Jövő, 1922. május (2. évfolyam, 102-126. szám)
1922-05-16 / 113. szám
t grambeszédemhez. Mit akarok én? A széttépett, életföltételeitől megfosztott, a körül- álló ellenségtől sanyargatott, saját fiaitól marcangolt Magyarország helyett egy integer, teljesen egész, életföltételeivel rendelkező, kívülről becsült, belül békés Magyarországot, jogrendet, mindenkinek megbecsülését, szabad sajtót. Az én meggyőződésem az, hogy csak a keresztény, nemzeti demokrácia mentheti meg Magyarországot; ha ami itt két éve uralkodik, az nem keresztény, nem nemzeti és nem demokrácia, én a kereszténységet nem tőlük, hanem a názáreti Jézustól tanultam, aki nem hirdetett gyűlölséget, csak szabadságot. A nagy magyar kijelentését idézem: „Haza csak ott van, ahol jog is van.“ Ezzel adva is van az én programom. Aki így gondolkozik, az Magyarországon jogrendet akar. Bethlen István miniszterelnök a múlt vasárnap . . . A satatozferelnök nevének említésénél óriási zaj tör ki a teredben. Le vele, le vele , kiáltozták. Egy polgár véletlenségből éljent kiáltott, mire a közönség egyhangúan szembefordult: Ki vele! Sipos kapitány fölszólította a hallgatóságot, hogy a törvénysértő kifejezésektől tartózkodjék, (?) mert különben föl kell oszlatnia a gyűlést. Jánosi folytatja: — Miután nem akarom a gyűlést feloszlatásnak kitenni, én is kérem a közönséget, hogy méltóztassék a közbeszólástól tartózkodni. Jánosi ezután folytatta beszédét amelynek végeztével a közönség percekig ünnepelte. 7 ÓVO Kedd, 1922 május 16 „A nép széven a legitimizmus kérdéseiben .“ Újult erővel tört ki az éljenzés, amikor Rassay Károly emelkedett szólásra, aki az ováció elcsendesedése után a következőket mondotta :• Az első szavam a köszönet kell, hogy legyen, azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben önök engem részesítettek. Nem tudtam idehozni egy hatalmi állás tényét, nem tudtam idehozni egy történelmi név ragyogását, én csak két esztendő becsületes küzdelmét hozhattam el magammal. Nehéz azok után beszélnem, amit az önök képviselőjelöltjei elmondottak. Nehéz egyéb okokból is, mert én eddig úgy tanultam, hogy mindent jogom van kritizálni, ha a törvény keretein belül mozgok, bárki legyen is, akit kritikai bonckésem alá veszek. Nem marad más hátra, mint hogy egy pateptírozott témát vegyek elő, amelyről itt szabad beszélni: az egység kérdését. Az egység kérdése van ma szóban a magyar politikai életben, beledobta ezt a magyar egységes párt és annak vezére. Eddig azért nem volt itt egység, mert az egységet sohasem az emberi elvek, hanem a hatalmi érdekek szolgálatába akarták állítani. Megpróbálták először a gyűlölet jelszavával egységet csinálni. Természetes dolog, hogy ez önmagában omlott össze, mert az egységet csak a szeretet alapján lehet összehozni. Az egység jelenlegi miniszterelnöke politikai egységet akart létrehozni, a legitimista gondolat alapján, hogy négy nap múlva belelövessen ebbe az egységbe. — A legitimizmusnak és antilegitimizmusnak el kell törpülnie amellett, hogy ebben a kérdésben a magyar népnek önmagának kell ítélnie. Lehetetlen, hogy ez a gondolat pártérdekké legyen. Amint nem lehet egységet csinálni a gyűlölet alapján, éppen úgy nem lehet egységet csinálni ilyen kérdéseknek az előrádcigálásával. Azt látjuk, hogy páros napokon a szeretetet, a békét, a megértést hirdetik, amiért mi két éven keresztül hiába küzdöttünk és páratlan napokon elmennek zászlót bontani azok mellett, akik ebben az országban gyűlölet és felekezeti békétlenséget hirdetnek. Ugyanígy járnak el a másik kérdéssel is. Az egyik helyen a legitimizmust hirdetik, a másik oldalon pedig harcot hirdetnek a legitimisták ellen. Ezen az alapon a politikai világ számára talán lehet egységes pártot csinálni, de annál kevésbé a dolgozó nép számára. Leszámolást a szélsőségekkel! — Mi nem olyan liberalizmust akarunk, folytatta Rassay, amely napirendre akar térni nyolc ártatlan ember halála fölött, amely napirendre tud térni azzal, hogy a magyar állam ereje nem volt elég a megtorláshoz. Mi olyan liberalizmust akarunk, amely leszámol a szélsőségekkel. Olyan liberális államférfiakat akarunk, akik tanúságot tettek erről, amikor nehéz volt, amikor küzdelemteljes volt, amikor rágalom járt érte- Egység kell ennek a nemzetnek, de én úgy érzem, hogy ennek az egységnek az alapja az, hogy ebben az országban helyreállíttassék az alkottány, a közrend és a közbiztonság. Lehetetlen, hogy a legfontosabb alkotmányos kérdésben, a nemzet törvényhozása összejövetelének kérdésében, ne törvényhozásilag, hanem rendezelileg döntsenek. Helyre kell állítani az alkotmányos rendet. Itt másfélmillió embert világ csúfsára kizárnak az alkotmányból. Helyre kell állítani az alkotmányos rendet, mert lehetetlen, hogy itt a művelt világ szégyenére a titkos szavazást elvessék és nyílt szavazásnál rábocsássák az emberekre az erőszak és a korrupció minden eszközét. — Helyre kell állítani a közrendbe és a közbiztonságba vetett szilárd hitet! Nem arról beszélek, hogy itt egy bűncselekmény megtorlatlanul maradt, hanem arról, hogy vannak olyan gócpontok, ahonnan a mérges lehelletek elindulhatnak, ahonnan ezek a kísérletek kiindulnak, amelyek szégyent és gyászt hoznak erre az országra. Azt látjuk, hogy ezeket a gócpontokat nem tapossák el kíméletlenül és az államhatalom nem tud megfelelő erélyt mutatni ellenük. Ne kívánják tőlem, hogy meghajtsam a fejemet a miniszterelnök ajkáról jövő kijelentés előtt, hogy ebben az országban tökéletes a jogrend, a jogbiztonság. Azt mondották önöknek, hogy mi forradalmi párt vagyunk. Hát forradalom az, amit mi hirdetünk?Rassay beszédét itt óriási éljenzés szakította félbe. Igazság, igazság! — kiáltják a szónoki emelvény felé.) Azt kérdezem önöktől, hogy forradalom-e az, amit mi hirdetünk? Ez nem forradalom, ez az élet programja. — Azt mondotta Magyarország miniszterelnöke, hogy nekünk külföldi tőke kell, hogy újjáépíthessük államháztartásunkat. Mi az oka annak, hogy míg a nálunk még sokkal inkább lerongyolódott Lengyelország is meg tudta kapni a sokmillió dolláros kölcsönt, addig bennünket mindenütt visszautasítanak? Nemcsak az államháztartás kérdése ez, hanem a magánháztartásoké is és minden ember megélhetésének kérdése, hogy itt az alkotmányos rendet, a közrendet, a közbiztonságot helyreállítsák. (Óriási taps és éljenzés.) Békét kívánunk, mert úgy érezzük, hogy ezzel tartozunk a jövő generációnak. Azt mondták , ez liberális program, én azt mondom, ez a huszadik század emberének a programja. De ha azt mondják, hogy ez liberális program, akkor én büszkén vallom magam liberálisnak. (Általános éljenzés és taps.) — Legyen vége a gyűlölködésnek, amellyel egyik ember le akarja szorítani a másikat a saját teréről. Lamartine, a nagy francia forradalmi miniszterelnök azt mondotta, hogy egy nemzet nem bírja el, ha legjobbjainak fejét leguillotinozzák. Én azt mondom, hogy a magyar nemzet nem bírja ki, ha napról-napra új jelszavakkal akarják a polgárokat leguillotinozni. Kérem önöket, ha valami hálát éreznek az iránt a munka iránt, amit mi két éven át kifejtettünk a parlamentben, mutassák meg ezt azzal, hogy odaállanak azok mellé, akik új harcosokat, sőt új vezéreket jelentenek. Ezt kérem én önöktől a magam és a társaim nevében. Csak egy a hitem, hogy érdemes szegényen, de becsületesen küzdeni az igazságért. mert soha semmilyen hatalom ezt nem veheti el. És nem veheti el a polgártársak szeretetét és ragaszkodását. Rassay utolsó szavait tomboló taps és éljenvihar fogadta. A karzaton és a földszinten kalapokat és kendőket lobogtattak Rassay és a képviselőjelöltek felé. A gyűlés után. A gyűlés után a közönség egy negyedóráig együtt maradt még a teremben és éljenezte Rassayt és a jelölteket. A szálloda előtt várakozó tömeg is percekig éljenezte a kijövő politikusokat. Ezután Rassay a jelöltek kíséretében átment a Kereskedelmi Csarnokba a tömeg éljenzése közben. A debreceniek valósággal nyomon követték Rassayt. Egy pillanatra sem tágítottak mellőle, végigkísérték a városon az éljenzés zápora és a kendők ■százainak lobogtassa közben. Mindenütt, amerre ment, kinyíltak az ablakok, az emberek kitódultak az utcára, fiatal lányok állották el az útját minden fordulónál és kedves beszédek kíséretében virágcsokrokat nyújtottak át neki. Ilyen a valódi közhangulat ma Horthy-országban — egy igazi ellenzéki vezérrel szemben. & dtvántui fitkes körút. fi nnSnlsatercsiftgk SsomfestSieS'/ee? rágalmazta a legitimista vezéreket. — ‚3SmbSsi@s Nagyatádit K©sai merte magával vidrai. — S©pr©safean »t távolitották ujjá&ól a ssssláSdesaakrata JeS&ftet. Bethlen helyett &ntírás$y& éljenezték. - A Jövő budapesti tudósítójául. - Budapest, május 15. Bármilyen nagyképű titkolódzással indult el dunántúli kortesútjára a miniszterelnök, Szombathelyen, ahol első nagyobb beszédét tartotta a legitimisták ellen, mégis megzavarták: a gyűlés közönsége Andrássy említésekor harsányan éljenezte Andrássyt. Egyéb botrány eddig nem zavarta Bethlen körútját, legalább eddig nincs róla hír, de meg is tettek minden intézkedést, hogy a titokban indult kortesút a nyilvánosság kizárásával történjék. A legkitűnőbb, hogy Bethlen, aki szombat este tíz órakor indult el külön vonaton Budapestről, sem fiembóst, sem Nagyatádit, de még I Mayer Jánost sem vitte magával a Dunántúlra Útközben vasárnap reggel fél nyolc órakor Celldömmölkön beszélt Bethlen és Gyömörey programbeszédet mondott. Kőszegre mentek ezután, ahol Rakovszky Iván tartott programbeszédet. A miniszterelnök szólalt föl utána. Délután három órakor Szombathelyen, az ottani Kultúrházban tartott népgyűlésen jelent meg a miniszterelnök és környezete. Itt Hegyeshalmy elmondta programbeszédét, amelynek során a kormány nevében ígéretet tett a közalkalmazottak helyzetének javítására és mivel már a múltban minden beígérhetőt beígért, nem maradt más hátra, minthogy kijelentette, hogy rajta lesz, hogy a szombathelyiek értéktőzsdét kapjanak. Bethlen miniszterelnök mondott ezután beszédet. A miniszterelnök, kijelentette, hogy amíg a többizben kifejtette a kormány programját, addig az ellenzék részéről programot nem hallott. Az elégületlenséget — mondotta — könnyű fokozni és könnyű azt szervezni, de ez nem komoly program. Az ellenzék takarékosságot követel, de egyúttal a legdrágább reformokat is. Azt mondják, hogy a szabadforgalom a drágaság oka, pedig egyetlen kormány sem vállalkozhatnék újból a rekvirálásra és a maximálásra. Ugyanakkor, amikor azt mondják, hogy a kormány oka a drágaságnak, ugyanakkor kritizálják, hogy nem teszi szabaddá a kereskedelmi forgalmat. A tisztviselőkérdésről szólva kijelenti, hogy a napokban jelenik meg egy rendelet, amelyben tisztán a kormány felelősségére a tisztviselők fizetését fölemelik. Azokkal a vádakkal szemben, hogy nincs jogrend, a miniszterelnök becsületszavára kijelentette, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfias eréllyel jár el és fog eljárni. Azzal vádol meg bennünket úgymond a miniszterelnök , Andrássy Gyula gróf, hogy hálátlanok voltunk. (Fölkiáltások: „Éljen Andrássy !“ Amikor a fölkiáltások elhangzanak, a kormánypárti kortesek viszont abcugolják Andrássyt.) — Elismerem —, folytatta Bethlen, hogy engem rábeszélt Andrássy a kormányalakításra, azonban megegyeztünk annak idején abban, hogy a királykérdést nem bolygatjuk. Viszont a detronizációhoz a kormány hozzájárult. Éz ezt az alapot becsületesen betartottam 1921 október 20-áig, ezt a megegyezést tehát nem én, hanem Andrássy nem tartotta be. (Újból hangzik: „Éljen Andrássy!“) Akkor, — folytatta megint Bethlen — amikor én a pécsi beszédet elmondottam, Andrássy Gyula gróf már útban volt a királlyal Budapest felé, hogy fegyveres erővel térjen vissza az ország szívébe. Ezután kijelentette Bethlen, hogy a magyar kormány a királyi család Magyarországon levő vagyonának összes jövedelmeit a család rendelkezésére bocsátotta. Ezek a bevételek az elmúlt évben 12 millió koronát tettek ki. Ebből az összegből a király meghatalmazottja csak ötmillió koronát vett fö. Azonban még ez az öt millió koronásem jutott teljes egészében a királyi család kezébe, mivel egy részét propaganda célokra fordították. Andrássy Gyula gróf azt állítja, hogy csak harmincezer koronát fordítottak propaganda célokra, a kormánynak azonban pozitív adatai vannak arra nézve, hogy a propagandára több mint egymillió koronát költöttek. A király elhalálozása már a kormány saját felelősségére és a nemzetgyűlés utólagos jóváhagyása reményében hárommilliót utalt ki a királyi család ellátására. A kormányt tehát nem érheti az a vád, hogy a királyi család anyagi jólétéért semmit sem tett. A miniszterelnök megemlítette még, hogy Andrássy Gyula gróf a királynak októberi tihanyi tartózkodása idején, az ország egy magas közéleti méltósága előtt maga kijelentette, hogy a trónfosztás kikerülhetetlen. Andrássy akkor azt üzente a kormánynak, hogy a Bethlen-kormánynak kell a királyt a tróntól megfosztani, mert különben még sokkal rosszabb állapotok következhetnek be. Andrássy grófnak az a vádja tehát, hogy a kormány, amely a Habsburgok trónfosztásáról szóló törvényt a parlamenttel megszavaztatta, forradalmi alapon áll, teljesen indokolatlan. Bethlen végül így fejezte be beszédét: Más országokból is távoztak el már dinasztiák, de egyetlen államfőm sem próbált az eltávozott dinasztia érdekében puccsot csinálni. A szombathelyi népgyűlés után a miniszterelnök Rum községbe ment, ahol kívüle még Vass József kultuszminiszter szólalt föl. Ezután mindketten visszatértek Szombathelyre ahol a helybeli egységes párt bankettől adott tiszteletükre. Bethlen pohárköszöntőjében kifejtette, hogy két ellenséggel kell megküzdenie. Az egyik a belpolitikai ellenség, mert hiszen újból rörtönedésnek szólt, akik tu1i októberében szerepet játszottak. Látjuk, úgymond, hogy Búza Barna és Fényes László mandátum után vadásznak. A másik veszedelem pedig abban áll, hogy az ellenzék másik oldalán időszerűtlen közjogi kérdések forszírozásával akarják bajba dönteni az országot.