Jövő, 1922. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1922-01-15 / 13. szám
Vasárnap,1922 január 15 j évő zaj. Az elnök csönget.) Rassay Károly: Én nem kértem kiviteli engedélyeket, nem is éltem ezekből! Ezekre a szavakra ismét óriási vihar tört ki. Berky hangosan kiált oda Rassaynak, azonban szava elvész a viharban, amely mindegyre nagyobbodik. Az elnök csönget, igyekszik a rendet helyreállítani és amidőn erre képtelen, fölfüggeszti az ülést. Berky Gyula erre a terem közepére rohan és onnan kiáltja Rassay felé: Ön az Atlantica pénzéből él. Rassay Károly magából kikelve kiáltja: Berky Gyula hazudik! Most szünet következett. Szünet után Andrássy folytatja a beszédét. Egy kis külpolitikai szabadelőadás. Gróf Andrássy Gyula: A király visszatértekor a veszélyt abban láttam, hogy őfelsége olyan időben jön ide, amikor nincs minden előkészítve. Ezzel tehát alkalmat ad a társadalmi ellentétekre, a polgárháborúra. A szomszédaink azután fölhasználják a dolgokat arra, hogy bennünket megalázzanak, kimondják a detronizációt és ezzel a ma meglévő veszedelembe sodorják az országot. Ennek a veszedelemnek a nagyságára és terjedelmére beszédem későbbi részeiben még visszatérek.— Amikor őfelsége átlépte a határt olyan sereg élén, amely kész volt őt követni, akkor a veszélyt csak úgy lehetett volna elhárítani, ha a nemzet és a király akarata egyesült volna. Merem állítani, hogy igen sok kilátásunk lett volna arra, hogy más megoldást találjunk, mint a mostanit, más megoldást, amely az ország becsületét jobban megvédte volna, mint az a megoldás, amelyet azóta választottak. A külpolitikában már akkor kezdett Olaszországban uralkodóvá válni az a hangulat, hogy nekik, az olaszoknak nem lehet érdekük a délszláv érdekek kedvéért egyéb, még fontosabb érdekeket ügyeimen kívül hagyniok. Változás állott be az egész olasz politikában. A kisúszász politikájában új momentum húsvét óta isafe az volt, hogy a románok csatlakoztak a kisántánihoz, azonban a románok mutattak most a legkevesebb szándékot arra, hogy fegyveres erővel megtámadjanak bennünket. Minden jel arra mutatott, hogy korántsem volt a helyzet olyan fenyegető, mint aminőnek később föltüntették, korántsem volt olyan könnyű a kisántant helyzete, amint azt akkor mondották. Ezt mutatták a nyugat magyarországi események is, amelyekzt igazolják, hogy a kisántánt korántsem volt olyan erős, mint amilyen erősnek mondották. Az ultimátummal a kisántánt csak akkor lépett föl, amikor már az egész királyügy lefolyt. — A nagyántánt ugyan tiltakozott, de ez a tiltakozása igen előzékeny és enyhe volt. Őfelsége a király nem jött ide vabankot játszani, nem jött ide azért, hogy mindent elpusztítson és megreszkírozzon. Az első napokban már rendet akart. Tudatta kormányával, hogy ha a megállapodás sikerül, akkor a békekötés és hadüzenet jogát meg fogja osztani a nemzettel. Amikor a király észrevette, hogy a siker csak vérontással érhető el, ő maga volt az, aki lefújta az egészet. Megtiltotta katonáinak a tüzelést is, noha a jövője teljesen bizonytalan volt, föladta tervét, mert nem akarta magyar vér árán azt megvalósítani. Vass minisztert azért nem fogadta, mert az volt a benyomása, hogy Szombathelyen a miniszter nem úgy viselkedett, mint »hogy őfelsége elvárta. ' Elégtétel Károlyinak. — A Pallavicini őrgróf által fölolvasott jegyzőkönyvből kiderül, hogy »király Budapestre egyedül nem jöhetett, mert elfogták vele; kedvezőbb megoldás is egyébként csak akkor érhető el, ha a magyarság egységes frontot teremtett volna. — Az 1921. évi 47. törvénycikkben Mit jelent Magyarország élete és jövője szempontjából a szabad királyválasztás ? A legutálatosabb korrupciót, amit csak el lehet képzelni! Hát elképzelhető a királyválasztás polgárháború, vagy hasonló jelenségek nélkül? Aki a nemzet létét kockára akarja tenni, az akarja a királyválasztást. Szent meggyőződéssel álltom és ráteszem az életemet is, hogy a királyválasztás csak új komplikációkat és új forradalmat fog előidézni. Magyarországon nincs senki, aki az Isten kegyelméből való feudális királyság alapján állana, mi a törvényes alkotmány alapján álló királyságot követeljük. A királyságot csak törvényes úton lehet megszüntetni, csak olyan törvények alapján, amelyeket az ország és a király alkotmányos után együtt alkottak. Az 1921. 47. törvénycikk nem ilyen! (Nagy zaj.) Bottlik József elnök: Rendreutasítom Andrássy képviselő urat és figyelmeztetem, hogy a nemzetgyűlés szuverén képviselete a nemzetnek és a törvények érvényességét nem lehet kétségbevonnia. A szónok gondolatmenete veszedelmes lejtőre vezet és a törvények tekintélyét aláássa, ha az egyik vagy másik törvénycikk kötelező erejét kétségbevonjuk. (Viharos tetszés és taps a kisgazdapárt soraiban. Óriási zaj a Ház minden oldalán. A legitimisták, élükön Rakovszkyval és Friedrichhel, a közbeszólások egész özönét zúdítják a kisgazdapártra és az elnöklő Bottlikra. Az elnök folytonosan csönget A zaj nagyon nehezen ül el, de Andrássy mégis folytathatja lassan a beszédét.) Ecseteli ezután a szabad királyválasztás esélyeit, rámutat az angol és a francia forradalom következményeire és azzal fejezi be az előadását, hogy a kormány iránt bizalmatlad, tehát csak 3 hónapos indemnitást hajlandó megszavazni. A legitimisták tüntetően éljenzik Andrássyt és üdvözlésekkel halmozzák el. A kisgazdapárt tagjainak egy része fagyosan hallgat, másik része izgatottan kiáltoz. Sigray amnesztiát kér Osztenburgnak. Sigray Antal gróf interpellációja következett ezután. Osztenburg Gyula szerepét ismerteti Károly visszatérte korul és kijelenti, hogy miben sem vétkezett Osztenburg, következésképen semmi ok sincs arra, hogy vele szemben a bűnvádi eljárást továibb folytassák. A nemzetgyűlés figyelmét fölhívja arra az elbánásra, amelyben Osztenburgot részesítik. Mint Nyugatmagyarország főkormánybiztosa közvetetlenül tanúja volt az interpelláló annak, hogy mily nagyszabású és hazafias működést fejtett ki az Osztenburg vezetése alatt álló zászlóalj a nyugatmagyarországi kérdés megoldásának előkészítésében. Ezt a munkát legjobban éppen azok értékelhették közvetlen tapasztalás alapján — úgymond —, akik most a leghevesebben támadnak ellene. Rá akarok mutatni, mennyire képtelen helyzet az, hogy amikor Sopron megmentését ünnepeljük, azt, akinek a megmentésben vezetőszerepe volt, szükségtelenül és jogtalanul börtönben tartják. Sopron népét a hála és ragaszkodás kötelékei fűzik Osztenburghoz, érdekében küldöttségek jártak illetékes tényezőknél és már ez a spontán hangulatnyilvánulás is kellett volna, hogy eredményt érjen el. Ma már az összes letartóztatott katonák szabadon vannak, csupán Osztenburggal szemben nem akarnak engedni, pedig más bűne nem volt, minthogy engedelmeskedett koronás királya parancsának. Ezen túlmenő vezetőBudapest, január 14. A nemzetgyűlés pénteki üléséről szóló tudósításom keretében jelentettem tegnap, hogy ismét titokzatos pucstervek izgalmától fülledt a budapesti levegő. Itt rá kell mutatnom arra a néhány nap előtti értesülésemre, amely szerint Héjjas Iván — az „isteni Héjjas“ — Magyaróváron teljesen elkészült egy Albrecht érdekében végrehajtandó pucs katonai megszervezésével. Ezt a hírt össze kell vetni Friedrich István tegnapi beszédével és akkor rögtül láthatjuk nemcsak a jövő értesülésének igazolását, hanem azt is, hogy akik az Albrecht-pucsot titokban támogatják — a kormányzó és a kormány körei — a legravaszabb tervet eszelték ki az Albrecht-pucs előmozdítására. Ez a terv kétirányú: elhiresztelték, hogy Zita és Ottó Sopronban, egyesek szerint már Pesten is vannak — ezzel egyrészt azt akarták elérni, hogy oka legyen a kormánynak arra, hogy a legitimista vezéreket ártalmatlanná tegye, mielőtt az Albrecht-Horthg-pucs kezdetét venné, másrészt ezzel a hamis hírrel, hogy t. i. legitimista pucsról van szó, azt igyekeztek keresztülvinni, hogy legitimista ifjúságot csődítsenek Albrecht táborába. Nem kell hinni, hogy abban is bíztak, hogy ezek valóban harcolni is fognak Albrecht mellett, céljuk ezzel inkább az volt, hogy verembe csalják a legitimista ifjúságot és ott ártalmatlanná tegyék őket és igy ne legyenek annak kitéve, hogy a legitimista ifjúság ellenük foghasson fegyvert. Friedrich, a pucsszakértő, idejében észrevette ezt az ördögi machinációt, ezt jelentették be a tegnapi ülésen ezek a szavai: „Nyugatmagyarország felé visznek csapatokat, de nem lehet tudni, hogy a legközelebbi napokban ezt a körülményt nem puccsal hozzák-e majd összefüggésbe. Tudom, hogy azok között a fiatalerabelek között legitimista fiatalemberek is vannak, ezeket Isten tudja, mire akarják fölhasználni, ezért félek én ettől is és ezért szólalok föl ebben az ügyben is.“ Ezért szólalt föl; azért, hogy azok a legitimista fiatalemberek, akiket Ottó és Zita meséjével lépre csaltak és akik már útban vannak Albrecht tábora felé, idejében észbekapjanak és meneküljenek, mielőtt még « „Isten tudja, mire nem akarják őket fölhasználni“. Az „Új Nemzedék“ a következőket jelenti erről a titokzatos készülődésről: „Friedrich lakása körül megint detektívek ólálkodnak és azzal a megokolással, hogy Zita királynő Ottó trónörökössel Budapestre készül, társaival együtt újból le akarják tartóztatni Értesülésünk szerint nemcsak Friedrich, hanem Andrássy Gyula gróf és Rakovszky István is bejelentik mentelmi joguknak sérelmét, ugyancsak azért, mert lakásuk körül katonaruhába öltözött agent provocateurok ólálkodnak. Rakovszky különben előadta, hogy a minap megjelent nála egy előtte teljesen ismeretlen főhadnagy és nyilván azzal a szándékkal, hogy beugrassza, elmondotta, hogy a királyné két nap múlva Budapestre érkezik, sőt hogy már aznap este futárral manifesztumot küld Ranovszkynak, amelyet neki kell ellenjegyeznie. Ő természetesen átlátta, hogy provokálásról van szó és neki állott kötélnek. A kormány persze úgy tesz, mintha minderről semmit sem tudna, amint már ezt előre jeleztük. Tessék : Bethlen István miniszterelnökhöz közelálló helyen kijelentették a „8 Órai Újság“ munkatársa előtt, hogy az egész ügy kitalált mese, amelynek semmi komoly alapja nincsen, mert hiszen a svájci hatóságok szigorúan ellenőrzik Zita királyné minden lépését. Amennyiben Zita királyné és Ottó trónörökös mégis megjennének Budapesten, a magyar kormány kénytelen lenne minden lépését és minden ezirányú intézkedését a nagyontűnt elhatározásától tenni függővé, mert a Habsburg-kérdésben a magyar kormánynak nincsen szabad keze. A Bethlenhez közelálló helyen nagyon jól tudják, hogy nem Zita és nem Ottó azok, akik közelednek — tehát velük szemben hősködik. Arról azonban, hogy ál - legitimisták hová viszik a legitimista fiatalembereket Nyugatmagyarország felé, arról nem beszél a közelálló hely. A kereszténypárt klubjában is szó esett arról az álhírről, hogy Zita királyné Budapestre érkezett. Rakovszky István erről igy nyilatkozott „Az Újság* munkatársának: ~~ Az utóbbi huszonnégy órába* Királyválasztás polgárháború nélkül lehetetlen, vagy kezdeményező szerepe Osztenburgnak nem volt. — Kérdi a honvédelmi minisztert, hogy hajlandó-e a kormány amnesztiát adni Osztenburgnak. Beliska Sándor honvédelmi miniszter azonnal válaszol az interpellációra. Előadja, hogy Osztenburgot most egy szanatóriumban kezelik és humánus bánásmódban részesítik. Mielőtt ügyében döntenének, illetékes bíróságának a határozatát kell megvárni. A nemzetgyűlési honvédelmi miniszter válaszát tudomásul vette, az interpelláló nem vette tudomásul. Legitimistákat csalnakAlbrecht táborába. Ravasz hírek Zita és Ottó pucsterveiről — A Jövő budapesti tudósítójától. — foglalt megoldással új provinciává lettünk : a nagykövetek provinciájává és háború nélkül vesztettük el a nemzetnek szuverenitását. Megállapítom, hogy ebben a törvényben a komány forradalmi alapokra helyezkedett . A királyságról intézkedni és a királyságot megszüntetni — a király hozzájárulása nélkül —, másképen, mint forradalmi uton és forradalmi jogon nem lehet. Ez a törvény forradalmi alapon áll. Károlyi Mihály büszkén tekinthet ide, őt kiátkozták, hazaárulónak mondották, most pedig meghajolnak előtte és az ő művét koronázzák meg akkor, amikor a törvényes királyt megfosztják a trónjától. Nem a mi politikánk vezetett az ország földarabolásához, hanem az Önöké. Tomcsányi megérez Lemondott, és marad. Haller István interpellált eazután Tomcsányi Pál Vilmos igazságügyminisztter párbaja dolgában. A magyar büntetőtörvénykönyv tiltja nemcsak a párbajozást, hanem a párbajra való kihívást is. Minden magyar állampolgárra kötelező a törvények rendelkezésének megtartása. Ez alól az igazságügyminiszter annál kevésbé vonhatja ki magát, mert ő a törvények megtartásának őre. Tomcsányi Pál Vilmos igazságügyminiszter válaszában kijelenti, hogy azért volt kénytelen fegyverhez nyúlni, mert ■ becsületét súlyosan megsértették. Kétségtelenül kényes helyzetbe került igazságügyminiszter létére, le is vonta azt a következtetést önmagának a személyére nézve, hogy még azon az estén, amelyen segédei elhatározták, hogy meg kell verekednie,ő jelentést tett erről az államfőnek és megkérte őt arra, hogy a szükséges konzekvenciákat vonja le. A következő napon írásban megismételte jelentését A nemzetgyűlés tudomásul vette az igazságügyminiszter válaszát. Egy jelentéktelen interpelláció után az ülés véget ért. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. 3