Jövő, 1922. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1922-07-01 / 152. szám
Szombat, 1921* július 1 Jövő Bethlen lapja a fehér terrorról. Pécs, június 30. A szociáldemokraták parlamenti szereplésével kapcsolatban olvassuk a magyar kormány félhivatalos lapjában, a 13 Órai Újság vezércikkében a következő sorokat: „A munkásság képviselete bolsevizmussal vádolja az új rendet. Nem képmutatóskodunk, megértjük, mire céloznak. Közbeszólóik külömban is világosan beszélnek. Atrocitásokról van szó, amelyeket a jobboldali kilengések okoztak. Mi is tudunk ezekről, mindig is elítéltük, legszigorúbb megtorlásukat követelvén. Csakhogy nagy különbség van a vörös terror és az utána következő kegyetlenkedések között. A vörös terror nyíltan bevallott kormányzati szisztémája volt a bolsevizmusnak, amelyet a szocialisták föntartottak. A fehér terror aktusai pedig titkon elkövetett visszaélések voltak a fönnálló törvények ellenére.“ Ez a néhány sor sokkal ravaszabb, semhogy megjegyzés nélkül lehetne mellette elmenni. A kormánynak abba a taktikájába kapcsolódik bele ez a beállítás, amely taktika nem egyéb, mint a fehér terror eddigi merev letagadásával szemben a fölényesen rosszalló ésmagyarázgató álláspontra helyezkedni. Minthogy a nagyon is kiáltó fehér terrort nem lehet többé eltitkolni, a kormány nemrég arra a meggyőződésre jutott, hogy okosabb, ha félig-meddig beismeri a történteket, viszont néhány enyhítő szó becsempészésével kijelenti, hogy ezeket aztán szigorúan meg is kell torolni és a jogrend alapján álló Bethlen-kormány nem is ismer egyéb kötelességet, mint minden bűnöst felelősségre vonni. A jószándék dokumentálására példákkal is szolgál, hogy egyebet ne mondjunk: a jövő héten megkezdi az orgoványi gyilkosságok tárgyalását. Haa magyar kormány ezt csakugyan őszintén és komolyan csinálná, senki se helyeselhetne neki jobban, mint mi. Csakhogy a „megtorlásában nagyon is föltűnő hiányosságok mutatkoznak. Itt van például az öt bombarobbanás — egy komoly és négy humoros —, amelyekre nézve a kormány és a rendőrség éjt-napot eggyétéve mindent elkövet, hogy az igazi bűnösökről elterelje a figyelmet és inkább magára veszi a sikertelenség látszatát, semhogy rátegye a kezét arra a társaságra, amely hangos szóval továbbra is gyilkosságra uszít a főváros kellős közepében. Vagy itt vannak az orgoványi rablógyilkosságok, ahol felelősségre von három elejtett mellékes személyt, amíg a gyilkosság főrendezője és a rablás haszonélvezője, Héjjas Iván továbbra is a kormányzó legjobb tisztje marad. Vagy itt van a Somogyi-gyilkosság, amelynek elvetemült merénylőire egyszerűen ráhúzza az amnesztiát. És ott vannak a kelenföldi laktanya, a Nádor laktanya, a Palace szálló, a honvédelmi minisztérium pincéjének hóhérai, akikre ma mindenki ujjal mutat Budapesten, de akik ezentúl is büntetlenül űzhetik játékaikat. És meg ne tévesszen senkit a „8 órai Újság“ okoskodása. A vörös terrort egy pillanatig se lehet mentegetni, de legalább őszinte volt annyiból, hogy a bolsevizmus bevallott eszköze volt a diktatúra. De a fehér terrort mindenki tagadta, ami közben csinálta. A fehér terror bizonyára a fönnálló törvények ellenére történt, de annál rosszabb, hogy a kormányzó a közbelépésével és amnesztiájával utólag minden gaztettet szentesített Ha tehát a magyar kormány azt akarja, hogy ismerjük el konszolidációs törekvéseit, adunk neki néhány jótanácsot. Ravaszkodó cikkek és megtorlást ígérő nyilatkozatok helyett állítsa bíróság elé az összes orgoványi, izsáki, siófoki, budapesti gyilkosokat, oszlassa föl és büntesse meg a bombatársaságot, az ébredőket, fogassa el a választási atrocitások elkövetőit és a nemzetgyűlés jogánál fogva vonja felelősségre minden „kilengés” főpatrónusát: a kormányzót Akkor elhisszük, hogy rendet szeretne és az ország javát akarja. Addig nem......... ..... Irodaházy-Kasnyát Szegeden letartóztatták. — A J 6v 6 budapesti tudósítójától. — Budapest, június 30. Andaházy-Kasnya Bélát, az első nemzetgyűlés ellenzékének egyik legbátrabb, legszókimondóbb tagját a kormány hallatlan erőszakosságok segítségével kibuktatta mindszenti kerületében és a „tízezer fej“ hősének, Szakács Andornak az öccsét, Szakács Józsefet, a mindszenti Pallavicini uradalom jószágigazgatóját választotta meg egységespárti programmal. Andaházy-Kasnyát, amikor le akart menni kerületébe, lefogták, kiutasították, választói elől az ajánlási íveket elvették és így érték el, hogy Kasnya kisebbségben maradt. Amikor Schandl Károly, a csongrádi kerület képviselője lemondott dorozsmai mandátumáról, Andaházy-Kasnyát a liberális ellenzék kiléptette Dorozsmán. A kormány a kurzus főpanamistáját, Eckhardt Tibort léptette föl Dorozsmán és Eckhardt, az edzett, jó üzletember, a választási harcban is szabadulni akart a konkurenciától. Ennek pedig egy kormánypárti sajtófőnöknél és Horthy rokonánál legegyszerűbb módját választotta: a Szegeden tartózkodó Andaházy-Kasnyát, aki csütörtökön programbeszédét akarta elmondani Dorozsmán, lefogatta és mindaddig őrizet alatt tartotta, amíg Eckhardt pénzen vásárolt, leitatott „választói“ előtt megtartotta — ellenzékmentes — népgyűlését. Kiszabadulása után, pénteken délután Andaházy-Kasnya megjelent a „Magyarország“ szerkesztőségében és elmondottahogy csütörtökön reggel nyolc órakor Szegeden a rendőrség — állítólag felsőbb utasításra — a Tisza-szállóban lévő lakásán őrizetbe vette és este fél tíz óráig detektívek vigyáztak rá. Ez idő alatt senkivel sem érintkezhetett, sőt egyik Szegvárról érkezett kivét is őrizetbe vették. Késő este, amikor botránnyal fenyegetődzött, visszaadták a mozgási szabadságát. Elmondta még Andaházy-Kasnya, hogy bizonyára azért vették őrizetbe, mert Dorozsmán föllépett Eckhardt Tiborral szemben. Mithogy csütörtökön Eckhardt is Dorozsmára utazott, engem — mondotta Kasnya — ilyen módon akadályoztak meg abban, hogy szintén lemenjek Dorozsmára. Kettészakad az Andráss?—Friedrichi-párt. — A Jav S budapesti tudósítójától. — Budapest, június 30. Az Andrássy-pártban egyre jobban kiélesednek az ellentétek Andrássyék és Friedrichék között. Andrássy hívei a pártnak a választásokon szenvedett kudarcát tudvalévően Friedrichéknek tulajdonítják és azt hangoztatják, hogy a Friedrich-csoporttal való egyesülés nélkül jóval kedvezőbb eredményt értek volna el. Ezen az alapon a maguk számára követelik a pártban a vezetést és a kormánnyal szemben változatlanul intranzigens ellenzéki magatartást követelnek. Friedrich azonban, aki tudvalévően enyhébb húrokat penget, a nemzetgyűlés folyósóján kijelentette Rakovszky, Andrássy és Rassay előtt, hogy ő az indeterezhaiási vitában is mérsékeltebb hangot fog kaszálni a kormánnyal szemben. Ezt ma már meg is tette, sőt paktumot ajánlott föl a kormánynak — aj választás esetére. Az Andrássy-párt körében már attól tartanak, hogy a párt a legközelebbi időben kettészakad. Minisztértanács: Szombaton délután minisztertanács lesz, amelyen Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter előterjeszti „A tudományos intézetek szakszerű magasabb adminisztrációjáról“ szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat az összes múzeumok, az országos levéltár és még néhány hasonló intézmény adminisztrációjának reformját tárgyalja. A szociáldemokraták az indemnitási vitában. A szociáldemokrata párt vezetősége részéről a „Magyar Hírlap“ tudósítója előtt a pártnak az indemnitási vitában való részvételéről kijelentették, hogy az első felszólaló Peyer Károly lesz. A párt hangot fog adni a vitában a munkásosztály összes kívánságainak és az ország újjáépítésére vonatkozó többi követeléseknek. Arra nézve, hogy a választási visszaéléseket a vita folyamán a szocialisták szóvá teszik-e, a tudósító még nem kaphatott feleletet. Horthy-munka és Peidl-mimka. Bécs, junius 30. (3.) Si due faciuut idem, non est idem. De ha az sem ugyanaz, amikor ketten cselekszik ugyanazt, menynyivel kevésbé ugyanaz, amikor ketten csak mondják ugyanazt? Az öreg „Lloyd“ ugyanis nagyon kedvező perspektívát von le abból a találkozásból, hogy Horthy Miklós kormányzó Kecskeméten, Peidl Gyula pedig, a piros szekfás szocialista képviselők vezére a parlamentben a munkáról beszélt, mint amely nélkül Magyarországot romjaiból újjáépíteni nem lehet. Munkára szólít föl Horthy és munkára szólít föl Peidl. Ez nem véletlen öszszeesése két jelentős nyilatkozatnak — reménykedik az öreg „Pester Lloyd“ —, ez két ellentétes póluson ugyannak az igazságnak föllángolása. Hát tartunk attól, hogy a „Lloyd“ maga sem hiszi, amit beszél. Ha Horthy beszél munkáról és Peidl beszél munkáról, az nem ugyanaz a munka és nem ugyanaz az igazság. Persze, a „Lloyd“ el van érzékenyülve, hogy a kormányzó ezúttal a felekezetek között való békét is emlegette és nem is akárhol, hanem Kecskeméten, éppen Kecskeméten s a budapesti city újságjának szeméből a könnyek csurognak, hogy a kormányzó éppen abban a „hírös városiban emlegeti a felekezeti békét, de éppen ez az elérzékenyülése bizonyítja, hogy a „Lloyd“ is jól tudja, micsoda munka az, amelyről Horthy Kecskeméten beszélhetett. Szegény becsületes Peidl Gyula viperamarásnak érezné, ha valaki föltenné róla, hogy ő ugyanazt gondolta az újjáépítéshez elengedhetetlenül szükséges munka alatt, mint Horthy. Az a munka, amelyről Horthy ábrándozik, betetőzése volt a világháború nagy romboló munkájának és az sülyesztette Magyarországot még a legyőzött országok között is a legmélyebbre. Az a munka tatármunka volt, amely a romokat azért hányta föl, hogy amennyiben valahol a romok között még mutatkoznék valamelyes élet, azt is agyonüsse. Törvényeken, jogokon, szabadságokon, vagyonokon, renden és életeken gázolt keresztül és önmegbocsátó amnesztiákban lángolt ki. Az a munka ellenben, amelyet a piros szektás tábor vezérszónoka invoktált,az európai értelemben vett munka, építés, sebek orvoslása, romok eltakarítása, rend helyreállítása, ordító igazság*-t,*m-. Ságok megszüntetése, égbekiáltó ■ .Eyenlőtlenségek kiegyenlítése és olyan atmoszféra teremtése, amelyben nem a bűnösök ülnek törvényt az ártatlanok fölött, nem a herék használják ki a dolgozókat és nem a Héjjasok prédikálnak hazafiságot a hazájukért szenvedőknek. A Horthy-munkát és a Peidl-munkát egy napon emlegetni: blaszfémia. Ami Horthy kormányzót illeti, vele mindössze az történt, hogy miután a nemzetgyűlés megnyitásába hiába próbált egyenrangú faktorként betolakodni, mert Apponyi nem volt hajlandó a nemzetgyűlést elébe vezetni s az egész ellenzéken nem akadt egyetlen ember * ' -............. , __UL .|L|| imma MBi-uoin-r r--------n—— sem, aki hajlandó lett volna az ő megnyitási komédiájához asszisztálni és miután továbbá még a tavaszi vásár megnyitásán se akadt olyan preparált zsidó, aki hajlandó lett volna a kormányzó urat megéljenezni, mit tehetett egyebet, elment az ő hűséges Kecskemétjére, a Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály szűkebb pátriájába, amelyről tudta, hogy ott még ünnepelik. S ha ott a felekezeti békéről beszélt, ez annyit jelent, mintha a Sipkaszorosra csöndet parancsoltak volna, amikor már Sipkaszorosban minden csöndes volt, mert az utolsó katonát is eltemette a hó. Kecskeméten, Orgoványon, Izsákon nincs, már zsidó, ott már ő is beszélhet felekezeti békéről. S ha ott Horthy a munkáról beszélt, akkor Héjjas és Franciás Kiss Mihály megértette, hogy milyen munkára gondol és azért éljenezték olyan lelkesen a legjobb tisztek patrónusát. De hogy ez a béke s ez a munka bármilyen kapcsolatba legyen hozható azzal a munkával, amelyet a többi legyőzött ország már régen megkezdett, amelyet azonban Peidl még csak most kénytelen sürgetni a magyar törvényhozásban, azt mesélte a „Pester Lloyd“ annak a Frau Blaschkénak, akit ő ismer legjobban. Volt, igazán volt visszhangja Peidl munkára való fölhívásának. De azt nem Horthy adta Kecskeméten, hanem adta: az a riadt összeröffenés, amellyel a kurzus pártjai, még az egymással hajbakapottak is, a Peidl fölhívására, összebújtak és éktelen lármában törtek ki. Ezek a nyílt és csak vakarásra jelentkező kurzisták igenis azonnal egymásra találtak, mert megérezték, hogy ha egyszer megindul az a munka, amelyet Peidl involvált, akkor elsősorban őket söpri el a munka, az újjáépítés, a rend útjából. Ez az összerötfenés volt az igazi visszhang a piros szekfüsök fölhívására ... Németországban gyilkos merénylet történik és a rendőrség három nap múlva jelentheti, hogy kidobogotta a merénylet minden számát, és az értelmi szerzőt is, meg az egyik gyilkost is elfogta. Magyarországon a merényletek egész sorozata történik és a rendőrség hetek múlva se jelent semmit. Noha Németországban szétfutottak a sst- élesek, Magyarországon ottmaradtak. . Noha? Nem. Éppen azért. *+**+**+++**’/«***+*+*+****+0 ♦«♦*»’•*♦****’•■* A német parlamenti helyzet: Seren, június 30. A parlamenti helyzet ma is igen kritikus volt. A gabonaforgalmi törvényi körül folytak a tárgyalások. Parlamenti körökben remélik, hogy sikerülni fog kiegyezni ebben a kérdésben. Ezután a köztársaság védelméről szóló törvényjavaslat kerül tárgyalásra, amely három részből fog állani. Ennek a törvény- javaslatnak a sorsa azonban nagyon ké jétes, mert ebben a pillanatban még nem tudják, hogy hogyan lehet megszerezni szá- mára a szükséges kétharmad szótöbbsé- get. Ez csak abban az esetben volna le-hetséges, ha az összes kormánypártok, a független szocialisták és a kommunisták is mellette szavaznának. Amire azonban a kommunisták közmondásos megbízhatatlansága miatt nem lehet, biztosan számítani. Ezért most a németi néppárt több tagjával akarnak tárgyalni, akik esetleg hajlandók a tör- vényjavaslatra szavazni, vagy személyileg legalább is a szavazástól tartóz- kodni. Amennyiben a javaslat megs buknék, a parlament feloszlatásának új kérdése újra fölvetődik. Ennek azonban csak a szocialisták örülnének, a többé pártok, úgy látszik, nem sok jót várnak az újabb választások kiírásától. Az osztrák belső kölcsön javaslatának benyújtását elhalasztották. Az osztrák nemzetgyűlés pénteki ülésén több kisebb javaslat vita nélkül való letárgyalása után Sógár pénzügyminiszter szólalt föl és közölte, hogy az volt a terve, hogy a belső kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatot a pénteki ülésen terjeszti a Ház elé. Ettől a tervtől azonban utolsó pilla natban el kellett állnia, mert a tartományoktól a kölcsöntőke kulcsára vonatkozó jelentések még nem érkeztek meg. A miniszter a belső kölcsönre vonatkozó javaslatot tehát csak a következő ülések valamelyikén terjeszti a Ház elé.