Jövő, 1921. november (1. évfolyam, 216-244. szám)
1921-11-26 / 241. szám
Gyászos é Irta Garami Errtö. L Most szét éve, hogy a diadalmas ántant teljhatalmú megbízottjéralt, Sir Seorg Clerknek közreműködésével befejeződtek azok a pártközi tárgyalások, amelyeknek megállapodásai alapján Friedrich István pacskormánya átadta a hatalmát Huszár Károly úgynevezett koalíciós kormányának. Sokak reménye szerint a békés konszolidáció, az országépítés munkájának kellett volna ezzel elkezdődnie. Valójában csak bosszút lihegő, vérgőztől részeg hordák rémuralma kezdődött. Sir Georg Clerk e műve, amelyet a maga mentalitása alapján és a korlátlan hatalmú antant nevében végzett, Magyarország legkomorabb, legszégyenletesebb legvéresebb korszakához fűzte ennek az angol arisztokrata diplomatának a nevét. Szent eszmék keresztrefeszíttetését, ezernyi áldozat vérehullását, gyilkosok büntetlenségét, igazak fetiportatását, végeláthatatlan sorát a borzalmak borzalmainak jelenti Magyarországon azara, amelynek ő volt a megalkotója. Igazságtalanság volna azt mondani, hogy ez a sima diplomata valóban ezt az eredményt akarta elérni. De viszont, igazágtalanság nélkül állapítható meg róla, hogy egyetlen mozdulatot sem tett ennek az eredménynek az elhárítására. Pedig a fehér terror fenyegető veszedelméről tudott. Élő szóval és írásban más untig figyelmeztették őt rá mindazok, akik akkor a demokratikus pártok megbízásából tárgyaltak vele. De hideg és érzéketlen volt ezzel a veszedelemmel szemben, csakúgy, mint az egész rábízott üggyel szemben. Ambíciója csak egy formális megbízás formális elvégzéséig terjedt Nem érezte, hogy a sors egy egész nép ügyének jobbra vagy balrafordulását tette le a kezébe, nem érezte missziójának történelmi jelentőségét Száraz, rideg, körülhatárolt diplomáciai föladatnak tekintette a Párisban kapott mandátumot s ugyanezzel a száraz ridegséggel sietett eleget tenni annak. S igy történt, hogy bár mindvégigkorrekt“ volt úgy megbízóival, mint Magyarországgal szemben, és hogy bár Megbízatásának teljes sikerét jelenthette Párisba — mégis: semmi, de semmi sem teljesült abból, ami az ő védnöksége alatt és a győztes antant egész presztízsének latbavetése mellett lett megállapodássá, így történt, hogy minden ígéret, szép szó, föltétel és megállapodás helyett és ellenére nem konszolidációs kibontakozás kezdődött akkoriban, hanem hamarosan vérbe és gyászba borall az egész ország.Hogy e tömérdek vér és gyász hogyan és mikor borall az országra, arról, sajnos, nem kell már beszélni, tudja mindenki ! Hogy azonban mennyi ígéret, mennyi szép szó, mennyi föltétel és a ily sok fontos megállapodás maradt papiroson és nem valósult meg soha, arra helyes lesz e gyászos évforduló alkalmából egy kissé visszapillantani. Ha másért nem, csak azért, mert ez is mértéke lehet az akkor uralomra jutottak szószegéseinek, egész mralank feneketlen erkölcstelenségének . . . S . Georg Clerk az ántántnak azzal az üzenetével ment Pestre, hogy az akkori hatalmat bitorló Friedrich-kormánynak el kell hagynia helyét, mert vele nem kötnek békét. Az ántánt koalíciós kormány megalakítását követelte s ragaszkodott ahhoz, hogy abban a szociáldemokrata munkásság is képviselve legyen. „Ennek olyan kormánynak kell lennie — mondotta akkor az ántánt torsatalmú megbízottja szó szerint —, amely magában már biztosítéka a teljes szabadságnak és a választás pártatlanságának, mert ezeknek a választásoknak az eredményétől függ Magyarország jövő alkotmánya“. Majd kijelentette : „a kormánynak biztosítani kell egy szabad, részrehajlatlan, demokratikus választást”. Pár mondattal később kijelentette, hogy a szövetségesek nem kívánnak beleavatkozni Magyarország belső ügyeibe, hanem így szólnak Magyarországhoz: „Ha Önök békét akarnak, akkor a feltétel, amely mellett a béketárgyalások megkezdődhetnek , egy időleges koalíciós kormányzat, amely bennünket szabad, pártatlan és demokratikus választásokról biztosít“. És Sir Georg Clerk még egyszer visszatért erre a kérdésre a kövező szavakkal: „. . .a szövetségesek csak úgy érezhetik magukat biztosítva, ha a választások teljesen szabad megnyilatkozása lesz az egész magyar népnek, olyan megnyilatkozás, amelyet a Magyarországon kívül eső világ is elfogadhat“. Látjuk, hogy Sir Georg Clerk látszat szerint valóban nagyon erélyesen képviselte az antantnak demokráciára és szabad választásokra irányuló követelését. Oly energikusan tette ezt, hogy a későbbi tárgyalások során előtérbe került Huszár Károly, már mint kijelölt miniszterelnök szükségesnek tartotta, hogy nyomatékosan magáévá tegye és vállalja az antantnak ezt a követelését. Kijelentette, hogy „az ország jövőjét csak egészséges demokrácia tudja biztosítani, amelyben min-den népréteg hozzájusson jogos igényeihez“. Kijelentette, hogy „a kormánynak biztosítani kell a választások tisztaságát, hogy minden párt egyforma esélyekkel vehessen részt a választási küzdelemben“. Ugyancsak ő „elismeri, hogy minden terrort lehetetlenné kell tenni és biztosítani kell a közvéleménynek a sajtóban való szabad megnyilvánulását.“ Mennyi szép ígéret, milyen sok szép szó Sir Georg Clerk követelésére és garanciája mellett! Hogy mi lett belőle, hogy milyenek voltak azok a választások, hogy mennyire volt biztosítva a közvélemény szabad megnyilvánulása és, hogy mennyire volt terrormentes, azt tudjuk! De nemcsak ebben a tekintetben szegte meg a „keresztény és nemzeti“ kurzus minden vállalt kötelezettségét az ország népével és az ánánttal szemben, hanem pontról-pontra megszegte minden egyes akkor vállalt kötelezettségét. Nézzük csak. Huszár Károly kijelentette, „hogy a sajtószabad-ságot biztosítani kell a választások előtt“. Még ma is a legvadabb cenzúra dühöng. Huszár Károly kijelentette, hogy „minden felekezeti és osztályizgatást a törvények szigorával fog üldözni“. Két év óta és ma is szakadatlanul a legdurvább, a legaljasabb felekezeti izgatás folyik az egész országban, amelynek véres gyümölcse számtalan gyilkosság volt — a egyetlen ilyen gonosztevőnek sem történt semmi baja ! Huszár kijelentette, hogy m „rt jövőre nézve minden illegális karhatalmi beavatkozást megszüntet“. És íme: Héjjas és Prónay „illegális karhatalmai“ még ma is akadálytalanul garázdálkodnak az egész országban! Elég volt a részletekből. Még csak egy pontot ragadunk ki, azt, amelynek igen nagy nemzetközi jelentősége is van. Ez az államforma kérdése. Az ántánt teljhatalmú megbízottjának vezetésével létrejött megállapodásnak erről is volt döntése, amely egyenesen az ántánt kívánságára jött létre. Ezt a megállapodást sem tartották be, sőt törvényhozói aktussal, kétszer is nyílt szemérmetlenséggel szegték meg. Huszár Károly erre vonatkozóan a következő kijelentést, tette: „Az antant, kívánságára ki kell kapcsolni az államforma kérdését a nemzetgyűlés döntési jogköréből, e kérdésben népszavazás döntsön.“ Ezt a feltételt az egész pártközi konferencia magáévá tette, úgy, hogy Huszár Károly ismételten kijelentette, hogy: „az államforma tekintetében népszavazás lesz a nemzetgyűlés tartama alatt“. És íme: a nemzetgyűlés tartama alatt két olyan törvényt hoztak már, amelyben a nép minden megkérdezése nélkül, egyszerűen a királyság államformáját iktatták törvénybe! Megjelenik naponta, Hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatalt Wien, V. kerület, Rechte Wienzeile 79. szám Telefon 30-57 « s-t Távirati cim: Jőv5 Wien ■ • Egyes szánt ára Ausztriában ..................................... . . . . lokoroea Csehszlovákiában............. 1*40 £K Jugoszláviában ...... ........1 dinár romániában ............... 2 let Osztrák postatakaráki szám: 149.679 Csehszlovák postatakaréki szám: 59.640 Jugoszláv postatakaréki szám: 40.106 Németországi folyószámla: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket a jövő részére fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda I. év Bécs, 1921 november 26. Szombat^^241. szám A kereszténypárt kiválik a kormányból A legitimista szárny Bethlen ellen. — A miniszterelnök tárgyalása Nagyatádival. — A kisgazdapárt lesz az uj kormányzópárt gerince. — Nagyatádi megválik tárcájától, zártszakadás előtt a keresztényiért. A J 5 v 8 budapesti tudósítójától. — Budapest, november 25. Ethlen dezignált miniszterelnök és nagyatádi Szabó István között a csütörtök este megkezdett tárgyalások ma, péntek délelőtt tizenegy órakor befejeződtek. Nagyatádi a tárgyalás végeztével hivatalába, a földmivelésügyi minisztériumba ment, ahol bezárkózott és egyáltalán nem volt hajlandó nyilatkozni az újságírók előtt. E titkolódzás folytán a tárgyalás eredményéről meglehetősen ellentétes hírek kerülnek forgalomba. Egyes információk szerint a tárgyalások nem vezettek eredményre, más hírek viszont arról számolnak be, hogy az egyezség megtörtént, mégpedig oly értelemben, hogy az új kormánypárti,rind a kisgazdapárt lesz. Mindjárt itt megállapíthatjuk, hogy végeredményben a tárgyalásokról szóló mindkét információ egyet jelent: nem vezettek eredményre Betűsen tárgyalásai (a „Magyar Hírlap“ értesülése), mert Nagyatádi a miniszterelnök minden kapacitálása ellenére is megmaradt eredetiálláspontja mellett amely tudvalévően az, hogy pártjának programját kívánja az új alakulás bázisává tenni." Az tehát nem sikerült Bethlennek, s hogy a kisgazdákat leszorítsa. A megállapodás azonban mégis létrejött, mert Bethlen elfogadta a kisgazda-gerincet Nem kell azonban félteni ezt a Bethlent, tudja ő, hogy melyik az a gerinc, amelyre neki szüksége van. A „Magyarország“ péntek esti száma azt írja,, hogy a miniszterelnök hosszabb megbeszélésen arra akarta rábírni a kisgazdák vezérét, hogy a kisgazdák pártja bővüljön ki, változtassa meg nevét és jellegét, úgy, hogy mindazok,akik az egységes pártba belépni óhajtanak, ide csatlakozhassanak. Így tehát az egységes párt magva a kisgazdapárt, lenne bővített kiadásban. Ezen a tanácskozáson nagyatádi Szabó nem akart beleegyezni abba, hogy a nemzetgyűlés élettartamát meghosszabbítsák, amihez azonban Both s emragaszkodott azzal az indokolással, hogy az ő munkaprogramja oly nagy, hogy ezt nem lehet elvégezni a nemzetgyűlés tartamának meghosszabbítása nélkül. A „Magyarország“ értesülése szerint nagyatádi nem mint földmivelésügyi, hanem mint tárcanélküli miniszter fog résztvenni az új kabinetben. „Az Est“ értesülése szerint Bethlen és Nagyatádi pénteki tárgya