Jövő, 1921. október (1. évfolyam, 188-215. szám)

1921-10-01 / 188. szám

WHK Illás II III. LI«..... Ml I 'I I I „pn II. II. ..............I I I­­/' ...­­. V?v,.f'V fi/.**.. \ l. év Bécs, 1921 október I. szombat­­ ) 188. szám Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatala Wien, V. kerület, Rechte Wienzeile 79. szám Telefon 30-57 Távirati cim: Jövő Wien Egyes szám ára: Ausztriában 0 10 korona Csehszlovákiában 1*40 dK Jugoszláviában . . . . . 1 dinár Romániában ......................................2 lei Osztrák postatakaréki szám: 149.679 Csehszlovák postatakaréki szám: 59.640 Jugoszláv postatakaréki szám: 40.106 Németországi folyószámla: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket Ausztria területéről Schulek H. hirdető irodája (Wien, I. kerület, Wollzeile 11. sz., Telefon 809 és 5271) és a kiadóhivatal vesz föl A legújabb Friedrich-pucs. kikiáltották a független N­yugatmagyarországot. A magyar­ kormány ujj olasz közvetítésért folyamodott. A fiatalnak megtiltották a magyar mozgósítást. Bécs, szeptember­ 80. Friedrich István,aki tudvalévően csak pucsok formájában tudja elképzelni a politikai tevékenységet, most egy újabb puccsal nehezítette meg az országnak amúgy is rendkívül súlyos helyzetét. A jövő múlt szeptember 21-i számában hírt hozott erről a tervről, amely most valóra vált. A pucs már szerdán meg­történt, ezen a napon jelent meg Sopron­ban a „honvédelmi tanács“ proklamá­­ciója, amelyben ez közhírré teszi, hogy kezébe vette az imperiumot Nyugatmagyarországon és fölhívja a tisztviselőket,hogy maradjanak helyeiken . És dolgozzanak tovább „Istenért, ki­rályért és házáért“. Az illusztrációt ehhez a cselekvényhez Friedrich István adta­ meg csütörtökön, Budapesten, az ő hisztérikus hivei, a „keresztény” asszonyok gyülekezete előtt tartott be­szédében, amelyben nem kisebbet mond,, hogy ezentúl minden­kit lelőnek, aki Nyugatma­­gyarországba beteszi a lábát. A buda­pesti publik­um csak ebből a beszédből értesült a történtekről, mert magáról a pucsról a lapoknak nem volt szabad írniok, maga a sajtóiroda pedig azt cselekszi, hogy közzé ad egy cáfo­latot, amely azonban minden egyéb, csak nem cáfolat. A pucsnak politikai jelentősége leg­inkább abban áll, hogy most már lehetetlenné vált a magyar kormányra nézve Nyugat­­magyarországnak a kitű­zött határidőben való át­adása és így azok a következmények, amelyekkel ez a mulasztás jár, aligha lesznek elhárítthatók a szerencsétlen ország fejéről. Minden jel arra mutat és minden hír azt jelenti, hogy a fő­tanács nem tagít az október 4-iki határidő mellől. A magyar kormány most, hogy a Benes-féle közvetítés jó­formán meghiúsultnak tekinthető, egy újabb olasz közvetítéssel tesz kísérletet, de a főtanács, amelynek Della Torret­ta márki olasz külügyminisz­ter ezt a kísérletet bejelentette, ugyan­azzal vette tudomásul ezt a közvetítést mint a Benes-félét, hogy ez mit sem változtat az október 4-iki határidőn és a magyar kormány azon kötelezettségén, hogy Nyugatma­­gyarországot addig a terminusig ki­ürítse. Sőt a főtanács egy újabb eré­lyes intézkedésének is híre érkezik: tegnap újból tudomására hozta a ma­gyar kormánynak, hogy a kiürí­tésnek október 4-ig ok­vetlenül meg kell történ­nie és, miután megtudta, hogy a ma­gyar kormány húszezer em­bert mozgósít, kijelenti a ma­gyar kormánynak, hogy ezt semmi szín alatt nem engedi meg. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy ántántkörökben a helyzetet igen kiélesedettnek tekintik és azzal számolnak, hogy a gazda­sági blokád Magyarország ellen a határidő letelte után nyomban foganatba vétetik. A blokád keresztülvitelével a kisántántot bízzák meg. De számol­nak az ántántkörök azzal is, hogy a fő­tanács esetleg más, erősebb rendszabályokhoz is nyúl. A helyzetre jellemző a­z N. Fr. Pressernek az a jelentése, amely sze­rint ántántrészről nem hagyták a magyar kormányt kétségben aziránt, hogy szó sem lehet arról, hogy Ausztria Sopron­ról lemondjon. Az orsz­ág­­ szempontjából tehát a nyugatmagyar­országi bonyodalom mérlege úgy áll, hogy egyrészt semmi remény nincs semmiféle sikerre, másrészt annál nagyobb a ka­tasztrófáig fajulható ve­szedelmek tömege. Mindebből lehetetlen azt a következtetést le nem vonnunk, hogy Magyarország fölött ma nem államférfiak és ne® hazafiak ural­kodnak, hanem lelkiismeret­len kalandorok, akik hatalmi tülekedésükben nem riadnak vissza attól, hogy a karmaik közé jutott sze­rencsétlen országot gonosz könnyelmű­séggel a legnagyobb veszedelembe ta­szítsák. És ebben azután nincs közöttük különbség: Friedrich éppen úgy bűnös, mint Bethlen, és Bethlen éppen úgy,­­ mint Horthy Miklós... --------« OraáSEO Nyugatmagyarország, Prága,, szeptember 30. A „Prager Tagblatt" jelenti Budapestről. Szerdán proklamálták az önálló nyugatmagyarországi állantot A mozgalom élén Friedrich István áll. Friedrich szerint vége a további tár­gyalásoknak ... Budapest, szeptember 30. Friedrich István csütörtökön este a ke­resztény nők ligája részéről a Wenckheim­­palotában rendezett gyűlés keretében be­szédet mondott, amelyben többek között a következőket fejtette ki: — Üdvözletet hozok olyan helyről, ahol még vannak igazi magyarok, akik készek a hazáért meghalni. Nyugat­­magyarország lakosságának üdvözletét hozom, azé a lakosságét, amelyik először fordult szembe az idegen hódí­tó­k­k­a­l. Nyugatmagyarországon tegnap fontos események játszódtak le. A hon­védelmi bizottság átvette a n­y­u­g­a­t­m­a­g­y­a­r­o­r­s­z­á­g­i im­periumot s ezzel a további tárgyalásoknak véget ve­tett Én nem vagyok diplomáciai kép­viselő, de azon az állásponton állok, hogy mindenki, aki ezentúl Nyugat­­magyarország területére lép,­­­e­­­ö v­e t­i­k. — Nem az a fontos, amit Benes dr. csehszlovák külügyminiszterrel, vagy amit az antanttal tárgyalunk. Nyugatmagyar­­ország lakossága fölött ezentúl nem lehet alkudozni. Azt állították, hogy Nyugat­magyarország népe Ausztriához akar csat­lakozni. • Amikor a magyar kormány Nyu­­gatmagyarországot kiürítette, én már tud­tam, hogy ezzel, a lakossággal rendben van a dolog. Jöttek­ az osztrák csendőrök és utánuk a szociáldemokraták. Nem tu­dom, hogy ezentúl ki küld csapatokat Nyugatmagyarországra.. Talán­ a kínai császárné. A Am­ikor a nyugatmagyaarországi ausztriai, kormányzó Nyugat­magyarországra érkezett, az autójába ültünk és amikor kétségbeesetten azt kérdezte, hogy hogy juthat most Sopron­ba, azt feleltem neki: „Mi keresnivalója van Sopronban? Ausztria a másik oldalon van.“­— Az ántánt, szeretett keresztény testvéreim, nem olyan kísértet, amelytől mindjárt meg kel­lene t­j­o­d­n­i. — Az ántánt a csalás, az orv­támadás, és a hullarablás eszközeivel darabolta szét Magyarországot. Ha a mostani nyugatmagyarországi ellenállás egyébre sem jó, akkor is j­ó tüntetésnek. Tény az, hogy Nyugatmagyarország még nincs elveszve. Akik ott harcolnak, azok az igazi magyarok. A háború kísértetet festik a falra, de ettől nem kell meg­ijedni. Nem szabad kétségbe esni, mert a magyar nemzet győzni fog és meg fog maradni. A honvédelmi bizottság kiáltványa. Budapest, szeptember 30. A honvédelmi bizottság a következő kiáltványt bocsátotta ki: Nyugatma­­yarország lakosaihoz! A Magyar­országra, ráerőszakolt béke kö­vetkeztében a magyar kormány kény­telen volt Nyugatmagyarország fölötti állami szuverenitásáról lemondani. A kultúrnépeknek szükségletük, hogy álla­milag szervezkedjenek és ennek meg­felelően olyan szervezettel rendelkez­zenek, amely az impériura gyakorlására hivatott. Ebből a szükségességből fo­­lyóan szeptember 30-án megalakult a honvédelmi szervezet, amely átvette a nyugatr magyarországi vitás terület fö­lötti im­périumot,és vállalja azokat a nagy kötelezettségeket, amelyek a nép­pel szemben reá­ hárulnak. Mi a népek önrendelkező jogának alakján á­nurc­ia nibtuatumunk az ellen, hogy állami hovatartozásunkról idegen tényező, az ántant imperializmusa, hatá­rozzon. Nem tagadjuk meg ezeréves ma­gyar hazánkat. A magyar kormán kénytelen volt innen kivonulni, mi azonban továbbra is megvédjük hatá­rainkat és e határokon belül föntartjuk azokat a törvényeket és törvényes ren­deleteket, amelyek eddig érvényben voltak. A törvényeket és a rendeleteket továbbra is ugyanazok a hatóságok fogják végrehajtani, amelyek itt eddig az államhatalmat gyakorolták. Az a komoly feladat, amely előtt állunk, megköveteli mindenkitől a tör­vényeknek fokozott mértékben , való tiszteletét és a fokozott rendet. Éppen ezért­ különösen hangsúlyozzuk, hogy az állami vagy a magánjog bármilyen megsértését rögtön a legszigo­rúbban üldözni fogják. Ezekben a súlyos időkben a legnyoma­tékosabban hangsúlyozni kívánjuk, hogy a hazaszeretet az ember legszentebb kötelessége. Ezt a kötelezettséget csak az tudja híven teljesíteni, aki vallás­erkölcsi alapon áll. Óva­kodjék mindenki a bűnös agitá­toroktól, akiknek nincsen más céljuk, mint hogy a társadalmi rendet, a békét és a biztonságot fölborítsák". Aki ilyen agitációra vetemedik, a leg­súlyosabb bűnt követi el s kivé­teles bíróság elé kerül. A közrend érdekében elrendeljük, hogy fegyvereit mindenki huszonnégy órán belül szolgáltassa be a helyi pa­rancsnokságnak, kivéve azokat a fegy­vereket, amelyeket hatósági fegyvervi­selési engedély alapján bírnak. Ennek a rendeletnek megszegőit kivételes bí­róság elé állítjuk. A kivételes bírósá­gok hatáskörébe tartoznak az árulás, lázadás, gyilkosság, rablás, gyújtogatás, rémhírek terjesztése, a honvédelmi szer­vezet tagjai vagy karhatalmak, úgy­szintén a hatóságok elleni merényletek. A törvény, a rend, a béke, a szere­tet nevében, istennek, a király­­nak és a hazának nevében fölhívuak mindenkit, hogy kötelességét hiven teljesítse és e jelben üdvözöljük Nyugatmagyarország lakosait. Kismarton, 1921 szeptember 21. A honvédelmi szervezet parancsnoksága. Friedrich és Horthy. Bécs, szeptember 30. A „N. F. Pr.“ a Friedrich-féle nyu­­gatmagyarországi impérium kérdésével foglalkozva, többek között azt írja Friedrich nyilatkozata nemcsak k­i­h­í­­vása az egész világnak, de egyben a legitimizmus had­üzenete is Horthy kormány­­z­a­t­a ellen. Budapesten is addig haboztak, amíg a bandák a kormány feje fölé nőttek, úgy, hogy ma Fried­rich elég vakmerő arra, hogy a buda­pesti kormány feje fölött döntsön Nyu­gatmagyarországról. Ez a vakmerőség Budapesten is kell, hogy észre térítse az embereket, az antantnak a mozgó­sítás ellen kiadott nyilatkozata minden­esetre komoly intelem. Az osztrák kormány álláspontja: Bécs, szeptember 30. Az osztrák kormánynak a nyugat magyarországi újabb eseményekkel szem­ben való fölfogásáról a kormány képvise­lője a sajtó kiküldöttjei előtt többek között kijelentette: A „Magyar Távirati Iroda“ több­szöri fölszólítás ellenére hallgat azokról a legutóbbi esem­é -­­ nyekről, amelyek Nyugatmagyarországon I­tu úgynevezett önálló imnariuma kik lártá-

Next