Jövő, 1922. március (2. évfolyam, 63-76. szám)
1922-03-15 / 63. szám
Név Bécs 1922 március 15. szerda Egyes számára: Ausztriában ...... 60 osztr. K | Csehszlovákiában ..... 1.40 oK | Jugoszláviában ■•••■ . l!/a dinár | Romániában ..........3 lei | Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzeite 79. szám :: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztár! számaink: Ausztriában 149.879, Csehszlovákiában 59.640, Jugoszláviában 40.106. Németországi polyószámlánk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető Iroda 63. (334.) szám. Nagyatádi szétszórt írásai. (8.) íróknak, tudósoknak és egyéb alsóbbrangú teremtéseknek vannak összegyűjtött írásai. Nagyatádi Szabó Istvánnak szétszórt írásai vannak. Egyikről tegnap emlékezett meg Drózdy Győző abban a nyílt levélben, amelyet választókerületéhez intézett. Drózdy ebben a nyílt levelében elmondja, hogy valamikor, nagyon régen vagy nem is olyan régen, egy után járt nagyatádi Szabó Istvánnal és céljaik egyirányúak voltak, de aztán nagyatádi Szabó a miniszteri székben megkapta a Fregolibetegséget és szinte napról-napra változott, ami híveinek nagyon megnehezítette a vezér követését, Drózdyt pedig nyilt szembehelyezkedésre kényszerítette. És akkor nagyatádi Szabó István, — beteg átváltozásainak nem tudom, hányadik fázisában — egy írást csúsztatott Drózdy Győző kezébe. Ez az írás valami politikai végrendeletféle volt s a változó férfiú azt mondta benne, hogy ő is csak ember, tévedhet és hamis útra kerülhetett, de éppen azért legjobb lesz, ha Drózdy megmarad az általa elhagyott őrhelyen, vigyáz és rendben tart mindent, mert ha esetleg a dolgok az ő sűrű változásai következtében rosszrafordulnak, lesz legalább egy biztos sánc, ahol az elárvult(vagy elárult) tábor biztonságba helyezkedhetik és élőiről kezdheti szabadságharcát. „Ezt az írást — mondja Drózdy — most is őrzöm." Ez az egyik írás. Magyar politikai körökben, nem mondunk vele semmi újat, tudnak nagyatádi Szabó Istvánnak egy másik Írásáról is, amelyet gróf Bethlen István őriz. Minthogy gróf Bethlen Istvánt nagyatádi Szabó István eddig még egyszer sem merte cserbenhagyni, Bethlen nem is látott okot arra, hogy az őrizetébe helyezett Írásról vagy pláne tartalmáról célzásokat tegyen. Ha végig olyan jól fogja magát viselni, amint eddig, talán sohse kerül nyilvánosságra, "hogy a beteg átváltozó kisgazdavezér Bethlenre milyen titkot bízott, milyen politikai végrendelkezést hagyott. De nem lehet jelentéktelenebb, mint amit a Drózdy őrizetébe adott írásban papírra vetett, mert láthatjuk, hogy nagyatádi Szabó ez írás madzagán nagyszerűen rángatható és igazán azt teszi, amit Bethlen akar. Ha egy-két hónap előtt még harsányan kiáltotta ki az országba, hogy a választásokban csak azoknak lehet kilátásuk, akik a kisgazdák nevével és programjával indulnak a küzdelembe, hogy éppen azért egy fölfedezendő hatodik világrészért sem engedi meg, hogy pártjának nevéből a kisgazda elnevezést kitöröljék , most mozgás nélkül nyugszik bele, hogy sehol sincs szó kisgazdapártról, mindenütt csak egységes pártról. Ha még az imént kötötte az ebet a karóhoz, hogy a választásoknak a falvakban is titkosakvak kell lenniök , most már zúgolódás nélkül törődött bele, hogy másként lesz s a falvakban nyilt szavazással ellenőrizzék minden paraszt szavazatát. Nagyon helyes két irás lehet tehát az is, amelyet nagyatádi Szabó István szétszórt munkái közülgróf Bethlen István őriz a Wertheim-szekrényében. De élünk a gyanúpörrel, hogy a beteg átváltozó abban az egyben következetes maradt önmagához, hogy írásokkal másfelé is operált. Ha a vidéki kisgazdaszervezetek hirtelen és meglepetésszerűen, szinte valami titkos jelre megmozdultak és Budapesten termettek, ebben nem kell föltétlenül nagyatádi Szabó István ellen irányuló lázadást látni. Lehetne az is. Józan ész szerint annak kellene lennie és csakis az lehetne. De ne feledjük: nagyatádi Szabó Istvánnal állunk szemben és akkor minden ezer eshetőségen túl még egy ezeregyedik lehetőségre is kell gondolni. Per analogiam: a beteg átváltozó vezér titkos írásaira kell például gondolni. Aki a válni készülő Drózdynak olyan írást adott, amilyet de facto adott s aki Bethlenre olyan írást bízott, amellyel a miniszterelnök nagyatádi Szabót mindenre ráveheti, az Írhatott utóbb a vidéki szervezetek vezetőinek is. Újabb politikai utasításokat. Még egy politikai Még rendeletfélét. Hogy álljanak talpra. Jöjjenek testületileg Budapestre. Csináljanak formaszerint lázadást ellene. Követeljenek idegenmentes kisgazdapártot, az egész vonalon titkos szavazást, kisgazda választási diktátort, több kisgazda-minisztert, kisgazda-főispánokat. Szóval: követeljenek mindent, azait neki kellett volna követelni, amit azonban már nem tudott követelni, mert egy újabb beteg átváltozástól befagyott a szája. Azt tetszik gondolni, hogy ez nem telik nagyatádi Szabó Istvántól? De igen. Telik. Sőt, ez vall csak igazán nagyatádi Szabó Istvánra. S ha nem ezt gondolná Bethlen István is, nem merné egyszerűen letagadni még azt is, hogy kapott volna a vidéki kisgazdák vezetőitől egyáltalán valami memorandumot. De Bethlen nyomban átlátott a szitán. A rendezésről ráismert Bernhardtra, akarom mondani nagyatádi Szabó Istvánra. S amikor a memorandumot kézhez kapta, talán csak annyit kérdezett a beteg átváltozó vezértől: „Ne tegyem közzé ezzel a memorandummal együtt azt az írást is, amelyet ugyanettől a klasszikus szerzőtől a Wertheim-szekrényemben őrzök?“ S akkor nagyatádi Szabó István azt suttogta:„Jobb lesz, ha letagadod mind a kettőt!“ A becsületesebb nagyatádi Szabó Istvánt úgy kell majd valamikor darabokban összeszedni azokból a szétszórt írásokból, amelyek utána maradni fog- nak. Az a nagyatádi Szabó István, aki a fórumon él és cselekszik, elveszett és letörött ember. Nem szabad komolyan venni, amit mond, amit cselekszik és ami vele, vagy akár ellene is történni látszik. Az ő tájékától az ország megváltást nem várhat. Hiába igaz, amit ő most csak taktikából mondott, hogy az ország hangulata ellenzéki, hogy az ország fölháborodva utasítja el a nyílt szavazás föltámasztását és hogy az ország ég a vágytól, hogy a kurzust romokba döntse: egyelőre a vasbot az úr és Gömbös a diktátor. Megcsalt parasztság, szervezetlen polgárság, megfélemlített intelligencia és szenvedésben megpuhult nép : ezek fölött csapkod a vasbotosok ármádiája és harsog Gömbös Gyula diktátor parancsa. Akik, szervezetten és túlnyomó, többségben, megválthatták volna még ilyen viszonyok között is az országot, a kisgazdák be hagyták magukat csapni s nagyatádi Szabó István, ha ismerné Moliére-t, elmondhatná most, ököllel vervén saját fejét: „Te akartad Dandin György, te akartad . . .“ Életveszélyesen fenyegette meg a csendőrparancsnok az ellenzéki jelölteket. Mi történt a szekszárdi kerületben ? Rassay Károly nyilatkozik Drózdy esetéről. — A 6v 5 budapesti tudósítójától. — Budapest, március 14. Beszámoltam már arról a botrányról, amelyet vasárnap délelőtt a szekszárdi kerületben rendeztek az ébredők és Gömbös vasbotos csapatai. Főszolgabírói és csendőrparancsnoki vezetés alatt fővárosi detektívek, leszerelt különítményi bandák és a MOVE civilbe bujtatott vérebei megjelentek Őcsény és Decs községekben és lehetetlenné tették, hogy a független kisgazdapárt jelöltjei kerületeikben megtarthassák programbeszédüket. Hogy Bethlen minden szemforgató alakoskodása ellenére és a hatóságok tudtával és beleegyezésével garázdálkodnak az ébredők és a terrorcsapatok, ahhoz egy pillanatig sem fért kétség, de hogy maguk a hatósági közegek, a csendőrség és a rendőrség emberei a fölhajtók, az csak most, a szekszárdi eseményekkel kapcsolatban vált nyilvánvalóvá. Közöltem tegnap Drózdy Győzőnek nyilatkozatát a kerületében történt fölháborító esetről, de Drózdy, tekintettel, hogy saját ügyéről is volt szó, nem mondotta el azokat a részleteket, amelyek ezt a példátlan botrányt kellőképen megvilágítják. Pótolja ezt ma Rassay Károly, a független kisgazdapárt elnöke, aki a szekszárdi eseményekről a következőket mondotta: — A szekszárdi kerületben történt események csupán megismétlődései annak, ami Pécsett történt. Az események leírására vonatkozóan nem tartom helyesnek, hogy Drózdy Győző nem tárta föl a fölháborító eset minden részletét. Végre is itt nincs helye semmiféle álszeméremnek és kíméletnek. Hadd lássa a közvélemény, mint fest a valóságban a miniszterelnök úr által Miskolcon hangoztatott magasabb erkölcsi világrend. Már a pécsi eset alkalmával, de azóta több izben is rámutattunk arra, hogy a kormány strucc módjára homokba fúrva fejét, igénybe vette a választási hadjáratban illegitim"szerveknek a legdurvább törvénysértésés formájában nyújtott segítségét. Utaltunk arra is, hogy úgy látszik a hatóságok - az ellenzéki kritika letörésére kapott csöndes biztatás következtében maguk is szívesen segédkeznek a törvénysértésekhez. A kormány még egy elítélő nyilatkozatot se tartott szükségesnek ezekkel a jelenségekkel szemben,így érthető meg csak a mód, amellyel a Decs és Őcsény községekbe kirendelt karhatalmi parancsnok N a vra ne k Vendel csendőrszázados urahhatali kötelességét értelmezte. Nyíltan kl kell mondani: a szekszárdi kerületben több történt annál az incidensnél, mint amiről a sajtó, és Drózdy Győző nyilatkozatában beszámolt. Az történt ugyanis, hogy Havranek Vendel csendőrszázados úr az első föloszlatott gyűlés után odalépett Drózdy Győzőhöz, aki éppen kocsira szállott,hogy a szomszéd községbe menjen és négyszemközt, de úgy, hogy Sebestyén Jenő fővárosi ügyvéd is hallhatta, a következőket mondotta neki: : „A kerületi csendőrparancsnok vagyok. Jóakaratukig figyelmeztetem önöket, hogy ezt a kerületet élve elhagyni nem fogják. A sírjuk meg van ásva.“ Drózdy Győző ekkor hivatkozva arra, hogy a nép mellette van, a következő kérdést intézte a csendőrszázados úrhoz: „Ki követhetne el ilyen gyilkosságot? Havranek Vendel, kerületi parancsnok ur kezöt.. oldalfegyveréhez tartva, ; igy válaszolt: „Vegye tudomásul,hogy , én az ébredőket magammal viszem a további gyűlésekre is,és ha ott zavar lesz, lövetni fogok. Magukat pedig, disznó kommunista kutyák, magam fogom hasbalőni. Most pedig tekintsék magukat fölrugottaknak.“’ — A csendőrszázados úr maga köré gyűjtve harminckét felfegyverzett csendőrt, hivatali kötelességének értelmezéséről tett bizonyságot. Én itt a nyilvánosság előtt kérdezem meg Bethlen és Klebelsberg Kunó gróf urakat, akik újabban sokat hangoztatják liberális érzelmeiket és a szélsőséges elemek elleni harc szükségességét : ez-e az az út, amely az általuk sürgetett szabadosságtól mért konszolidált állami élethez vezet? Várjon az Európa csúfjára behozott nyílt szavazás és a területi beosztással űzött kétszínű játék, az egész vonalon működésbe léptetett közigazgatási apparátus még mindig nem elég ahhoz, hogy a kormány többséget tudjon magának szerezni? Még mindez nem elég és ezért szükség van arra is, hogy az 1919 februári választásokra emlékeztető, sőt azokat túlhaladó terroristikis föllépéssel tegyék illuzóriussá minden választás minden előfeltételét, a gyülekezési szabadságot, épp úgy, amint akkor a munkásság félrevezetett szélsőséges csoportjai tettek lehetetlenné minden polgári szervezkedést? Akkor ez a rendszer a kommunizmushoz vezetett. Azt gondolják a gróf urak, hogy ma ugyanezzel a rendszerrel konszolidanciához lehet eljutni? Bármi történjék is, mi minden eseményért a történelem és a tisztességes emberek előtt, az ő személyükre hárítunk minden felelősséget.. . • . . Rassay föntebbi nyilatkozatát a liberális lapok szinte elszörnyüködve köztik, de közli a legitimista kurzuslap, a „Nemzeti Újság“ is, természetesen föntartással. A szabadság és jogvédő iroda az esetet szóvá fogja tenni.