Jövő, 1922. szeptember (2. évfolyam, 205-221. szám)

1922-09-01 / 205. szám

2 miniszter, K­obek Kornél államtitkár s a főispánok közül, hogy másokat ne említsünk, gróf S­o­m­s­i­c­h Tihamér, Szabó Géza jelenlegi képviselők zavar­talanul fölveszik miniszteri s főispáni nyugdíjaikat, sőt természetbeni járandósá­gaikat is. Eme példákat látva, az akkori rezsim többi főispánja is kérte nyugdíj­jogosultságának megállapítását, úgy, hogy ma három év aktacsomója fekszik együtt, hogy a legközelebbi minisztertanács dönt­sön a kérdés felől. ... Igazán pikáns! M­ich­litn­es támogatni a Kormányt Antiszemita diktatúrát ajánl. — A J­ö­v­­i budapesti tudósítójától. — Budapest, augusztus 31. A politika hírei között úgyszólván m­ásod­­naponként fölmerült az a hír, hogy Friedrich kivál az Andrássy-pártból és Gömbösékkel szövetkezik. A közbeeső napokon a hírek cáfo­lata volt olvasható a lapokban. Legutóbb már úgy cáfolta e híreket Andrássy, hogy karon­fogva jelent meg Friedrichhel a nemzetgyűlés­­folyosóján. Ma végre is Friedrich maga ruk­kolt ki a nagy eseménnyel: hajlandó a kor­mányt támogatni, de energiát követel, ren­deleteket, nem pedig parlamentesdit és erélyes antiszemitizmust. Friedrich István nyilatkozatában — amely az „Új Nemzedék“ mai számában jelent meg — a következőket mondja: — Csak két kérdés van, amely ma a köz­véleményt érdekli: az első a kenyér, a má­sodik az antiszemitizmus kérdése. Soha annyi éhes száj és soha annyi antiszemita nem volt az országban, mint máma van. És az antiszemitizmus sohasem volt annyira megokolt, mint ma, amikor a zsidóság nem okulva a múlt tapasztalatain, a legsúlyosabb gazdasági kérdésekben állandóan a fölforgatók oldalára áll. Parlamentáris technikával ma már nem lehet államot kormá­nyozni. Ezt be kell látnia végre mindenkinek. Egy jól alkalmazott rendelet töb­bet használ az országnak, mintha a nemzet­­gyűlés vagonszámra ont új és új törvényeket. Olyan kormány kell ide, amely kormányozni tud és akkor az egész ország osztatlanul melléje éli. Sajnos azonban határozott kormány­­politikáról ma nem beszélhetünk és ezzel ma­gyarázható a keresztény ellenzék rendkívül nehéz helyzete is, mert ha nincs határozott kormány­politika, az ellenzéknek nincs mit kritizálni. Ellenzékre ilyen körülmények között nincs is szükség. Az ország ma egyébként is olyan meg­próbáltatások előtt áll, hogy minden , erőnkkel össze kell fogni a nemzet érdekében. Én haj­landó is vagyok támogatni a kor­mányt, hogy kifelé egységet tudjunk fölmu­tatni. Ezt azonban nem személyek, hanem az ország kedvéért teszem. Amint e nyilatkozatból sejteni lehet, Fried­rich nem is annyira a Bethlen-kormányt haj­landó támogatni, mint inkább egy úgyne­vezett Friedrich-Gönabes-féle katonai dik­tatúrát. Amelynek alakulása a két kalandornak bizo­nyára programjában is van. E szándék miatt figyelmet is kelt Friedrich egyéb­ként régi hangjára emlékeztető nyilatkozata és emiatt érdeklődéssel várják — mit szól most Gömbös ? Amerika tanulmányozó bizott­ságot akar küldeni Oroszországba. A Reuter-ü­gynökség jelenti Washing­tonból, hogy a kormány érdeklődött a szovjet kormánynál: mi az álláspontja egy bizottságnak Oroszországba való kiküldése tárgyában, amelynek tisztán technikai vizsgálódás volna a feladata, de amelynek tárgya­lásokra nem volna fölhatalmazása. A vizsgálat eredményei alapján alkotná meg véleményét az amerikai kormány Oroszország gazdasági talpraállításában való közreműködését illetően, amennyi­ben ilyen politika mellett foglalnak állást. A birodalmi kormány müncheni kö­vetének fölmentése. Müncheni lapok megerősítik azt a híradást, hogy a biro­dalmi kormánynak eddigi müncheni kö­vete, Zech gróf, akinek visszahívását a bajor kormány a hazaárulás miatt elítélt Leoprechting báróval való összeköttetése miatt kívánta volt, valóban nem tér vissza szabadságáról, hanem más irányú beosz­tást kap. Újabb száznegyvennégy német új­ság szűnt meg. Berlinből jelentik. A leg­újabb németországi újságstatisztika sze­rint ismét 144 német újság és folyóirat szüntette be megjelenését. .T­Ö­V­Ő Péntek, 1922 szeptember 1 Seipel beszámolója a külügyi bizottságban. — A jövő munkatársától. — Bécs, augusztus 30. Az osztrák parlament külügyi bizottsága ma délután Hauser elnök vezetésével ülést tartott. Seipel kancellár részletesen beszámolt a hitelkérdés jelenlegi állásáról, valamint prágai, berlini és veronai tárgyalá­sainak eredményéről. A kancellár hangsúlyozta, hogy a jelenlegi kormány megalakulásakor Ausztria pénzügyei­nek szanálását elsősorban azoktól az intézkedé­sektől várta, amelyeket az ország törvényhozása idehaza foganatosít. Éppen azért a kormány elsősorban jegybank fölállítását javasolta, majd előterjesztette pénzügyi programját, amely elsősorban az önsegély elvén épül föl. Természetes, hogy a végleges szanáláshoz szükség volt arra, hogy az ország számára kölcsönök útján a külföld segítsége biztosíttassák. Ennek a segítségnek a meg­nyerésére az első lépést a zálogok fel­oldása jelentette ; ezt a kormánynak hosszas fáradozás után sikerült is elérnie. Ilyen előzmények után következett a londoni konferencia döntése, amely úgy szólt, hogy a hatalmak ezidőszerint nincsenek abban a helyzetben, hogy Ausztriának hitelt nyújtsanak, de a konferencia megkeresi a népszövetséget abban az irány­ban, hogy az osztrák problémával a lehető legsürgősebben foglalkozzék. Minthogy a nyu­gati hatalmak az osztrák problémát nemcsak tisztán gazdasági, hanem politikai kérdésként is kezelik, a kormány szükségesnek tartotta, hogy mindkét irányban alapos információkat szerezzen be a szomszéd államok kor­mányaitól, hogy ezáltal is elősegítse a nép­­szövetség tájékoztatását és megfelelő döntését. Mihelyt az előzetes információk beszerzése után az út biztosítva volt, a kancellár azon­nal tájékoztatta a nagyhatalmak itteni meg­bízottjait. Az utazás maga kizáróan i­n­f­o­r­­matív jellegű volt. Útja elsősorban Prágába vezetett, ahol Benes miniszter­elnökkel való megbeszélések során sikerült elérni, hogy Benes vállalkozzék az osztrák érdekeknek a népszövetségnél való támoga­tására. Benes a népszövetségi akció kilátá­sait a legkedvezőbben ítélte meg. Nézete sze­rint Ausztriának addig is, amíg ez döntését meghozza, a már engedélyezett U­­­t e­­ e­l­ő­­legekkel kell gazdálkodnia. Benes egyben hangsúlyozottan kifejezésre juttatta, hogy Csehszlovákia politikája szigorúan a békeszer­ződés alapjára helyezkedik. A berlini tárgyalások során meg­állapítást nyert, hogy ezidőszerint a béke­kötés tilalmán változtatni nem lehet és így Ausztria a hitelkérdés elintézéséig a nohéz­­■ségoken erőteljes gazdasági rendszabályok segítségével teheti túl magát, amelyekhez azonban múlhatatlanul szükséges szomszédai­nak támogatása. A veronai tárgyalások során Leban­­zer miniszter kijelentette, hogy a hatalmakat köti a londoni konferenciának és a népszö­vetségnek várt döntése. Kifejezésre juttatta hogy hite szerint a népszövetség minden ér­dekelt államot meggyőz majd annak szüksé­gességéről, hogy Ausztriának támoga­tást nyújtsanak. A kancellár fölvetette Veronában is, miként Prágában és Berlinben is azt a lehetőséget, hogy Ausztria valamelyik szomszédállammal vám- és valuta­unióra lépjen. Olaszország részéről ez a lehetőség komoly méltánylással találkozott. Egyidejűen sikerült eredményeket elérni a már engedélyezett 70 millió líra hitel folyósítása tárgyában is. A tárgyalásokkal mindenesetre sikerült elérni, hogy a világ politikai problémáinak középpontjába az osztrák kérdés került. De az út annyiban is eredményes volt, hogy a nagyhatalmak tudomásul vették, miszerint Ausztria a népszövetség kedvezőtlen döntése esetén is a lehetséges határok között, óvato­san, de elszántan iparkodik megtalálni azt az utat, amely számára egyedül járható. A kancellár expozéja után hosszabb vita fejlődött ki, amelyben részt vettek dr. Bauer, Czernin, Miklós, Paulitsch, dr. Renner, Seitz és dr. Straffner képviselők. Dr. Bauer (szo­ciáldemokrata) javaslatot terjesztett be, amely hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a köztár­saság önállósága megóvassék és amely a kancel­lár politikáját, miután ezt a célt fenyegeti, r­osz­­s­z a­­­j­a. Ezzel szemben Miklós (keresz­­tényszociális) ellenjavaslatában Bauernek a köztársaság önállóságára vonatkozó megálla­pításához bizonyos módosítással hozzájárult, de a kancellár politikájának és nyilatkozatá­nak tudomásvételét indítványozta. A külügyi bizottság szótöbbséggel a Miku­las-féle javaslatot fogadta el és Bauer javas­latát elvetette. Ezzel a nagyjelentőségű ülés véget ért. Az osztrák kérdés a Népszövetség ülésén. Sec!, augusztus 31. (T. K. B.) A Népszövetség csütörtök délután 14 órakor tartotta előkészítő ülését Da Gama brazíliai delegátus elnöklete alatt. A napirend első pontja az osztrák kérdés volt. Da Gama elnök utalt a kérdés megol­dásának sürgősségére és arra, hogy a problémát szakszempontokból a leg­­különbözőbb fórumok a legalaposabban mérlegelték. A kérdés az: m­e­g­old­ha 13 a-e a Népek Szövetsége az osztrák kérdést jelenlegi stádiumában és ha igen, mily módon? A kérdés lé­nyegében gazdasági termé­szetű. Ausztria gazdasági helyzete rosszabbodik. Felhívja a pénzügyi bi­zottságot : minél előbb terjessze elő jelentését az osztrák kérdésről. Az osztrák delegátusokat a Népszövet­ség szerdai ülésén hallgatják meg. Megtagadják a moratóriumot! Pária, augusztus 81. A Wolff-ügynökség jelenti: A jóvátételi bizottságban Francia­­ország és Belgium a moratórium megadása ellen, Anglia a moratórium megadása mellett szavazott. Olaszország tar­tózkodott a szavazástól. Paris, augusztus 31. Az Havas-ügynökség jelentése sze­rint a jóvátételi bizottság hivatalos tárgyalásait délután öt órakor befejezte. A bizottság többsége a belga-olasz közvetítő javaslatot tette magáévá, amelynek értelmében a moratóriumot elutasítja, de Németországnak fizetés­­könnyítéseket engedélyez olyaténképen, hogy az 1922. évben Belgiumnak fize­tendő tartozások egyetemes összege fejé­ben kincstári jegyeket adhat f át. A jóvá­tételi bizottság Németország előterjesz­tése tárgyában akkor hoz határozatot, ha Németország radikális pénz­ügyi reformot terjeszt elő, amely tartalmazza a költségvetés egyensúlyát, a valutareformot, a pénzügyi helyzet konszolidálásának tekintetbevételével külső és belső kölcsönök fölvételét. Loadom, augusztus 81. (Wolff.) Az angol lapok párisi tu­dósítóinak a moratórium kérdésében ma várható döntésről szóló jelentései egyál­talán nem biztatóak. A „Daily Telegraph“ párisi tudósí­tója a következőket írja: A feszültség még mindig erős és nem lehet biztosra megjövendölni, hogy mi lesz. A tudó­sító közli továbbá, hogy Brad­bury a tegnapi fejtegetések végén kijelentette: Ha egyhangú határozatot érünk el, akkor az eredmény minden­kit kielégít majd. Ha azonban a döntés többségi határozat útján jönne létre, akkor már nem lesz kielégítő. Dubois kijelentette, hogy a németek meghall­gatása után benyomásai nem éppen rosszak. Worth kancellár t­anácskodik a pápavezés­ekkel. Berlini, augusztus 31. A kancellár csütörtökön délután hosszabb konferenciát tartott a politi­kai pártok vezéreivel. Attól tartanak, hogy a moratórium megtagadása k­o­moly belpolitikai nehéz­ségeket is fog előidézni. Kísérletek a legközelebbői részlet tejesítésének megkönnyítésére. Parle, augusztus 31. A Wolff-ügynökség jelentése szerint nem­­hivatalos körökben kísérletet tettek a leg­közelebb esedékes német készpénzfizetések ideiglenes szabályozásának oly módon való megkönnyítésére, hogy Németország Belgium­nak, amelynek a szövetségközi megállapodások értelm­ében a legközelebbi részletet kapnia kell, hat hónapos váltót adjon. Belgium a Birodalmi Bank aláírását kívánja a váltóra, amelyet 270 millió aranymárkának letétbehelyezésével kell biztosítani külföldön. A Birodalmi Bank nem vállalta a felelősséget ennek az aranymennyiségnek az átengedéséért. Az angol s­zabadkeresü-ta­d­elmi unió tiltakozása. LDOáOzz, augusztus 31-A Wolff-ü­gynökség közlése szerint az angol szabadkereskedelmi unió Bal­­fourhoz beadványt intézett, amelyben azt a nézetét fejezi ki, hogy az angol közvélemény nem venné tudomásul, ha Nagybritannia a maga követeléseiről lemondana, noha az adósságait kényte­len volna fizetni. A beadvány egyben a francia kormányt teszi felelőssé a Versailles­ békeszerződés szerencsétlen rendelkezései miatt és állást foglal amellett, hogy Anglia, az Egyesült­ Államok, Olaszország, Belgium és a semleges államok működjenek közre abban az irányban, hogy a béke­­szerződés revideáltassék és a fegyverkezés korlátoztassék. A német külügyminisztériumot to­vább­ra is a kancellár­ vezeti. SsrliE, augusztus 31. A Wolff-ügynökség jelentése szerint illetékes helyről hírü­­ adják, hogy sem a külpolitikai helyzet, sem belpolitikai megfontolások nem teszik jelenleg kí­vánatossá, hogy a külügyminiszteri tárca, amelynek vezetésével Rathenau meggyilkolása után Ebert elnök ideig­lenesen a kancellárt bízta meg, betöl­tessék. A külü­gyeket, amelyek ezidő­szerint a legszorosabb összefüggésben vannak a politika általános vezetésével, továbbra is a kancellár vezeti. A külügyi tárca betöltését főleg ipari érdekelt­ségek kívánták s a „Deutsche Allgemeine Zeitung“, Hugo Stinnes lapja, sürgette. A bűncselekmények mindeneset Budapestről jelentik. A főkapitányságra az utóbbi időben több feljelentés érkezett, hogy egy jól öltözött nő a játéktereken meg­szólítja azokat a kisgyermekeket, akik jobb ruhában vannak és esetleg ékszerük is van, ezekkel játszadozni kezd és közben a kislá­nyok füléből kihúzza a fülbevalót és értéke­sebb ruhadarabjaikat ellopja. Egyidejűen a külterületről olyan panaszok érkeztek, hogy egy furfangos tolvajnő valamilyen szerrel el­­kábítja a baromfiakat és az­után ellopja azokat. A rendőrségnek hosszú nyomozás után sikerült kézrekeríteni az egyik razzia alkalmával Bacsa Mária 21 éves cse­lédleányt. Őt gyanúsították a lopások elköve­tésével. Bacsa Mária beismerő vallo­mást tett a rendőrségen és előadta, hogy kétféle élet­módot folytat. Délelőttönkint elegánsan fölöltözködik és akkor a játszó­terekre megy, ahol a kisgyermekeket lopja meg, délután pedig mint cselédleány, szegé­nyes ruházatban kimegy a kültelkekre és ott követ el lopásokat. Bacsa Mária kihallgatása közben megje­lent a rendőrségen De Willen Angela és el­panaszolta, hogy Bacsa Mária, aki nála szol­gált, meglopta őt. A rendőrség megállapította, hogy De Willen Angela nemzetközi szélhámos nő, aki Bacsa Máriával együttesen töltötte ki nemrégen Mária­­nosztran büntetését. Ennek ellenére Bacsa Mária valóban meglopta őt is, több mint másfélmillió korona értékű ingóságot szedett össze De Willon Angola lakásán, kocsira rakta és elvitte. A rendőrség a furfangos tolvajnőt letartóztatta és átkisérte az ügyés­­ségra.».AAA**AAAAAAAAAIt^Ai.lLAAiiit.AA A*.AAAAAAA*A A A A A fvvv­vvWVfvVv v?vvv fvvvvVv5v*VvV vvtvVv VWV A 70 miiliós hitel felét ezennel folyósítják. StfJBa, augusztus 31. Dr. Schüller a holnapi napon meg­beszéléseket folytat a pénzügyminisz­térium vezértitkárával, Rossinival­­ 70 milliós hitel folyósításának részletei felől. Kilátás van arra, hogy a hitel feleösszegét azonnal fol­­­y­ó­s­í­t­j­á­k.

Next