Jövő, 1922. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1922-06-01 / 127. szám
A polgári diploma, írta Hatvany Lajos. Klebelsberg Kunó gróf mondotta azelőtt néhány héttel, hogy nem lehet az országnak választójogot adni, mert ez az általános és titkos jog a forradalmakban és ellenforradalmakban fölizgult kedélyeket még jobban fölizgatja s a szélsőséges elemeknek uralmát kényszeríti rá az országra. Kunó gróf megbünhődött ezért a nyilatkozatáért Utólérte a fátum a kis, ideges strébert. Megbukott Sopronban a magyar belügyér. Megbukott csúfosan a szocialistával szemben. Ha a soproni szocialista győzelmet a magamfajta polgár a maga polgári szemével nézi, akkor kénytelen-kelletlen, de be kell vallania maga előtt azt az igazságot, hogy az ország kormányzásából mindeddig kiszorított néprétegek hatalmasan, sőt mi több — a polgár beszél! — félelmesen nyomulnak előre. Ezzel a hatalmas és félelmes előrenyomulással szemben, tényleg bizonyos taktikus védekezésre van szüksége a polgárságnak. Ne kérdjük, hogy ez a védekezés Kunó gróf módján, a kurzus módján, Gömbös módján, a különítmények módján emberi-e, hanem kérdjük szárazon és minden szentimentalizmus nélkül, hogy általában lehető-e? Vájjon megvédtem-e a magántulajdont, ha a munkások fenyegetésével szemben útonálló betyárok védelméhez folyamodom? Vájjon helyreállítottam-e a jogrendet a szó polgári értelmében, ha szarvusz konduktuszt adok az orgoványi gyilkosnak és internáló táborba küldöm vagy börtönbe vetem a megélhetés kényszerű szüksége folytán sztrájkba kergetett munkást? Ha a test egyetlen tagját megkötöm, az egész testet vérkeringési zavar fenyegeti. Ha a bányamunkás szabad költözködő jogát megvonom — ahogy ezt Bethlenék cselekszik —, ha a szabad embert rabszolgasorba helyezem vissza, akkor több lehetőség fenyeget, hogy a bánya fölrobban, mint amennyi lehetőség kecsegetet, hogy a munkásság a bányát szorgalmasan fogja megművelni. A Klebelsberg szerint szélsőséges elemek, szóval a nehéz körülmények közt, a nehéz élet jogáért vívó s a nehéz életkörülmények között vívódó nagy tömegek kizárása a politikai életből a régi Tisza-rendszert jelentette. A magyar polgárság és a szocializmus politikai iskolázatlanságának köszönjük a bolsevizmust. A magyar parasztság iskolázatlanságának a Nagyatádi-féle parasztvezéreket, szóval a fehér terrort. Mit fog jelenteniaz új Tisza-rendszer, a Bethlené meg a Gömbösé? Jót nem. A szélsőséges elemek, hogy mégegyszer és utólszor használjuk ezt a gyűlöletes kifejezést, ha kizárjuk őket az ország életéből, nem szűnnek meg ezért szélsőségesek lenni. Az elégedetlenség s az elégedetlenség okai megmaradnak. Szóval megmarad épp az, amitől a polgárságnak legtöbb oka van tartani, a forradalmi hangulat. A leglázítóbb újságcikk vagy parlamenti beszéd nem oly lázító, mint a visszafojtott és megtorkolt elégedetlenség. A nagy gőzgépek fölött ott forog a centrifuga, ez az automatikus szellentyű, amely nyílik vagy csukódik a gép gyors vagy lassú forgása szerint Jó diplomaták ez automatikus szellentyű szerepét vállalják. Lloyd George olyannyira vitte előre Angliát a demokratikus reformok terén még a háború előtt, hogy a háború után — amint az ábra mutatja — bízvást lassíthat, sőt tehet egy-egy lépést visszafelé is. A kazán nem robban. De ha a magyar parlament Tisza mulasztásait Bethlen mulasztásaival tetézi s ha mindezek fölé rakja Gömbös erőszakosságait, akkor ez a rendszer, amely a polgár polgári életét volt hivatva biztosítani, vagy jobbról, vagy balról, vagy alulról, vagy fölülről, de bizony előbb-utóbb — amint az ábra, sajnos, szintén már meg- mutatta egynéhányszor — végül is a polgár élete és tulajdona ellen fordul. A német polgár megtanulta már ezt az igazságot. Kérdezz meg akármilyen német nagyiparost, hogy várjon Kappot kívánja-e a német birodalom elnöki székébe beültetni Ebert helyett? A polgárság országos nemje lesz a felelet. Ezt a középeurópai igazságot a magyar polgárnak is meg kell tanulnia. Budapest és az összes városok hangulata és viselkedése azt mutatja, hogy a magyar polgár kezd már szert tenni arra a szükséges és időszerű demokratikus tudományra és szociális érzésre, amelynek 1918 októberében, sajnos,még oly teljesen híjján volt. Rettenetes iskolákon mentünk keresztül, de ezeken a választásokon már letettük az első szigorlati vizsgát. Le fogjuk tenni a másodikat is, harmadikat is. És megszerezzük, ha a jelek nem csalnak, igenis meg fogjuk szerezni a polgári demokrácia magyar demokratikus köztársasági pecséttel hitelesített diplomá- ját is, agitálhattak ellene hatósági segédletté, nem védekezhetett, mert így akarta ellenfele, a belügyminiszter. Ugye, nemes, lovaglás eljárás? Hebert elvtárs mégis pótválasztásba kerül Andrássyval és elmaradt teljesen gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter, akinek tehát nem használt sem az erőszak, sem az a sokféle trükk, amit pártunk jelöltjével szemben alkalmaztak. A kormány Klebelsberg csúfos bukását egyébként az alábbi, lakonikus rövidségű táviratban adja nyilvánosságra: Budapest, május 31. (M. T. I.) Sopronban pótválasztásra kerül a sor Hobert dr. szociáldemokrata jelölt és Andrássy gróf között Klebelsberg gróf kisebbségben maradt Klebelsbergnek tehát semmiféle terror nem használt. Nagyon is jól ismerik működését Sopronban. Legalább is arra mutat az a választási plakát, amely most jutott el hozzánk. A plakátot Klebelsberg ellen az Andrássy-párt adta ki és az alábbi, éppen nem hízelgő, jellemrajzot tartalmazza a belügyminiszterről: Ki bújt el a Fapiacon, amikor Őfelsége itt volt ? Ki fogatta le Ostenburgot ? Ki fosztotta meg a nőket * szavazati jogtól? Ki tagadta meg Sopront a bajban ? Ki destruilta Sigrayt ? Kitört, hogy a határon végig* motozzák az embereket? Ki mondott le Nyugatmagyarországról és kapaszkodik görcsösen a belügyminiszteri székbe? Hlebelaberg ! Sopron mandátuma gerinces ember kezébe rajd ! ! Klebelsberg bukása Sopronban. Siissail dr. szociáldemokrata nagy többsége. Pótválasstásra kerül Andrássyval. BéCS, május 31. Szerdai számunkban, a „Lapzártakor” rovatban hírt adtunk arról, hogy a soproni választáson Hebelt Ede dr. jogakadémiai tanár, a szociáldemokrata párt jelöltje nagy szótöbbséggel vezet Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszterrel és Andrássy Gyula gróffal szemben. A szavazatok számarányát ma hozták nyilvánosságra és az eredmény Hebelt fényes győzelme mellett tesz tanúságot. Hebelt Ede dr. szoc. dem. 2010, Andrássy Gyula gróf kér. ell. 2043, Klebelsberg Kunó gróf egy s. p. 3032 szavazatot kapott. Klebelsberg belügyminiszter tehát véglegesen kibukott, Hebelt és Andrássy között pedig pótválasztásra kerül a sor. Tekintve azonban Andrássy szélsőséges legitimista voltát, egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a soproni pótválasztás a szociáldemokrata párt fölényes győzelmével fog végződni. A soproni eredmény világos bizonyítéka annak, hogy ott, ahol a választóközönség meggyőződése csak kissé szabadon megnyilatkozhatik, a kormány ellen foglal állást. Ez nem jelenti azonban azt is,, hogy Sopronban teljesen terrormentesen folyt a választás. A „Népszava” szerdai számában a következőket írja a kormány soproni terrorjáról : Sopronban nem beszéhetett egyetlen egyszer sem pár tunk jelöltje, dr. Hebelt Ede elvtársi. Ellenfele, a belfziyminiszter rendőri felügyelet alatt tartotta és Hebelt elvtárs nem szólhatott választóihoz, Őt vádolhatták, rágalmazhatták. Egyes szám ára: Ausztriában · • ■ • ■ 100 osxtiv K p Csehszlovákiában ■■■•■•■2 cK | Jugoszláviában ...... I1/» dinár | n i^jJMm^i?~Tivrnií *,**_*_ !j«ÍmJcLIw!ÍÍ! Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzeile 79. szám .: Telefon 30-57 Távirati dm: Jövő Wien Postatakarék pénztári számaink Ausztriában 149.679, Csehszlovákiában 59.640, Jugoszláviában 40.106. — Németorzági folyó-számlánk: Deutsche Bank, Berila Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és küföldi hirdető Iroda II. év Bécs 1922 Június 1. csütörtök 127. (398.) szám. Megsemmisítették Nagy Ernő tarpai mandátumét! Rejtélyes mandátumrablás. — a JBvl budapesti tudósítójától. — Badayttt, május 81. Már tegnap sejteni lehetett, hogy a Tomcsányit buktató Nagy Ernő második mandátumával, a tarpaival, valami válogatott merényletre készül a kormány, mert se ki nem hirdették a tarpai választás eredményét, se világos magyarázatát nem adták annak, hogy mi történt a tarpai kerületben? Ma már világos, hogy a kormány a tarpai mandátumot meg akarja semmisíteni. A kormánypárt ugyanis hivatalos közlést adott ki a választások eddigi eredményéről és ebben közli, hogy „egy mandátum megsemmisíthetett“. A lapok megállapítják, hogy ez csak a tarpai mandátum lehet Magyarázatot a kormány mindmáig nem adott ebben az ügyben s az egész eljárást nem lehet eléggé jellemezni. Hogy miképen dolgozott a kormány s maga Tomcsányi személyesen Nagy Ernő ellen s hogy a kormánypárti választási elnök miféle trükkel erőszakolta ki a választás befejezésének meghiúsítását, amikor látta, hogy NagyErnő győzött, ez egy helyszínen járt újságíró tudósításából derül ki. A kegyelmesen megmutatja hatalmát. Az újságíró, aki csak a választás lezajlásakor juthatott be Nagy Ernő kerületeibe ahol akkor is bujtatták és dugdosták, leírja hogy Tomcsányi miniszternek nagyobb bírtoka van Vásárosnarényben. Tomcsányit nem szeretik a naményiek. Egy ízben egy hold vályogvetőföldet kértek tőle, de Tone csányi azzal felelt: — A birtokunkat nem vagyók hajlandó megcsonkítani ! Legelőnek való földet sem adott, hanem a Lindenband Endre százhúsz holdjából szakított ki. A Nagy Ernő ellen megnyilvánuló terror azután még jobban ellene fordította a hangulatot. Beregmegyének ezt a részét régi kurucok lakják, akik a választás idején minden faluban úgy köszöntek egymásnak: — Adjon Isten, csak azért is! Ez a „csak azért is!“ buktatta meg Tomcsányit. Minél nagyobb volt a terror, a nép csak azért is még jobban kitartott Nagy Ernő mellett. Az sem sokat használt, hogy három század katonaság vonult föl Naményba, akik rohamszerűen végigszáguldottakaz utcákon, a község végén pedig