Jövő, 1922. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1922-01-28 / 24. szám
II. év Bécs 1922 Január 28. szombat 1 Egyes szám apa: I Ausztriában ■...... 40 6satr. K | 8 Csehszlovákiában ■ . • ■ ..40 c3t | ■ Jugoszláviában ....... 1 dinár " Romániában ..........2 (es I. Megjelenik naponta, hétfő kistelével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker, Rechte Wienzeile 79. szám :: Telefon 30-S7 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztára számaink : Ausztriában 149.679, Csehszlovákiában 59.640, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyószámlánk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda 24. 1295. szám. mmmmmmmmmmwrmmmmmmmniBBBMei Bethlen választójoga, a nyílt szavalás bentmaradt a Javaslatban. — nyilt kérdés a titkosság Ugye. — Sok kifogása van a kisgazdáknak. — Ellenzékbe készül a kereszténypárt. — Kincs garanciája a titkosságnak. Mi okozta az összeomlást és a forradalm árta Dr. Szabó László, az „Új Nemzedék“ főszerkesztője. Az alább következő cikk: s emelvény dr. Szabó, László „Mi okozta■ az összeomlást és forradalmakat?“ című művének bevezetéséből. Még mindig csak támolygunk a rettenetes csapásról, amely a háborít elvesztésével a fejünket érte, még csak azt érezzük, hogy hol fáj, de hogy miért és hogyan történt a katasztrófa, arra csak később fogunk ráeszmélni. Aki e nagy időknek csak szenvedő tanuja volt és nem figyelhette közvetetlen kezeiről az erőket, amelyek sorsunk ellenzésének tényezői voltak, ma még újra rendelkezik azoknak a főbb adatoknak az ismeretével, amelyek az események komoly megítéléséhez szükségesek. Természetes, hogy mindnyájan tudunk beszélni a háboorus elvesztésének és a forradalomnak okairól, mégpedig annál többet, minél kevesebbet törődünk beszédünk tartalmának történeti igazságával ,de amint faeoszimai ményeknek valamelyik szereplője, rögtön látjuk, hogy ezeket az eseményeket mi csak nagyon hézagosan ismerjük és hogy sokkal nagyobb erők szabták meg a történteknek irányát és határát, semmint gondoltuk volna és gyakran találutk előttünk eddig ismeretlen tényezőkre, amelyeknek az események létrehozatalában és kialakításában való szerepére mi eddig nem is gondoltunk. A népnek törvégei semmi esetre sem tudják ma még megítélni, hogy a történtekben mi volt a szükségszerű és mi volt, aminek nem kellett szükségképen bekövetkeznie. A tömeg a politikának vak eszköze még oly dolgokban is, amelyek megítéléséhez sokkal kevesebb történeti kritika szükséges ; nagyon érthető tehát, ha ,a politika ráveti magát a tömegre s nemzetünknek legnagyobb szerencsétlenségét is minden erővel igyekszik kihasználni a maga céljaira. Ezt a nagyon emberi, de mégis nagyon szomorú jelenséget a nagy elmék közül, amelyek a szörnyű összeomlás körülményeinek és okainak kutatásával foglalkoznak, egy hadvezér figyelte meg a legélesebben. — Krausz gyalogsági tábornok, aki kíméletlenül kimondja lesújtó ítéletét azokra a lelkiismeretlen emberekre, akik politikai kajszájakkal csak késleltetik a katasztrófa igazi okainak földerítését. A tömeg, amelynek izgatottságát fokozza a háború elvesztésének minden körülménye, ebben az izgatott állapotában, amint Krausz tábornok mondja, „a legértelmetlenebb jelszavakat is könnyen követi é s a politikai agitációnak, amely benne az ítélőképesség hiányát kihasználja, minden országban „áldozatul esik“. Ezt a népámitást megvetésre méltónak nyilvánítja Krausz tábornok és e nézetében milliók osztoznak. Ez az „értelmetlen düh“, amelyet a tábornok annyira elitél, nem azért megdöbbentő jelenség mert áldozatai vannak és lesznek (hiszen a háborúban milliók veszítették életüket s szivünk nem vérezhet jobban a mai áldozatokért, mint a tegnapiakért), de azzal, hogy szabad teret engedünk mindenféle hajszának, gátoljuk a valóságnak megismerését, ami nélkül leh tétlen kibontakozás útján elindulni. De mi az útja a valóság megismerésének ? Ősidők óta legbiztosabb az a tanúkihallgatás. Beszéljenek azok, akik „ott voltak“... Beszéljenek azok a hadvezérek és azok az államférfiak, akik e históriai napokban a népek sorsát intézték. E könyvben elénk áll Hindenburg és Ludendorff, Helferieh, Erzberger és Czernin és mindazok, akik sorsintézők voltak és mindnyájunkénál több fölismeréssel, mindnyájunkénál erősebb ítélőképességgel, a mi lelki erőnknél nagyobb energiával figyelték közvetlen-közelről s mégis magasabb szempontból azokat az eseményeket, amelyek végezetül katasztrofális összeomlássá érték ... Ha olvassuk a vallomásokat, meglepő egyetértést tapasztalunk a dolgok lényegében : azért vesztettük el a háborút, mert gyaligék voltunk s oly körülmények között vesztettük el, hogy a vereség után logikusan, szükségszerűen forradalomnak .jva 1 I. gt L k ö v.e t k o-a-a Le . • •------- .. \ . Minden szükségszerű, ami elkerülhetetlen, és a fonadatom az adott körülmények között elkerüihetetlen volt. Minden historikus tudja, hogy a forradalom nem emberek műve, az emberek csak eszközei vagy áldozatai a forradalmaknak. Amint emberek nem bírhatják kitörésre a Vezuvot, akként emberek nem bírhatják forradalomra népek millióit. Nem mintha a nép csupa jóság volna s jobb érzései lázonganának a forradalom ellen, hanem azért, mert nagyon sok tényezőnek az együttessége, összehalmozódása szükséges a forradalomnak kirobbanásához. Két, három vagy ezer nagyszájú agitátor-e a fontos tényezője a forradalomnak, vagy a közhatalom elzüllése? A közhatalom elzüllése nélkül nem törhet ki forradalom. Az elzüllés nem abban van, hogy aki kezeli a hatalmat, az maga züllött, azaz energiátlan vagy gyöngelátás, hanem abban, hogy nincs többé mivel gyakorolni a hatalmat, nem funkcionálnak a parancs végrehajtásának eszközei. Budapesten nyolcvanezer „lógós“, akit nem lehet bevonultatni, mert nincs rá végrehajtó szerv, nincs rá mód és eszköz, a bizonyíték a közhatalomnak oly tökéletes elzüllésére, hogy a forradalom már magában ebben az egyetlen tényben is adva volt, szükségszerűen, múlhatatlanul és elkel hihetetlenül következett belőle a forradalom. Az államrend alól kicsúszott a talaj. A szörnyű erejű hadsereg, amely tegnap még leszámolt egy-egy lógóssal, tehetetlen volt a lógósok óriási tömegeivel szemben aki még tejesítette kötelességét és ment a frontra, azoknak nagy része ellenséges lélekkel indult, a táborba. Tízezrek voltak a fronton, akik orosz fogságból kerültek haza, amikor itthon újból a frontra vitték őket, szívükbel ezek nagyrészt bolsevikok voltak ; bajtársaikat semmiesetre sem lelkesítették, se szavukkal, se példájukkal. Még a legjobb eset volt, ha elkeseredésük a nemzet , sorsa iránt — sajnos — , fásult közönnyé fejlődött. Olvassuk el, mit ír erről Horsetzky gyalogsági tábornok , olvassuk el, mily forradalmár volt a fronton még egy Windischgraetz herceg isés hogy készült rá, hogy majd hazajövet hogyan fogja akasztatni a generálisokat. Túlfeszítették a húrt, az itt elpattant. Rohant mindenki „haza“. Nyoma se volt semminek, ami rend, nyoma sem volt senkinek, aki parancsolni tud és mert nem volt törvény, nem volt semmi egyéb erő, csak az ökölben és a Mannlicher tölténytárában. Itt a forradalom. Hátborzongató, féktelenségében és ostobaságaiban utálatos, de elkerülhetetlen és lebírhatatlan olyankor, amikor a közhatalomnak birtokosai vakok és gyávák voltak, hogy idáig engedték élni a dolgokat, hiú és öntelt optimisták vagy reszkető és eszmeszegény pesszimisták voltak akkor amikor a kormányrúd kezeléséhez ész és erő kellett volna. Ez a könyv nem apológiája a forradalomnak, szerzője nem védőügyvédé egyetlen forradalmárnak sem. Mindenki, aki a szerzőt ismeri, tudja, hogy minden érzése és egész eszmevilága homlokegyenest ellenkezője mindannak, ami a forradalom fogalmában benne van. De ha valakit vádolunk: kezet a szívre! És senki fölött nem szabad ítélnünk másként, mint tettei után, az ő maga tettei után, minden egyéb ítélet az Úré és nem a miénk. Horthy regényei föltétlenül szavazók. — A IKGu budapesti tudósítójától. — Budapest, január 27. ----Bosszú vajúdás után ma végre beterjesztette a belügyminiszter Bethlen választójogi javaslatát a nemzetgyűlés ülésén. Ezt megelőzően tegnap este a két kormányzópártnak mutatta be a kormány a javaslatot. A kisgazdapártba személyesen vitték el a tervezetet a miniszterelnök és Klebelsberg, amíg a kormány másik pártjának, a kereszténypártnak értekezletére csak egyszerűen elküldték a javaslat egy másolatát. Andrássy volt pártját ma már csak ennyire becsüli a kormány. Nem is a személyesen megtisztelt kisgazdapártban, hanem a kereszténypárt értekezletén hangzottak el az éles kifakadások a javaslat ellen. A kisgazdapárt értekezletén meglehetős megdöbbenést keltett a javaslat fölolvasása, mert a községekben való nyílt szavazás javaslása benne maradt Bethlen tervezetébe. A meghőkölt arcok elárulták, hogy a párt elvárta volna a tegnapi megegyezés után, hogy megelégszik elvi kijelentéseivel és már a javaslatból törli a nyilt szavazást. Csak akkor nyugodtak meg némiképen a kedélyek, amikor Bethlen gróf fölállt és kijelentette, hogy a nyilvános avaly titkos szavazás mellett való állásfoglalást nem teszi sem párt-, sem kabiinetkérdéssé, hanem a kormányt támogató pártok minden egyes tagjának szabad elhatározására bízza az ebben a kérdésben való állásfoglalást. Hangsúlyozta még Bethlen, hogy az új választójogi törvény alapján a választásokat legkésőbb június 10-éig meg kell tartani, miután az inderanitás június végén lejár és így gondoskodni kell arról, hogy a kormány július 1-től kezdve újabb törvényes felhatalmazás alapján folyósíthassa az állami kiadásokat. A javaslathoz — amelyet alább részletesen közlök — többen is hozzászóltak a kisgazdák értekezletén, így Tankovics János, sokorópátkai Szabó István, Bottlik József, Kovács J. István és Hencz Károly. Kovács kifogásolta, hogy a jelölt ajánlóit már leszavazottaknak tekintsék ; ez — mondotta — rosszabb a nyílt szavazásnál. Tankovics kifogásolta, hogy az arató-, kapás- és dolgozóasszonyok nem kapnak választójogot. Bottlik József — attól tartva, hogy a kifogások erősen dominálni fogják az értekezletet — erélyesen követelte, hogy egységesen állapodjanak meg, mert ha ez nem történnék meg, tápot adnának az ellenzéknek. Hencz Károly úgy látja, hogy, az írás-olvasás kérdésénél lesz a legnagyobb harc és az ellenzék itt fogja kikezdeni a javaslatot. Az aggodalom és az ellenzéktől való félelem kezdett úrrá lenni az értekezleten, ezért úgy intézték, hogy hamarosan általánosságban elfogadták a javaslatot,de a részletekben nem egyeztek meg és elhatározták, hogy ma folytatják a tanácskozást. A kereszténypártban Haller István ismertette a javaslatot, miután a kormány részéről nem volt jelen senki, csak Bernolák. Grieger Miklós írni-olvasni tudáshoz kívánja kötni a szavazati jogot, mert az állam bűne,hogy a négy elemit sem tudták sokan elvégezni. A kétévi egyhetárban lakás az ipari és mezőgazdasági munkásság kinullázását is kitené, követeli a nők választójogát, szűkítés nélkül. Gerencsér István szerint csupa nagybirtokos kerülhet be csak a parlamentbe. F rüh wirth Mátyás: — A csőcseléknek nem kell választójogot adni! Grieger, Gerencsér egyszerre kiáltják : — Hogy beszélhet így egy keresztény szociális! — Vagyok olyan keresztényszocialista, mint az úr! — dühösködött Frühwirth. Csernyus Mihály követeli, hogy a párt foglaljon határozottan állást a javaslat ellen. Schlachta Margit egyforma választójogot követel a nők és férfiak számára. Szabó József (bpesti) ragaszkodik