hatóságok által kiállított utazási igazolvánnyal rendelkeznek. Ilyen legitimációk csakis feltétlenül megbízható egyé­nek részére csupán kivételképen a legsürgősebb és a legfontosabb esetekben állíthatók ki. Amint a lapok jelentik, a rendőrség vasúti kirendeltségeit utasították, hogy minden utast a legszigorúbban megvizsgáljanak. Tegnap és ma körülbelül 250 - 300 egyéni, a leg­többjük fiatalember, akik Sopron irányában akartak elutazni, visszatartottak és átadtak a rendő­r főkapitányság­nak. Letartóztatják a Horthy­­kémeket. — A J 8 v 5 kiküldött munkatársától. — Wiener-Neustadt, augusztus 31. A n­yugatmagyarországot megszálló osztrák rsendőrség intenzív munkát fejt ki, hogy meg­tisztítsa az eddig megszállott területieket a rendkívül nagy számban hátramaradt fehér kémektől. Legutóbb dr. Keller László kismar­toni polgármestert tartóztatták le, akiről ki­derült, hogy összeköttetést tart fönn a Sopron­ban tartózkodó Osztenburg-különítménnyel. Hasonló vádak alapján őrizetbe vették Schmidt kismartoni lelkészt, Király közjegyzőt, továbbá Csappay és Hackl iskolaigazgatókat. Ágfalván letartóztatták Hockbaner községi jegyzőt, aki az elmenekült Scholtz Ödön evangélikus esperes, magyar nemzetgyűlési képviselővel együtt részt vett a fegyveres ellen­állás megszervezésében. Rockbanert azzal gya­núsítt­ják, hogy a vasárnapi esti támadás résztvevőit ő rejtette el a községben az osztrák csendőrség bevonulásáig. Ágfalván a község lakossága elfogott öt magyar cserkészt, akik az osztrák csendőrök után kémkedtek. Meg akarták őket lincselni. A csendőrök csak nagy nehezen tudták megvédelmezni az Oszten­­burg-cserkészeket a lakosság dühe elől. A lakosság hangulata­­általában roppant izgatott és a magyar támadás visszahatása­­képen az egyébként nyugodt és szelíd embe­rekben hihetetlen gyűlölet támadt a magyarok m­iat. Csütörtök, 1921 szeptember JÖVŐ Amióta a különítmények garázdálko­dása ismeretessé vált, azóta nem tanácsos Nyugati Magyarországon magyarul beszélni. Ahány fogolykísérő csendőrrel beszéltünk, először is mind azt újságolták, hogy a szu­ronyok között vezetett foglyaikat a lakosság meg akarta lincselni. Ilyen eset természete­sen nem fordult elő, mert a csendőrök tud­ják a kötelességüket. A letartóztatottakat, minden nagyobb akadály nélkül kísérték be Wiener­ Neustadtba a rendőrkapitányságra, ahol nyomban kihallgatták őket és csak abban az esetben rendelték el a letartóztatá­sukat, ha terhelő bizonyítékok merültek föl bűnösségük mellett. V. A. Osztenburgék foglyai. —• A Jövő kiküldött munkatársától. — Wiener Neustadt, augusztus 31. Gautier francia ezredes, a kismartoni ántantmisszió főnöke, erélyes átiratot intézett a soproni felkelőcsapatokhoz, hogy nyomban bocsássák szabadon azt a három osztrák csendőrt, akiket a szentmargitbányai harcok­ban foglyul ejtettek. Magyar részről egy al­ezredes ment át autón Kismartonba, ahol hosszasan tárgyalt ebben az ügyben a francia ezredessel. A tárgyalás befejezése után a ma­gyar tiszt Gautier ezredes ultimátumával el­távozott az osztrák csendőrségtől megszállott Kismartonból. Osztenburgék intézkedésére­­ azután az elfogott Selinger, Fürst és Schopf Nagymarton, augusztus S1. A nyugatmagyarországi kormányzó­ság a megszállásban előállt zavarok következtében ideiglenesen­ áttette szék­helyét Nagymartonba. Itt kerestem föl szerdán este dr. Davy nyugatmagyarországi kormányzót, aki a főszolgabírói épületben ütötte fel szék­helyét. Az épületet a kormányzóság tegnap vette át, a magyar főszolgabíró még ma is ott tartózkodik. Arca határozott, markáns, nyugal­mat tükrözik. Javakorabeli ember, kettéválasztott hajat és nyírott angol bajuszt visel. Utrinha van rajta. Mel­lénye nincs. Zöldhajtókás vadászkabátja nyitva, mellén teljes szélességében ki­látszik az inge. Néha ismétli, amit te­lefonon jelentenek neki. Majd megüt­közve mondja: Hallatlan! Amikor befejezte a telefonálást, megkérdeztük, hogy mire mondta ezt a hallatlan­t. — Eisenburgban letartóztattak egy­ papot, aki ötvenezer koronát ígért annak, aki egy osztrák csendőrd­elő. Izgatottan jön a szobába Slanina úr, a „Korrespondenz Bureau“ leendő soproni megbízottja. Hivatalos jelentést terjeszt a kormányzó elé. Ez a bemu­tatkozása. Davy mosolyogva mondja: — Ez nagyon bürokratikus. Csak egyszerűen ! Nem szeretem a sok hiva­taloskodást. Már végzett is és rendelkezésünkre áll. Az intervju nem hivatalos jellegű. Az összevissza föltett kérdésekre sorra felel. Az első kérdésünk az, hogy a meg­szálló osztrák csapatok nem vonulnak-e előre. — Holnap reggel meg­kezdődik az osztrák meg­szálló csapatok előny­­­­nyomulása, — jelenti be a kor­mányzó — az „A“ zóna határáig. Ennek kü­lönben már augusztus 28-ig be kellett volna fejeződnie. A Reichswehr fogja a megszállást eszközölni. A magyar bandák visszahúzódnak, mi meg óvatosan megyünk előre. Az ostromállapot kihirdetése felől érdeklődik valaki közülünk. — Nem hirdetünk mi ostromállapotot a megszállt területen, — mondja dr. Davy, meghir­dette azt már úgyis a magyar hatóság. Akinél fegyvert találunk, az ellen ter­mészetesen el fogunk járni. Ha a ma­gyar hatóságok nem viselkednek kor­rektül, akkor se bántjuk őket, hanem csak áttesszük a magyar határon. Ma­gát az átadást azért vettem biztosra, mert nekem gróf Sigray kijelentette augusztus 8-án, hogy ha Baranyát simán kiürítik a jugoszlávok, akkor kezeskedik arról, hogy Nyugatmagyarország ki­ürítése is simán fog meg­történni. Úgy látszik, Sigray úr így szokta megállni a szavát! Sokat beszél a kormányzó arról, hogy ami Nyugatmagyarországon van, az nema népfelkelés, hanem magyar­­országi tisztek rendezték ott az eseményeket, amelyekben nyugat­magyarországiak egyáltalán nem szere­pelnek. Héjjas és Prónay nem nyugat­magyarországi emberek. Akik Davyt letartóztatták, épp akkor érkeztek­ a vonattal. Magyarországiak voltak ezek, egy se volt köztük nyugatmagyarországi. Arra a kérdésre, hogy mikor adják át Sopront, mosolyogva felel a kor­mányzó : — Nem látok a szívekbe, tehát nem tudora. A kiürítés módozatairól a követke­zőket mondja: — Nyugatmagyarország papíron jú­lius 26-tól kezdődően a mi szuvereni­tásunk alatt áll. Az ántánt likvidálja majd a kiürítést. Technikailag majdnem megoldhatatlan a helyzet. Az ántánt nem engedi be a Reichswehrt, bár az ántánt maga tehetetlen a magyarokkal szemben. Összesen harminc ántánttiszt van Nyugatraagy­arország területén, amely négyezerháromszáz kvadrátkilométer. Arról beszél ezután Davy, hogy milyen nehéz a helyzete. Nem l­e­­het olyan eszközöket használni a demokrata köztársaságnak Horthy­­ékkal szemben, amilyeneket megérde­melnének. Az antantnak egész appará­tusát mozgósítania kell, hogy a magya­rokat rendre tanítsák. Nem bízik a magyarok békés szándékában és nem hiszi, hogy békésen el lehet intézni a dolgot. — Van-e valami új értesülése kor­mányzó urnak Osztenburg viselt dolgai­ról? — kérdezem. — Épp most kapom a hírt, hogy Osztenburg lefegyverezte a Héjjas­különítményt A Pannonia-szállóban hatvan Héj­­jas tisztet tartóztattak l­e. Héjjas embereinek legnagyobb ré­sze a selmeci bányászakadémia növen­dékeiből került ki és külön kü­lönítményként álltak össze. — Sok kém került-e kézre? — Elegendő, — ez a válasz. — A kémkedés miatt letartóztatottakat tör­vényes bíróság elé állítjuk. — Van-e valami új hír a garázdál­kodásokról? — kérdem. Davy ezeket feleli: — Crassmarkton az osztrák postakocsit megtámad­­ták, elraboltak 866.000 korona kész­pénzt és postaértékeket Eddig összesen három autót lop­tak a bandák, két személyautót vissza­adtak közülök, egyet nem. Elbeszéli, hogy két német diákisme­rősét letartóztatták Magyarországon. Házkutatást tartottak náluk és Kant meg Schopenhauer könyveit találták a házkutatást foganatosító köze­gek. Amikor a kormányzó­ megemlítette a magyar hatóságok előtt ezt az esetet, és megkérdezte, hogy miért tartóztat­ták le az illetőket, azt felelték neki, hogy pángermán izgatás miatt. Állítólag ezt igazolta a ház- tó osztrák csapatok wteftostó­k as előnyomulást. Amikor Sigray Nyugsatmagyarország zavartalan kísritésérül kexasz­kod­ett. — A HéjjaS'különitményt Giztenburgék felegyvarazték. E beszélgetés Dawy kormányzóval. — A Jövő kiküldött munkatársának telefonse­entése. — csendőrüket a felkelők szabadon bocsátották. Kedden este a három osztrák csendőr Ágfal­vára érkezett. V. A. A darufalvi magyarok Horthy ellen akarnak harcolni.­­ A J­é­v 8 kiküldött tudósítójétól. - Wiener-Neustadt, augusztus 81. Negyven darufalvi legény jött ma elentkezni, mert azt hallották, hogy itt Pichler polgármester-helyettes önkéntes zászlóaljat szervez. A hír nem bizonyult igaznak és a darnfalvi legények saj­nálkozva mentek haza, mert nem har­colhattak Horthyék ellen. Valamennyi jelentkező magyar ember volt. O. T. Schlachta Pinkafőnél.­­ A JÖVŐ kiküldött tudósítójától.­­ Nagymarton, augusztus 31. Felsőőr községben, Pinkafő mellé, népgyű­lést hívott össze az a magyar női bizottság, amelynek Schlachta Margit, Ro­senberg Auguszta és Tormay Cecil a­ tagjai. A népgyűlésen Schlachta volt a vezér­szónok, aki beszédében azt hangsúlyozta, hogy az egri nők szereplésének méltó folytatói a nyugatmagyarországi nők. Min­den eszközzel küzdeniük kell nekik is azért, hogy Ausztriának ne kelljen átadni Nyugatmagyarországot.

Next