Jövő, 1922. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1922-07-04 / 154. szám
SZERKESZTIK : , ' . GARAMI EHIMO ze LOVÁSZVAIARTOIV Egyes számára: Ausztriában ............ISO osztr. K Csehszlovákiában ■ ■ ■ • * 1.40 ch Jugoszláviában «■■■■■ l‘/s dinár Romániában ■•■•«■«■■3 lei Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzeile 79. szám :: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztár számaink ■ Ausztriában 140.879, Csehszlovákiában 59.640, Jugoszláviában 40.108. — Németországi folyószámlánk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető Irode II. év Bécs 1922 július 4, kedd 154. 0425. szám. Izsák és D r.) Mit akarnak a komédiával ? A budapesti katonai törvényszéken nonstre-per tárgyalása kezdődött meg hétfőn reggel. Egy pár szimpla nevű volt közlegény, pótcsendőr áll a katonaitörvényszék egyenruhás bírái előtt,hogy számot adjon — Izsákról és Orgoványról! Zbona, Tóth: ezek a vádlottak, ezek a vádlottjai a konszolidáció uraitól végre a harmadik évben mégis csak elkezdett tárgyalás komédiájának, miután a magyar közvélemény kezdettől fogva, három éven át harsogta Horthy és kormányai felé az Orgoványért, Izsákért, Siófokért és a vidéki tömeggyilkosságok több helyeiért a megtorlásra való fölhívást. „Meg akarjuk mutatni egész Európának — mondotta emelt hangon az ügyész —, hogy mi a konszolidáció útjára térünk és nincs semmi titkolni valónk, mert valamelyik védő az izsáki és orgoványi rablógyilkosságok e néhány statisztájának a tárgyalására a közönség kirekesztését szerette volna. Amikor a Zbonát meg a parancsra gyilkoló néhány társát faggatja a tárgyalásvezető és faggatja az ügyész, amikor ezt a Zbonát meg az egyik Tóthot akarja a kérdései föltevésével móresre tanítani a tárgyalásvezető, az elnök, az ügyész, akkor a katonai törvényszék urai nem félnek Európától és hirdetve hirdetik, hogy a konszolidáció útján akarnak haladni. De csak ez a pár volt pótcsendőr és közlegény volt a cselekvő hőse Orgoványnak és Izsáknak? Nem hall a katonai ügyész és nem hallanak a katonai törvényszék bírái az igazi kon- szolidációt és igazi jogrendet sürgető ama megállapításokról, hogy a rablógyilkosságokhoz, tömegkivégzésekhez bizonyos Héjjasoknak, Prónayak erre, Ostenburgoknak, Salmoknak, Bibóknak is közük volt ? . . . Ez a Zlona (akinek a kihallgatásáról — és akinek a dolgáról általában — a lap belsejében kimerítő tudósítást talál az olvasó) nagyon egyszerű ember, de vádlott sorban van most, szorongatják most és tudja most, hogy a szigorú főkatona urak élet mentségre, enyhítő körülményekre van szüksége. Nemcsak azzal védekezik hát, hogy egynéhány deci és egynéhány liter bort megivott adolog elkövetése előtt, hanem következetesen emleget egy nevet és emlegeti azt a körülményt, hogy ő meg a társai nem a maguk szakállára cselekedtek. Ekkor meg ekkor, mondja, „parancsot kaptam a dologra“. Aki a parancsot adta: Héjjas volt. Héjjas és az alvezére, Francia-Kiss Mihály érveltek úgy ezek előtt az egyszerű volt pótcsendőrök előtt, hogy a zsidók az idegen megszállás meghosszabbítását akarják és ennélfogva a zsidókkal végezni kell. „El kell fogni őket — ■ mondotta Héjjas — és ki kell végezni!“ És Zbona meg a társai engedelmeskedtek a parancsnak és elmentek Orgoványra. Elmentek Orgoványra (és úgy hangzik az egész, mint egy régi-régi népballada, amelynek egyikmásik sora az évszázadok alatt kiesett eltünedezett a versből és amelynek szaggatott sorai csak egyik-másik cselekményt adják) elmentek Orgoványra — és azután a zsidót elásták ... A pedáns tárgyalásvezetőnek külön föl kellett tennie a kérdést, hogy mi is történt hát az Orgoványra való megérkezés és „a zsidók“ elásása között? Közben csak az történt, hogy a Zbonák és a Tóthok teljesítették a parancsot, hol rohamkéssel, hol puskával, hol kötéllel gyilkoltak. Az egész magyar közvélemény a katonai törvényszék tárgyalóterme felé néz, de nem tűri a megtévesztést! A Zbona meg a Tóthok, a volt közlegények, őrmesterek és a volt pótcsendőrök a vádlottak padján vannak; helyest ott a helyük.De ez nem az a konszolidáció, ez nem az a jogrend, amit Európa elvár Magyarországtól és ami után Magyarország népe sóvárog. Sem Európa, sem Magyarország nem megy bele a konszolidálódásnak abba a komédiájába, hogy a — borral vagy frázisokkal, mindegy — megrészegített figurákkal tárgyalásosdit játszanak, a parancsadók pedig jó előre amnesztiával bocsáttassanak el, sőt hivatalos tisztségekkel bízassanak meg ! Eljutott már a kurzus odáig, hogy érzi a szükségét annak, hogy a gyilkosságok közvetetten elkövetői a törvény elé kerüljenek? Eljutott? Hát űzni, hajtani, kergetni kell a kurzust, hogy az értelmi szerzők, a parancsadók, igenis , a Héjjasok is feleljenek ! Ostoba, komédia és átlátszó játék addig minden tárgyalás, amíg a fehér terror bandavezérei szabadon járnak ! Végezzen Zbonával és végezzen a Tóthoknál a katonai törvényszék, dolga ez is. De nem végezte el az egész dolgát a törvénykezés, amíg Héjjas is, valamennyi Héjjas, oda nem kerül, ki a katonai törvényszék, ki a civilbíróság elé! Hogy az ország valóban a konszolidáció útjára tért, azt majd az a törvényszéki tárgyalás mutatja meg, amelynek a tudósításában azt olvassuk, hogy az ügyész a tárgyalás nyilvánosságának a szükségességét hangoztatja, mondván, hogy a bíróságnak nincs titkolni valója, nincs mentegetni valója Héjjasra, Prónayra, Ostenburgra, Bibóra, Horthy legjobb tisztjei egyikére vonatkozóan sem! Addig csak komédiáznak! Korthyval tárgyalnak a nádorság ügyében. Bethlen ki akarja feékkeni a legitimistákat a szabadkirályválasztókkal. Andrássyék bevárják Friedrich egyéni akcióját. — A Jiv 3 budapesti tudósítójától. — Budapest, július 3. A Jövő bőven ismertette már azokat az eseményeket, amelyek Friedrich István legutóbbi kormánypárti szereplését megmagyarázzák. Ebben az ügyben újabb érdekes fejlemények mutatkoznak. Az események állása szombaton még ez volt: Friedrich és Bethlen István gróf között a nádorság visszaállításának ügyében a tárgyalások holtpontra jutottak, mert Andrássyék túl engedékenynek találták Friedrichet, akiről azt kellett hinniük, hogy elhamarkodott kormánypárti beszéde nem jelentett kevesebbet, mint hogy hajlandó elejteni aztt a legitimista követelést, hogy a tervbevett alkotmányjogi változás esetén Andrássy kapjon vezetőszerepet a nádor mellett, amiért is Andrássyék el is költöztek a Friedrichékkel közös párthelyiségből és úgy viselkedtek, mint akik kiközösítették Friedrichet. Mára azonban már fordult a helyzet képe. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy ne tévesszenek meg senkit a kormány lapjainak cáfolatai: a kormány lapjai gyanús egyformasággal hirdetik, hogy a kormány egyáltalában nem tárgyal a legitimistákkal. Ezek a cáfolatok nem jelentenek egyebet, mint hogy a kormánypárt többsége állítólag szabadkirály választó s Bethlen nem akar pártjában idő előtti nyugtalanságot kelteni. Föltűnő azonban, hogy ezek a kormánypárti cáfolatok valamennyien megemlékeznek egy legitimista értekezletről, amelyen Apponyi Albert gróf is résztvett és valamennyi kormánypárti lap hangsúlyozza, hogy értesülésük szerint Apponyi „szó szerint így fejezte ki magát“ : A legitim királyság gondolatának a bel- és külföldön való propagálása lehet csak célunk és semmi más. Leszögezik ezt a kijelentést annak bizonyságául, hogy Apponyi szerint is meg kell elégedniük most a legitimistáknak azzal, ha az országban és a külföldön előkészítik a legitimista követelések érvényesítését, vagyis ők is belenyugodhatnak abba, ha egyelőre a kormány visszaállítja a nádorságot s a továbbiakkal várnak Ottó nagykorúságáig. Ez a fölfogás Andrássyét, az is gondolkodóba ejtette s hirtelen haragjuk mára lelohadt. Ugyanis — írja „Az Újság“, amely lap a legjobban informáltnak látszik ebben az ügyben — Friedrich István tárgyalásairól csak tegnap (szombaton este) értesítette politikai elvbarátait, akik nem helyeselték ugyan teljes egészében a tárgyalást, de elismerték, hogy Friedrich István az adott helyzetben szükségszerűen cselekedett. Ezért tisztázódott , félig-meddig a kontroverzió, ezért van kibékülőfélben a keresztény ellenzék s érlelődik az az elhatározás, hogy a mérséklet módszerével küzdenek a közös célért, ha Andrássy Gyula gróf is elfogadja azokat a föltételeket, amelyekkel Friedrich István további akcióra készül. Eddig ugyanis az választotta el őket egymástól, hogy Andrássy Gyula gróf nem hitt Bethlen István gróf engedékenységében s azzal érvelt, hogy a miniszterelnök két izben is fölborította a vele kötött megállapodást. Friedrich István viszont föltétlenül bízik Bethlen István gróf terveinek őszinteségében annál is inkább, mert a legilletékesebb körök bevonásával történt a szóban levő tárgyalás, ami arra enged következtetni, hogy a miniszterelnök komolyan ki akarja küszöbölni a legitimisták és a szabadkirály választók között mutatkozó elvi ellentéteket. Ebből az óvatos közleményből is pontosan kiolvasható , amit különben a beavatottabb politikusok szintén egészen jól tudnak és értesüléseiket nem is nagyon titkolják —, hogy ez idő szerint a helyzet ez: 1. Bethlen meg akarja szüntetni a szabadkirályválasztók és a legitimisták közötti ellentétet, mindenekelőtt azért, hogy így a szabadkirályválasztók is, a legitimisták is támogassák kormányát. 2. A szabadkirályválasztók és a legitimisták közötti ellentét kiküszöbölésére Bethlen a nádorság intézményényének visszaállítását tartja a legalkalmasabbnak. 3. A legitimistákat Bethlen ugyanis azzal szerelné le, hogy hiszen a nádorság jelentős lépés a legitimizmus fele s a legitimizmusért ezidőszerint úgysem lehet egyebet tenni, mint az eszmét propagálni. ■í. A szabadkirályválasztókat pedig azzal reméli megnyugtatni Bethlen, hogy a nádorság még nem jelenti a szabadkirályválasztás elejtését, különösen pedig megnyugtatná őket azzal, ha 5. a nádor Horthy lenne. Horthy nádorságában látja Bethlen azt a pontot, amely közül összehozhatná szabad király választóit és a legitimistáikat. A fent idézett óvatos közleményéből megállapíthatjuk, hogy , már Horthy bevonásával folynak Friedrich és Bethlen tárgyalásai s jelei mutatkoznak annak is, hogy Andrássyék egyelőre nem vágják el e tárgyalások útját. Megerősíti ezt az a körülmény, hogy ma már Andrássyék is cáfolják Friedrich kiközösítését. Igaz ugyan, hogy még szombaton az összes legitimista képviselők fölkeresték a budapesti spanyol követet s a legitimisták e csoportjából egyedül csak Friedrich hiányzott,azonban szombaton este már együtt ünnepelték a legitimisták Friedrichet a Wenckheim-palotában, ahol a nők kedvencét a budai és józsefvárosi Friedrich-párt nőtagjai óriási virágcsokrokkal lepték meg, mert éppen aznap volt harminckilencedik születésnapja. De még jobban megvilágítja azt, hogy Andrássyék bevárják Friedrich tárgyalásait s hogy hajlandók böktani ők is Bergennel, az a nyilatkozat, amelyet Andrássy tett s amely így hangzik : — Félreértenek bennünket. Mi nem akartunk és nem is akarunk rögtöni harcot fölvenni és nem is volt szándékunkban támadásba menni a kormány ellen, csak azért, mert ellenzékiéi vagyunk, hanem