Jövő, 1922. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1922-04-01 / 77. szám
A berlini találkozó. írta Buchinger Manó. Az emlékezetes stockholmi szocialsta konferencia óta a világ szervezett munkássága összejövetelhez még nem fűzött annyi reménységet, mint a három munkásinternacionálénak most vasárnapra tervezett, megbeszéléséhez. Izgalmas várakozás és lázas érdeklődés előzik meg ezt a kétségtelenül történelmi jelentőségű tanácskozást, más kérdés persze, hogy számíthatunk-e a reménységek beteljesedésére és megvan-e a kísérlet sikerének a lehetősége. A maiszomorú időkben, sajnos, minden kétség indokolt, mert ma minden túlságos optimizmus fájdalmas csalódást okozhat. Hiszen már Stockholm kísérlete sem sikerült, hiszen már ott is — sajnos — kiderült, hogy a vészes világöldöklés a szocializmus egységes és tudományosan megalapozott világnézetét is ki tudta kezdeni és hogy a legegységesebb és fagtervelrezettebb szervezetet is egymás ellen hadakozó pártokra és szektákra tudta bontani. Ennyiben a stockholmi kezdeményezés is — nemcsak a szocialistáknak, de ezeken túlmenően az emberiség legjobbjainak ez a reménysége — csak az emberiség háborús, véres arculatának a hir írását mutatta. Sokkal kedvezőbb kilátásai — sajnos — euhek * 1 mlini kezdeménye*é8B*k sia.tu amit, a kezdeményezők célul kitűztek, — a külömböző frakciókban levő munkáspártoknak egységes akciókra való egyesítése - annak leirhatatlanul nagy akadályai vannak még. Magát a kitűzött célt természetesen az emberiség és a haladás érdekében valónak tartjuk. A program, amit ez az egységes akció meg akarna valósítani, kétségtelenül az emberiség legégetőbb problémái közül való. Már három esztendeje, hogy a háborút hivatalosan megszűntettek, de a népek még mindig csak vágyakoznak az igazi békéért. A világ gazdasági egyensúlyát még mindig nem sikerült helyreállítani főként azért, mert a népek még mindig két nagy táborra oszlanak, az elválasztó vonal pedig még mindig ott húzódik, ahol a lövészárkok és a drótsövények húzódtak. Ezenkívül azért, mert nincsen olyan hatóerő, amely a háborúban kimerült gazdasági életnek egy magasabb és szervezettebb termelő rend útján frissebb vérkeringést biztosítana. A gazdasági terhek, a túl nagy jólét és az elbírhatatlan nyomor és szegénység még mindig aránytalanul oszlanak meg gazdagok és szegények között és nincsen erő, amely ezen a téren a mainál igazságosabb és tűrhetőbb viszonyokat teremtene. Ezenkívül európaszerte fölütötte a fejét a politikai reakció és féktelenkedésével fenyegeti azokat a demokratikus szabadságjogokat és vívmányokat, amelyek az utóbbi évek fájdalmas megrázkódtatásainak egyetlen áldásos örökségét alkotják! - Ezeken a területeken kellene dolgozni, itt kellene érvényesülnie a haladás érdekében annak a hatalmas motorikus erőnek, amelyet harmincmillió szervezett munkásnak egységes akciója és a mainál nagyobb aktivitása jelent. Itt kellene világra szóló reformalkotásokért harcolni és becsületes meggyőződéssel, a lehetőségek és a fejlődés által megszabott biztos révbe elvezetni a népmilliók ügyét, a mai szörnyű és szomorú posványból. Ámde megvan-e az ehhez való készség és a tudatos képesség mindazokban, akiknek szószólói ezen a nevezetes vasárnapon Berlinben találkoznak ? Minden más válasz helyett egyelőre hadd állapítsuk meg, hogy a berlini tanácskozáson ott lesznek, mint az úgynevezett harmadik Internacionálé képviselői, a bolsevikok is. Ezek az urak — nemcsak urak, de hatalmas, élet és halál fölött rendelkező urak! — a szocializmusnak egyik hírhedtté vált iskoláját fogják ott képviselni. S mi csak azt kérdezzük: fölmérhető-e akármilyen mértékkel is az a távolság, amelyre ezek az urak — a szocializmustól eltávolodtak? Nincsen egyetlen szavuk és cselekedetük, amely mást jelentene, mint a szocializmus és a demokrácia elveivel és gyakorlatával szemben elkövetett, a történelemben eddig példa nélkül álló árulást. Lábuk nyomát szegénység és pusztulás, anyagi és erkölcsi értékeknek lerombolása jelzi. Ezek is a szocializmus nevében beszélnek majd Berlinben, holott amit alkottak, az a szocializmusnak mindenben a véres ellentétje. Vájjon minő választ adhatnak majd ezek az emberek a Berlinben érdeklődő szocialistáknak arra a kérdésére,hogy miként kellene az éhínségen és a nyomoron segíteni, hogyan kellene a hadseregek létszámát csökkenteni és hogyan lehetne a politikai reakcióval szemben alkotmányos és demokratikus szabadságjogokat biztosítani ? Az orosz cáizmus véres elnyomatási rendszere követőinek és modernizálóinak már a puszta jelenléte is kizárja, hogy a népmilliók ez életbevágó kérdéseiről ilyen együttesben máskép lehetne beszélni,ráint a véres gúnynak vagy a keserves szemrehányásnak hangján. A szocializmusnak e kompromitáltjaival szemben csak egyetlen dolog lehetséges, ez pedig a kérlelhetetlen és végleges leszámolás! Akik a szocializmus ideáljait ennyire lábbal taposták és a szociáldemokrácia elveivel ekkora visszaélést tudtak elkövetni, azokkal szemben véglegesen és az egész világ szeme láttára és úilehallátára szakítani kell mindazoknak, akik magukat egyébként, a szocializmus bármely árnyalatához tartozóknak számítják. Ezt követeli a szocializmus tisztaságának, egységének, jövőjének és igazi akcióképességének az érdeke, azokkal szemben, akik kisfimben máris kijelentették, hogy Berlinbe is csak a szociáldemokrata pártok fölrobbantásának tisztátlan célzatával mennek el. Azonban - és ez sem szól a Berlinhez fűzött reménységek beteljesedése mellett kétséges, hogy a második Internacionáléhoz tartozó pártokon kívül az értekezlet többi résztvevőiben lesz-e elegendő elszántság erre a szükséges tisztogató munkára. A bécsi szocialista maunkaközösség, az u.o. „kétés feles“ internacionálé keretében elhelyezkedett pártok ezen a téren eddig sajnos gyöngéknek bizonyultak. De a bolsevikokkal szemben szerzett saját tapasztalaik most már arra utalják őket is, hogy a jövőben erősek legyenek és annyi kíméletlenséget tanúsítsanak, amennyi nélkül a szocializmusnak ezt a legnagyobb válságát úgy sem lehet már elintézni. De pártjaik saját helyzete is erre az útra kényszeríti őket. A bécsi munkaközösség megalakulása, vagyis az u. n. függetleneknek a második Internacionálétól való elkülönülésének időpontja majdnem lórára és percre egybeesik a német független szocialisták első nagy választási vereségével. Ezzel szemben a német többségi szociáldemokrata párt akkor is, mindmáig is, megőrizte régi birtokállományát. Ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy a tömegek a független szocialista pártoknak ezt a különállását nem tekintették nagy értéknek és nem is szentesítették. Ma pedig, a kétés feles Internacionálé egyesztendős fönnállása és a moszkvai irányzattal szemben túlságosan elnéző — hogy ne mondjuk: rokonszenvező — magatartása után, egyetlen úgynevezett független párt sincsen, amelyet a moszkvai irányzat szörnyű eredményei meg ne döbbentettek és meg ne rendítettek volna. Ezenkívül a német független szocialista párt a berlini értekezlet összejövetelének pillanatában olyan pártként lépiát a tanácskozó terem küszöbét, amelyet újból súlyos belső válság emészt. Nem csekélyebb dolog történ, mint az, hogy Kantsky, a tudományos szocializmusnak Marx óta legnagyobb képviselője, a függetlenekkel minden összeköttetést megszakított,ugyanabban az órában pedig Rudolf Hilferding, a „Finanzkapital világhírű szerzője és vele együtt a függetlenek más értékes, neves férfiai otthagyták a párt központi lapjának szerkesztőségét. A konfliktus oka egyrészt a pártnak a kommunistákhoz való viszonyának kérdésében rejlik, másrészt abban, hogy ezek a kilépő férfiak több megértést követelnek a német többségi szociáldemokrata párttal szemben A német szociáldemokrata párt amely a legnagyobb viharok idején sene volt hajlandó a bolsevizmus tévtanaiva szemben engedékenységet tanúsítani, nem is kívánhatja politikájának fényesebb igazolását, mint amilyen a körülötte lévő töredékeknek ez a kudarctól kudarchoz való bukdácsolása. A párt helyzete politikájának helyes voltát bizonyítja :a vasárnapi értekezleten résztvevő európai szocialista pártok úgy fognak erre a pártra föltekinteni, mint erős színire, amely a világ mai rettenetes viharaival is dacolni tud. Hisszük, hogy az angol és francia szervezett munkásosztály előbb-utóbb bizalommal csatlakozik majd a német birodalom e legnagyobb politikai pártjához, hogy vele együtt fölvegye a küzdelmet a munkásság nagy céljaiért. A német, az angol és a francia munkásságnak ilyen egyesülése az egész emberiség haladását fogja szolgálni. Ami ez egyesülés keretein kívül marad, az nem érték, az szerte fog hullani, azt a történelem pusztulásra ítéli. Egyes szám áras AttncMálim ...... SO etxfr. It f (CsekaxIovAkiában . .... 1.40 cK | Jagmtlivíibm ...... Vft dinár k Romániában .......... 3 lei vieunnneHHnMnHnBMnnnMK Megjelenik naponta, hétfő kivételivel Szerkesztőség és kiadóhivatal : Wien, V. ker. Rechte Wienzeile 79. szám 1. Telefon 30*37 Távirati dm: JövB Wien Postatakarékpénztárt ttUmanik c AuszfcW» bar 1M.8TV caehaztovakttban 89.040. JafOsiMwIebaa 40.106. — N«metorozigl MyéazemMntc s Dsotschi« Bank. Barimn Mtrd.14.sk.« ISkraaz • kiadóMnlal 4a minden bel* 4a kBKVMI MrdelS Iroda Bl. év Bécs 1922 április 1. szombat 77. (348.) szám. 170 jelöltet állított a kormánypárt. A - - , nT. : HfRészült a hivatalos lista. — 246 lesz a mandátumok száma. — Q embör nem mer föllépni régi kerületében. Zsiló jelöltet is fogtak Bethlenek. — A J 3 v 6 Budapesti tudósítóját«!, — latrapestti taároka 8t.: Az egységes kormányzópárt intézőbizottsága — miután most már körülbelül elkészült,a kormány a kerületek beosztásával — végre végzett a hivatalos jelölésekkel is. A kerületek beosztása ügyében szombaton délelőtt minisztertanács lesz, amelyen Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter, — így hirdetik illetékes helyen, s beterjeszti a választókerületek beosztására vonatkozó rendelet-tervezetét. A tervezeten a legutolsó pillanatban újra változtatást csináltak. A vidéki kerületek száma kettővel több lesz, úgy hogy most kétszáztizenhatra emelkedik. Öszszesen tehát 246 országgyűlési képviselő lesz a parlamentben. . A rendelet-tervezet előreláthatóan minden nagyobb módosítás nélkül megy keresztül a minisztertanácson és vasárnap a hivatalos lapban megjelenik. A most befejezett kormánypárti jelölés 170 kerületben állít hivatalos jelöltet, s valamennyi jelölt személyében már megtörtént a megállapodás. A jelölés külön érdekessége, hogy az egységes párt tizennyolc kerületet átengedett az Ernszt—Huszár-féle kereszténypárti csoportnak, vagyis tizennyolc kerületben nem állít a kormányzópárt ellenjelöltet Huszárékkal szemben. Erre nézve paktumot kötöttek Bethlen és Huszárék ,és írásbeli megállapodás biztosítja Hu száréknak a IS mandátumot. Mint a jelölés egyik érdekességét említik, hogy a kormányzópárt Jászberényben Apponyival szemben nem állít hivatalos jelöltet, úgyszintén nem állít jelöltet a kormányzópárt a vidék néhány kerületében, nem előzékenységből, hanem mert még a legmesszebbmenő törvénytelenségekkel sem merik megkísérelni a mandátumszerzést. Van azonban a kormányzópártnak egynéhány úgynevezett érdekes jelölése, így Ozdon Hámori Biró Pál, a salgótarjáni részvénytársaság igazgatója lesz a hivatalos jelölt, akit, annak ellenére, hogy csidó, maga Bethlen miniszterelnök ajánlati jelölésre. Az intézőbizottság a következők jelölését ejtedte el: Kiss Menyhért jelölését, akit Gömbös és Tomcsányi ajánlottak, az intézőbizottság azonban nagy szótöbbséggel ellene szavazott, helyette Papp Géza bárót, az Altruista bank vezérigazgatóját jelölték, elejtették továbbá Vértes Vilmos Istvánt, Packet Gézát, Wagner Károlyt, Orbók Attilát, akiket túlságosan liberálisoknak tartanak. "Hasonlókép jártak Kolozsvári Kiss István, Kardos Noé, Négyessy László, Letenyiei Pál, Lukovich Aladár, Cziráky Pál. Nem jelölték Kerese Györgyöt, Benczi Gábort és Sréter Istvánt. Sréter állítólag kijelentette, hogy nem akar mandátumot vállalni, mert a politika nem szegény embernek való.• Herczeg Ferencet Bácsalmáson, Prónay György bárót Halason jelölték. A jelöltek között van Feilitsch Artúr, Pataki Tibor volt főispán és Sziy Pongrác volt munkapárti képviselő. Pokor Gyulát nagy nehezen jelölték Szarvason, ahol a szavazóknak