Jövő, 1921. szeptember (1. évfolyam, 162-187. szám)

1921-09-01 / 162. szám

2 törtöki ülésen el lehet intézni és ezért nem lesz szükséges a szövetségi kancellár expozéja fölött több ülést betöltő nagy vitát indítani. A szociáldemokraták és nagynémetek részéről azonban az az óhaj merült föl, hogy ezt a kérdést ne csak a pártvezetőségek puszta n nyilatkozatával intézzék el, hanem a szövetségi hadügyminisztertől is fölvilágositátokat kérjenek, amely fölött alapos vitát indítsanak meg. Az összes pártok péntek délelőttre teljes számban összehívták tagjaikat. Ezeken a megbeszéléseken fog azután eldőlni, hogy a nyugatmagyarországi ügyet tárgyalják-e a nemzetgyűlés teljes ülésében. Bánffy lemondott. „Nincs kizárva a kormány elmondása sem.“ — A kormány tagadja, Izécsy a külügyminiszter ez Oestenburg-pucs miatt bukott meg. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, augusztus 31. A nyugatmagyarországi puca, túl az első zűrzavaron, már kezdi éreztetni hatását és elnyeléssel fenyegeti a kormányt, amely nem tudta megakadályozni a trianoni béke megszegését, sőt, a béke megszegésében részesnek kell őt mondani. Az egész hazugságrendszer, amelybe begöngyölték a különítmények ellenállását, természetesen esősorban azt, célozta, hogy a kormányt mentse a felelősség alól. De már érzik, hogy a felelősség alól nem lehet kibújni. Erre vall az a fölvilágosítás, amelyet, beavatott helyen közöltek a „Pesti Naplóival , amely újra ismételve a mentőhazugságot, nem tartja kizártnak, hogy a kormány formálisan lemond. A „beavatott hely” ezt mondja: • Természetes, hogy a kormány nemcsak a pártnak és a nemzetgyűlésnek felelős mindenért, tehát a nyugatmagyarországi eseményekért is, azonban külpolitikai vonatkozásban az ántantnak is. De minthogy a kormány kötelességét minden irányban megtette és távol áll azoktól az incidensektől, amelyek az antant és Nyugatmagyarország között félreértésre adhatnak alkalmat, ennélfogva nem valószínű, hogy a nyugatmagyarországi eseményeknek a kormány szempontjából következményei lehetnek. Nincs kizárva, hogy a kormány ezeknek az eseményeknek a következtében formálisan lemond, ez azonban nem jelentené a Bethlen-kormány bukását, mert csak a külügyminiszter fogja esetleg egy későbbi időpontban helyét elhagyni. A kormány tehát bejelenti lemondását, de még reméli, hogy megmenekülhet, ha a külügyminisztert áldozatul dobja. A mai napon ezt már meg is cselekedte a Bethlen-kormány, drót Bánffy Miklós külügyminiszter ma beadta lemondását. Minisztertanácsainak kérésére ugyan figyelőre tovább vezeti a külügyminisztérium ügyeit, de ez nem változtat bukásának tényén. A kormány köreiben azt beszélik, hogy Bánffy lemondása nem közvetlenül a nyugatmagyarországi pucs miatt történt, hanem azt már előbb elhatározta, akkor, amikor a Lingauerinterpelláció alkalmával a nemzetgyűlés hűvösen és bizalmatlanul fogadta. Hivatalát azonban akkor azért nem hagyta el, mert ő akarta aláírni az amerikai békeszerződést. Ugyancsak kormánykörökből származó hír szerint elismerik azt is, hogy a soproni Osztenburg-pucs „csak siettette Bánffy elhatározásának megvalósításátt“, vagyis hogy lemond. Az új külügyminiszter kinevezéséig Bethlen István gróf miniszterelnök fogja a külügyminisztériumot vezetni. Bánay valószínűen párisi követ lesz. Sigray megint csendőröket akar az I. zónába küldeni! Budapest, augusztus 31. (M. T. I.) Gróf Sigray főkormánybiztos a mai nap folyamán azt a kérdést intézte a nemzetközi katolika misszió tábornokaihoz, hogy az érdekelt lakosság kívánságának megfelelően nem tartják-e indokoltnak, hogy az első kiürítési zóna községeibe a további zavargások elkerülése céljából ismét magyar csendőrséget küldjenek? Gróf Sigray közlései értelmében minden köcsögbe két csendőrt kell küldeni, akik az osztrák karhatalom bevonulása esetében azonnal visszavonulnak, addig azonban a rend föntartásáról gondoskodnak. A katonai misszió válaszától tették függővé a tervezett eljárások foganatosítását. Megszigorították a Nyugatmagyarországra való utazást. Budapest, augusztus 81. (M. T. I.) A belügyminiszter rendelete szerint augusztus 30-tól kezdődően csak azok a személyek utazhatnak Nyugatmagyarorzágra, akik utazásuk hivatalos jellegét be tudják igazolni, vagy a hatóságok által kiállított utazási igazolvánnyal rendelkeznek. Ilyen legitimációk csakis feltétlenül megbízható egyének részére csupán kivételképen a legsürgősebb és a legfontosabb esetekben állíthatók ki. Amint a lapok jelentik, a rendőrség vasúti kirendeltségeit utasították, hogy minden utast a legszigorúbban megvizsgáljanak. Tegnap és ma körülbelül 250 - 300 egyéni, a legtöbbjük fiatalember, akik Sopron irányában akartak elutazni, visszatartottak és átadtak a rendőr főkapitányságnak. Letartóztatják a Horthykémeket. — A J 8 v 5 kiküldött munkatársától. — Wiener-Neustadt, augusztus 31. A nyugatmagyarországot megszálló osztrák rsendőrség intenzív munkát fejt ki, hogy megtisztítsa az eddig megszállott területieket a rendkívül nagy számban hátramaradt fehér kémektől. Legutóbb dr. Keller László kismartoni polgármestert tartóztatták le, akiről kiderült, hogy összeköttetést tart fönn a Sopronban tartózkodó Osztenburg-különítménnyel. Hasonló vádak alapján őrizetbe vették Schmidt kismartoni lelkészt, Király közjegyzőt, továbbá Csappay és Hackl iskolaigazgatókat. Ágfalván letartóztatták Hockbaner községi jegyzőt, aki az elmenekült Scholtz Ödön evangélikus esperes, magyar nemzetgyűlési képviselővel együtt részt vett a fegyveres ellenállás megszervezésében. Rockbanert azzal gyanúsíttják, hogy a vasárnapi esti támadás résztvevőit ő rejtette el a községben az osztrák csendőrség bevonulásáig. Ágfalván a község lakossága elfogott öt magyar cserkészt, akik az osztrák csendőrök után kémkedtek. Meg akarták őket lincselni. A csendőrök csak nagy nehezen tudták megvédelmezni az Osztenburg-cserkészeket a lakosság dühe elől. A lakosság hangulataáltalában roppant izgatott és a magyar támadás visszahatásaképen az egyébként nyugodt és szelíd emberekben hihetetlen gyűlölet támadt a magyarok miat. Csütörtök, 1921 szeptember JÖVŐ Amióta a különítmények garázdálkodása ismeretessé vált, azóta nem tanácsos Nyugati Magyarországon magyarul beszélni. Ahány fogolykísérő csendőrrel beszéltünk, először is mind azt újságolták, hogy a szuronyok között vezetett foglyaikat a lakosság meg akarta lincselni. Ilyen eset természetesen nem fordult elő, mert a csendőrök tudják a kötelességüket. A letartóztatottakat, minden nagyobb akadály nélkül kísérték be Wiener Neustadtba a rendőrkapitányságra, ahol nyomban kihallgatták őket és csak abban az esetben rendelték el a letartóztatásukat, ha terhelő bizonyítékok merültek föl bűnösségük mellett. V. A. Osztenburgék foglyai. —• A Jövő kiküldött munkatársától. — Wiener Neustadt, augusztus 31. Gautier francia ezredes, a kismartoni ántantmisszió főnöke, erélyes átiratot intézett a soproni felkelőcsapatokhoz, hogy nyomban bocsássák szabadon azt a három osztrák csendőrt, akiket a szentmargitbányai harcokban foglyul ejtettek. Magyar részről egy alezredes ment át autón Kismartonba, ahol hosszasan tárgyalt ebben az ügyben a francia ezredessel. A tárgyalás befejezése után a magyar tiszt Gautier ezredes ultimátumával eltávozott az osztrák csendőrségtől megszállott Kismartonból. Osztenburgék intézkedésére azután az elfogott Selinger, Fürst és Schopf Nagymarton, augusztus S1. A nyugatmagyarországi kormányzóság a megszállásban előállt zavarok következtében ideiglenesen áttette székhelyét Nagymartonba. Itt kerestem föl szerdán este dr. Davy nyugatmagyarországi kormányzót, aki a főszolgabírói épületben ütötte fel székhelyét. Az épületet a kormányzóság tegnap vette át, a magyar főszolgabíró még ma is ott tartózkodik. Arca határozott, markáns, nyugalmat tükrözik. Javakorabeli ember, kettéválasztott hajat és nyírott angol bajuszt visel. Utrinha van rajta. Mellénye nincs. Zöldhajtókás vadászkabátja nyitva, mellén teljes szélességében kilátszik az inge. Néha ismétli, amit telefonon jelentenek neki. Majd megütközve mondja: Hallatlan! Amikor befejezte a telefonálást, megkérdeztük, hogy mire mondta ezt a hallatlant. — Eisenburgban letartóztattak egy papot, aki ötvenezer koronát ígért annak, aki egy osztrák csendőrdelő. Izgatottan jön a szobába Slanina úr, a „Korrespondenz Bureau“ leendő soproni megbízottja. Hivatalos jelentést terjeszt a kormányzó elé. Ez a bemutatkozása. Davy mosolyogva mondja: — Ez nagyon bürokratikus. Csak egyszerűen ! Nem szeretem a sok hivataloskodást. Már végzett is és rendelkezésünkre áll. Az intervju nem hivatalos jellegű. Az összevissza föltett kérdésekre sorra felel. Az első kérdésünk az, hogy a megszálló osztrák csapatok nem vonulnak-e előre. — Holnap reggel megkezdődik az osztrák megszálló csapatok előnynyomulása, — jelenti be a kormányzó — az „A“ zóna határáig. Ennek különben már augusztus 28-ig be kellett volna fejeződnie. A Reichswehr fogja a megszállást eszközölni. A magyar bandák visszahúzódnak, mi meg óvatosan megyünk előre. Az ostromállapot kihirdetése felől érdeklődik valaki közülünk. — Nem hirdetünk mi ostromállapotot a megszállt területen, — mondja dr. Davy, meghirdette azt már úgyis a magyar hatóság. Akinél fegyvert találunk, az ellen természetesen el fogunk járni. Ha a magyar hatóságok nem viselkednek korrektül, akkor se bántjuk őket, hanem csak áttesszük a magyar határon. Magát az átadást azért vettem biztosra, mert nekem gróf Sigray kijelentette augusztus 8-án, hogy ha Baranyát simán kiürítik a jugoszlávok, akkor kezeskedik arról, hogy Nyugatmagyarország kiürítése is simán fog megtörténni. Úgy látszik, Sigray úr így szokta megállni a szavát! Sokat beszél a kormányzó arról, hogy ami Nyugatmagyarországon van, az nema népfelkelés, hanem magyarországi tisztek rendezték ott az eseményeket, amelyekben nyugatmagyarországiak egyáltalán nem szerepelnek. Héjjas és Prónay nem nyugatmagyarországi emberek. Akik Davyt letartóztatták, épp akkor érkeztek a vonattal. Magyarországiak voltak ezek, egy se volt köztük nyugatmagyarországi. Arra a kérdésre, hogy mikor adják át Sopront, mosolyogva felel a kormányzó : — Nem látok a szívekbe, tehát nem tudora. A kiürítés módozatairól a következőket mondja: — Nyugatmagyarország papíron július 26-tól kezdődően a mi szuverenitásunk alatt áll. Az ántánt likvidálja majd a kiürítést. Technikailag majdnem megoldhatatlan a helyzet. Az ántánt nem engedi be a Reichswehrt, bár az ántánt maga tehetetlen a magyarokkal szemben. Összesen harminc ántánttiszt van Nyugatraagyarország területén, amely négyezerháromszáz kvadrátkilométer. Arról beszél ezután Davy, hogy milyen nehéz a helyzete. Nem lehet olyan eszközöket használni a demokrata köztársaságnak Horthyékkal szemben, amilyeneket megérdemelnének. Az antantnak egész apparátusát mozgósítania kell, hogy a magyarokat rendre tanítsák. Nem bízik a magyarok békés szándékában és nem hiszi, hogy békésen el lehet intézni a dolgot. — Van-e valami új értesülése kormányzó urnak Osztenburg viselt dolgairól? — kérdezem. — Épp most kapom a hírt, hogy Osztenburg lefegyverezte a Héjjaskülönítményt A Pannonia-szállóban hatvan Héjjas tisztet tartóztattak le. Héjjas embereinek legnagyobb része a selmeci bányászakadémia növendékeiből került ki és külön különítményként álltak össze. — Sok kém került-e kézre? — Elegendő, — ez a válasz. — A kémkedés miatt letartóztatottakat törvényes bíróság elé állítjuk. — Van-e valami új hír a garázdálkodásokról? — kérdem. Davy ezeket feleli: — Crassmarkton az osztrák postakocsit megtámadták, elraboltak 866.000 korona készpénzt és postaértékeket Eddig összesen három autót loptak a bandák, két személyautót visszaadtak közülök, egyet nem. Elbeszéli, hogy két német diákismerősét letartóztatták Magyarországon. Házkutatást tartottak náluk és Kant meg Schopenhauer könyveit találták a házkutatást foganatosító közegek. Amikor a kormányzó megemlítette a magyar hatóságok előtt ezt az esetet, és megkérdezte, hogy miért tartóztatták le az illetőket, azt felelték neki, hogy pángermán izgatás miatt. Állítólag ezt igazolta a ház- tó osztrák csapatok wteftostók as előnyomulást. Amikor Sigray Nyugsatmagyarország zavartalan kísritésérül kexaszkodett. — A HéjjaS'különitményt Giztenburgék felegyvarazték. E beszélgetés Dawy kormányzóval. — A Jövő kiküldött munkatársának telefonseentése. — csendőrüket a felkelők szabadon bocsátották. Kedden este a három osztrák csendőr Ágfalvára érkezett. V. A. A darufalvi magyarok Horthy ellen akarnak harcolni. A Jév 8 kiküldött tudósítójétól. - Wiener-Neustadt, augusztus 81. Negyven darufalvi legény jött ma elentkezni, mert azt hallották, hogy itt Pichler polgármester-helyettes önkéntes zászlóaljat szervez. A hír nem bizonyult igaznak és a darnfalvi legények sajnálkozva mentek haza, mert nem harcolhattak Horthyék ellen. Valamennyi jelentkező magyar ember volt. O. T. Schlachta Pinkafőnél. A JÖVŐ kiküldött tudósítójától. Nagymarton, augusztus 31. Felsőőr községben, Pinkafő mellé, népgyűlést hívott össze az a magyar női bizottság, amelynek Schlachta Margit, Rosenberg Auguszta és Tormay Cecil a tagjai. A népgyűlésen Schlachta volt a vezérszónok, aki beszédében azt hangsúlyozta, hogy az egri nők szereplésének méltó folytatói a nyugatmagyarországi nők. Minden eszközzel küzdeniük kell nekik is azért, hogy Ausztriának ne kelljen átadni Nyugatmagyarországot.